Megnyitásakor a főváros harmadik helytörténeti gyűjteménye volt (és a maga korában az egyik legnagyobb ilyen fővárosi intézmény), alig több mint két évtized elteltével azonban be kellett zárni az épületet műszaki okok miatt. Ebben az zárt időszakban az összegyűlt anyagokból vándorkiállításokat szerveztek, és úgy általában próbálták magukat mutatni a (lezárt) épületen kívül. Majd az egész intézményt átköltöztették Pestújhelyre, amivel kivívták mindkét városrész lakóinak elégedetlenségét. A hányatott sorsú Rákospalotai Múzeum ma is Pestújhelyen található, de már látszik a fény az alagút végén: ha felépül az új múzeumépület, visszatér Rákospalotára.

1958-ban a XV. kerületi Hazafias Népfront bizottságot hozott létre a helytörténeti anyagok gyűjtésére (ekkoriban Budapest-szerte előtérbe került a helyi emlékek gyűjtése). Két év alatt nőtte ki magát ez a helyi kezdeményezés annyira, hogy létrehozzák a Rákospalotai Múzeumot - mint intézményt - amit 1960. január 10-én nyitottak meg a  Kossuth utca 39. (ma Kossuth utca 55.) szám alatti volt katolikus iskolaépületben. Első igazgatója a MÁV-telepen élő Vámbéri Gusztáv író, költő volt (aki nem állt rokonságban a híres Vámbéry családdal). Rögtön nyitás után a múzeumnak adományozott apja hagyatékából számos festményt és tárgyat Madarász Adeline, aki szintén Rákospalotán lakott, így lett a múzeumnak máig nagyhírű Madarász-gyűjteménye.

A múzeum kiadványsorozatának 1961-ben megjelent, mára kicsit elfeledett első száma

 
Az 1960-as évek elején került a múzeum élére Für Lajos agrártörténész, későbbi honvédelmi miniszterünk. Ő debreceni volt, és 1956-os szerepvállalásáért kirekesztették a tudományos életből. Czine Mihályné - aki akkoriban a XV. kerület népművelési csoportját vezette - egy visszaemlékezés szerint úgy vette fel a mellőzött Für Lajost, és a Csokonaiba a Rajk-perben meghurcolt Száraz György írót, hogy a felettesei elől elhallgatta múltjukat. 1965-'70-ig Somogyi Ágnes igazgatta az intézményt.

A múzeumnak volt egy kiadványsorozata, amit Für Lajos nevéhez kötnek, s a nyilvántartások szerint két számot ért meg (1962, 1964). Az igazság azonban az, hogy ennek a sorozatnak három száma jelent meg, ugyanis már 1961-ben, Vámbéri Gusztáv szerkesztésben kiadták az elsőt, más írások mellett részletes listát közölve a Madarász-hagyatékról is. Ezt az 1961-ben megjelent első számot azonban nem jegyzik sem a nagyobb könyvtári gyűjtemények, sem a múzeum.

A Rákospalotai Múzeum régi, Kossuth utca 39. (ma: Kossuth utca 55.) szám alatti épületének helyszínrajza. Vélhetően egy múzeumi dolgozó skiccelte fel a rajzot abban az időben, amikor le akarták bontani az épületet - sajnos név és dátummegjelölés nélkül (forrás: Budapest Főváros Levéltára, XV.17.e.306 1450. kisdoboz)

A múzeum anyagának zömét a palotaiak, pestújhelyiek adták össze, részben ajándékozás, részben letét formájában, illetve egy időben vásárolt is a múzeum tárgyakat a helyi lakóktól. A néprajzi, kisipari tárgyak, dokumentumok, fényképek végül tekintélyes gyűjteményt képeztek, máig meghatározói a múzeumi állandó kiállításnak. A néprajzi emlékek összeállításának szándéka szerint a múzeum nem csak a kerület, hanem a környező vidék - Fót és Alag - anyagait is gyűjti. Volt egy koncepció a '60-as években, amely szerint rákosmenti múzeummá nőtte volna ki magát az intézmény, s így a szélesebb értelemben vett környéki kerületek és megyei települések anyagait is befogadta volna. A Madarász-hagyaték bővítése érdekében pedig egy időben országos gyűjtőkörű volt - Madarász felvidéki születéséből adódóan ez a kör az akkori Csehszlovákiára is kiterjedt.

A Rákospalotai Múzeum Kossuth utcai épülete. A kép vélhetően az 1980-as évek elején készült (forrás: Budapest Főváros Levéltára XV. 17.e.306 1450. kisdoboz).

Az első kiállítások egyike - meglepő módon - "Aviatikai emlékek" címmel (aviatika=repüléstan) hathetes nyitvatartás alatt 8000 látogatót vonzott. Az 1961-ben rendezett kiállítás apropóját Jurij Gagarin űrutazása szolgáltatta.  A Palota-Pestújhely című, korabeli újság számos további kiállításról adott hírt, ám a lap ritka megjelenése miatt teljes képet nem lehet alkotni a múzeum tevékenységéről. 1963-ban Szőttesek, hímzések, csipkék, továbbá Rákospalota és környéke régészeti emlékei, illetve Madarász Viktor emlékkiállítás címen, 1964-ben és '65-ben az Őskortól a Felszabadulásig - őskori leletek, középkori oklevelek címen rendeztek kiállítást. 1965-ben Szkíta aranyszarvasok, késő vaskori aranyleletek témában volt tárlat, s ugyanabban az évben Mohácsi Á. Győző pestújhelyi festőművész hagyatékából rendeztek kiállítást. 1975-ben a Paraszti élet emlékei Rákospalotán volt a téma.

