Budapest, XV. kerületi blog

Újpalota egyik főútját 1970 és 1991 között Hevesi Gyula utcának hívták, mai neve Nyírpalota út. Hevesit a rendszerváltás törölte az utcáról, a helyette választott elnevezés előtt kifogás nem lehet, hiszen az ős-Rákospalotát idéző Nyírre és Palotára utal. Az átkeresztelés óta eltelt negyed század, szerintem már felnőtt egy olyan generáció akik nem tudják kinek a nevét viselte szüleik lakóhelyének főútja.

Hevesi Gyula (Ungvár, 1890. november 21. - Budapest, 1970. február 25.)

Hevesi kárpátaljai kereskedőcsaládban született, édesapjának vegyesboltja volt az akkor még meglehetősen falusias jellegű Ungváron. Nagybátyja vasútépítő mérnök volt, talán tőle örökölte műszaki érdeklődését. Apja nem gazdagodott meg a kereskedésből, végül a századfordulóra tönkre is ment üzletük és a család felköltözött Budapestre, ahol a Lovag utcai gimnáziumba íratták be a gyereket. Hevesi két nővérét - zenei tehetségük okán - a Zeneakadémiára járatták, ami erejükön felüli anyagi áldozatot kívánt a családtól. A szülők egész életükben a középosztály felé igyekeztek, de valójában sosem érték el azt a szintet.

Hevesi Gyula 1919-ben, mint a szociális termelés népbiztosa (forrás: Hungaricana képeslapgyűjtemény / Zempléni Múzeum, Szerencs)

Korábban olvashattatok már Rákospalota és Pestújhely HÉV-vonaláról, amin ugyan valójában villamos járt, de a BHÉV építette, sokáig hévként emlegették. Most egy másik palotai helyiérdekű vasútról fogok írni, a Rákospalota-Vác-gödöllőiről, ami ma is közlekedik, csak már a MÁV üzemeltetésében, mint Budapest-Veresegyház-váci járat. Ki gondolta volna, hogy Rákospalotának valaha két helyiérdekű vasúti vonala is volt? Ráadásul ezt - amiről most olvashattok -,  Magyarország első villamosított vasútvonalaként tartják számon!

Rögtön az elején érdemes tisztázni melyik vasútvonalról van szó, mert bizony sokat változott az eredetihez képest. Ma a MÁV 71-es vonalaként, hivatalosan Budapest–Vácrátót–Vác, a hétköznapokban csak Budapest–Veresegyház–Vác-vasútvonalként emlegetett vonal ez. Megnyitásakor azonban Vác–Budapest–Veresegyház–Gödöllő (VBG) Helyi Érdekű Villamos Vasút volt a neve, ugyanis eredetileg Veresegyháznál kettéágazott a vonal, és az egyik ágon Gödöllőig lehetett eljutni. Így lehetett Vác-Gödöllő, valamint Rákospalota-Vác és Rákospalota-Gödöllő irányokban is utazni. Budapestig helyiérdekű vasútként soha nem járt a vonat, hiszen Rákospalota-Újpest állomáson volt a végállomása, de az eredeti elképzelések arról szóltak, hogy a fővárosba is bejár majd a hév, így került a nevébe a Budapest.

A végül megvalósult vonal terve 1907-ből (ha rákattintasz, további adatokat láthatsz!) forrás: Lovas Gyula: a Budapest-Gödöllő-Vác helyi érdekű villamosvasút (Vasúthistória évkönyv 1999)

Lehet, hogy már régóta elérhető a neten, ám én csak a közelmúltban bukkantam rá arra az urbáriumra, amit 1770-ben kötöttek Palota jobbágyai és zsellérei gróf Fekete György földesúrral. A Hungaricana oldalán közzétett dokumentum sok érdekességet tartalmaz, alant pl. újraközlöm az abban szereplő neveket - ők voltak az őspalotaiak.

