Kapcsolat

palotabarat a gmailen, és XV. kerületi blog a Facebookon.

2016.02.01. 02:42 Rátonyi Gábor Tamás

Szabóék: egy pestújhelyi család Kádár és Horthy között

kicsi_szabo_vendeglo.jpg

A pestújhelyi vendéglős-kávéházas Szabó-család története nem ismeretlen azok előtt, akik olvasták Buza Péter pestújhelyi könyvét. A família tagjainak három vendéglőjük-kávéházuk volt a településen, s a család egyik ágának tagjai személyes ismeretségben voltak Kádár Jánossal, másik ága pedig Horthy Miklóssal. A leszármazottak fele emigrált, másik fele itt élt, él ma is. Történetük, hányattatásaik igazi XX. századi kelet-európai történet, számunkra az teszi érdekessé, hogy sok szálon kötődik Pestújhelyhez.

A Szabó-féle vendéglők és kávéházak nem sorolhatók Pestújhely meghatározó, legendás intézményei közé, a leghosszabb ideig fennálló vendéglátóhely is csak három évtizedig működött a településen. A családtagok sem töltöttek be jelentős pozíciót a helyi közéletben, mégis életük, sorsuk mintha csak a magyar történelem XX. századi tükre lenne. Noha a családtagok szétszéledtek, az elhunytak végül visszatértek: a Rákospalotai köztemetőben nyugszanak.

szabo_csalad.jpg
A Szabó-család valamikor a '30-as években. A székben a nagymama, Szabó Gyuláné Kecskés Julianna, mögötte balra Juci, mellette  ifjabb Gyula. A szék mögül egy korán elhunyt unoka kukucskál (Konczérné Széles Margit magángyűjteményéből)

A család

Idősebb Szabó Gyula 1877-ben született Királyhelmecen (ma: Szlovákia, Kráľovský Chlmec), későbbi felesége Kecskés Julianna pedig 1878-ban Ógyallán (Szlovákia, Stará Ďala ma: Hurbanovo). A két település a Felvidék két ellentétes szélén található, nem innen az ismeretség, hanem - vélhetően - valahol a VII. kerületben találkozhattak, ahol az idősebb Gyula a Nefelejcs utca 21-ben lakott és a Peterdy utcában dolgozott mint bútorcsomagoló. Itt született első fia, Lajos, majd lánya, Júlia (Juci) és Margit (Manci) is,  ifjabb Gyula pedig már Pestújhelyen látta meg a napvilágot.

Id. Szabó Gyula vendéglőt nyitott az Apolló utcában valamikor Pestújhely önállósodása, vagyis 1910 előtt, Lajos fia az 1920-as évek végén szintén vendéglátásra adta a fejét. Így tett Manci lányuk is, aki kávéházat üzemeltetett – bár ez csak rövid ideig működött (a vendéglőkről később még lesz szó részletesen). Juci második házassága során egy hivatásos diplomatával kötötte össze életét, így távozott külföldre, míg az ifjabb Gyula Olaszországban 1938-tól milánói konzulátuson dolgozott. Szabó Manci még Rákospalotáról ismerte a T(h)urmayer-családot, Magdával voltak barátnők. A Thurmayer (Tabódy, Turay) család több szálon kötődött Olaszországhoz, Tabódy Klára kint ment férjhez, és ott kint találkoztak is Szabóékkal, a régi palotai ismerősökkel.

Kádár

A történet másik szála 1912-ben indult Fiumében. Itt jött világra Czermanik Borbála törvénytelen gyermeke, akit később Csermanek, majd az illegális kommunista mozgalomban viselt fedőneve után Kádár János néven ismerhettünk meg. Pályája csúcsán az állampárt első titkáraként 33 éven keresztül volt az ország első embere. Czermanik Borbála szintén ógyallai lány volt, jó ismerőse Kecskés Juliannának, id. Szabó Gyula feleségének. Amikor Csermanekék hosszú hányattatás után 1918-ban Budapestre kerültek, ugyan a Belvárosban éltek, de már kapcsolatba kerültek Pestújhellyel is, hiszen akkor már itt laktak Szabóék is, így a régi barátnő, a földi, a szintén ógyallai Kecskés Julianna is.

