Budapest, XV. kerületi blog

Egy igen rég, 104 évvel ezelőtt készült színes képsorozatot sikerült "elcsípni" a minap. Munkácsy Gyula, a Rákospalota Anno Képei oldalon hívta fel a figyelmet a fotókra, aztán kicsit utánakutatva a képek és elkészültük történetének, arra a megállapításra jutottam, hogy ezekről a fotókról igen kevesen tudunk, valahogy észrevétlenek maradtak. Tulajdonképpen bár maga a kollekció világszerte ismertt, sok publikáció jelent meg róla magyar nyelven is, 2006-ig senki meg nem említette, hogy magyar, sőt, budapesti, sőtsőt rákospalotai színes fotográfiák is találhatók benne!

A századforduló első évtizedében egy francia bankár, bizonyos Albert Kahn ötlete volt, hogy finanszírozza néhány fotográfus útjait a nagyvilágban, akik azt a feladatot kapták, hogy fényképeket és filmeket készítsenek a Föld népeinek életéről. Lefotózták őket magukat, ruhájukat, épületeiket, közlekedési és munkaeszközeiket, majd ezekből a képekből Kahn létrehozta a "Bolygó Archívumát" (Archives de la Planète). Kahn nem csak ötletgazda volt, hanem a legfőbb mecénás is, ő fizette a fotográfusokat, az ő oktatásukat, útiköltséget, eszközöket, mindent. A projekt 1908-ban kezdődött, egyre kifinomultabb és tudatosabb szervezőmunka zajlott a háttérben, majd a nagy gazdasági világválság elvitte az egészet, az 1931-ben leállt a gyűjtőmunka, de addigra 70 ezer színes fotó és több mint 180 ezer méternyi film készült a világ népeiről. Mára a teljes kollekciót digitalizálták, itt lehet böngészgetni a fotókat.

Az A1776-os fotó: rákospalotai fiatal lány hátulról (fotó: Auguste Léon, Albert Kahn-gyűjtemény)

Bár mozibarátok már korábban közreadták kutatásaik eredményét, a palotaiak közül még mindig kevesen tudják, hogy két Palota nevű mozi is volt a kerületben (de Budán a Tabán mozi is Palota néven futott 1944-ig). A két palotai mozi azért keveredhet össze a fejekben, mert mindkettő az Arany János utca közelében feküdt, igaz, e hosszú utca két, egymástól távol eső pontján. Az egyik a Klapka a másik az Eötvös utca közelében, és persze nem egyidőben nevezték ezeket Palota mozinak.

A régebbi Palota mozival kapcsolatban a levéltárból előkerült a moziépület építési engedélye is 1914-ből, ezért az adatok biztosak. 2014-ben már olvashattátok az akkor százéves házakról szóló bejegyzésben, hogy Petrás János kért engedélyt 1914-ben arra, hogy kocsikészítő műhelye helyére, vagy amellé mozit építhessen, és hogy Vajda Ferenc kőműves húzta fel az épületet. A mai házszámozás szerinti pontos cím Rákospalota, Klapka György utca 71., de mivel akkoriban ez még egy nagy saroktelek lehetett, az Arany János utca 94. is helyes.

Ezen az 1964-ben készült képen a fa mögött, az út túloldalán látható, lőréses ablakokat mutató kopott épület volt a Lyra mozi.  A bicikli a Toldi vendéglő/söröző falának van támasztva, a buszmegálló a 96-osé, és az Arany János utcában van. A mozi a Klapka György utcában volt (forrás: FORTEPAN / BRFK Hivatala Bűnügyi Technikai Osztály felvétele)

Rákospalota feledésbe merült, ám a maguk korában jelentős személyiségeiről régóta gyűjtök adatokat. Feith Gábor, és fia, Feith Mihály életéről azonban csak töredékek kerültek elő az évek során. Mivel teljeskörű életrajzzal, munkásságukat mélységében feltáró írással nem szolgálhatok, ezért csak ezeket az életrajzi szilánkokat adhatom itt közre, melyek talán későbbi kutatásoknak alapjait képezhetik.