Az 1770-ben kelt, meglehetősen veretes nyelvezetű dokumentum kilenc pontba szedve (punctum = pont) szabályozza a község jobbágyainak kötelezettségeit a földesúrral szemben. Ennek kapcsán írták össze Palota község jobbágyait, ami 95 név felsorolását jelentette (kilencvenkét férfiét és három asszonyét). Ezt a névsort lentebb olvashatjátok. Palota teljes lakossága azonban jóval több volt ennél, nagyságrendileg ötszázan élhettek már a faluban ekkor: a jobbágyokon és zselléreken kívül cselédek és kevés számú kézműves is, hogy mindezek családtagjairól (feleségek, gyerekek) ne is beszéljünk.

"Palota helységnek Urbarioma melynek földesura méltóságos gróf Fekete György őexcellenciája." Az urbárium címoldala (forrás: HUNGARICANA)

Idén ünnepli alapításának 100. évfordulóját a ma Járműszerelvényt Gyártó Zrt. néven ismert palotai vállalkozás. A vállalatot Szarka Ferenc alapította 1916-ban, később pedig - a szocializmus néhány évtizede alatt - a Kismotor és Gépgyár II. számú gyáraként volt ismert. Rákospalota kevés számú ipari üzemeinek toplistáján kétségkívül helye volt, fénykorában több mint félezren dolgoztak itt.

Szarka Ferenc 1916-ban - 48 éves korában - alapította a saját nevét viselő lakatosáru, gépjavító és szerszámkovácsáru üzemét Rákospalotán a Kiss Ernő utca 35-ben (vagy 37-ben, de egy forrás úgy tartja, hogy a Báthori utca 15-ben volt a legelső üzem). Hogy miért volt szükség erre az érett férfikorban történt váltásra, az nem derült ki az adatokból, Szarka ugyanis korábban fővárosi gyárakban mint tisztviselő dolgozott. Különös az időpontválasztás is, hiszen az I. világháború időszaka legkevésbé sem a vállalkozások felfutásáról szólt, hacsak nem a hadiipari konjuktúra hullámait meg nem ülte az alapító. Annyit tudunk, hogy ez az üzem  méhészeti eszközöket, autó- és kocsialkatrészeket, zsalukereteket, lakatos- és kovácsszerszámokat, kötélverő gépeket gyártott, de esztergályos, marós és gyalusmunkákat is elvállalt.

Egy grafika a gyár elhelyezkedéséről az 1980-as évekből (forrás: Budapest Főváros Levéltára)

A pestújhelyi vendéglős-kávéházas Szabó-család története nem ismeretlen azok előtt, akik olvasták Buza Péter pestújhelyi könyvét. A família tagjainak három vendéglőjük-kávéházuk volt a településen, s a család egyik ágának tagjai személyes ismeretségben voltak Kádár Jánossal, másik ága pedig Horthy Miklóssal. A leszármazottak fele emigrált, másik fele itt élt, él ma is. Történetük, hányattatásaik igazi XX. századi kelet-európai történet, számunkra az teszi érdekessé, hogy sok szálon kötődik Pestújhelyhez.

A Szabó-féle vendéglők és kávéházak nem sorolhatók Pestújhely meghatározó, legendás intézményei közé, a leghosszabb ideig fennálló vendéglátóhely is csak három évtizedig működött a településen. A családtagok sem töltöttek be jelentős pozíciót a helyi közéletben, mégis életük, sorsuk mintha csak a magyar történelem XX. századi tükre lenne. Noha a családtagok szétszéledtek, az elhunytak végül visszatértek: a Rákospalotai köztemetőben nyugszanak.

A Szabó-család valamikor a '30-as években. A székben a nagymama, Szabó Gyuláné Kecskés Julianna, mögötte balra Juci, mellette  ifjabb Gyula. A szék mögül egy korán elhunyt unoka kukucskál (Konczérné Széles Margit magángyűjteményéből)

Láthatóan nem volt egyszerű a helytörténeti kvíz kérdéseire hibátlan válaszokat adni. A beérkezett megfejtések 40 százaléka volt hibás. Bár nem a legegyszerűbb kérdéseket tettem fel, a helyes válaszoknak könnyű volt utánanézni, hiszen csak a blog keresőjébe kellett beírni egy-egy kulcsszót.

Nézzük a nyerteseket:

Már kapható, sőt, elő is fizethető Rákospalota, Pestújhely és Újpalota helytörténeti folyóirata, a negyedévente megjelenő Helyem házam palotám. Minden, amit a folyóiratról tudni lehet, vagyis ez itt a reklám helye!

Más fórumokon már talán értesültetek róla, hogy 2015. november 20-án megjelent a XV. kerület helytörténeti folyóiratának, a Helyem házam palotámnak az első száma. A lap negyedévente jelenik majd meg, tehát 2016-ban februárban, májusban, augusztusban és novemberben.Az első lap címlapja és tartalomjegyzéke a lenti képen látható, olvasható:

A Helyem Házam Palotám 2015 novemberi első számának címoldala és tartalomjegyzéke (kattintásra megnő)

Ahhoz képest, hogy a fővárosban a szervezett áramszolgáltatás 1893-ban indult meg, Rákospalotán csak meglehetősen későn, 1912-ben gyulladt fel az első elektromos közvilágítási lámpa, és ugyanekkortól számíthatjuk az áramszolgáltatást is a településen. Palota az áramot a szomszédos Újpesten működő erőműtől kapta. A villanyáram-szolgáltatás ügye egyébként a település és az áramszolgáltató között évtizedekig nagy hiriget jelentett.

A közvilágításról Buza Péter írt a Palotai tegnapok című könyvében, s itt idézi fel, hogy először - legalábbis amit az emlékezet megőrzött - a Rongyos kocsmánál, a tűzoltótorony közelében telepítettek közvilágítási lámpát. Ennek az eseménynek a pontos dátumát nem tudjuk, csak azt, hogy még 1894 előtt történt. Ám ez még nem elektromos világítás volt, hanem vélhetően olajlámpa, ami egyedül árválkodott a községben, ugyanis akkoriban csak itt ezen az egy helyen volt éjszaka közvilágítás. Az első szervezett közvilágítási akció 1895-ös: a Budapesti Ásványolajgyár Rt.-vel kötött szerződést a község 75 gázolajlámpás felszerelésére - idézi fel Buza a könyvében.

Fischer Dezső könyvnyomdája a Fő út 57. szám alatt, előtte egy közvilágítási lámpa. Sajnos nem tudjuk mikor adták ki a képeslapot, de a Fischer-könyvkereskedés 1914-ben még működött. Villanypózna és vezeték is látható a képen, ez azonban lehetett a villamosé is. Mindenesetre gyanúm szerint ez még nem villanyos utcai lámpa, hanem olajos...

Az utóbbi évek szerencsétlen XV. kerületi utcaelnevezései után egy olyan kezdeményezésről adhatok hírt, aminek csak örülni lehet: a Régi Fóti útból, közvetlenül a volt zsinagóga után nyíló kis közt a Rákospalotán született Turay Ida színésznőről nevezhetik el. (A vele párhuzamosan, az evangélikus templomhoz közelebbi közt pedig Bolla Árpád evangélikus lelkésznek szánják.)

Turay (Turmayer) Ida (Rákospalota, 1907. szeptember 28. – Budapest, 1997. június 2.)

Turay Ida édesapja Turmayer (néhol: Thurmayer) Sándor festőművész, gimnáziumi rajztanár, édesanyja a Dél-Bánságból származó Szabadkai Lilla volt. Születési dátumát illetően némi bizonytalanságot okoz, hogy a Schöpflin Aladár szerkesztésében 1931-ben kiadott Magyar Színművészeti Lexikonban 1907. december 24. jelent meg. Ennek az az oka, hogy Turay amikor a színiakadémiára jelentkezett, hamis adatot diktált be. Saját, önéletrajzi könyvében olvasható magyarázata szerint azért, mert a jelentkezéskor még nem töltötte be a 16. évét, azonban az által mondott születési időpont későbbi, mint a valós, tehát fiatalította, nem pedig öregítette magát - marad a kérdőjel, miért kellett rossz adatot megadni. Mindenesetre a szeptember 28-at a wikipédisták anyakönyvi kivonattal támasztották alá, így ez tekinthető valósnak.