kadar_janos_gyerekkori.jpgKádár János gyermekkori fotója a Wesselényi utcai polgári iskola tablójáról kinagyítva (forrás: Huszár Tibor: Kádár- a hatalom évei - Corvina, 2006)

Kádár hat évesen már a belvárosi Cukor utcai elemibe járt, mégis sokat tartózkodott Pestújhelyen: Szabóék vendéglőjében volt hétvégente és nyaranta pikolófiú. Felszolgált, takarított, felállította az ott játszók kuglibábuit, olyan feladatokat bíztak rá, amit az általános iskolás korú fiú el tudott látni. Később, amikor nagyobb lett, a mai Sztáray Mihály téren működő piacon is segített az árusoknak. Különösen bensőséges kapcsolat alakult ki id. Szabó Gyula és a fiatal Kádár (akkor még: Csermanek) között, a vendéglős évekig egyfajta pótapja volt a fiúnak. Ha mozijegyet vett a fiának, vett a Janinak is, ha új cipőt, akkor a Jani fiú is kapott lábbelit, amikor fényképet készíttettek a Gyula gyerekről, a Janiról is született fotó. Buza olyan történetet idéz, hogy az idősebb Szabó, ha a kasszáról volt szó, jobban bízott a Csermanek fiúban, mint a sajátjában. A fiatalabbik Szabó Gyula pedig - közel egykorúak lévén - játszótársa volt Kádárnak.

Kádár a családról jó, a pestújhelyi évekről azonban már keserűbb emlékeket őriz. Életrajzainak többségében meg sem említi a Pestújhelyi kötődést. A vendégek állítólag sokat heccelték, sört itattak vele, a gyerek hamar becsípett, fura, dülöngélő járásán sokat nevettek. Kádár viszonylagos tartózkodása a szeszes italtól is ebből fakad. Elbeszélésekből kiderül, hogy azért nem volt absztinens, a whiskyt kedvelte, de másutt a rumos teát és a fröccsöt is említik, mindenesetre többek szerint sem volt szoros kapcsolata a szeszes italokkal, ami a pestújhelyi durva tréfákra vezethető vissza. A Szabó-családban a pestújhelyi vendéglői heccelődések történetei nem maradtak fenn, ezeket Kádár csak magánbeszélgetésben idézi.

A Szabó vendéglők

De hol is volt ez a bizonyos Szabó-féle vendéglő, ahol Kádár is dolgozott? Buza a pestújhelyi könyvében az Andrássy (ma: Pestújheyi) utat említi, s ezt veszi át apró pontatlansággal Huszár Tibor is a Kádár-monográfia első kötetében. Buza később a Budapest folyóirat hasábjain (2012/7-es szám) javítja magát és az Apolló utcába teszi a vendéglőt. Korabeli címjegyzékek az Apolló (akkor: Báthory Győző) utca 61-et említik, a "Közös akarattal" című pestújhelyi monográfia az Apolló és Bánk utcák sarkára teszik ezt a műintézményt, a Magyar ipar almanachja című kiadvány Apolló utca 65-öt ír (ebből a könyvből idéztem korábban pestújhelyi iparosokat). Az utolsó élő egyenes ági Szabó-leszármazott, Konczérné Széles Margit (Baba) azonban az Apolló utca 51. sz. házzal azonosítja a régi vendéglőt. A vendéglátóhelyről többen mint "Központi sörözőről" emlékeznek meg, de egy korabeli fénykép tanúsága szerint az intézmény neve "Vendéglő az Apollóhoz" volt. Tekintettel arra, hogy a házszámok változhattak az eltelt évtizedek során, ma már nehéz igazságot tenni a vendéglő pontos helyét illetően. Az azonban bizonyosnak tűnik, hogy az intézmény az Apolló utcában volt, valahol a Bánk utca torkolatával szemközti páratlan oldalon.

szabo_vendeglo_800.jpg
Az egyetlen fennmaradt fotó(ról készült többszöri másolat) az Apolló utcai Szabó-vendéglőről, ahol Kádár pikolófiúskodott. A kerítéskapu mellett jobbra áll kancsóval a kezében idősebb Szabó Gyula, mellette balra a lánya, Manci, tőle jobbra pedig Szabó Gyuláné, Kecskés Julianna Csermanek Borbála földije (Konczérné Széles Margit magángyűjteményéből). Sajnos a mai napig bizonytalan, hogy az Apolló utca melyik mai telkén állt a vendéglő.


