Kapcsolat

palotabarat a gmailen, és XV. kerületi blog a Facebookon.

2015.04.10. 16:43 Rátonyi Gábor Tamás

Ember, város: Várnai Zseni

kicsi_varnai_zseni.jpg

Várnai Zseni Pestújhely ma már kevéssé számontartott lakója volt, s bár csak albérletben élt családjával a településen, férje révén részese és alakítója lehetett a közösség életének. Önéletrajzi írásaiból megelevenedik az önálló Pestújhely első néhány éve és néhány lakója. Várnai József Attila-díjas költő, író volt, aki a rendszerváltást követően belecsúszott a munkásköltő kategóriába - egyébként valóban az volt, minden pejoratív él nélkül, így manapság kevésbé idézik, noha verseinek jelentős része olyan egyetemes érzésekről és problémákról szólnak, mint az anyaság, anya-gyermek viszony vagy éppen a szegénység.

 

 

Várnai Zseni (Weisz Eugénia) (Nagyvázsony, 1890. május 25. - Budapest, 1981. október 16.)

 

Várnai Nagyvázsonyban, egyszerű falusi családban született. Édesapja eredetileg szabómester volt, de mindenféle vállalkozásba belefogott - meglehetősen könnyelműen. Végül vagyonukat elárverezték és a századfordulón már a fővárosba költöztek. Itt már fiútestvérei is dolgoztak, hogy eltartsák a meglehetősen népes családot - nyolc testvére volt, közülük néhányan elhaltak még gyerekkorukban. Várnai - apja ötletétől vezérelve - még gyerekként megtanult cimbalmozni, hogy azután egy évig Európában utazgatva mutogassák némi pénzért a kis magyar cimbalomjátékost. A "vállalkozás" gyakorlatilag önfenntartó volt, odakint apja luxuséletet biztosított lányának, majd hazatértek aligpénzzel a szegénységbe.

varnai_zseni_alairassal.jpg


Várnai Zseni és aláírása egy 1942-ben megjelent könyvéből (forrás: Várnai Zseni válogatott versei 1941-42)

Budapesten több helyen is laktak, Pesterzsébeten, Ferencvárosban és a belső kerületekben is. Édesapja viszonylag fiatalon, ötvenévesen hunyt el. Nem sokkal apja halála után ismerkedett meg későbbi férjével, Peterdi Andorral, akit szintén munkásköltőként tartanak számon, de újságíró-szerkesztőként is dolgozott. Közvetlenül házasságkötésük után, 1909 októberében költöztek ki pestújhelyi albérletükbe. Mint önéletrajzi regényében fogalmaz: nászútjuk alig több mint egy órás volt - ennyi idő alatt ért ki velük a villamos Zugló végébe, Pestújhely határához.

Az Ilona (ma: Klebelsberg Kunó) utcába költöztek albérletbe. Főbérlőjük egy artista házaspár volt, akik ősztől télig utaztak fellépésekre, nyáron laktak csak a házukban. A főbérlő, aki Iben-Obed néven említ Várnai a könyvében, erőművészként és kígyóemberként mutogatta tehetségét a publikumnak (gyanúm szerint Ibn Obed lehetett a művésznév). Nem sok kapcsolatuk volt velük, bár Várnai említést tesz arról, hogy kezdő háziasszonyként sok tanácsot kért és kapott a "kígyóember" feleségétől. Így ír könyvében Várnai az odaköltözésük idején önállósodott Pestújhelyről:

Pestújhely olyan új településféle volt, ahol postások, vasutasok, tisztviselők építettek kis családi házakat megtakarított pénzükből. Ezekben a házakban rendszerint volt egy kiadó lakás is, olcsóbb, mint a városi lakások. Persze, villany és vízvezeték nem volt, a villamostól jó darabot kellett gyalogolni, míg a telep külső részéig jutott az ember. A végállomástól egy poros út meg egy mezőség vezetett az Ilona utcáig. Ez a mező a vidéki élet illúzióját nyújtotta nekünk.

(Várnai Zseni: Egy asszony a milliók közül - 1909-es leírás)

Várnai írja, hogy ősz elején az apró házacskák barátságosan integettek a virágos kertek mögül, a mező még zöld volt, és mezei virágok tarkálltak a fűben. Később azonban már borúsabb leírások következnek: az őszi esők és a hófúvások nehezen járhatóvá teszik az Öv utcai villamosvégállomástól hazafelé vezető hosszú sétautat, az őszi és tavaszi sártenger pedig mindennapos küzdelmet jelentett számukra.

