Valahogy úgy adódott, hogy a rákospalotai reformátusokat többször is lelkészdinasztiák vezették. Időben közelebb idősebb és ifjabb Simonfi Sándor, a múlt század első felében pedig idősebb és ifjabb Benkő István. Ez a bejegyzés ifj. Benkő Istvánról szól, akit a megjelenés napján épp száz éve, 1914. szeptember 1-jén foglalta el református lelkészi állását az akkor még Rákos útinak nevezett újvárosi (valójában Rákospalota-Újfalu) gyülekezet élén. Innen került édesapja halálát követően 1921-ben az óvárosi gyülekezethez, ahol haláláig szolgált.

ifj. Benkő István (Rákospalota, 1889. május 15. - Budapest, 1959. július 4.)

Református lelkészi családba születése meghatározta Benkő életét. Édesapja, id. Benkő István az erdélyi Paplocon született, majd 1884-ben meghívás útján lett rákospalota lelkésze, s a Kossuth utcai régi református templomban szolgált. A fiatalabb Benkő általános iskolai tanulmányait itt helyben végezte a református iskolában, majd a budapesti Lónyay utcai nyolcosztályos református főgimnáziumba iratták, ahol 1907-ben végzett. Innen egyenes út vezetett református Theologiai Akadémiára. 1911-12-ben a skóciai Edinbourghban a Skót Egyesült Szabadegyház főiskoláján tanult, 1912-14 között a fővárosi Kálvin téren volt segédlelkész, innen került vissza Rákospalotára.

A régi, 1930-as években lebontott református templom a Kossuth utca 10-ben (forrás: Rákospalota Anno képei)

A református egyház sajátságos időszakában  kezdődött Benkő pályája. Ebben az időben bontakozott ki az egyházon belül egy olyan reformmozgalom, melynek célja a nagypapi réteg generációváltása, a társadalmi igazságtalanságok csökkentése, megszüntetése volt. Benkő is ahhoz a fiatal lelkészréteghez tartozott, amely e generációváltásért és a fiatalok minél szélesebb körű bevonásáért, vagyis a diákság evangelizálásáért tett sokat. 1912-ben már bekapcsolódott a diákmozgalomba, szerkesztette a Diákvilág című lapot is. Az I. világháború azonban megbontotta a mozgalom sorait, sokakat behívtak katonának.

A szegények, elesettek iránti érzékenysége, tenniakarása, és a református egyház akkori vezetőinek tájékozatlansága miatt az 1919-es kommün idején Benkő exponálta magát. A református presbitérium feloszlása után 1919 március 30-án bejelentette, hogy egyházi direktóriumot alakítottak az újfalusi proletár egyháztagok. Április elején a Ráday utcai református teológián beszédet mondott, melyet utóbb "kommunista ízűnek" bélyegeztek. Benkő arra a párhuzamra hívta fel a figyelmet, ami a "krisztusi testvériség" és a proletárhatalom testvériségfogalma között érzékelhető, de arra is intett, hogy míg az új rendszer intézményként tekint a fogalomra, a Biblia lelkiségként kezeli a testvériséget. Valójában Benkő az az egyházi élet megújulását akarta elérni - később azonban, mikor a proletárdiktatúra őszinte eszméi veszni látszottak visszavonult ettől a szándékától.

A Tanácsköztársaság után Benkőt egyházi bíróság elé állították. Ebben az időben hunyt el édesapja, így az óvárosi lelkészi állás megürült. A hívek ifjabb Benkőt szerették volna meghívni, az esperesnek azonban más jelöltje volt. Bonyolította a helyzetet, hogy míg fegyelmi ügye le nem zárult, nem választhatták meg lelkésznek. Végül az eljárásban "rosszallásra" ítélték, ami a legenyhébb fegyelmi büntetésnek számít, s nem is gyakorolt pályájára negatív befolyást, élete végéig a rákospalotai gyülekezet élén munkálkodhatott. 1938-ban esperessé választották, számos cikket publikált, egyesületek, lapszerkesztőségek munkájában vett részt.

A református imaház egy 1929-es képeslapon. Az épület ma is áll a Régi Fóti úton (forrás: Arcanum)

Benkő nevéhez két palotai szakrális épület felépíttetése kötődik: 1927-ben építtettek imaházat a Régi Fóti úton. A Kossuth utca páros oldalán álló régi (1768-ban épült) református templomot az 1930-as években fel akarták újítani. Mikor a tetőt megbontották, a korábbi rossz alapozás miatt a falak elkezdtek kifelé hajlani, az egész templom menthetetlen volt, le kellett bontani. Ekkor határoztak új templom építéséről, aminek a telkét - melyen a régi községháza épülete állt - a várostól kapták. Az új templom 1941-re készült el a Kossuth utca 1. szám alatt, tervezője Csaba Rezső volt. Csaba az erdélyi templomépítészet hagyományait hozta a munkába -ami Benkő apjának erdélyi származása miatt nem állt távol a megrendelőtől - ugyanakkor Benkő István a skóciai élmények hatására a gótikát forszírozta. Így jött létre a háromtornyos templom, ami nem csak a Fő út gyönyörű lezárása, hanem az ősi református hagyományokkal bíró Rákospalota szimbóluma is egyben.

Benkőt 1945 után sem mozdították el pozíciójából, tovább vezethette a rákospalotai közösséget. Bizonyára a Tanácsköztársaság utáni fegyelmije is számított az új rend korifeusainak, mikor megítélték tevékenységét. 1959-ben hunyt el, 70 évesen, de még aktívan egy közlekedési balesetben. Halála után a Hazafias Népfront posztumusz kitüntetésben részesítette.

A Tűtornyos templom nem sokkal építése után, még kerítés nélkül egy képeslapon

Utcát és telepet - mindkettőt a '20-as években - édesapjáról neveztek el Rákospalotán. Néha palotaiak is keverik a kettőt: a Benkő István utca a növényolajgyár fölött, az úgynevezett Löffler-telepen van, míg a Benkő-telep a Szentmihályi út - Bercsényi utca - Arany János utca - Rákos út által határolt terület, ahol viszont nincs utcája a lelkésznek. Egyik elnevezésben sincs feltüntetve, a lelkészcsalád melyik tagja a névadó, így valójában mindkettejükre emlékezik Rákospalota...

Források:

Szabó Imre (szerk.): Túl életen és halálon - Benkő István rákospalotai lelkész élete -Parakletos könyvek 1998
Molnár Sándor Károly: Benkő István és a Tanácsköztársaság - Egyháztörténeti szemle 14. évf., 2013/2. sz.