Ezt az Apolló utcai Szabó vendéglőt, ahol Kádár pikolófiúskodott, az idősebb Szabó 1927-ben bekövetkezett halála után felesége vette át, és működtette néhány évig, majd idős korában átadta fiának, Lajosnak. Szabóné Kecskés Julianna 1939-ben hunyt el, akkor már azonban több éve nem foglalkozott vendéglátással: az Apolló vendéglőt a család 1933 körül adhatta el, ahogy a tulajdonukban lévő szomszéd telkeket is. Ettől kezdve Szabóéknak ehhez a vendéglőhöz már nem volt közük, ám az épület még évekig a vendéglátást szolgálta, a hatvanas években is borkimérés működött benne. A fiú, Szabó Lajos az Apolló utcai intézményből a Pestújhelyi útra költözött, ott nyitott kocsmát '33 körül. Ez a Pestújhelyi (akkor Andrássy) út 46-ban volt, ami ma üres telek, és ezt azonosította először Buza tévesen az idősebb Gyula vendéglőjeként. Az államosítást követően - legalábbis egy ideig - cipész szövetkezet működött benne, utoljára, mielőtt lebontották volna kínai üzlet volt. Lajos testvére, Szabó Manci végzett kávésként 1945-től előbb bérelte, majd '47-ben Juci segítségével meg is vásárolta a Pestújhelyi út 52. alatti volt Halasi-féle vendéglő (később Hazám kávéház, majd Vigadó néven volt ismert, ma a Xhénia radiátoros és nyílászárós üzlet működik benne).  Mint látható, a Szabó-család vendéglői elég közel voltak egymáshoz, az Apolló utca vonzáskörzetében volt valamennyi.

Maga az Apolló vendéglő tehát 1933-as eladásakor került ki a család érdekköréből. A többi vendéglő az államosítás bekövetkeztéig, vélhetően 1952-ig működött. Manci a sarki kávéházát - fülest kapva az államosításról - 1949-ben önként felajánlotta a Magyar-Szovjet Baráti Társaságnak, s ezzel mint kávéház megszűnt a patinás intézmény, a berendezést elszállították, leltárjegyzéke a Rákospalotai Múzeumban megtalálható. Manci és családja Rákospalotára költözött, Lajos pedig haláláig ott lakott a Pestújhelyi út 46. telkének hátsó részében kialakított lakrészben - melynek utcafrontján működött korábban a vendéglője.

Horthy

Szabó Júlia - vagyis Juci - második férje Bartheldy Tibor magas rangú, németellenes angolbarát külügyminisztériumi tisztviselő, miniszteri kabinetfőnök volt. Horthy kinevezte genfi főkonzulnak, ám az 1944-es német megszállást követő politikai változások után Bartheldy nem ismerte el a Sztójay-kormányt, pozícióját nem fogadta el, de Genfben maradt. A második világháború után Horthy és családja Portugáliába emigrált. Portugália (Salazar) és Spanyolország (Franco) nem ismerte el a Magyar Népköztársaságot, diplomáciai kapcsolatot 1974-ig nem létesítettek, így ezekben az országokban egyfajta alternatív diplomáciai hálózat alakult ki Horthy vezetésével. Bartheldy lett a portugál "nagykövet", de nem a népköztársaságot képviselte, hanem a volt kormányzót.

 horthy_sir.jpgHorthy Miklós sírja az Angol Katonai Temetőben Portugáliában (Fortepan/Rátonyi Gábor Tamás)

Edelsheim Gyulai Ilona (Horthy Miklós menye) Becsület és kötelesség címen 2001-ben megjelent könyvében Bartheldyékről mint baráti házaspárról beszél. Bartheldy szervezte Horthy és Habsburg Ottó közt Lisszabonban létrejött 1949-es találkozót, ami azért volt nagy szó, mert 1921-ben IV. Károly király (Habsburg Ottó édesapja) visszatérési kísérletekor Horthy csapatai fegyveres harcban verték vissza a legitimista csapatokat, Károlyt fogságba ejtették és Magyarországról kiutasították, vagyis a trón elfoglalását Horthy megakadályozta. Számos emigráns magyar rendezvényt szerveztek Bartheldyék Horthyékkal, a volt kormányzó halálakor pedig Bartheldy volt az egyik, aki virrasztott a koporsó mellett. Így Bartheldyné Szabó Júliát is a Horthy körül kialakult magyar emigráns közösség aktív tagjaként tarthatjuk számon.