Feith Gábor (Bugyi, 1863 - Budapest, 1939)
Feith Mihály (Bugyi(?) 1892) - Budapest 1975 vagy 1976)

Feithék a Pest megyei Bugyi községből származnak, ahol - egy későbbi családi visszaemlékező szerint - sok földje volt a községben a családnak, de sok gyerek is született. Gábor azért költözött el a községből, mert nem akart a család terhére lenni, nem akarta, hogy a gyerekek között szétosztott földvagyon elaprózódjon. Hogy pontosan mi hozta Rákospalotára, nem tudni, de 1896 táján - 33 éves korában - már mint letelepedett lakost tartják számon (egy évvel korábban még Újpesten alapított vállalatot). Építőmesternek tanult, ez a korabeli fogalmak alapján kicsit több volt, mint egy kőműves, de kevesebb, mint egy építészmérnök. Fia, Mihály talán még Bugyi községben született, de már Rákospalotán, a Wágner Manó (ma: Dózsa György) Gimnáziumban végzett 1909-ben.

Feith Gábor emléktáblája a rákospalotai helytörténeti fasorban - hiányos adatokkal.

Mi, a főváros iránt elkötelezett bloggerek úgy gondoljuk, hogy a Közép-Európai Egyetem fontos szerepet tölt be Budapest életében, ezért tiltakozunk a CEU ellehetetlenítését célzó törvénymódosítás ellen. 

Bayer Árpád BarosssBlog
Erdős Zoltán: Városi metamorfózisok blog
Fonyódi Anita Kép-Tér blog
Juhász Judit Városkommunikáció blog
Király Dávid BKV-figyelő blog
Papp Géza Fővárosi blog
Rátonyi Gábor Tamás XV. kerületi blog, Utcák terek blog

Városblogger vagy? Csatlakoznál? Küldd el a változatlan szöveggel megjelent blogbejegyzésed címét a ceutiltakozas@gmail.com címre!

A Pestújhelyi temetőt mint bizonyára sokan tudjátok azért kellett felszámolni, mert részben a helyére építették az Újpalotai lakótelepet. A fentrol.hu oldalán korabeli légifotókat tesznek közzé, és most egy megrázó erejű kép is felkerült: épül a lakótelep, és igen pontosan kirajzolódik az alatta elterülő temető, amint épp előkészítik a talajt a következő házak felhúzására.

A Pestújhelyi temető történetéről a közelmúltban látott napvilágot Kuczkó Andrea részletes cikke a Helyem Házam Palotám folyóiratban. Ebben részletesen ír a temetőterület megvásárlása körüli nehézségekről, Rákospalota és Pestújhely vitáiról, a temető működtetésének problémáiról is. A temetőt 1912-ben nyitották meg, 1923-ban bővítették és 1950-ben zárták be, amikor Pestújhely Rákospalotával együtt Budapest XV. kerületébe tagozódott. 

 
1963: bejelöltem a fő pontokat: a Pestújhelyi temetőt, a Szentmihályi utat és a Rákospalotai köztemetőt. Jól látszik, hogy a temető környéke - a majdani Újpalotai lakótelep területe - még mezőgazdasági művelés alatt áll (fotó: FŐMI / fentrol.hu)

Korábban olvashattatok már egy általános leírást az ipartestületek működéséről, egy másik bejegyzésben pedig összegyűjtöttem egy 1930-as kiadványában megjelent pestújhelyi iparosokat. Most a Pestújhelyi Általános Ipartestület székházáról olvashattok, ami aztán később művelődési házként működött, ma pedig üresen, elhagyatottan omladozik. A teljes történet Holló Szilvia Andrea írásában olvasható a "Közös akarattal" című 2010-ben megjelent monográfiában.