Várnai férje, Peterdi Andor felvette a kapcsolatot Bezsilla Nándorral, s javasolta, hogy adjanak ki a településen egy újságot. Bezsilla és a kaszinó tagsága örömmel fogadta a jelentkezést, s 1911-12-ben valóban megjelent az újság Pestújhelyi Hírlap néven Peterdi szerkesztésében. Nem ez volt azonban az első helyi periodika, 1897-től hosszabb-rövidebb ideig jelentek már meg kiadványok, bár ezek közül volt, amelyet csak reklámcélból jelentettek meg. A Pestújhelyi Hírlap annyiban volt újdonság, hogy a település közösségi életének csak egyik csoportját, a tagságát elsősorban az Úrinegyedből toborzó Széchenyitelepi Kaszinót képviselte. Ellenpontjaként hamarosan megjelent a Pestújhelyi Közlöny, amit dr. Weszter Sándor községi orvos szerkesztett. Ez utóbbit általában munkáslapként tartották számon, s a helyzetben az a különös, hogy egyébként Peterdi is szociáldemokrata kötődésű volt, mégis az "ellentábor" lapját szerkesztette. A lapkiadás azonban nem csak írásból állt, Peterdinek kellett toborozni az előfizetőket, győzködni a potenciális hirdetőket és a kézbesítés is az ő reszortja volt.

Széchenyi-telepKépeslap a Széchenyi-telepről - ilyesminek láthatták Várnaiék a telepet 1909-ben (korabeli képeslap)

Csavar a történetben, hogy Pestújhely híres községi orvosáról, dr. Weszter Sándorról, aki férje lapjának "ellenlapját" szerkesztette, és nemritkán személyeskedésig fajuló kicsinyes vitát folytattak egymással az újság hasábjain keresztül, Várnai nagy-nagy szeretettel emlékszik meg életrajzi könyvében. Többször emlegeti, mint a kedves, jó Weszter doktort, aki két gyermeke világrajötténél is segédkezett. Kevés jó emléke volt az írónőnek Pestújhelyről, de az egyik kétségkívül Weszter doktor személye és gondoskodása volt.

Várnai költővé válása is Pestújhelyhez kötődik. 1911-ben megszületett első fia, Miklós. A költőnő első verse Anyaság címmel jelent meg a Népszavában, s ebben az időszakban írt költeményeit zömében a gyermek-anya kapcsolat határozta meg. Igazán híres azonban az 1912 májusában Budapesten zajlott események hatására írt Katonafiamnak című versével lett (az esemény a "vérvörös csütörtök" volt, amiről Babits Mihály is verset írt, aki ekkoriban Rákospalotán lakott). A vers miatt elkobozták a Népszava aznapi számait és ügyészségi vizsgálat indult Várnai ellen, ám ezt később felfüggesztették. Igazán a hamarosan kitörő első világháborúban lett jelentőssé a mű, a háborút követő polgári forradalomnak pedig egyfajta szimbolikus költeményévé vált: 1918 október végén, november elején városszerte mindenütt kiplakátolták a verset, amit ekkor tömegek ismerhettek meg.

1914 nyarán, nem sokkal első verseskötetének megjelenése után Várnai és családja elköltöztek Rákoscsaba-Újtelepre (ma: XVII. kerület), ami akkoriban csak vasúton volt megközelíthető. A költözésben szerepet játszott, hogy körülbelül ugyanannyi pénzért egy egész házat tudtak bérelni, s bár korábban Pestújhely is idillinek mutatkozott, Rákoscsaba méginkább az volt: a ritkásan sorakozó házak kényelmes életteret, a közelükben csordogáló patak pedig a vidéki élet romantikáját kínálta a fővárostól nem túl nagy távolságban. Azonban a világháború kitörésétől kezdve a csapatszállítások miatt a vonatközlekedés ritkásabb és nehézkesebbé vált, télre a ház kezdett átnedvesedni és penészedni, kifűtése pedig reménytelennek tűnt, így beköltöztek Budapestre.

Hamarosan azonban találtak egy vállalható albérletet Pestújhelyen az Adria utcában, így újra felkerekedtek és visszatelepedtek a kistelepülésre. Második fia, a később festőművészként de amerikai katonaként is ismertté vált Gábor 1915 őszén született, tulajdonképpen szinte véletlenül Pestújhelyen. Anyja ugyanis befeküdt a Péterffy kórház szülészetére, ám az ottani állapotok annyira megviselték, hogy saját felelősségére hazatért Pestújhelyre, ahol hamarosan megszülte fiát. Miklós fia 1917-ben egy későn felismert, bár akkoriban szinte gyógyíthatalan agyhártyagyulladásban hunyt el. Sajnos bár korábban jelentkeztek a tünetek, csak az utolsó pillanatban jutottak el személyesen ifj. Bókay Jánoshoz, aki azonban már nem tudott segíteni a kisfiún. A történtek annyira megviselték az anyát, hogy hamarosan el is költöztek Pestújhelyről és soha nem is tértek vissza.