A Csermanek és a Szabó család

Kádár keresztanyja, Bogáromi Lajosné (Bauer Magdolna) is Pestújhelyen élt, a Nádastó utcában, ő 1965-ben hunyt el. Néhányszor nála is járt Kádár, elsősorban még belügyminiszterként (1948-50) tett látogatásai voltak maradandó emlékűek. Kádár anyja, Czermanik-Csermanek Borbála pedig 1949-ben bekövetkezett haláláig kijárt a pestújhelyi temetőbe néhány szál virággal emlékezni az idősebb Szabó Gyulára és földijére, Szabó feleségére, Kecskés Juliannára. Ezek a látogatások alkalmat adtak arra is, hogy találkozzon Szabó Mancival és családjával a kávéházukban.

Maga Kádár 1930-ban, vagyis 18 éves korában lett végleg elkötelezett a kommunista mozgalommal, akkortól már bizonyosan nem járt ki Pestújhelyre Szabóékhoz (vélhetően id. Szabó Gyula 1927-es halálát megelőzően már ritkult vagy megszűnt ez a kapcsolat). Mint később maga mondta: nem tartotta volna helyesnek, hogy az idősebb Szabó Gyulával való világnézeti különbség mellett tartsa velük a kapcsolatot. Ők ugyanis a majdnem családi kapcsolat ellenére másként látták a világot, mai szóhasználattal élve id. Szabó Gyula inkább konzervatív beállítottságú volt.

szabo_kadar_800.jpg
Szabóék rákospalotai házában 1968-ban. Bal szélen ifj. Szabó Gyula, mellette Szabó Manci lánya, Baba, Kádár János mellett jobbra Szabó Mancim mellette hozzánk legközelebb Tamáska Mária, Kádár felesége (Konczérné Széles Margit magángyűjteményéből)

Ifjabb Szabó Gyula, Kádár gyermekkori játszótársa az 1930-as években Olaszországba, Milánóba került, a konzulátuson kezdett dolgozni - nyilván Bartheldy közbenjárására -, majd a II. világháborút követően kintmaradt és üzletember lett belőle. 1968-tól kezdve nagyjából évente hazalátogatott Budapestre, s minden alkalommal felkereste Kádárt is. Buza Kádár János egyik, Major Tamás színművésszel folytatott beszélgetését idézi, ami kéziratos formában maradt fenn, és Konczérné Széles Margit a Szabó család utolsó leszármazottja is hasonlóan meséli: ifj. Szabó Gyula minden látogatás alkalmával hozott valami ajándékot Kádárnak, általában nyakkendőt, hogy ne legyen túl drága, de túl értéktelen sem - mégiscsak az ország első emberéről volt szó, valami olyan ajándékot kellett találni, ami semleges, de egyúttal személyes is. Tamáska Máriának sálat, selyemkendőt hozott Gyula - az olasz ruházati kiegészítők jó minőségűek és hírűek voltak. Cserébe rendszerint orosz kaviárt és vodkát kapott Kádártól.

Kádár apróbb szívességeket tett a családnak: protezsálta Szabó Margit lányát, hogy bekerüljön az MTI-hez gyakornoknak,  majd szövetkezeti panellakás kiutaláshoz juttatta a friss házas családtagot. A hazatérő Szabó Gyulát a Kútvölgyiben kezelték, ami akkoriban elitkórház volt, valamint útlevelet, kiutazási engedélyt intézett, amikor a családtagok 1957-ben(!) külföldön akartak egymással találkozni. Ez nem az az év volt, amikor könnyűnek számított Nyugat-Európába utazni...

szabo_kadar_mosoly_800.jpg
Az 1968-as találkozó jó hangulatú volt, a képen ifj. Szabó Gyula és Kádár (Konczérné Széles Margit magángyűjteményéből)