Megpróbálom egy bekezdésben összefoglalni az ipartestületek jelentőségét azok kedvéért, akik nem akarják az erről szóló részletesebb bejegyzést elolvasni: ilyen szervezet településenként alakulhatott, ha az ott dolgozó iparosok létszáma elérte a száz főt. A testületek legfontosabb célja a képzés, oktatás, vizsgáztatás volt, de persze az érdekvédelem, az iparosok képviselete is fontos feladatuk volt. Az iparosok jelentették - megfelelő gazdasági körülmények között persze - egy-egy település középosztályát, tehát nem csak gazdasági, de kulturális és karitatív szempontból is fontos közösséget jelentettek a települések életében.

Az ipartestületi székház valamikor a '80-as években. Már akkor is elhagyatott volt... (ismeretlen szerző képe / Rákospalota anno képei csoport)

Bár Palota ipartörténetében szinte jelentéktelen szerepet játszott, meglepődve vettem észre, hogy mégis többen még ma is számontartják a híres pécsi Angster orgonagyár palotai üzemét. Az igazság az, hogy itt egyetlen orgonát sem gyártottak, és a pécsi gyár fióktelepe 1942 és 1950 között, mindössze nyolc évig működött.

Rögtön elkanyarodok a tárgytól, hogy leírhassam: volt Rákospalotán híres hangszergyártás, méghozzá az Országh Sándor és Fia Orgonagyárban, ami 1861 és 1929 között működött. Számos templom orgonája - köztük palotaiaké is - került ki innen, a gyár széles körben ismert és elismert volt. Az Országh-család gyárának történetét még nem dolgozták fel, rövid cikk azonban jelent már meg erről a régen híres, mára kicsit elfeledett gyárról (utóbb találta megy hosszabb írást is).

A pécsi Angster gyár idealizált képe (forrás: Pécsi stúdió)

A már többször emlegetett XV. kerületi adattár, ami 1969-ben jelent meg, tartalmaz egy pársoros összesítést a kerület zenés szórakozóhelyeiről. Négy vendéglő szerepel a listában, szerintem a legtöbb olvasónak van ezekhez kapcsolódóan valamilyen nosztalgikus emléke - akiknek pedig nincs, azok rácsodálkozhatak hol szórakoztak szüleik, nagyszüleik.

A négy vendéglátóipari egységből három ma már nem működik, közülük egyet már le is bontottak. A maguk idejében kétségtelenül népszerű intézmények látogatottsága később egyre csökkent, a rendszerváltozás  utáni szabadpiacon már nem állták meg a helyüket. De be kell látni azt is, hogy az 1960-as évek óta átalakultak a fogyasztói szokások, igények, arra a fajta szórakoztatásra, ami ezeken a vendéglátóhelyeken zajlott, ma már mind kisebb volt a kereslet.

A IV.-XV. kerületi Vendéglátóipari Vállalat plakátja 1961-ből. Gönczi Gebhardt Tibor grafikája (forrás: Nyitunk! Plakátok a szocializmusban, 1945-1989 MKVM-kiállítás 2009-10 / Hungaricana)

Korábban már írtam a Kossuth-szoborról, akkor a költségek fedezetére indított gyűjtés és a szervezés állt az középpontban. Ma kicsit nagyobb perspektívában vizsgálom a szobor történetét: vajon tényleg igaz az a legenda, hogy ez volt-e az első Kossuth-szobor Budapesten? Nos, a válasz dodonai: igen is, meg nem is.

Az gondolom mindenki számára nyilvánvaló, hogy amikor 1908-ban Rákospalotán felállították Barcza Lajos Kossuth-szobrát, akkor a helység még nem tartozott Budapesthez. Ebből a szempontból tehát semmiféle elsőségről nem beszélhetünk. Ha a kérdést úgy tesszük fel, hogy melyik a mai (Nagy-) Budapest legrégebbi Kossuth-szobra, akkor már persze számba kell venni a rákospalotait is - még ha a legeslegelsőség vitatható is.

