Kapcsolat

palotabarat a gmailen, és XV. kerületi blog a Facebookon.

2013.12.24. 02:39 Rátonyi Gábor Tamás

A meg nem írt történetek története

Nem vagyok híve az évvégi negédeskedésnek, a mostanában felhangzó "boldog..." kezdetű kívánságokat meglehetősen kiürültnek tartom, így jókívánságok helyett, de az olvasói kitartást respektáló írásként fogadjátok ezt a rövid összefoglalót a blog működésének közel másfél éve alatt el nem készült posztok történetéről.


Tavaly augusztusban nyitottam a blogot, emlékszem előtte hónapokig készültem rá. Részletes tervem volt a feldolgozandó témákról, koncepció a feldolgozás mikéntjéről, a megjelenések gyakoriságáról. Ez a bejegyzés a félszázadik a blogban, másfél év alatt ennyi történetet mondtam el. Kezdetben még hetente igyekeztem új témát feldolgozni, a blog egyéves évfordulóján láttam be, hogy nem bírom tartani a magam diktálta tempót, azóta cirka kéthetente jelennek meg új posztok. Ötletből, témából nincs hiány, rengeteg feldolgozatlan és érdekesnek tűnő történet jár a fejemben, számos bejegyzéshez gyűjtöttem elegendő anyagot - sokkal inkább az erre fordítható szabadidő jelenti a szűk keresztmetszetet. A tartalomjegyzékben egy külön szakasz tartalmazza a jövő cikkeit, de ezeken túl fejben is őrzök néhányszáz felgombolyításra érdemes történetszálat. Ha úgy tetszik, a blog akár örökéletű is lehet, annyi mindenről lehet írni...

Újságíróként megtanultam, hogy amíg elvarratlan szálak vannak egy történetben, nem érdemes határidőket vállalni, de a szerkesztői nyomás ezt a tudást kiegészítette azzal, hogy mindig annyira kerek egy történet, amennyire a rendelkezésre álló információk engedik megírni. Vagyis attól, hogy valaminek nem jutsz a végére, az még lehet teljes sztori, s a történet része az is, hogy elmondd: ezt vagy azt nem tudtad meg, nem derült ki. Van azonban néhány téma, amiket egy-másfél éve görgetek magam előtt, nem jutok velük egyről kettőre, pedig érdemes lenne teljessé tenni. És van, ami végül elkészült, mert váratlanul belefutottam a sokat keresett adatokba. Ezekről szól ez a mai poszt.

A 3-as kilométerkő története

Rákospalota, Fő út, kilométerkőA Fő úti kilométerkő 2012-ben.

Még tavaly, a Fő út fotózása közben botlottam bele - szinte szó szerint - ebbe a régi kilométerkőbe. Az van rajta, hogy 201-es út, 3. kilométer. Nagyon szépen fel van újítva, valaki gondosan karbantartja, kapott védőrácsot is, és a mellette álló lámpaoszlopra fel volt mázolva, hogy "MŰEMLÉK". Elkezdtem utánajárni a ma már ismeretlen út és kilométerkő történetének. Azt térképek alapján hamar kiderítettem, hogy ma már nincs 201-es számú út (kb. 1950-ben számozták át), s azt is, hogy a Fő útnak ez a szakasza 1974 óta nem is része az országos közúthálózatnak. Megkerestem a hazai országutakat gondozó Magyar Közút Nonprofit Zrt.-t, ahol nem tudtak semmit, és általában a közutak városi szakaszaival nem is foglalkoznak. A kerületi önkormányzat munkatársával telefonon tudtam beszélni, ő csak orientálni tudott, hogy merre érdemes továbbérdeklődnöm, viszont felhívta a figyelmem, hogy a kilométerkőnek megvan a testvére is, a 4-es számú a Kossuth utcában. És valóban, pont egy kilométerrel odébb csendesen meghúzódva áll ennek a rég megszűnt országútnak a 4-es kilométerköve.

