A vasútállomás a miénk, vagyis Palotáé: nem csak a nevében szereplő két helységnév közti elsőség okán, hanem azért is, mert a két kerület határutcájának palotai felén fekszik, pontos lakcíme: XV. Szilágyi utca 9. Ráadásul eredetileg az állomás neve is csak ennyi volt: Palota.

1846. július 15-én nyílt meg Magyarország első gőzüzemű vasútvonala Pest és Vác között, mely a Magyar Középponti (központi) Vasút(társaság) tulajdonában volt. Már az átadást megelőzően, 1845. november 11-én megtartották az első próbautat Pest és Palota között: a Pest és Buda nevekre keresztelt gőzmozdonyok 14 perc alatt tették meg ezt az utat. A mai vasúti menetrend szerint 11-12 perc alatt teszik meg a vonatok ugyanezt a távolságot, igaz, azóta két állomás (Rákosrendező és Istvántelek) is beékelődött a Nyugati és a mi vasútállomásunk közé - ezek a vasútvonal 1846-os átadásakor még nem léteztek. Ha már itt tartunk: nem Palota ugyan, de érdemes megemlíteni, hogy a pesti Indóház (tervezője Zitterbarth Mátyás volt) sem a mai Nyugati pályaudvar telkén feküdt, hanem valamivel beljebb, ahol most a Skála Metró vegetál.

A vasútállomás egy korabeli képeslapon (forrás: www.vasutallomasok.hu )

Az állomást eredetileg Palota névre keresztelték, ami nem csoda: Palota sokkal közelebb volt, mint az akkoriban születő Újpest, ráadásul akkor még az állomáskörnyék is Palotához tartozott. Az állomás közelében - a mai IV. kerület földjein - még állt a Rákospalotai erdő, amit még Károlyi István telepített 1810-ben. Fel is pezsdült az élet: az erdő közelsége és a homokos palotai talaj (ez utóbbi az akkori orvostudomány szerint jót tett az egészségnek) vonzotta a pesti kirándulókat, olyannyira, hogy 1847-re a vasúttársaság amolyan betétjáratot is indított, ami csak Pest és Palota között közlekedett. Ebben az évben 12 ezren utaztak ki Rákospalotára - többen, mint ahányan a budai hegyeket keresték fel.

Ugyan Károlyi István kezdeményezésére nyaralók építése már 1831-ben elkezdődött, ám ennek a városrésznek a teljes kiépülése kifejezetten a vasúthoz, azon belül a vasútállomáshoz kapcsolódik. Az állomáskörnyéki hangulatos rákospalotai és újpesti utcák nyaralótelepként épültek ki, kifejezetten a vasút megnyitását és Palota, mint kirándulóhely felfedezését követően. A mai IV. Vécsey Károly utca rákospalotai villasor, a XV. Sződliget utca környéke pedig Nyaralónegyed (vagy Üdülőnegyed) néven vált ismertté a helyiek körében - Újpest jelentős része ugyanis eredetileg Rákospalotához tartozott.

A Hölgyfutár című lap 1857-es száma szerint a vasútállomás környékét "öröm völgyének" nevezték, és a "csinos nyári lakok" egész telepet tettek ki. A vasúttársasági kéjvonatok (mai szóhasználattal: kirándulóvonatok) utasai számára nem csak az erdő, homok, jó levegő kombó volt a legnagyobb vonzerő, hanem számos vendéglő és kocsma, melyek az állomás környékén épültek fel. Kettő közülük a maiak számára is emlékezetes lehet: a Horváth-kert nagyvendéglő, mely az alsóbb néposztályok, s a tőle egy saroknyira található Brunovszky vendéglő, mely az elegánsabb közönségnek volt a törzshelye.

Brunovszky József nagyvendéglője a Rákospalota-Újpesti állomással szemben (forrás: profilia.hu)

Maga az állomásépület csak 1881-re készült el, az egyemeletes eklektikus stílusú, nyeregtetős épület a vasúttársaság egyenépületeinek egyike - bevallom tervezője nevére nem bukkantam rá. Érdekesség, hogy az eredeti, 1846 és 1881 között működő állomásról nagyon kevés hozzáférhető adat maradt fent. Az állomást 1894-ben átkeresztelték Palota-Újpestre, majd végül Rákospalota-Újpest lett a neve. Egyre jelentősebb személy-, s a századfordulón már teherforgalmat is bonyolított: szerteágazó iparvágányrendszer kapcsolódott hozzá elsősorban az újpesti ipari létesítmények összeköttetése érdekében. Személyforgalma vetekedett a Keleti és a Nyugati pályaudvarokéval is, ami nem utolsó sorban annak is köszönhető volt, hogy a palota-újpesti lóvasúti- és villamoshálózat mindig is közvetlenül kapcsolódott a vasútállomáshoz.

1847-ben megjelent kőnyomat a Palota vasútállomásról (forrás: Életképek, 1847)

Alighanem Rákospalota-Újpesthez kötődik az egy állomáshoz kapcsolódóan megépített és elbontott legtöbb alul- és felüljáró históriája is. 1896-ban az Újpest felől érkező villamos számára építettek egy egyvágányos, vasszerkezetű felüljárót a sínek fölé. Érdekesség, hogy ez az építmény még nem a mai Árpád út-Hubay Jenő tér közti felüljáró vonalában állt, mivel a villamos az újpesti Árpád útról egyenesen a most gyalogosátjáróként ismert vonalon haladt a rákospalotai Fő út felé.