A Tolnai Világlapja egyik számában megjelent híradás képe a Kossuth-szoborról - ekkor még láthatóan talapzat nélkül állt az alkotás (forrás Tolnai Világlapja 1908. november 8. 1774. o. / Arcanum Digitális Tudománytár)

Emlékezhettek, korábban már volt a blogban kvíz Rákospalotáról (itt) és Pestújhelyről is (itt). Az első rákospalotai igen népszerű volt, sokan megfejtettétek. Most ismét egy palotai kvízzel jelentkezem, ám ezt már kicsit nehezebb kérdésekből állítottam össze. Jó fejtörést kívánok!

A mai XV. kerület - Rákospalota, Pestújhely és Újpalota - filmes helyszíneit kerestem. Nem volt nehéz dolgom, mert a rendszerváltás előtt több, generációk számára meghatározó film készült itt (pl. gyerekfilmek), melyekre sokan emlékeztek, de az 1990-es és 2000-es években is visszaköszönt a kerület a filmvásznon. Nagyobb feladat volt arra rájönni miért került ezeknek a filmeknek a forgatási helyszíne pont ide, a mai XV. kerületbe. Azért megpróbáltam felállítani egy hipotézist, hogy igaz, vagy sem, majd az olvasók eldöntik. (Ez a bejegyzés az Itt forgott blogban 2013-ban már megjelent egyszer.)

Nem készítettem a magyar filmművészet egészére vonatkozó, cirka száz év filmjeit feldolgozó statisztikát arról, hogy a mai XV. kerület vonzóbb-e a filmgyártók számára, mint a főváros többi kerülete, tehát sem azt nem állíthatom, hogy errefelé több filmet forgattak mint másutt, sem azt, hogy kevesebbet. Mindenesetre az általam megkeresett filmes szakemberek közül többen is állították, hogy a helyszín kiválasztásában szerepet játszott a kerület fekvése. A hazai filmgyártás számos alkotása - különösen a rendszerváltást megelőzően - elsősorban a XIV. kerületi Róna (volt: Lumumba) utcai Mafilm-központ, és a fóti, ma is működő filmgyár között ingázva készült. Rákospalota pedig éppen e két pont közé ékelődve helyezkedik el, a Róna utcát Fóttal összekötő útvonalak mindegyike ezen a városrészen halad keresztül. A gyártás szakemberei bizonyára lassan megismerték a kerület képi adottságait, ahogy számtalanszor átutaztak rajta.

Az Újpalotai lakótelep maketten - ideális lakótelepi környezet volt forgatáshoz (forrás: Ferkai András: Lakótelepek - Városháza 2005)

Újabb fotókkal bővült a már korábban is ajánlott fentrol.hu oldal, ahol korabeli légifelvételek kereshetők. Felbukkant egy olyan kép 1979-ből, amin remekül látható, miként épült az M3-as autópálya, és hogy bomlott meg a városszövet az építés hatására. A fentrol.hu a Földmérési és Távérzékelési Intézet (FÖMI) archív légifotóinak digitalitzálásával született, a szolgáltatás olyan, mintha 30-50 évvel ezelőtti Google műholdas képeket böngésznénk...

Az autópálya építése - mint korábban már olvashattátok - egyáltalán nem a '70-es évek ötlete volt, jóval korábban, már az 1930-as években ugyanezen a nyomvonalon terveztek egy autóutat. A Helyem Házam Palotám c. helytörténeti folyóiratban is olvashattak az érdeklődők nemrég egy írást az autópályaépítés fázisairól, nem nehéz rekonstruálni a képen látható eseményeket. Nézzük az első képet, ami körülbelül a körvasút felett készült 1979-ben.

Fél útpályányi híd van készen a körvasút felett (kattintásra megnő a kép) (forrás: fentrol.hu)

Bizony, ilyenek is voltak Rákospalotán - sőt, Mussolini térből Pestújhelyre is jutott egy. Hogy lehetséges ez? Buza közismert könyvében többször is hitet tesz amellett, hogy településeinken sosem voltak többségben a szélsőségesek, mégis két fasiszta vezér nevét is őrizték közterületnévként. A magyarázat valóban árnyaltabbá teszi a helyzetet - de nem menti.

