Budapest, XV. kerületi blog

A Rákospalotai Múzeumról nemrég olvashattatok, s ott említettem egy izgalmas időszakot, mikor a múzeum régi épületét az Énekes (Kossuth) utcai lakótelep építésére hivatkozva le akarták bontani. A múzeum munkatársai sűrű levelezéssel, benne kisebb-nagyobb lódításokkal próbálták megmenteni az épületet a lebontástól, s íme egy sikertörténet a '80-as évekből: a múzeumépület megmaradt. Igaz - ó, magyar épületsors - múzeumként soha többet nem használták.

A múzeumot 1960-ban nyitották meg a Kossuth utca 39. szám alatti volt iskolaépületben (a lakótelep felépítése után átszámozták az utca páratlan oldalának házait, az épület mai címe Kossuth utca 55/A). 1983 júniusában a rákospalotai Kossuth utcában a lakótelep építésének előkészületeként már javában zajlott a szanálás, vagyis a lakók kiköltöztetése és az üresen álló épületek bontása. Erről az Új Tükör című újság is beszámolt, melynek újságírója az utca lakóit faggatta érzéseikről. A terület két értékes épülete a római katolikus kistemplom és a Rákospalotai Múzeum épülete volt. A templom megmaradó épületként szerepelt a lakótelep beépítési tervében, a múzeumépületet azonban bontásra ítélték, helyén parkosított terület látható a tervrajzon.

A Rákospalotai Múzeum épülete az 1980-as évek elején (forrás: Budapest Főváros Levéltára - a kép a Budapesti Műemléki Felügyelőség Iratai között szerepel)

A helyi művelődési intézményhálózat munkatársai azonban megmozdultak: Padisák Mihálynénak, a tanács népművelési osztálya vezetőjének visszaemlékezése szerint Péterfi Ferencék voltak azok, akik ráébresztették mennyire súlyos következményekkel járna, ha a múzeumépületet lebontanák.  A múzeum anyagának jó részét akkor már raktárakban őrizték, az épületbe csak a kiállításokon szereplő tárgyakat szállították vissza a tárlat idejére, vagyis a múzeum tulajdonképpen már üres volt. Itt nem csak egyszerű szanálásról volt szó tehát, ugyanis ha a Kossuth utcai házat lebontják, a múzeum egyszerűen megszűnik, hiszen nem volt kijelölve új múzeumépület, ahol újrakezdhették volna a munkát.

Vélhetően Gerő Lóránt, a Csokonai Művelődési Ház akkori igazgatója állhatott az élére annak a kezdeményezésnek, aminek célja a múzeumépület megmentése volt. Megpróbálták az épületet műemlékké nyilvánítani, ami védelmet jelentett volna a bontóbrigáddal szemben. Összegyűjtötték hát az adatokat az épület történetéről.

A múzeumépület sarka, a kis köz felől, ami a templom felé vezet az 1980-as évek elején (forrás: Budapest Főváros Levéltára - a kép a Budapesti Műemléki Felügyelőség Iratai között szerepel)

Eszerint 1777-ben alakult az első katolikus iskola Rákospalotán, melynek épületét a hívők építették. Az egyszerű épületnek sárból döngölt falai voltak és szalmával fedték. Egyetlen tanterem volt benne, a másik helyiségben maga a tanító lakott, ezen kívül egy csűr és egy istálló tartozott hozzá. 1857-ben - ugyanezen a telken - egy új iskola épült, a leírás szerint "kemény fallal", fazsindelyes tetővel, több tanteremmel és alápincézett tanítói lakással. A jelenlegi (1983-as) épület kisebb átalakításokkal azonos az 1857-es épülettel. A tetőt persze azóta többször cserélték, 1945-ben például hornyolt cserepesre. Ez az épület látható ennek a bejegyzésnek a fekete-fehér képein. A nyílászárók 1980 elején még az eredetiek (1857-ben készültek) voltak.

 És itt következett egy erős lódítás: a leírásban szó szerint az szerepel, hogy "Az épület műszaki állapota jó, múzeumi célra megfelelő (...) lebontása indokolatlan, egyrészt történeti értéke miatt, (...) másrészt az épületben kiemelkedő értékű helytörténeti anyag (...) van elhelyezve melynek további sorsa teljesen bizonytalanná válna." (aláhúzások az eredetiben). Nos, az épület műszaki állapota egyáltalán nem volt jó, vizes volt, dohosodott a raktár, szűk volt múzeumnak és nem volt pénz a bővítésére. Ám mivel a remélt döntést az iratok alapján hozták meg, a papír pedig mindent elbír, kicsit szépítettek a valóságon.

A Kossuth utcai múzeumépület alaprajza - vélhetően a védési dokumentációhoz csatolt szabadkézi rajz az 1980-as évekből (forrás: Budapest Főváros Levéltára - a dokumentum a Budapesti Műemléki Felügyelőség Iratai között szerepel)

Eredetileg egy szinte jelentéktelen helyi ügynek indult: építenek egy lakótelepet a város szélén, és emiatt le kell bontani egy utca régi épületeit - ez, mondhatni a korszak hétköznapi történeteinek egyike. Azonban a munkatársak a Fővárosi Tanácshoz és az Országos Műemléki Felügyelőséghez fordultak, hogy megmentsék az épületet. Gáspár Tibor, aki Budapest főépítésze volt, Pataki Bélának, a kerületi tanács elnökének írt levelében úgy fogalmazott, hogy az épület építészeti, városképi kvalitásai elmaradnak elmaradnak a hivatalos műemlékjegyzékbe vétel feltételeitől. Gáspár a lakótelep építési határidejét tartását féltette, valamint tartott a költségvetési korlátok túllépéséről.

A Fővárosi Tanács szanálási bizottsága a lehetőségek megvizsgálása mellett a kerületi tanács hatáskörébe utalta a döntést. Azonban erről a szanálási bizottsági döntésről egy téves feljegyzés született, mely szerint az épület megtartása mellett döntöttek (pedig nem született döntés, a tanácsnak dobták vissza a labdát). A tévedést ugyan utólag korrigálták egy új levélben, azonban a közigazgatás fogaskerekei már az első feljegyzésnek megfelelően kezdtek forogni, és 1983. május 9-én az Országos Műemléki Felügyelőség városképi jelentőségű építménnyé - vagyis nem műemlékké - nyilvánította a múzeumépületet, ami elegendő volt a megmaradáshoz.

A múzeumépület az udvar felől (forrás: Budapest Főváros Levéltára - a kép a Budapesti Műemléki Felügyelőség Iratai között szerepel)

Ettől kezdve a bontás lekerült a napirendről. Az Énekes utcai lakótelep Kossuth és Csobogós utcai beépítésének eredeti beépítési terve 1983 májusában készült, s ezen még egy apró zöldterület kialakítását tervezték a múzeumépület helyén. Egy hónappal később, júniusban már újra kellett tervezni a lakótelepet, hogy a megmaradó múzeumépületet is belefoglalják a tervekbe. Ehhez több panelépületet odébb kellett helyezni, illetve az egyik, eredetileg egylépcsőházas tízemeletes házból kétlépcsőházast terveztek - ez ma a Régi Fóti út 2-4. A múzeum megmaradásának azonban áldozatai is voltak: néhány régi lakóépület az eredeti tervek szerint megmaradt volna: a Kossuth utca (régi számozás szerinti) 49. és 51., illetve a Régi Fóti út 2., 4., 6., 8. A lakótelepi épületek "széthúzása" miatt ezeket is bontásra jelölték és végül szanálták.

A múzeum intézménye tehát megmaradt, de a valóban rossz állapotú épületben több kiállítást már nem rendeztek. A kerület múzeumának sorsa évekre parkolópályára került, s csak 1991 novemberében nyílt meg újra Pestújhelyen - mint erről a múzeum történetéről szóló bejegyzésben is olvashattok. A mentőakció ugyanakkor kivívta a tanácsi vezetők haragját, ugyanis a kerület már felvette a szanálásért járó pénzt, amit a népművelési osztályhoz tartozó munkatársak okvetetlenkedése" miatt vissza kellett fizetni. Ennek személyi következményei is voltak: Gerő Lóránt igazgatónak ez volt az "utolsó dobása", hamarosan elküldték.

Végül egy idilli kép a múzeum udvaráról (forrás: Budapest Főváros Levéltára - a kép a Budapesti Műemléki Felügyelőség Iratai között szerepel)

Források:

Budapest Főváros Levéltára 1450. kisdoboz, Budapesti Műemlékfelügyelőség tervei és iratai
Új Tükör c. hetilep 1983. VI. 19-i számában Nógrádi Gábor cikke a Kossuth utca szanálásáról