A BKK-Közút - mint a főváros területén lévő utak gondozójának - munkatársa, Csapláros János egész úttörténeti esszével örvendeztetett meg. Sajnos a kilométerkövekről nem volt sok információja, sem a kihelyezésük idejéről, sem a későbbi sorsukról, mai gondozójukról nem tudott. A vállalat másik munkatársa, Csabay Csilla pedig kifejezetten örült a találatnak, és további tippekkel segített. Irány a Közlekedési Múzeum! A múzeum könyvtárában terjedelmes könyvészeti forrás található általában a hazai utakról és kilométerkövekről, bár ez a 201/3-as konkrétan nem szerepelt sehol, de a múzeum munkatársa, Krizsán Sándor sokat segített az országút nyomvonalának kiderítésében, valamint néhány további tippet is kaptam a hogyantovábbhoz (és hát azok a gyönyörű térképek...).

Krizsán Sándor korábban részt vett a Budapesti Városvédő Egyesület (BVE) munkájában, és halványan derengett neki, hogy a kilométerkövet az 1980-as években az egyesület tagjai újították fel. Valóban, Ráday Mihály Új városvédőbeszédek c. könyvében meg is emlékezik erről. A BVE-n belül előbb a rákospalotai csoporthoz irányítottak, ahonnan azonban semmilyen információt nem kaptam, majd a közlekedési csoport következett. Ők újították fel a kilométerkövet az 1988-ban, s egy emléktáblát is kihelyeztek, mely ma már "természetesen" nincs meg, és a szövegére sem emlékezett senki. A közlekedési munkacsoport mai vezetője szerint mindenki, aki '88-ben résztvett a munkában szétszéledt, vagy már elhunyt, a fotódokumentáció pedig szétszóródott, így a kő felújításáról nem maradt semmi az utókornak (dehogynem, a legfontosabb: maga a kő).

Rákospalota, Fő út, kilométerkőA 3-as "tesója", a 4-es kilométerkő a Kossuth utcában.

Irány a Pest Megyei Levéltár! Minden hazai útnak volt egy úgynevezett törzskönyve. Ebben gyűjtötték össze az úttal kapcsolatos munkálatok iratait, terveit, dokumentációját. A levéltárban nagyon szépen ki vannak gyűjtve a megyei utak anyagai, kivéve... Kivéve a rákospalotai-újpesti utakét. Ezeket a törzskönyveket egy papírlap szerint 1948-ban kiemelték a kötegből, és áttették egy másik, azóta már megszűnt hivatal (Államépítészeti Hivatal) iratai közé, ahol persze a törzskönyv már nem volt meg. Apróbb javítások, érdekességek dokumentumai azonban előkerültek, de azok is általánosabb leírások voltak, konkrétan a kilométerkövekről semmi információ nem volt. Tovább a Magyar Nemzeti Levéltárba (volt: Országos Levéltár). Ott arról értesítettek, hogy a második világháborúban az utakkal kapcsolatos anyagok megsemmisültek. Igen ám, de a levéltár 1945-ben kapott találatot, melynek következtében 3100 folyóméternyi iratanyag veszett oda, ám a 201-es út iratanyaga 1948-ban még megvolt a megyei levéltárban, akkor emelték ki onnan. Természetesen egyáltalán nincs garancia arra, hogy a törzskönyvből kiderül bármi új a kilométerkővel kapcsolatban, de valahogy úgy érzem, amíg ez az irat nem kerül elő, nem érdemes belevágni az írásba. Itt tartok most, még vannak elvarratlan szálak, de csökken a remény, hogy valaha többet tudok meg erről a kőről. Ha van információd róla, esetleg résztvettél a '88-as felújításában, dobj egy e-mailt kérlek!

Kádár János Pestújhelyen

Apolló utca 61.A pestújhelyi Apolló utca 61. Ez volt(?) a Szabó-kocsmák egyike (kettő is volt, a másikat a Pestújhelyi úton már lebontották). Lehetséges, hogy Kádár János itt dolgozott pikolófiúként az 1920-as években.