Nemrég jelent meg az Utcák terek blogon egy írás arról, hogy a Kodály körönd pár évig a Hitler tér nevet viselte. Érdemes hozzátenni, hogy a mai Nagy-Budapest területén csupán két helyen viselte közterület Hitler nevét: a Terézvárosban az imént említett Kodály körönd 1938-tól (akkori nevén csak Körönd), és Rákospalotán a mai Illyés Gyula (nemrég még Szőcs Áron) utca 1940-től, vagyis ezeken kívül nem volt más városrész, vagy később Budapesthez csatolt település, ahol fontosnak érezték volna Hitlerről utcát elnevezni. Mussolini azonban volt több is: szintén Terézvárosban az Oktogon, Újpesten a Tavasz utca, Sashalmon a Gordonka utca 1936-tól, Pestújhelyen pedig a Templom tér 1937-től viselte a Duce nevét.

A terézvárosi Hitler tér - sajnos a rákospalotairól nem maradt fenn fénykép (forrás ismeretlen, én az Utcák terek blogról linkelem)

Rákospalota után Pestújhelyről állítottam állítottam össze egy tíz kérdésből álló tesztet. Ha próbára tennéd a tudásod, itt megteheted:

Rákospalotáról állítottam össze tíz - szerintem - könnyű kvízkérdést. Tesztelheted, mennyire ismered a városrész múltját!

Régóta bennem van egy különös, romantikus történet a valaha Rákospalotán élt Mirza hercegnéről, aki családi kapcsolatai révén birtokolt egy hírhedt épület: az Andrássy út 60-at, ami előbb a nyilasok "Hűség háza", majd az államvédelem - ÁVO, illetve ÁVH - székháza lett. A különös sorsú hercegné - ahogy minden valamirevaló XX. századi magyar mesében - végül nagy szegénységben, vidékre száműzve halt meg.

Ali Ahmed Mirzáné, Reiszner Gizella (Budapest, 1893. december 28. (vagy 31.) - Hatvan, 1970. október 28.)

A híres rákospalotai Villasor egyik lakójáról van szó, aki 1893-ban Budapest VI. kerületében született Reiszner Gizella néven, katolikusként anyakönyvezve. Édesapjáról, Reiszner Ignácról keveset tudunk, csak annyit, hogy nem sokkal lánya születését követően meghalt. Anyja, Foltányi Mária kényszerűségből intézetbe adta a gyereket, aki - mint árvaházi leány - részt vehetett 1897-ben az első osztálysorsjáték - vagyis korabeli lottó - húzásán. Gyakorlatilag mindössze ennyit tudunk egész gyermekkoráról.

Perlmutter Izsák 1909-ben készült festménye az akkor 16 éves "kicsi Cleoról", vagyis Reiszner Gizelláról (forrás: Hello Miskolc blog: A Kövesi-gyűjtemény múzsái - 2016. május 19.)

A közlekedéstörténeti bejegyzések alatt mindig olvasható egy bekezdés, amiben bemutatom miként jutott el a kerület (és elődtelepülései) közlekedése a 2 busz, három villamosjárattól a mai 28 busz és 4 villamosjáratig. Régóta tervezem ennek a fejlődésnek a térképes bemutatását is, amit végül ebben a cikkben állítottam össze. A térképek nagyjából húszévente mutatják a tömegközlekedési hálózatot, az egyes viszonylatok említésekor az azokról írt korábbi bejegyzésekhez lehet lapozni, ahol részletes információk olvashatók a járatok történetéről.