A XV. Batthyány utca 51., a volt Turmayer/Turay-ház manapság

Rég terveztem már, hogy írok a rákospalotai Villasorról, aztán megtette helyettem Lőrincz Róbert: remek cikke az Újpesti Helytörténeti Értesítőben jelent meg (innen letölthető), és sorra veszi a villasor épületeit, lakóit. Ugyanakkor még az elmúlt időben is kaptam kérdéseket a Villasorral kapcsolatban, így érdemesnek tartottam összegyűjteni a legfontosabb információkat erről a kultikus utcáról.

Egy kis összefoglaló az elején: a Villasor a Rákospalota-Újpest vasútállomás újpesti oldalával szemben kiágazó kis utca volt, melynek kezdetben csak az egyik oldala épült be (lásd a bekezdés alatti képet). Újpest fejlődésével a mai IV. Attila utca felől épült a vasútállomás irányába a Vécsey Károly utca. Valamikor az I. világháború körüli időkben ez a két utca összeért, ám közigazgatásilag két településhez: Újpesthez (Vécsey Károly utca) és Rákospalotához (Villasor) tartozott. 1929-ben az utca Újpesthez került, ekkor megszüntették a Villasor nevet, és az ott található házakat a Vécsey Károly utcára számozták. A Villasor 1. például - ami 1912 után a Varga-villa volt, ma óvoda működik benne - a Vécsey Károly utca 120. számot kapta meg. A Villasornak tehát nincs köze a vasúti sínek túloldalán, a mai Sződliget utcában kialakult Nyaralónegyedhez, és sokáig nem volt része a Vécsey Károly utcának sem: kialakulásakor Rákospalota egyik közterülete, némi túlzással: elegáns városrésze volt.

A rákospalotai Villasor egy századforduló környéki képeslapon. A kép vélhetően az újpesti Vasút (ma: Görgey Artúr) utca felől készült, ami ebben az időben még beépítetlen volt. A jobb szélső ház - a Varga-villa - felismerhető, ma is áll, egy magánóvoda működik benne.

Muszáj írnom a Phöbusról és az erőműről még akkor is, ha ez a vállalat nem is Rákospalotán volt. Sem a központja, sem az erőműve nem a településen működött, mégis évtizedekig szoros kapcsolatban volt Rákospalotával és Pestújhellyel, így nem kerülhetem meg, hogy néhány információt megosszak, később ugyanis hivatkozni fogok rá. De ne várjon senki komplett üzemtörténeti tanulmányt, csak azokból az információkból szemezgettem, amelyek alátámasztják, hogy a Phöbus és az erőmű a környék - Újpest, Rákospalota, Pestújhely - meghatározó, de igen-igen ellentmondásos intézménye volt.

Röviden összefoglalva: a Phöbus egy áramszolgáltató cég volt, amely fénykorában elsősorban Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegyében működött, de nagy megrendelője volt a Magyar Államvasutak is. Amolyan korabeli ELMŰ volt (vagy inkább ÉMÁSZ, hogy hangsúlyozzam erőteljesebb kötődését a vidékhez). A vállat nevét írták Phoebus, Phőbusz, Phőbus sőt Főbusz formában is, ám hivatalosan Phöbus Villamos Vállalatok Részvénytársaságnak hívták. A név eredetét a görög napisten Apollón jelzőjéig, a phoiboszig, vagyis "ragyogó, fénylő", másként "fényt hozó" kifejezésig lehet visszavezeteni.