Buza írta a Pestújhely könyvében, hogy Kádár János valamikor - még félig-meddig gyerekként - Pestújhelyen dolgozott egy kocsmában. A kocsma épületét - írja Buza - azóta lebontották. Majd évekkel később a Budapest folyóiratban megjelent egy helyesbítő írás arról, hogy Kádár nem a Buza által vélelmezett kocsmában dolgozott, hanem egy másikban, amelyik ma is áll. Közben próbáltam annak is utánaolvasni, Kádár miként került Pestújhelyre és vajon milyen emlékei lehettek? Nyilván nem túl jók - ezt Buza is írja -, mert az önvallomásaiban, életrajzi könyveiben gyakorlatilag meg sem említi, vagy csak egy mondattal elintézi a pestújhelyi éveit. Cirka öt Kádár-könyvet olvastam át, mai kiadásút és régen megjelentet is, anélkül, hogy különösebben közelebb kerültem volna a válaszhoz. Annyit azért tudok, hogy Kádár keresztanyja, Bogáromi Lajosné révén kerültek ide, vélhetően náluk is laktak. A ház ma is áll a Nádastó utca közelében, igaz, már jelentősen átalakították, nem emlékeztet semmi, hogy valamikor milyen nagy ember töltötte is gyermekkori éveit. Kádár az 1920-30 közötti tíz évből tölthetett Pestújhelyen néhányat, és úgy hagyta maga mögött a városrészt, hogy csak a keresztanyja életében tért vissza néhányszor. Erre egyébként a még ma is élő szomszédok is jól emlékeztek, Kádár érkezése előtt ugyanis a tanács mindig kicsit rendbeszedte az utcát: kitakarították, kijavították az apróbb hibákat. Sőt, arra is emlékeztek, hogy valamelyik Kádár-könyben szó van a pestújhelyi évekről. De melyikben? Ez a cikk arra vár, hogy valamelyik Kádár-életrajzban rábukkanjak néhány sorra a kommunista vezér pestújhelyi gyerekkorából.

A csendes rákospalotai mentőállomás

Valamikor régen magam is dolgoztam az Országos Mentőszolgálatnál, sőt, amikor oda beléptem, két mentőállomáson volt üresedés: a rákospalotain és a Bázisnak is nevezett angyalföldin. Akkor ez utóbbit választottam - honnan tudhattam volna, hogy két évtizeddel később ez milyen információhiányt fog okozni, mikor a palotai mentőállomás történetét meg akarom írni?! A rákospalotai mentőállomás 2013-ban került a hírekbe: a XV. Mentő utcából költözött át  Pestújhelyre (úgy látszik a kerület intézményeinek ez a sorsuk: ami palotához kötődik, az előbb-utóbb Pestújhelyen köt ki: a Rákospalotai Múzeum Pestújhelyen található, és ettől az évtől kezdve a rákospalotai mentőállomás is pestújhelyivé lett). De hogy került a Mentő utcába? 1967-ben lett a MÁV-telepi Testvériség utcából Mentő utca, a névváltozást a mentők felbukkanása indukálta. Azt tudjuk, hogy a múlt században a Kossuth utcában volt a tűztorony, a mentők pedig a tűzoltóságból váltak ki valamikor. A Czakó-féle monográfia említ egy Rákos úti mentőállomást is, de mikor? Miért? Hol? A fellelhető összes könyvészeti forrásból kijegyzeteltem a mentőkre vonatkozó igen-igen töredékes adatokat, és megkerestem a Mentőmúzeumot. Az igen-igen kedves és segítőkész munkatársak emlékezetből nem sokat tudtak hozzátenni, de a mentők szaklapjának digitalizált változatához szabad hozzáférést biztosítottak.


Filmhíradó-részlet 1945-ből. Új mentőautót kap Rákospalota. Ha nem jelenik meg a videó, vagy nem tudod lejátszani, próbáld meg itt: Filmhíradók Online

Az Országos Mentőszolgálat 1948-as megalakulását megelőzően a Vármegyék és Városok Önkéntes Mentőegyesülete látta el a mentés szervezési feladatait, lapjuk a század első negyedétől a világháború végéig adott szakmai híreket a társult szervezetek életéről. De a rákospalotaiak hallgattak. Újpest, Pesterzsébet és számos más város egyesülete szinte valamennyi lapban szerepelt valamilyen hírrel, de Palota csak a statisztikákban kapott helyet - abból pedig nem lesz történetmesélés. Megvan a múzeumnak az OMSZ 1948 után született belső utasításainak, hírleveleinek digitalizált változata is, azonban Palota, és az 1967-es mentőállomás-nyitás nem szerepel ezek közt sem. Közben azért volt találat másutt: 1938-ban jelent meg a Rákospalota-Rákosvidék című könyv, melyben a helyi mentők és tűzoltók egy-egy fejezetet kaptak. 1938-ig tehát vannak személyi jellegű hírek, de az azt követő időszakról csak egy filmhíradó-részletet találtam. Még hátravan azonban a Magyar Nemzeti Levéltár vonatkozó iratanyagának áttanulmányozása, amire egyelőre nem tudtam időt szakítani. Majd erre is sort kerítek, ám addig is ha van információd a mentőállomásról (különösen a Rákos útiról), vagy ott dolgoztál, és vannak személyes emlékeid, örülnék, ha megkeresnél.

Ismeretlen lakótelepek


Kolozsvár utcai lakótelep

Szocreál timpanon a Kolozsvár utcai lakótelep egyik épületének bejáratánál.


A lakótelep-sorozat legnagyobb talánya sokáig a Kolozsvár utcai szocreál lakótelep volt, olyannyira, hogy még az építész nevét sem tudtam, egyetlen forrás sem említ róla semmit. A lakótelepnek neve sincs, Kolozsvár utcai, illetve Őrjárat utcai lakótelepként is emlegetik, a Google-találatok zöme persze ingatlanhirdetés. Belügyminisztériumiként ismert ez a néhány háznyi kislakótelep, talán érthető, hogy semmi nem került nyilvánosságra róla. A lakótelep-ügyekben megkerülhetetlen Körner Zsuzsa és Ferkai András könyveiben sem említik, igaz, nem tartozik a főváros jelentősebb telepei közé. Mígnem egyszer a Budapest Fővárosi Levéltár digitális anyagai közt találtam egy utalást "Rákospalota lakótelep" névvel. Fogalmam sem volt mi lehetett ez, kikértem. A valaha talált legteljesebb lakótelepi tervdokumentáció volt a kezemben, és hát pont a Kolozsvár utcai lakótelepről. Újpalota is jól dokumentált és archivált, de a Kolozsvár utcai egyenesen pazar... Valóságos helytörténeti kánaán, azóta meg is írtam a lakótelepről szóló cikket. Azonban a tervezőépítész, Fábián István épp akkoriban hunyt el, amikor a levéltárban rábukkantam az iratokra, családja pedig nem tud a hagyatékban őrzött további információkról - így maradt a levéltárban lelt dokumentáció. Ha csak néhány hónappal korábban bukkanok rá, vagy a levéltárban a helyén lett volna ez az iratanyag, még talán beszélhettem volna Fábián Istvánnal. Nem vagyok azonban ilyen szerencsés a Bezsilla-kerti BM-teleppel, a Rákos úti pontházakkal, a Szilas parkkal és az olajgyári munkásházakkal: egyiknek sem tudom a tervezője nevét, az olajgyári telepről pedig azt sem, hogy pontosan mikor épült. Bár nem reménytelen a vállalkozás, azért nem egyhamar fog ezekből bejegyzés születni. Ha van információd a fenti lakótelepekről, ne habozz elküldeni :)

8 komment


A bejegyzés trackback címe:

https://bpxv.blog.hu/api/trackback/id/tr315684038

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Csak biztatni tudlak, nagyon színvonalas a blogod, érdekesen, informatívan írsz.
Nem is hinné az ember, hogy ezeknek a szürke panelházaknak az árnyékában ennyi minden történt.
Kitartást kívánok a munkádhoz, 15. kerületi krónikás!
A nevezett 201-es út a rákospalotai törvényhatósági út volt.

