1974. november 6-án adták át az Újpestet Rákospalotával összekötő Árpád úti felüljárót, a mai bejegyzés tehát erről a műtárgyról szól. Tulajdonképpen bár az építmény mint "újpesti" híresült el - Árpád úti felüljárónak nevezik - csak az egyik vége van Újpesten, a másik Rákospalotán, a Hubay Jenő téren.

Először nézzük mi volt itt a felüljáró előtt: a két kerület közti átjárás nem a mai Illyés Gyula utca - Szentmihályi út vonalán történt, hanem a Fő út felé. Az Árpád út - Fő (akkor: Dózsa György) út vonalán jártak a villamosok egy 1896-ban épített, majd 1944-ben felrobbantott és '45-re újra felépített egyvágányos villamoshídon. Ez egy fémszerkezetű híd volt, melyet faburkolat takart, ezért máig sokan "fahídként" emlékeznek rá.

Villamosfelüljáró Újpest és Rákospalota között a századfordulón (forrás: A főváros tömegközlekedésének másfél évszázada – Budapest 1987/Indóház Online)

A közúti forgalom azonban egy sorompós vasúti átjárón haladt. S nem is akármilyen közúti forgalom, hiszen a Fő út az országos közúthálózat része volt, a '70-es években 26-os számú országútként Újpestről Gödöllőre tartott (a Fő úti szakaszról épp a felüljáró átadását követően került le az országúti jelleg). A MÁV kimutatása szerint naponta 120-130 alkalommal haladt át itt vonat, vagyis 24 órából csak 5-6 órányit volt nyitva a sorompó, ezért már akkor, az alacsony közúti forgalom mellett is jelentős torlódások alakultak ki.

A villamos kis egyvágányú hídja jelentős felújításra szorult, mert az 1945-ös újjáépítés után szép lassan elkezdte enni a rozsda. Ebben az időben zajlott a MÁV szobi vonalának villamosítása is. Megjegyzem: Rákospalota-Újpestet illetően az  újravillamosítása, hiszen Veresegyház-Gödöllő felé már 1912-ben - Magyarországon először - villanymozdonyok jártak, de a második világháborúban részben a szövetséges bombázások, részben az oroszok tönkretették a villamosított szakaszt, és a '70-es évekig nem volt pénz helyreállítani a károkat (nem az egész állomás volt villamosítva, hanem csak a veresegyházi HÉV-vonal vágánya). Az újravillamosításnak azonban az alacsonyra épített villamosfelüljáró útját állta, mert alatta nem volt megfelelő űrszelvény a felsővezeték és a villanymozdonyok számára.

A vasúti átjáró hosszú kocsisorral a Fő (akkor: Dózsa György) úton. Életkép a felüljáró átadása előtti időszakból (fotó: Domonkos Endre / Az Árpád úti felüljáró c. kiadvány 1974)

Ezért döntöttek úgy, hogy a villamoshidat nem újítják fel, hanem szétszerelik. A kis villamosfelüljáró bontására 1971-ben került sor. Ezzel néhány évre megszakadt ezen a vonalon a kötöttpályás összeköttetés Újpest és Rákospalota között. Két ideiglenes villamosvégállomást alakítottak ki az újpesti víztoronynál és Rákospalotán a Fő út végén, s ezt a két pontot egy gyalogosfelüljáróval kötötték össze az építkezés idejére. Ezen a kettévágott vonalon az 55-ös és az 55A villamosok jártak: előbbi a víztoronytól a Nyugati pályaudvarig, utóbbi pedig csak a fennmaradó rákospalotai szakaszon a Fő út végétől a Kossuth utcáig, továbbá az újpesti végpontig közlekedett a 10A villamos is Megyer felől.

A felüljárót 1972-ben kezdték építeni, a terveket a Fővárosi Mélyépítési Tervező Vállalat (MÉLYÉPTERV) készítette, a kivitelező a Hídépítő Vállalat volt. A pillérek elhelyezését a MÁV vágányhálózata diktálta, tehát a híd nyílásai nem szimmetrikusan helyezkednek el. Ez a felüljáró több korabeli kiadványban is szerepel (más építményekkel együtt), mint az előregyártott vasbeton elemekkel készített műtárgyak egyike. Számos elemet a Jászberényi úti telephelyen gyártottak le és trélerekkel szállították a helyszínre. Külön problémát jelentett, hogy az építkezés ideje alatt a vasúti forgalom nem szünetelhetett, ezért részben éjszakánként építették a sínek fölé eső részeket, részben nappal, de a villamos felsővezeték miatt egy ideiglenes védőszerkezetet kellett elhelyezni a dolgozók védelmében.