Valójában sem Rákospalota, sem Újpest irodalmi életében, sőt társaséletében nem volt szerepe Passuth László írónak. Mégis: évtizedig lakott a rákospalotai villasoron édesanyja házában, ami aztán később a család birtokába került - az épület ma is áll, új tulajdonosa szépen helyreállította. Passuth - bár mély kötelékei nem alakultak itt ki - mégis helyet kapott a rákospalotai helytörténeti fasorban.

Passuth László (Budapest, 1900. július 15. - Balatonfüred, 1979. június 19.)

Passuth ugyan Budapesten született, de egyéves korában - szülei válását követően - édesanyja Kolozsvárra költözött. Ott nőtt fel, egyetemi tanulmányait is Mátyás király szülővárosában kezdte meg. 1920-ban - az I. világháborút és a Tanácsköztársaságot követő zavaros időszakban - került vissza Budapestre. Édesanyja - Éber Emanuella - még abban az évben - felszámolva kolozsvári egzisztenciáját, és a repatriálást választva - követte.

Passuth László fiatal banktisztviselőként (forrás: MANDA blog)

Rákospalota egyik talán legismertebb és legmegosztóbb kicsiny városrésze volt a Sódergödör. Ami jellemezte ezt a területet, az a nagyon egyszerű, régi lakóházak, földutak, az infrastruktúra hiánya, szegénység az egyik oldalról, vadromantika, szoros közösség, ragaszkodás a helyhez a másik oldalról. A sódergödör lakóházainak a zömét a nyolcvanas években lebontották, helyén ma egy félkész lakótelep található.

Rég akartam írni Palotának erről a kis szegletéről, ám akárhány korábban ott lakóval beszéltem, mindenki egy kicsit másképp emlékezett a környezetre, az emberekre, de még a Sódergödör határaira is. Az biztos, hogy miközben a Sódergödör a mai lakhatási elvárásoknak a legkevésbé sem felelt meg, az emlékek megszépítették az ott töltött időt. Azért írtam, hogy ez volt Rákospalota Tabánja, mert akárcsak a váralja harmincas években lebontott düledező házai, ez a városrész is több romantikát őriz, mint amennyire rászolgált.

Sódergödör, Kinizsi utca, kb. 1982 (Czunya György felvétele, FORTEPAN)

2012. augusztus 31-én jelent meg itt az első bejegyzés Rákospalota-Újpest MÁV állomásról, tehát ma hároméves a blog. Eleinte hetente, 2014 óta kéthetente frissül a blog. A saját nyilvántartásom szerint ezidáig 93 bejegyzés jelent meg. Egy kis statisztikázás következik:

Minden idők legolvasottabb bejegyzése az újpalotai magasházról szóló cikk volt, ami két éve jelent meg, sorredben a 40.-ként: több mint 3346-an nyitották meg. Szintén a háromezres kategóriába tartozik a lebontott HÉV-állomásépületről szóló bejegyzés (3214), valamiért a Mézeskalács téri lakótelep (3180) is idekerült, és a Rákospalotai Növényolajgyárról szóló cikk (3069) is. Ez utóbbin nem csodálkozom, mert bár a mai ismereteim (és különösen a források ismerete) alapján ugyan már máshogy nyúlnék a témához, a digitális világban ez az egyetlen összefoglalása a gyár történetének.

A növényolajgyár silója - ma már Rákospalota városképi eleme - a bezárás évében, 2006-ban. (Fotó: Németh Miklós) 

Rövid szünet következik, augusztus végén lesz a következő frissítés

Nem ért véget a blog, nem is fogytam ki a témákból, sőt, még csak szabadságra sem megyek.

Régóta tervezem, hogy átnézem a korábban megjelent bejegyzéseket, átlinkelgetem ezeket, mert a blog fennállása óta ezek az összekötések csak akkor jöttek létre, ha eszembe jutott, hogy hivatkozzak egy másik cikkre.

A címkéket is frissíteni akarom, bár ebben elég következetes voltam, szerintem nem lesz nagy munka vele.