Rákospalota tömegközlekedésének kialakulása tulajdonképpen a Budapest-Vác közötti vasútvonal átadásával kezdődött 1846. július 15-én, s a vasút több-kevesebb szereppel a mai napig jelen van a palotaiak életében. Az első lóvasúti vonal 1872. május 1-jén nyílt, ez a mai 12-es villamos palotai vonalával cirka megegyező módon haladt a Pozsony utcán, majd a Kertköz utcába befordulva haladt tovább a végállomásig, amely mellett egy kocsiszínt is építettek. A kocsiszínből évtizedekkel később Béke mozi lett, majd az Énekes utcai lakótelep építésekor lebontották - igaz, akkor már nem járt arra se lóvasút, se villamos. Ezen a lóvasúti vonalon járt egyébként az első villamos is 1896-tól.

Kogutowicz Manó 1908-as Budapest térképe (forrás: Cholnoky Jenő Földrajzi Társaság térképtára)

A Fortepan képgyűjtemény egyik 2015-ös frissítésekor felbukkant néhány újabb Újpalota-tárgyú fotó. Az 1974 körüli képek készítője Urbán Tamás fotóriporter volt. A sorozat két képe egy lakótelepi ház tetején falatozó fiatal munkásokról szól. Nem tudtam megkerülni az összehasonlítást a Corbis ügynökség világhírű, 1932-es, a New York-i Rockefeller Center építkezésén készült fotójával. Próbáltam utánajárni kik szerepelnek az újpalotai fotón - kevés sikerrel.

A Corbis ügynökség képe készítőjének - vagyis a fotósnak - a nevét nem tudjuk biztosan, mert azon a napon amikor a fotósorozat készült, három fotóriporter is engedélyt kapott, hogy az építkezéseken fölvételeket készítsen - írja az Urban Legends blog a kép elkészültének körülményeiről szóló több évtizedes nyomozás eredményeiről. Az újpalotai képekről viszont tudjuk, hogy Urbán Tamás készítette.

Urbán Tamás 1974-ben készült fotóján a Késmárk utca 3. sz. ház tetején falatoznak a srácok (forrás: Urbán Tamás / FORTEPAN)

Már régóta készülök arra, hogy írjak egy-két nagyszerű kerületi kezdeményezésről, ami a régi értékeinkre hívja fel a figyelmet. Ilyen a két helytörténeti emlékfasor, és ilyen a Város-emlék-képek nevű emléktábla-sorozat is, amiről ez a bejegyzés szól.

Emléktáblát sok helyen sok apropóból állíthatnak a közösségek, ezek célja nevükből kiolvasható: emlékezni akarnak valakire vagy valamire, meg akarnak örökíteni egy régvolt dolgot, egyszersmind tiszteletet akarnak kifejezni. Erről van szó a XV. kerületben is, ahol 2013 óta Rákospalotán és Pestújhelyen avattak tíz táblát, de már készül az első újpalotai zománctábla is.

Az első tábla a régi Vigadó, mai városháza épületére került még 2013-ban

1974-ben jelent meg a Fővárosi Építőipari Beruházási Vállalat - rövidítve a FŐBER - kiadványa, ami a vállalat által épített négy nagy lakótelep prospektusát tartalmazta. Egy brosúra szólt a kelenföldi, egy az újpalotai, egy az óbudai és egy a zuglói (Füredi utcai) lakótelepekről. A kiadványok közül az újpalotaiból szemezgetek képeket, és írok hozzájuk néhány sort. (A kiadvány letölthető, a link a bejegyzés legalján található)

Az Újpalotáról szóló prospektus nagyívű áttekintést ad a főváros lakáshelyzetének megoldását illetően. A központi elképzelés akkoriban az volt, hogy évi 15-20 ezer lakás építésével a Budapesten mutatkozó mennyiségi lakáshiányt 1985-re megoldják. Ennek érdekében rendelték el a fővárosi házgyárak megnyitását az 1960-as évek végén, és kezdődtek a nagy lakótelepi építkezések.

Az újpalotai "víztoronyház" építése éjszaka (forrás: Újpalotai lakónegyed, FŐBER 1974)