Budapest, XV. kerületi blog

Van egy kis szocreál lakótelep a Kolozsvár utca legelején, a villamosvégállomás közvetlen szomszédságában, melyet átadását követően  Széchenyi-lakótelepnek neveztek el. László Tamás, építész, jelenlegi polgármester még korábban úgy írt róla a "Közös akarattal" című könyv Pestújhely építészetét ismertető tanulmányában, hogy barátságos arányú, zöldbe ágyazott lakóegység, mely mintája lehetne számos mai, alacsonyabb színvonalú lakóparknak. Egyetértek vele: az 1953-1956 között épült lakótelep részben a beépítési terv jó arányainak, részben az őt körülvevő zöldnek köszönhetően élhetőbb, mint több hasonló telep.

A szocialista realizmus, vagyis a szocreál a közhiedelemmel ellentétben nem "minden, ami a szocializmusban épült". Ez egy jól körülírható esztétikai jelző, amit keletkezésekor erős politikai felhangok kísértek. A szocialista realista építészetet Magyarországon 1951-ben hirdette meg a frissen alakult Magyar Építőművészek Szövetsége. Ekkor ez a stílus már évtizedek óta uralkodó volt Szovjetunóban. Sztálin halálát követően Hruscsov 1954-es beszédének hatására enyhült a művészeteket és az építészetet préselő nyomás, a szocreált felváltotta a modernizmus. Magyarországon ez az enyhülés néhány év alatt végbement, a hatvanas évek elejétől a szocreál már nem volt jelen az építészetben. A szocialista realista építészet tehát Magyarországon hozzávetőleg 1951 és 1956 között - alig öt éven keresztül - hatott a tervezőkre.

A lakótelep első beépítési terve 1953-ból. Kisebb módosításokkal, de közel ugyanez épült meg végül.

Voltak a szocreál építészetnek teoretikusai, hirdetői (pl. Major Máté, Weiner Tibor), de az építésztársadalom zöme egyszerűen csak "rossz helyen, rossz időben" élt. Ha dolgozni, tervezni akart, kénytelen-kelletlen követnie kellett az uralkodó irányzatot. Ilyen építész volt Fábián István (1921-2013) is, aki a Kolozsvár utcai lakótelepet tervezte (szintén ő volt a tervezője az út túloldalán álló általános iskola új épületszárnyának 1964-ben). A szocreál teoretikusai szerint kétféle beépítési változat jött létre ebben az időben: a merev, szimmetrikus kompozíciójú, és az oldottabb, aszimmetrikus. A szovjet elvtársak a merevebb beépítéshez ragaszkodtak, részben mert itt jobban érvényesült a grandiózus megjelenés, a szocializmus, a munkásállam nagyságát és nagyszerűségét reprezentáló jelleg. A hazai szocreál lakótelepek többsége is ehhez igazodott, így a Kolozsvár utcai lakótelep is, de van példa az oldottabb, ún. romantikusabb beépítési módra is például Kazincbarcika és Várpalota esetében.

A Google műholdképe a mai beépítettséget mutatja: látható, milyen különbség mutatkozik az eredeti tervhez képest.

A palotai lakótelep eredeti elnevezése meglehetősen egyszerű volt: Budapest-Rákospalota Új lakótelep. Magyarázatul szolgál, hogy a tervek 1953-ben készültek, Rákospalota 1950-ben lett Budapest XV. kerülete, így még a régi-új nevek keveredése (Budapest-Rákospalota) akkoriban természetes, máshonnan is ismerős jelenség volt. A palotaiak úgy tartják számon, mint a Belügyminisztérium dolgozóinak lakótelepét. Bevallom, erre utaló iratot nem találtam: eredetileg a Népművelési Minisztérium, később az Építésügyi Minisztérium volt jelölve megrendelőként, tehát a Belügyminisztérium neve nem került elő. Sem a műleírás, sem az egyéb dokumentumok nem tartalmaznak utalást arra, hogy BM-es lakótelepről lenne szó, de az ötvenes évek paranoid titkolózása (ami egyébként más belügyis beruházásokra jellemző volt) sem tűnt fel az iratok tanulmányozásakor. Valószínűbb, hogy a két szomszédos lakótelep - a Bezsilla-kerti BM-telep és a Mézeskalács téri lakótelep - BM-es voltát "ragasztotta át" a köznyelv erre a telepre is - ugyanakkor persze nem lehet kizárni, hogy a Belügyminisztérium is kapott lakókijelölési jogot, tehát lakhattak ott rendészeti dolgozók, de a lakótelep egésze nem volt BM-es.

Egy ritka kép a telepről: légifelvétel az 1950-es végéről (talán 1958?). Nem csak a telep látszik a képen, de az is, hogy nézett ki Palota-Pestújhely Újpalota megépülte előtt. Nincs még kész a Mézeskalács téri lakótelep sem, és a Kolozsvár utcai iskolát is csak az eredeti kis épület jelenti (a kép forrása a Rákospalotai Múzeum).