 Van néhány adat is, ami ma már úgy érzem kiegészítésre, javításra szorul, ezeket akarom átbogarászni.

Szóval egyfajta nagygenerál lesz egy hónapig.

Addig türelmeteket kérem. Találkozunk augusztus végén!

Káposztásmegyer ma már szinte csak egy lakótelep. Azonban Káposztásmegyer-puszta néven sokáig Palota község legnagyobb külterülete volt, még Megyerként pedig a honfoglalás korának egyik települése. Igazán ősi birtok, érdemes kicsit többet tudni róla még akkor is, ha ma már csak egy szűk kis városrész és nem is nálunk, hanem a IV. kerületben található.

Megyer környéke már a honfoglalás előtt lakott vidék volt, az ideális folyami átkelési helyszín miatt hozhattak létre itt település(eket). Ezekről keveset tudunk, de jelentőségük is csekély volt. Később a honfoglaló Megyer törzs tagjainak egyik szálláshelyeként alapították a falut - nem mellesleg ennek a törzsnek a nevéből eredeztetik a magyar szó kialakulását is. A környéken nem ez volt az egyetlen falu, a Duna folyásirányának megfelelően Megyertől lefelé helyezkedett el az Árpád híd vonalában Új-Jenő (Mindszent), a Rákos-patak torkolatánál Besenyő (Szent László), a Margit híd pesti hídfője környékén Jenő és nem sokkal lejjebb alakult ki Pest. Megyer azonban a törökök érkezésekor kiürült, lakói elmenekültek vagy meghaltak.

Érdekes, hogy Megyert mint létező, virágzó települést mutatja az 1940-ben megjelent  térkép. Ám ha száz évvel korábban készült volna, akkor becsíkozott, vagyis pusztává vált jelölést kapott volna (forrás: Gárdonyi Albert: Középkori települések Pest határában (Tanulmányok Budapest Múltjából 8., 1940)

Tényleg fordítva mennek a házszámok Palotán? Valóban, Pesttel ellentétben nem a várostól kifelé emelkednek a számok, hanem Palota központjától kezdődnek és Pest felé nőnek. Ugyanakkor régi állatkerti vicc, hogy ki van a rács mögött: a majomház lakói, vagy az őket fürkésző emberek? Vagyis minden csak nézőpont kérdése, ha úgy akarom látni, akkor nem Rákospalota utcáit számozzák ellenkező irányban, hanem Budapest utcái mennek fordítva, mert azok nem Palota központjától számozódnak. És mindjárt megmondom azt is, mi a palotai utcák origója: nem a Fő út, nem a Kossuth utca, nem is a Széchenyi tér, hanem a Pozsony utca.

Ne várj sokat, Kedves Olvasó, nem fogom tudni megmondani, hogy miért és mikortól számozódnak a palotai házak a épp a Pozsony utcától, de kis házszámtörténeti kitekintés után egy-két következtetés azért levonható. Szóval nézzük, mit is értünk a fordítottság alatt? Pest utcái a Dunától, illetve a Kossuth Lajos utca-Rákóczi út vonalától számozódnak. Pest tulajdonképpeni házszám-központja a Ferenciek tere (Budáé pedig nagyjából a Clark Ádám tér). Azok az utcák, amelyek ettől távolabb vannak, szintén olyan irányban számozódnak, mintha onnan indulnának ki. Vagyis a Váci út házszámai délről északra nőnek, a Soroksári úté ellenben északról dél felé. A Hegyalja út számai keletről nyugatra, a Veres Péter úté viszont nyugatról keletre emelkednek, vagyis ha egy vonallal mindegyik utcát összekötnénk a térképen, látnánk, hogy a Ferenciek tere felől a város széle felé nőnek a számok.

Na, de nem Rákospalotán!