A BURV villamosfelüljárója az átadás évében, 1896-ban. (forrás: A főváros tömegközlekedésének másfél évszázada - Indóház Online )

1911-ben adták át a Veresegyház-Vác-Gödöllő helyiérdekű vasútvonalat, amelyet más vasúttársaság üzemeltetett, emiatt a sínek nem kapcsolódhattak közvetlenül a Nyugatiból érkező vágányokhoz. Így egy felüljáróval oldották meg a VBG (Vác-Budapest-Veresegyház-Gödöllő) Helyi Érdekű Villamos Vasút szerelvényeinek eljutását az állomáshoz. Ez a felüljáró a második világháború végéig húzta, akkor elbontották, s "bekötötték" a HÉV-vágányokat a nagyvasúti hálózatba. 1971-ben pedig elkezdték építeni, és 1974-ben át is adták a ma ismert Árpád úti felüljárót, s ezzel egyidőben elbontották a villamos egyvágányú átjáróját - Így vált a mai Fő út a vasútállomás felé zsákutcává, a ma ismert felüljáró pedig már nem a palotai Fő út felé viszi a forgalmat, hanem a Hubay Jenő tér-Szentmihályi út irányába. A felüljáró átadása előtt a közúton haladók számára egy szintbeli átjáró biztosította az áthaladást Újpestről Palotára és vissza. Nem közvetlenül a vasútállomáshoz kapcsolódik, de nincs messze tőle: az újpesti Fóti út és a rákospalotai Pozsony utca közti közúti aluljárót is 1911 körül, a HÉV-vonal megépítésének idején adták át.

A ma ismert felüljáró a vasútállomástól délre. Villamos már nem jár rajta - háttérben az újpesti víztorony (forrás: Hamster elveszett vágányai)

Az 1911-ben átadott, Rákospalota-Újpestet érintő Vác–Budapest–Veresegyház–Gödöllő reláció volt Magyarország első villamosított nagyvasúti vonala. Ez ugyan csak helyiérdekű vasútként működött, de a fővárosi állomások és pályaudvarok közül Rákospalota-Újpest volt az első, melyre villanymozdony vontatta szerelvény futott be. A Budapest-Vác-Szob vasútvonalat 1923-ban villamosították, ezt követően már az állomás vasúti forgalma teljesen villamosított is lehetett volna. A vasútállomásnak a mai 12-es, 14-es villamosok vágányainak jóvoltából közvetlen összeköttetése volt Újpest szerteágazó iparvágányrendszerével 1998-ig, mikor ezt a villamos-vasút kapcsolatot megszüntették. A tehervagonokért általában "mukik" jöttek az Angyalföld kocsiszínből, melynek a körvasút sorral volt vágánykapcsolata, így mondhatni Újpest iparvágányainak zöme is villamosított volt.

A második világháborúban sok borzalmat megélt mind az állomás, mind a környék lakossága. A bevagonírozásra ítélt zsidóság egy részét itt szállították fel a vonatra, később a szövetségesek bombáinak céltáblájává vált a forgalmas vasúti csomópont - és persze a környező épületek is. 1944 decemberében átmenetileg megszűnt a vasúti forgalom, s a bombázások a villamos egyvágányos felüljáróját is tönkretették - igaz ez utóbbit egyszerű szerkezetének köszönhetően a háború után hamar helyreállították. A nácik egy erre a célra épített speciális szerelvénnyel roppantották össze a talpfákat a vasútvonalon, a szövetséges bombázások során pedig tönkrement a villamosításhoz szükséges infrastruktúra is (nem csak az állomáson, a vonal egész hosszában). A szovjet csapatok ugyan a vasúti pályát újjáépítették, de a hadiszállítások miatt szűknek bizonyuló űrszelvényt a vezetéktartó oszlopok kidöntésével szélesítették. A vasútvillamossági berendezések annyira tönkrementek, hogy helyreállításukra csak ötven(!) évvel a háború után került sor.

Hadiszállítások a második világháború idején a vasútállomáson (forrás: www.fortepan.hu)

Az állomás ma is jelentős forgalmat bonyolít, a külvárosi vasúti pályaudvarok közül kivételesen jó tömegközlekedési kapcsolatokkal rendelkezik: hat busz és két villamosvonal is érinti, vagy legalábbis átszállásnyi közelségben haladnak el. Ám az állomásépület rendkívül lepusztult, akárcsak a környék. Talán Budapest utolsó macskaköves főútja végződik itt (az újpesti Görgey Artúr utca), az üzleti élet halálközeli állapotban van, a vendéglátás alsó szinten mozog, két huzamosabb ideje zárvatartó kocsma is árválkodik (néhány működő intézmény mellett) s nem tesz jót Újpest régi, zárványszerűen megmaradt városrészének gettósodása sem. A pályaudvari raktár láthatóan nem üzemel (de javítsatok ki, ha van még teherforgalom). A gyalogosfelüljáró ma már rossz helyre vezet, épp két buszmegálló közt félúton ér át a járókelő a rákospalotai oldalra, ennek megfelelően kihasználatlan. Mind a vasútállomás, mind a környék rendbetételére vannak tervek - például gyalogos aluljáró építésére - már csak pénz kellene hozzá - stílusosan egy vagonnal.

Források:

Buza Péter: Palotai tegnapok (Csokonai Művelődési Ház Budapest, 1995)
Katalin Ádám: A Gödöllő-Szada-Veresegyház (72-es) vonal
Újpesti Helytörténeti Értesítő 1999. május Krizsán Sándor: Újpest tömegközlekedésének krónikája (1844-1998)
Kemsei Zoltán: Arra a kis időre? (Indóház Online)
Legát Tibor: Bombázás alatt - Rákospalota-Újpest (Magyar Narancs)
Ady Endre Művelődési Központ: Virtuális skanzen - A rákospalota-újpesti vasútállomás
Villamosok.hu: Az újpesti körzet iparvágányai