A múzeum csak az 1980-as évek elejéig volt nyitva, mikor az épületet műszaki állapota miatt be kellett zárni. Az anyagokat külső raktárakban helyezték el. Így alakult ki az a lehetetlen helyzet, hogy bár a múzeum mint intézmény működött, alkalmazottai voltak, mégis évekig nem léphették át a küszöbét a látogatók. Ez az időszak Szabó Géza igazgatósága alatt kezdődött, és Milosné Bóta Piroska vezetésének idején még tartott. Ekkoriban vándorkiállításokkal (iskolákban, üzemekben), illetve táborok szervezésével próbálták jelezni, hogy a múzeum él, működik. Szintén az 1980-as évek nagy kalandja volt, amikor a múzeumépületet bontásra jelölték a Kossuth (Csobogós, Énekes) utcai lakótelep építése miatt (erről majd egy külön posztban írok, mert érdekes történet).

A mai, pestújhelyi múzeumépület a Pestújhelyi út és a Gergő utca sarkán. Az 1935-ben megjelent kép még mint óvodát mutatja a házat, ahová 1991-ben költözött a múzeum (forrás: Pestújhely Ezüstkönyve)

A múzeum településtörténeti emlékein túl jelentős képzőművészeti anyagot is a magáénak tudhat. Már a Madarász-hagyaték is arra predesztinálta az intézményt, hogy a művészeti életet kiemelten figyelje, de már a kezdetektől a koncepció része volt, hogy a helyi képzőművészek alkotásaiból legalább egyet-egyet megőrizzenek. A két ismert Kossuth-díjas művészen, Turáni Kovács Imrén és Kocsis Andráson túl Madarász Adeline, Mohácsi Ferenc, Fáy Győző, Turmayer Sándor,  Kertész József (maga is a múzeum alapítóinak egyike), Peti János Nagy Előd, Mohácsi  Á. Győző műveiből is található egy-egy alkotás a múzeumban.

A hatvanas évek kiadványairól már volt szó (de ide tartozik a Fekete-fehér, igen-nem vetélkedőre való felkészülés során összegyűjtött adatokat tartalmazó 1969-es kiadvány is), az egyetlen tudományos igényű, monografikus szintű feldolgozás a kerület múltjáról 1974-ben jelent meg: ez a Czoma László (később a keszthelyi Helikon Kastélymúzeumot negyedszázadig igazgató) történész szerkesztésében megjelent másig forrásértékű Tanulmányok Rákospalota-Pestújhely történetéből című kötet. 1974-től tíz éven át nem jelent meg új kiadvány, '84-ben Tóth István bíró életrajzának reprint kiadását szerkesztette Vámbéri Gusztáv, majd a '90-es évektől Buza Péter, azóta több kiadást is megért rákospalotai és pestújhelyi kötetein kívül számos kisnyomtatvány, MÁV-telepi, 1956-os, illetve képzőművészek életét, munkásságát bemutató füzet látott napvilágot. Sajnos, teljes lista a múzeum weboldalán sincs ezekről, így egy-egy félig-meddig feledésbe merült kiadvány bármikor előkerülhet.

Kovács Andor Krisztián és Tamás Anna Mária terve a városközpont építészeti ötletpályázatán. A második díjas terven az új múzeum a legalsó barnás épületbe költözne (forrás: Építészfórum)

Szabó Géza rövid ideig tartó igazgatása után Virágné Mojzes Ildikó vezette az intézményt, ő költöztette a múzeumot mai helyére, a Pestújhelyi út 81. szám alatti volt óvodaépületbe. Bár ez az épület is szűkös, kicsi, pincéje tárolásra alkalmatlan, mégis közel negyedszázada ad helyt a gyűjteménynek. Sajnos az itt el nem férő anyagok továbbra is külső raktárakban vannak elhelyezve. Jelenleg Kiss Emília etnográfus a múzeum vezetője - őt a szülési szabadsága idején Pika Nagy Árpád helyettesíti.

Noha a múzeum hivatalos alcíme Rákospalota, Pestújhely és Újpalota Helytörténeti Gyűjteménye, mégis aligha van Budapesten még egy olyan intézmény, amelyiket a helyiek ennyire mellőznek. A rákospalotaiak azon háborognak, hogy a múzeumuk Pestújhelyen található, a pestújhelyiek pedig azért nem látogatják az intézményt, mert az nevében rákospalotai. Az önkormányzat már kijelölte az új múzeumépület helyét a Széchenyi téren a Kossuth-szobor környékén, egyelőre a tervpályázat kiírása előtt áll a projekt, s a tervek szerint a pestújhelyi épület is megmarad afféle helytörténeti filiáléként.

Források:

Krónika - és Ki kicsoda - XV. kerületi Pedagógiai Szakkönyvtár 2009
Buza Péter: A Csokonai A nép/és közművelődés intézménytörténete a XV. kerületben - A közművelődés házai Budapesten 3. - 2005