A 19. században még vármegyei törvényhatósági út, és akkor még része volt a mai újpesti Árpád út is, amit a terjeszkedő Újpest "elnyelt" előbb Fő út, majd 1896-tól Árpád út néven.

Fájdalom, hogy a BVE-nél ennyire elfelejtették a saját "művüket", emlékszem, részletesen le volt írva azon a zománcozott fémtáblán az út története.

A 201-es utat a lehetetlen vezetése miatt a mai református nagytemplom helyén tervezték egyenest továbbvezetni Fót felé, de ez azt hiszem a gazdasági világválság miatt elmaradt, aztán a főokos reformátusok pont odaépítették a templomot...
@bloggerman77: Ennek az utolsó bekezdésnek (tervezett meghosszabbítás) mi a forrása?
Egy városrendezési terv térképe. A Czoma könyvben is benne van, ha jól emlékszem.
A Jánoshida utca 2-re gondolsz, mint Kádár keresztanyja lakhelyére?
Gyerekkoromban beszéltem öregekkel, akik itt nőttek fel.
Amikor belügyminiszter volt lefüggönyözött fekete autóval járt meglátogatni a keresztanyját. Az utca neve akkor még János utca volt. A letartóztatása után (1951) nevezték át, az "1984 szindróma" jegyében Jánoshidára. Régebben utcanév jegyzékben utánanéztem ennek a sztorinak és tényleg az 50'-es évek elején nevezték át. Most nem tudtam ellenőrizni, a neten erről nem találtam infót.
Tudsz erről valami valamit?
@Oscar Matzerath: Igen, arra gondoltam, a Jánoshida utcára. Az én lexikonom 1954-et ír, mint átnevezést, és ez reálisabb, az utcanévkeresztelésnek aligha volt köze Kádár letartóztatásához.

Erről annyit érdemes tudni, hogy 1950-ban, amikor létrehozták a mai Nagy-Budapestet, több addig önálló település lett hirtelen a főváros része, számos azonos nevű utcával. Nem volt logikátlan tehát az a gondolat, hogy a hirtelen felszaporodott azonos utcaneveket változtassák meg (BTW: amikor 1873-ban Pest, Buda, Óbuda egyesítésével létrejött Budapest, egy hasonló utcaátnevezési hullám zajlott le). 1953-54-ben több hullámban sok külvárosi utcát átneveztek, azt lehet mondani - bár nem számoltam utána, de nagyságrendileg - a ma ismert külvárosi közterületnevek harmada 1953-54-ben született. Persze az akkori politikai környezettől sokat elvárni nem lehetett, mai ésszel nem sok logikát találni nem csak az új utcanevekben, de abban sem, hogy némelyik utcanév hogy úszhatta meg az átnevezést. Az új nevek kisebb része volt politikai indíttatású, a zöm egyszerű köznevekből képződött (pl.: Ajándék utca, Őrjárat utca, Nyaraló utca stb.), de ekkoriban kerültek elő a magyarországi helyiségnevek is (természetesen nem a határon túliak). Így lett pl. az Apor utcából Aporháza utca és a János utcából Jánoshida utca.

Szóval nem hiszem, hogy összefüggés lenne Kádár János letartóztatása és a János utca nevének megváltoztatása között, de erről az utcáról konkrétumot nem találtam, az ötvenes évekbeli átnevezésekről még kevés információm van.
süti beállítások módosítása