1968-ban Kádár feleségével, Tamáska Máriával meglátogatta a Szabó családot Manciék rákospalotai házában. Az egyébként Olaszországban élő ifj. Szabó Gyula itthon tartózkodott, Szabó Manci és a lánya, valamint veje gyűltek össze, hogy öt órát töltsenek el az ország első emberével palotai családi házukban. Nem volt nagy felhajtás, nem jöttek előre emberek, hogy meggyőződjenek a ház biztonságos voltáról. Kádár és felesége a sarkon kiszálltak a kocsijukból és gyalog érkeztek - tulajdonképpen senki nem vette észre, hogy ilyen magas rangú vendég  járt a házban. Ez volt az utolsó találkozás Kádárral. Még hívták, de "János bácsi" - ahogy Szabó Manci lánya szólította a családi barátot - elfoglaltságaira hivatkozva udvarias levélben kimentette magát.

Ifjabb Szabó Gyula 1990-ben hunyt el Milánóban - egy évvel élte túl gyerekkori játszópajtását, Kádárt. A Horthy-vonalon exponálódott Szabó Juci  férje, Bartheldy 1969-ben hunyt el, Juci akkortól néha hazatért látogatóba, itt is érte a halál 1978-ban az Astoria szállóban, ahol épp akkor lakott. Szabó Lajos aki a Pestújhelyi úton élt, az 1970-es években halt meg, testvére, Manci - az egyetlen Szabó-unoka édesanyja - 1983-ban.

A családtagok ismeretsége – barátsága – az országot vezető személyekkel nem hozott jelentős anyagi fellendülést, vagy hasznot, még ha életük fordulópontjain segítséget is jelentett. De ezekkel a kapcsolatokkal szinte az egész század történelme van megírva a család történetében. A leszármazottak máig kötődnek a kerülethez, a Kádár által meglátogatott rákospalotai családi ház is az övék még, noha a vendéglők már elvesztek. A már nem élők legtöbbje pedig itt is van eltemetve.

facebook_kovetes.jpg

Források:

Konczérné Széles Margit személyes elbeszélése
Buza Péter: Pestújhely emlékkönyve (Rákospalotai Múzeum Budapest, 1997)
Buza Péter: A Szabó család - Száz éve született Kádár János (Budapest folyóirat 2007/7)
Oto Psenak: Kádár János ógyallai gyökerei (Érsekújvár és vidéke 2012. november 16.)
Huszár Tibor: Kádár János I-II (Kossuth / Szabad Tér, 2001)
Edelsheim Gyulai Ilona: Becsület és kötelesség 1-2. (Európa 2010)

6 komment

Címkék: történelem vendéglátás családtörténet Kádár János Horthy Miklós Pestújhely Ember város Szabó Gyula Apolló utca Szabó Margit


A bejegyzés trackback címe:

https://bpxv.blog.hu/api/trackback/id/tr718300472

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nagyon érdekes volt, köszönet érte, és a sok belefektetett munkáért is!
Jó a cikk, sok új info van benne. Köszönöm!
Szintén köszönöm, érdekes volt.

"Többek szerint sem volt szoros kapcsolata a szeszes italokkal"

Ami nyilván megnehezítette a tárgyalást az oroszokkal - a nagyivó Dobi István pl. ilyen szempontból hasznos figura volt.
Remek sztori. Az is kiderült belőle, hogy ilyen módon a Kádár-rendszert követő első kormány feje és Kádár pár év eltéréssel a gyerekkorukat (vagy egy jelentős részét) ugyanott töltötték, majd ugyanúgy pár év eltéréssel követték egymást a hatalomban.
@doremifa: Örülök, ha tetszett (bár megélni valószínűleg nyögvenyelősebb volt :(

Igen, az is igaz, amit írsz, de van még egy közös vonás: együk sem emlékezett szívesen Pestújhelyre. Nem olvastam el minden életrajzi és önéletrajzi könyvet, de ami a kezem ügyében volt, azt átolvastam, és feltűnt, hogy alig említik, vagy egyáltalán nem említik Pestújhelyt. Fura.
süti beállítások módosítása