Kép az 1974-es átadásról (forrás: Ilyen is volt Budapest, (Wagner Attila), a fotó készítőjének neve nem ismert)

A felüljáró és a kapcsolódó úthálózat építésével jelentős módosítások történtek a két kerület városszövetében. Újpest Istvántelek városrészében a Clarisseum kertjének jelentős részét beépítették, s ekkor született az a riasztóan csúf beton támfal, ami most is határolja az intézményt. Mivel itt akkoriban a Bányai Júlia nevelőotthon működött, a támfal egyúttal kerítésként is szolgál, hogy az intézet lakói ne szökjenek ki. A felüljáró új vonalvezetése beépített területen vezetett (pl. a XV. Bácska utcán, ahol ma egyik oldalon a felüljáró, másik oldalon  lakóházak találhatók), ezért a környék jónéhány lakóépületének bontására is szükség volt. Szintén a felüljáró építéséhez kapcsolódóan bontották el a rákospalotai Hősi emlékművet, ami ma már ismét a Hubay Jenő téren áll. Erre ugyan az építkezés miatt egyáltalán nem lett volna szükség, de a legenda szerint a XV. kerületi tanácselnök attól tartott, hogy az ünnepélyes átadást sérti majd az emlékműn található turulmadár látványa. Az emlékmű évekig darabjaira bontva hányódott, majd 1977-ben a Közvágóhíd téren állították fel ismét (turul nélkül), és csak a rendszerváltást követően került vissza eredeti helyére.

Helyszínrajz a megváltozott csomópontról, a régi szintbeni átjáró és az új felüljáró jelölésével (forrás: Az Árpád úti felüljáró c. kiadvány 1974)

Bár a források ellentmondanak, hogy november 6-án vagy 7-én volt-e a felüljáró átadása, végül korabeli lapok átnézésével sikerült pontosítani a ceremónia időpontját: 1974. november 6., szerda délután. Az átadáson Kádár János nem volt ott (bár vannak, akik így emlékeznek), a megjelent potentátok közül Németh Károlyt, az MSZMP politikai bizottságának tagját és Katona Imrét, az MSZMP Központi Bizottságának tagját érdemes kiemelni. Egyébként még két évforduló kapcsolódik ehhez a naphoz: Újpesten ekkor adták át a ma már bezárt és pusztuló uszodát, s ezen a napon tették le az újpesti lakótelep alapkövét.

Erre a hídra szervezték a korábbi Fő úti villamosközlekedést, vagyis a 10-es és 55-ös járatokat. így nem csak a felüljárón, de a Bácska (akkor: Ságvári) utcán és a Széchenyi téren is új síneket kellett lefektetni. Hamster közlekedési oldala egy érdekes malőrt is közöl az átadás kapcsán: a villamosok felsővezetékének kersztsodronyát túl magasan feszítették ki, és mint az első villamos érkezésekor kiderült: nem ér fel az áramszedő a vezetékig! Így a villamosok vagy lendületből próbáltak áthaladni az áramellátás szempontjából hiányos szakaszon, vagy áttolták egymást. A hibát persze hamar javították.

A felüljáró hosszmetszeti képe - kattintásra megnő (forrás: Előregyártás Budapest mélyépítési létesítményeiről c. kiadvány 1973)

Az Árpád úti azon kevés felüljárók egyike volt, ahol mindkét oldalon kialakítottak gyalogosközlekedésre alkalmas járdákat. A déli oldalon két hangulatos csigalépcsőn lehetett fel- és lemenni, az északi oldalon a járda közel a felüljáró tövétől tövéig vezet. Az egyik csigalépcsőt azonban 2001-ben lebontották, hogy a felüljáró alatti piacra ne lehessen lemenni a nyitvatartási időn túl. A piac megszüntetése óta ez a lejárat csonkán mered a semmibe. Villamosközlekedés 1985-ig volt a felüljárón, akkor megszűnt a 10-es villamos, a sínek azonban a 2001-es nagyfelújításig ott maradtak.

A régi sorompós közúti átjáró megszűnt, s ezzel a Fő út zsákutca lett. A gyalogosok számára alakítottak ki itt egy kisebb átjárót, ami a mai napig üzemel, talán Budapesten utolsóként egy szakállas sorompóval. Rákospalota városközpontjának megújítását célzó tervek szerint itt a jövőben egy gyalogos-kerékpáros aluljárót alakítanak majd ki.

Források:

Kemsei Zoltán: Arra a kis időre? (Indóház Online 2011. október 15.)
Varga Ákos Endre: Villamosok Újpesten és Rákospalotán II. (é. n.)
Előregyártás Budapest mélyépítési létesítményeiről c. kiadvány 1973.
Az Árpád úti felüljáró c. kiadvány 1974.
A Népszabadság 1974. november 7.-i és az Esti Hírlap 1974. november 6.-i számai