Szerintem a rákospalotaiak és újpestiek jelentős része még mindig nincs tisztában azzal kapcsolatban, hogy ha a Göregey utcában véget ér a villamospálya felújítás, a 12-es villamos már sosem fog úgy járni mint rég: nem fog közlekedni sem az esti órákban, sem hétvégén, helyette a 270-es busszal lehet majd utazni. Hogy juthatott erre a sorsra ez a valaha oly fontos villamosjárat? A magyarázatot a metró adja.

Már korábban, a 10-es villamosról szóló írásban utaltam arra, hogy nehéz dolga van annak, aki a mai villamosvonalakat a korábbiakkal akarja párhuzamba állítani. Ugyanis a vágányok nem keresztezték egymást  Újpest központjában, hanem elkanyarodtak: a Váci út-Árpád út felől érkező járművek balra kanyarodtak az István tér felé, az 1896-ban átadott villamosvonal járatai pedig a mai béke utca felől érkezve jobbra fordultak az Árpád útra, és haladtak tovább az újpesti víztorony irányába.

A BURV Lehel utcán közlekedő villamosszerelvénye - a 12-es villamos valamelyik elődje (forrás: Hamster közlekedéstörténeti oldala)

1909-10-ben önállóságot nyert Széchenyi-telep, a későbbi Pestújhely. Az elszakadási mozgalom komoly hullámokat vetett, az elkövetkező két évtizedben Rákospalota több településrészén felvetődött ugyanez a kérdés - általában azonban nem az önállóságot, hanem az Újpesthez csatlakozást szorgalmazták a Palotáról leválni igyekvők. Ennek a mozgalomnak a stációt próbáltam rekonstruálni Budapest Főváros Levéltárának iratai alapján.

Pestújhely elszakadásának utolsó állomása 1910. március 26. volt, mikor az új település első képviselőtestületi ülésére sor került. 1910. szeptember 21-én az újpesti képviselőtestületi ülésen Wertz József  képviselő (egyébként hitoktató és újságíró) vetette fel, hogy Istvántelket csatolják át Újpesthez. Erről az Újpest és Vidéke című lap számolt be, a javaslat és a támogatók névsorának teljes terjedelemben való közlésével. Nem mellesleg a lap szerkesztője is Wertz volt, így a kezdeményezés sajtótámogatása is biztosítottnak látszott. Október 15-én azonban megszületett az ellenválasz: Istvántelek számos lakója aláírásával igazolta, hogy esze ágában sincs Újpesthez kerülni, ők mindannyian maradnának rákospalotaiak.

Istvántelek egy dátum nélküli képeslapon, még a II. világháború előttről (forrás: Hungaricana képeslapok)

Természetesen nem az utcák vesztek el, és nem is a nevük. Arról van szó, hogy megtaláltam az eddig ismert legrégebbi hivatalos palotai utcaelnevezési határozatot 1885-ből, amiben három utcanév szerepel. De egyiket sem tudom azonosítani, vagyis hogy melyik mai utcát hívhattak úgy, ahogy 1885-ben elkeresztelték őket. De nem csak én nem tudom, mert sokakat megkérdeztem, akik ismerhetik Palota múltját, ám senkinek nem volt pontos magyarázata. Próbáljuk megfejteni együtt!

Néhány hónappal ezelőtt a levéltárból kikértem Rákospalota 1875 és 1889 közötti közgyűlési jegyzőkönyveit. Ez egy nagyalakú könyv, melynek lapjaira (bizony néha gyötrelmesen nehezen, vagy egyáltalán nem olvasható) kézírással rótták be a gyűlések témáit, jegyzőkönyvét, határozatait. Ebben találtam Palota legrégebbi ismert utcanév elnevezési határozatát. Eszerint 1885. május 16-án, 6. tárgysorban a rákospalotai képviselőtestület az alábbi döntést hozta:

A pamutfonó gyár melletti utca Határ sor. A grófi útról vezető
 utca mely a gyár mellett vonul el Új Gyár utca.  Nádaskay telke
 melletti utca Liget utca neveket kap

És kiegészítették ezzel: