Rég terveztem már, hogy írok a rákospalotai Villasorról, aztán megtette helyettem Lőrincz Róbert: remek cikke az Újpesti Helytörténeti Értesítőben jelent meg (innen letölthető), és sorra veszi a villasor épületeit, lakóit. Ugyanakkor még az elmúlt időben is kaptam kérdéseket a Villasorral kapcsolatban, így érdemesnek tartottam összegyűjteni a legfontosabb információkat erről a kultikus utcáról.

Egy kis összefoglaló az elején: a Villasor a Rákospalota-Újpest vasútállomás újpesti oldalával szemben kiágazó kis utca volt, melynek kezdetben csak az egyik oldala épült be (lásd a bekezdés alatti képet). Újpest fejlődésével a mai IV. Attila utca felől épült a vasútállomás irányába a Vécsey Károly utca. Valamikor az I. világháború körüli időkben ez a két utca összeért, ám közigazgatásilag két településhez: Újpesthez (Vécsey Károly utca) és Rákospalotához (Villasor) tartozott. 1929-ben az utca Újpesthez került, ekkor megszüntették a Villasor nevet, és az ott található házakat a Vécsey Károly utcára számozták. A Villasor 1. például - ami 1912 után a Varga-villa volt, ma óvoda működik benne - a Vécsey Károly utca 120. számot kapta meg. A Villasornak tehát nincs köze a vasúti sínek túloldalán, a mai Sződliget utcában kialakult Nyaralónegyedhez, és sokáig nem volt része a Vécsey Károly utcának sem: kialakulásakor Rákospalota egyik közterülete, némi túlzással: elegáns városrésze volt.

A rákospalotai Villasor egy századforduló környéki képeslapon. A kép vélhetően az újpesti Vasút (ma: Görgey Artúr) utca felől készült, ami ebben az időben még beépítetlen volt. A jobb szélső ház - a Varga-villa - felismerhető, ma is áll, egy magánóvoda működik benne.

A Villasor története tulajdonképpen egyfajta oldalszála a korábban már taglalt Rákospalotai erdő történetének. Károlyi István ültette 1810 körül az erdőt, és évtizedekkel később vélhetően ő döntött arról is, hogy ebből az erdőből egy csíknyi területet felparcelláz. Erről 1869. szeptember 5-én a Vasárnapi Újság adott hírt, pontosabban arról, hogy az erdőséget magánvillákra részletezve eladja a fóti uradalom. A telkek egy részét befektetési céllal vásárolták meg, és a rájuk épített villákat éveken, évtizedeken át kiadták tulajdonosaik, míg más telkek, villák a korszak potentátjainak sajátjai voltak.

Egy 1925-ben - tehát a Villasor fénykorában - készült helyszínrajz több mint 20 telket mutat, ez lehetett az utca legnagyobb kiterjedése. A közterület neve is ez volt: Villasor (egyes helyeken: Villa sor), a sor utótaggal utalva arra, hogy - legalábbis a kezdetben - az utcának csak az egyik oldala épült be. Házszámozása is folyamatos volt, vagyis Villasorként nem volt páros és páratlan oldal, hanem az 1 után a 2, majd 3 stb. következett.

A Villasor 1925-ben készült, és 1928-ban kiegészített helyszínrajza. Az "Indóház" a mai Rákospalota-Újpest vasútállomás, a helyszínrajzon az alsó utca a Villasor (ma: Vécsey Károly utca). A felső - az akkor még névtelen - "hátsó bejárati" közterület, amit ma Lahner György utcának hívnak. Az is leolvasható, hogy mindkét utca túloldala már Újpesthez tartozott, maga a Villasor volt csak Rákospalotáé (forrás: Budapest Főváros Levéltára - ha rákattintasz a képre, nagyban is megnézheted!)

A legmagasabb házszám a 22 lehetett, de volt benne néhány a és b jelzés is (pl. 8 és 8/a, illetve 10/a és 10/b). A fentiekből kiderül, hogy nem volt hosszú és zsúfolt utca, alig két tucatnyi család tulajdonáról volt szó, mégis egy 1921-es felmérés szerint 303-an éltek itt! Ebben a 303 lakóban nem csak a tulajdonosok vagy bérlők, hanem az őket kiszolgálók és az ő családjaik is benne voltak. Több telek hátsó fertályán külön épület volt a személyzetnek. A II. világháború utáni telekmegosztások során ezek képezték a mai Lahner György utca házait. Ez a "hátsó utca" valójában már 1930 előtt létrejött, de nevet csak '30-ban kapott, eredetileg Rákosi Jenő, majd 1948-tól Sallai Imre utca volt, mai nevét pedig 1991-ben kapta.

A Villasor nem arról volt nevezetes, hogy országosan ismert személyek lakták, hanem arról, hogy az itt élő értelmiségi, művész és kereskedőréteg a helyi társadalmi és közélet ismert és többnyire megbecsült tagjai voltak. Az 1899-ben elhunyt Bossányi László, Károlyi István titkára, majd országgyűlési képviselő például a rákospalotai Magyarok Nagyasszonya templom altemplomában van eltemetve. A Neruda-család - akiknek "hétvégi villájuk" volt a Villasoron-  belvárosi drogériája igen híres volt, az 1950-es, '60-as évekig működött - persze már nem a család tulajdonában.

Az Éber-villa (Passuth László édesanyjának otthona) 2014-ben, csodálatosan felújítva

Épp nemrég olvashattatok Passuth László íróról, aki bő évtizedig lakott itt, és bár szinte semmilyen kapcsolata nem alakult ki sem Rákospalotával, sem Újpesttel, édesanyja, Éber Emanuella tanárként nyugdíjazásig egy újpesti iskolában tanított. Perlmutter Izsák festőművészt az idősebb palotaiak máig számontartják, nevelt lányához Reiszner Gizellához pedig a város legromantikusabb és legkalandosabb története kapcsolódik - majd megírom egyszer ezt is. Perlmutter Egyébként a rákospalotai Batthyány utcából költözött át a villasorra, korábbi műteremlakását Turmayerék vásárolták meg valamikor az 1900-as évek elején, s mely család kicsi lányát évtizedekkel később Turay Idaként ismerte szinte az egész ország.

 A Nádaskay-család is régi palotai família, Sződliget utcai egykori nagy telküket vásárolta meg Lukácsy Sándor dendrológus, hogy létrehozza a Kertészeti Társulat faiskoláját. Vélhetően ezt követően került a család a Villasorra. Varga Ferenc állatorvos valóságos szellemi központot "üzemeltetett" villájában a XIX. században: többször kilátogatott hozzá Liszt Ferenc is. Balló Mátyás vegyészmérnök, kémikus nevét máig utca őrzi a rákospalotai Kertvárosban. A helyiek számára leghíresebb azonban talán a Brunovszky-család lehetett, akik híres vendéglője a Villasor 1. (később a Park - ma Szilágyi - utcára számozták át a telket) szám alatt működött évtizedekig. Akit érdekelnek még további nevek és életutak, ajánlom a Lőrincz-cikk elolvasását.

A Brunovszky-vendéglő 1912-ben egy képeslapon. Sokáig ez volt a Villasor 1., épp a kép elkészültének évében számozták át a Park (később Szilágyi) utca 1. számra.

Az itt élők Újpesthez és Rákospalotához is kötődtek. Az igazsághoz hozzátartozik azonban, hogy gyakran cserélődtek is az ingatlanok, illetve a bérlők. Többen részt vettek az Istvántelek, a Rákospalotai erdő, Káposztásmegyer és a Villasor elszakadására szerveződött mozgalomban is, míg mások határozottan azon az állásponton voltak, hogy az utca maradjon Rákospalota kebelében. Az 1910-ben indult mozgalom végül célt ért, a Villasort 1929. április 19-én Rákospalotától Újpesthez csatolták, és a Vécsey Károly utcába olvasztották.

Források:

Lőrincz Róbert: Az egykori Villasor, a mai Vécsey Károly utca neves lakói (I.-II. rész, Újpesti Helytörténeti Értesítő 2014/4 és 2015/1)
Bábel Balázs: A Nádaskay és a Varga család élete Rákospalotán (bejegyzés kiskunmajsai 56-os Múzeum könyvébe)
Rákosi Judit: Rákospalotai Villasor blog
Vasárnapi Újság 1869. szeptember 5-i száma