rakoscsaba_zrinyi.jpgRákoscsaba, Zrínyi utca. Ugyan az újtelep a vasút túloldalán terül el, arról azonban nem találtam korabeli képeslapot (forrás: Rákoscsaba, csabai séta)

Csak érdekességképpen Várnai összehasonlítása a két településről: Rákoscsaba-Újtelep akkoriban szintén szerény egzisztenciák családi házas, villás kertvárosa volt, mely abban az időben csak vasúton volt megközelíthető. Pestújhely az odaköltözésükkori idilli kép után inkább poros településként maradt meg emlékezetükben, míg Rákoscsaba-Újtelep igazi romantikus vidéki falucskaként mutatkozott. Azonban míg Pestújhely viszonylag sűrűn közlekedő villamossal elérhető volt, az újtelepi vonat menetrendjéhez szigorúan alkallmazkodni kellett, ami feszessé tette az életritmusukat.

A Peterdi-Várnai házaspár jóban volt a korszak színész nagyasszonyával, Jászai Marival. A színésznő személyesen kereste fel őket Pestújhelyen, ugyanis több előadóestjén szavalta Peterdi és Várnai verseit, mindannyiszor nagy sikert aratva. Jászai egy ízben pénzt is adott a költő házaspárnak, mondván: ő, mint előadóművész rendszeresen kap díjazást, úgy érezte művészetének inspirálóit is megilleti némi apanázs. Figyelemmel kísérte a család életét, rendszeres levelezésben voltak.

varnai_zseni_sirja.jpgVárnai Zseni sírja a Kerepesi úti temetőben, 2004-ben (fotó: Dr Varga József, Wikipédia)

Várnaiék ugyan Pestújhelyre nem tértek vissza, de a település a költőnő élete meghatározó eseményeinek helyszíneként jelentős volt. Itt élt, mikor megjelent első verse, majd első verseskötete is, itt születtek fiai és egyikük itt is hunyt el. 1919-ben lánya született. A Tanácsköztársaság alatt Várnai az írói választmány tagja volt, s mint későbbi életrajzírói rendszeresen felemlegetik: költeményeinek egyedi hangvétele megkülönböztették a korszak epigonjaitól. Férjét később különítményesek hurcolták el, visszatérése után a két világháború között műkereskedőként tartotta el családját. Várnai költészetében továbbra is a társadalmi igazságtalanságokra irányította a figyelmet, a II. világháború alatt bujkálnia kellett, ellenállóként röplapokat szerkesztett és terjesztett.

A világháborút követően az Új idők és a Kossuth népe munkatársa volt, a bekövetkező társadalmi változásokat örömmel üdvözölte. Fiát, Gábort csodagyereknek tartották, első kiállítása az Ernst Múzeumban volt (az akkorra már elhunyt Csontváryval közösen), festőművészként sokáig Párizsban, majd az Egyesült Államokban élt. Gábor a világháborúban katona volt, részt vett a normandiai partraszállásban és a koncentrációs táborok felszabadításában is. Lánya, Peterdi Mária író, műfordító lett. Férje 1958-ban betegségben hunyt el, Várnai Zseni pedig 1981-ben, 91 évesen távozott.

Érdekel más, a kerülethez kötődő személyek életrajza? Az Ember, város sorozat már megjelent és tervezett cikkei ezen az oldalon tekinthetők át.

Források:

Több mint proletárköltő – Várnai Zseni - (Bezzeganya blog, 2011. december 12.)
Várnai Zseni - (Múlt-kor 2010. április 23.)
Buza Péter: Pestújhely emlékkönyve (Rákospalotai Múzeum Budapest, 1997)
Várnai Zseni: Egy asszony a milliók közül (Szépirodalmi könyvkiadó, 1956)

Szólj hozzá! · 1 trackback

Címkék: 1909 Pestújhely Bezsilla Nándor Ember város Várnai Zseni Peterdi Andor Weszter Sándor dr Pestújhelyi Hírlap Adria utca Klebelsberg Kunó utca


A bejegyzés trackback címe:

https://bpxv.blog.hu/api/trackback/id/tr677187913

Trackbackek, pingbackek:

Trackback: Mandiner blogajánló 2015.04.10. 17:39:02

Ezt a posztot ajánlottuk a Mandiner blogajánlójában.

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása