Kapcsolat

palotabarat a gmailen, és XV. kerületi blog a Facebookon.

2015.03.27. 07:34 Rátonyi Gábor Tamás

A Rákospalotai erdő

kicsi_erdo.jpg

A Rákospalotai erdő (ismert még: Grófi erdő, Urasági erdő, nagyerdő és Palotai erdő néven is) kb. 1810 és 1918 között állt Rákospalota azon részén, ami ma már a IV. kerülethez tartozik. Viszonylag kis erdő volt, 100-150 holdnyi, és zömében akác- és nyárfákból állt. Méretéhez képest azonban jelentős vonzást gyakorolt a pestiekre, palotaiakra egyaránt: hosszú éveken át meghatározója volt mindenféle vigasságnak, de párbajoknak is.

 

A Palotai erdőt még Károlyi István telepítette 1810 körül - tehát jóval a váci vasútvonal megépítése előtt - erre a jórészt beépítetlen, homokkal fedett síkságra. Ekkor még Palota falu is távolabb feküdt, nem épült ki a Nyaralónegyed. Károlyiék 1808-ban vásárolták a fóti uradalmat, tehát első intézkedéseinek egyike volt az erdő telepítése. Hogy az ültetésre pontosan miért, és miért éppen ott került erre sor, arra Buza Péter Rákospalotai tegnapok c. könyvében találni egy hipotézist. Eszerint a Károlyiak már korán egy Palota melletti üdülőtelep kialakítását határozták el. A víz a Szilas- (akkor: Palotai-) patak jóvoltából adott volt, az erdő telepítése, s a vasútvonal Palota melletti vonalvezetésének kilobbizása mind ebbe a koncepcióba illeszkedett bele. Ébele Gábor a Károlyi család birtokainak történetét feldolgozó, 1911-ben megjelent művében egy mondatot szentel az erdőnek: "A Palotáról Káposztásmegyerre vezető úton van egy topoly és akáczfa erdőcske, 108 holdnyi" (a topoly - topolyafa - nyárfát jelent).

A Rákospalotai erdőA Palotai erdő elhelyezkedése a II. katonai felmérés térképén 1869 előtt.


Az erdő elhelyezkedése a mai utcahálózattal is körülírható (lásd lentebb, az átlátszó térképet): a IV. kerületi Vécsey Károly utca, Szilágyi utca, Tábor utca, Berzsenyi Dániel tér, Lőcsei utca, Bajza József utca, Fóti út, Benczúr utca, Lotz Károly utca a határa ennek a kicsit megbicsaklóan téglalap alakú erdőcskének. Buza a könyvében arról ír, hogy az erdő északi határa az Erdősor út volt. Ezt azonban a második és a harmadik katonai felmérés térképei nem igazolták vissza. Az 1850 után készült térképek mindegyikén az erdő kb. a mai Tábor utcáig van ábrázolva. Arról ugyanakkor nem találtam térképet, hogy a vasút megépítése előtt mekkora volt az erdő kiterjedése.

A vasút megjelenésével egyidőben, 1846-ban nyílt meg az első vendéglő, ami még nem a híres Brunovszky, hanem a Parkvendéglő volt, ami kicsit följebb is helyezkedett el a mai Szilágyi utcában (a fenti térképen egy kereszt alakú épület mutatja a helyét). Az egész környék nagy népszerűségre tett szert - elsősorban persze a Pestről érkező kirándulók körében. Érdekes, hogy bár 1857-ben a Hölgyfutár c. lap lelkendezve ír az időközben az erdő és vasútállomás körül kialakult nyaralótelepről, s a helyet az "öröm völgyének" nevezi, Török Pál 1943-ban a Városi Szemlében megjelent "Pest–Buda 1850-ben" c. cikkében úgy említi Palotát, mint a várostól messze lévő kirándulóhely, mely a távolság miatt a budai hegyekhez képest sokat veszített népszerűségéből. 1869-ben a Vasárnapi Újság adott hírt arról, hogy az erdő déli határát "magánvillákra részlezetve" eladják, vagyis parcelláznak. Ehelyütt született meg a híres rákospalotai Villasor. Ennek területét tehát a Rákospalotai erdőből hasították ki, a későbbiekben azonban elkülönült tőle, külön tartják számon a Villasort, s külön a Rákospalotai erdőt.

A Rákospalotai erdő 1891-ben

Kirándulók a Rákospalotai erdőben 1891-ben (ismeretlen szerző fotója a FSZEK Budapest-képarchívumából)

A környéken valóban sok nyaraló épült, nem csak a Villasoron, hanem mai Fő út - Sződliget és Pozsony utcák mentén is, vagyis a Nyaralótelepen, amit kezdetben szintén, mint "az erdő környékét" tartották számon. Az erdőt és vonzáskörzetét előbb főként a pestiek, majd a nyári tartózkodást egész éves ittmaradással felváltó rákospalotaivá válók használták és élvezték. Mint a fentiekből kiderül: az erdő története és hatása nem választható el környezetének fejlődésétől. Az erdő sarkán lévő vasútállomás, az egymás mellett nyíló vendéglők, az 1872-től itt haladó lóvontatású vasút és a környék viszonylag gyors parcellázása után megtelepülő pestiek együtt tették nevezetessé a környéket. Ma már nehéz valóban pontosan érzékeltetni az erdő népszerűségét, de a századfordulóig felkapott és ismert kiránduló- és mulatóhelyként tartották számon, kezdetben többen keresték fel, mint ahányan a budai hegyekbe jártak kikapcsolódni.

A XIX. század végén a Parkvendéglő udvarán egyes források szerint salétromos, más források szerint brómos vizet találtak, aminek a felhasználására több terv is született, vállalkozó is akadt volna, végül azonban nem lett belőle semmi. Más természeti értéke is jelentős volt az erdőnek: a Pesti Hírlap egy 1911-es cikkében arról ír, hogy abban az évben az akácvirágzás hamarabb kezdődött, s a Rákospalotai erdő fehérakác-állománya egész a Duna partjáig érezhető kellemes illatot áraszt. S mint megjegyzi: kár, hogy a környéken kevesen foglalkoznak méhészkedéssel, így a különleges akácmézet nemigen élvezhetik.

Palota vasútállomás 1847-benPalota vasútállomás 1847-ben, balra a Palotai erdő fái, mellette az első vendéglő látható (korabeli képeslap)

De másról is nevezetes, illetve inkább hírhedt volt a környék. A XIX. század közepétől az erdő számos párbaj színhelyévé vált. A Pesthez való közelsége, könnyű megközelíthetősége, ugyanakkor a párbajok szokásos időpontjában - a hajnali órákban - való néptelensége révén kedvelt volt a becsületbeli ügyek rendezésének helyszíneként. Több újságcikket találtam, melyek itteni párbajokról adtak hírt - nem mindegyik végződött halállal -, sőt, még azt is említették, hogy a környék patikusai kötszerekkel és sebészeti felszereléssel készülnek a kisebb sérülések ellátására. A leghíresebb párbaj 1877-ben zajlott, amikor a '48-as honvédtábornok Perczel Mór unokáját, Aurélt pisztollyal halálosan megsebesítette Wágner László mezőgazdász, műegyetemi tanár (aki csak névrokona a rákospalotai gimnázium híres tulajdonos-tanár családjának). Az elégtételre azért került sor, mert a 27 éves Perczel Aurél elcsábította a tíz évvel idősebb Wágner feleségét. Wágnert utóbb egy éves fogságra ítélték amit letöltött, majd ismét elfoglalta az egyetemi katedrát.

1910-ben a villasoriak Nádaskay Béla vezetésével kezdeményezték, hogy az erdőt és utcájukat csatolják át Újpesthez. Az elszakadás ötletét bizonyára a pestújhelyiek mozgolódása adta, s nem is lehet állítani, hogy nem volt józan háttere. Bár az 1896 óta az erdő mellett elhaladó villamossal Rákospalota központja legalább annyira elérhető volt, mint Újpesté, kétségtelen: a szolgáltatások, bevásárlás, de még a szomszédolás tekintetében is Újpest esett inkább kézre. Az elcsatolás hosszú évekig nyúló vitára, határozatok meghozatalára és fellebbezésekre adott okot Újpest és Palota között. Legalább annyi támogatója volt az elszakadásnak, mint ahány ellenzője, sőt, maguk a villasoriak is hol így, hol úgy foglaltak állást. Végül aztán a Rákospalotai erdőt 1922-ben, a Villasort pedig 1929-ben csatolták át, és lett mindkettő Újpest - ma a IV. kerület része.

A Rákospalotai erdőA Rákospalotai erdő 1869 előtti térképe, és egy mai Google utcahálózati térkép egymásra vetítve. Jól leolvashatók a valaha volt erdő határai.

Az erdővel és a környékkel Károlyi Lászlónak nagy tervei voltak. 1917-ben készíttetett egy parcellázási-felosztási tervet Palóczy Antal és Szesztay László mérnökökkel (lásd lentebb). A tervrajz azért is érdekes, mert mivel az új telep gyakorlatilag teljes egészében Rákospalota nagyközség területén valósult volna meg, látható rajta, hogy 1917-ben még mennyire körbevette Rákospalota falu a már város Újpestet. Károlyi elképzelése az volt, hogy most ugyan még háború van (ti. zajlott az I. világháború), de hamarosan véget ér, és megnő az igény a telkekre, házhelyekre. Ezért a Rákospalotai erdőt és környékét a Duna és kb. a mai Káposztásmegyeri lakótelep között felparcellázta volna, s ehhez kérte Rákospalota engedélyét. Ugyan ez a parcellázási terv soha nem valósult meg, de évekig tárgyaltak róla, s finomították az elképzeléseket.

1918 őszén a háborús nélkülözésbe belefáradt, tűzifa hiányától szenvedő környékbeli lakosok gyakorlatilag kiirtották a Rákospalotai erdőt. Nem csak a fákat vágták ki és tüzelték el otthonaikban, hanem a gyökereket is kiforgatták a földből. A Károlyi-féle parcellázási terv egyébként is az erdő kitermelésével számolt, így mondhatnánk, hogy annak sorsa már meg volt írva, a végjáték azonban gyors és kíméletlen is volt, még ha vitathatatlanul szükségszerű is. 1919-ben a Tanácsköztársaság 8 hónapja alatt az erdő volt területét piciny konyhakertekre parcellázták, amiket a környék lakói művelhettek, s saját szükségleteiknek megfelelően termeszthettek zöldségeket. A Pestvidéki Versenyegylet káposztásmegyeri lóversenypályája - melynek emlékét máig számos káposztásmegyeri utcanév őrzi - valamivel feljebb épült meg, tehát nem az erdő területén - azonban sokan a mai napig úgy emlegetik, mint ami a Palotai erdőben volt (a Villasorról pedig Lőrincz Róbert írt egy cikksorozatot, ami az Újpesti Helytörténeti Értesítő 2014/4., 2015/1. és 2. számában jelent meg).

Újpest és Rákospalota rendezési terveÚjpest és Rákospalota bővítési terve 1917-ből (készítették: Palóczy Antal és Szesztay László mérnökök). A tervezett beépítés akkor teljesen Rákospalota területére esett (forrás Budapest Főváros Levéltára)

Az Újpest-Rákospalotai Atlétikai Klub, vagyis rövidítve az URAK pályáját az erdőben építették még 1913-ban. Ennek a pályának a helye a mai Szilágyi és Fóti utcák sarkán van, ahol ma egy autójavító komplexum található. Lőrincz Róbert könyvtáros-helytörténésztől származó információ szerint a területet még Károlyi László ajánlotta fel 1911-ben, az avatásra pedig 1913. június 8-án került sor egy URAK-UTE mérkőzéssel. Maga a sportegyesület egyébként korábbi, mint a pálya: 1902-ben alapították, és 1945-ig működött.

Egyébként az URAK-stadion nem volt jóhírű pálya, több helyen is találtam a húszas évekből származó említést botrányosan végződő meccsekről. Hol a bírót verték, hol az ellenfél szurkolótáborát: az URAK ultrái tehát nem éppen úri módon viselkedtek (és ez utalás is egyben arra, hogy a futballhuliganizmus nem korunk betegsége). A pálya a II. világháború végére romokban hevert, története ettől kezdve homályos: egy forrás szerint a pályát rendbehozták és továbbhasználták, egy 1951-es térképen még szerepelt, a Czoma-féle monográfia csak annyit említ, hogy az I. ötéves terv (1950-1955) idején felszámolták. A gyanú azonban az, hogy a reakciósnak tartott URAK egyesületének felszámolását követően a pályát már sosem hozták rendbe, egyszerűen beépítették.

Az erdő területének egy részét később felparcellázták (a Fóti út és Tábor utca, valamint a Blaha Lujza és Bajza József utcák közti szakaszon), ezek mára be is épültek családi házakkal. Más részén vállalati sportpályák, és üzemek, kisebb ipari létesítmények születtek. Tulajdonképpen az utcaszerkezet még ma is őrzi ennek az erdőnek az emlékét, sőt, számos facsoport is található erre - azt sem lehet kizárni, hogy az 1918-as nagy irtás után mégis maradt valami és újra sarjadtak a fák - megőrizve a régi grófi akácos emlékét.

Források:

Buza Péter: Palotai tegnapok (Rákospalotai Múzeum, 2000)
Czoma László (szerk.): Tanulmányok Rákospalota-Pestújhely történetéből  - XV. kerületi Tanács Végrehajtó bizottsága, Budapest, 1974
Fejes Antal: Szemelvények Újpest történetéből - Újpesti Helytörténeti Értesítő 1999/4
Ébele Gábor: A nagy-károlyi gróf Károlyi család összes jószágainak birtoklási története (Budapest, 1911)

2 komment

Címkék: történelem természet erdők 1918 Újpest 1810 Rákospalota Nyaralónegyed Károlyi István Rákospalotai erdő Villasor Károlyi László


A bejegyzés trackback címe:

https://bpxv.blog.hu/api/trackback/id/tr857120419

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

AZ URAK pályát a Tungsram terjeszkedése olvasztotta be végül. Édesanyám mesélte, hogy a háború után még jártak oda sportolók - nehézatléták, kalapácsvetők - edzeni (kb. az 1950-es évek végéig), de a pálya létesítményei már romos állapotúak voltak ekkor.
@bloggerman77: Érdekes, pont most derítette ki Lőrincz Róbert (Újpest egyik krónikása), hogy az URAK-pályát a háború után már nem újították fel. Ezek szerint viszont romos állapotban is használták még évekig.
süti beállítások módosítása