A műleírás olyan részletességgel tartalmazza a környék leírását, hogy az már önmagában helytörténeti jelentőségű. Kiderül belőle, hogy az 1947-ben átadott 67-es villamos hurokvégállomása mintegy 30 méterre belógott az építési területbe (a mai Kolozsvár utca - Szent Korona útja kereszteződésében), így azt át kellett helyezni. Kiderül az is, hogy a Bezsilla-kert - melyet felvonulási területként használtak - akkor még beépítetlen, mezőgazdasági művelés alatt álló, részben kukoricával beültetett, egy lakott épületet magába foglaló terület volt. Az is kiderül, hogy a mai Árvavár és Őrjárat utcák keramitburkolatúak, a Szent Korona utca makadám, de a Széchenyi utcának ez a szakasza földút volt. Vízvezeték csak a Széchenyi utcában volt, csatorna, vezetékes gázszolgáltatás pedig akkor még sehol. Az egyébként teljesen üres földdarabon állt két újságosbódé és a villamos hurokvégállomás mellett egy italbolt - ezeket mind lebontották a lakótelep építésekor.

Jellegzetesen szocreál timpanonos bejárat a Szent Korona útja felől (2013)

A lakótelepen két ütemben összesen 440 lakás épült, 4-4 lakásból óvodát és bölcsődét alakítottak ki már az eredeti tervnek megfelelően - ezek megszűnésükig ekként is működtek a Kolozsvár utca 4/b-ben, illetve egy ma orvosi rendelőként működő, a többitől eltérően csak egyemeletes épület is helyt kapott a telepen az Őrjárat utca 4/b szám alatt, melyet azonban az eredeti terv nem tartalmazott. A fenti beépítési tervhez képest tehát kicsit másként valósult meg a lakótelep, a Google műhold térképe és a terv összehasonlítása után látszik, hogy a Kolozsvár utca - Szent Korona útja, illetve a Szent Korona útja- Őrjárat utca sarkain található épületek kevésbé szellősen készültek el, mint az a terven szerepelt. A tervrajzokon bevallom én a meglévő üzlethelyiségek helyét sem találtam, ezeket vagy utólag alakították ki, külön bejáratot és kirakatot építve az utca felől, vagy ezek is a tervektől eltérően készültek.

Tetőtérbeépítés az Őrjárat utcában (2013)

Az építőanyagok helyszínre juttatásában kézenfekvő lett volna a Lenin (Szent Korona) úti HÉV, illetve akkor már 69-es villamos vágányait felhasználva vasúti teherszállítást igénybevenni. Ehhez azonban építeni kellett volna egy kitérővágányt, ahova kitolják a tehervagonokat amíg kipakolnak belőlük. Ehhez azonban a háború utáni helyreállítással még mindig terhelt országban nem volt elegendő sínanyag, így erről lemondtak. A vasúti szállítás azonban mégis helyt kapott az építkezésben: az építőkő, darabos mész és cement a körvasúton jutott el a zuglói Öv utcában lévő iparvágányig, ahonnan teherautókkal szállították az 1700 méterre lévő helyszínre az anyagot. Az építkezés 600 munkás közreműködésével zajlott, és akkori áron 28 millió forintba került (az MNB inflációs kalkulátora szerint ez mai áron 1,449 milliárd forintot kóstál, vagyis egy lakás átlagos építési költsége 3,3 milliót tett ki).

A lakótelep átadásának évét - 1956-ot - hirdető dísz a Kolozsvár utca felől (2013)

Különösebb felmérés nélkül is nyilvánvaló, hogy ez a lakótelep van a legjobban ellátva szobrokkal. Nem tudni mi oka a szoborsokaságnak, de ez mindenképpen jó dolog. A telep melletti iskola előtt található az Indián (Ungvári Lajos, 1958) magán a telepen pedig a Díszkút női aktszoborral (Metky Ödön, 1955), az Ágaskodó szarvas (Turcsányi Árpád, 1959), a Május-szobor (Kocsis András, 1961) és sajnos már csak hűlt helye, de valamikor az óvoda udvarán volt a Játszók/Fürdő gyerekek (R. Kiss Lenke, 1958) szobor is. A lakótelepen 1999-ben a Tátika utca 5., Őrjárat utca 4/c házakban tetőtérbeépítést végeztek, mely során a legfelső emeleteken található 49 négyzetméteres lakásokból 77 m²-esek lettek. Néhány épület homlokzatát a közelmúltban felújították, némelyiknél még várat magára ez a művelet, pedig megérné, mert bár nem tudom mennyire autentikus a felújítás, ízlésesen lett megcsinálva, és igencsak emeli a lakások értékét a rendezett épületkülső...

Források:

Budapest Főváros Levéltára XV. 17. d. 328. doboz
Fábián István építészkamarai oldala
Körner Zsuzsa-Nagy Márta: Az európai és a magyar telepszerű lakásépítés története 1945-től napjainkig (Terc, 2006)
Kuslits Tibor: Szocreál építészet Magyarországon (SZIE Győr, 2013)