Idén 500 éve, 1514-ben zajlott a Dózsa György vezette felkelés, ami a székely parasztvezér kivégzésével ért véget július 20-án. Hogy egy parasztfelkelés évfordulójáról nem emlékezik meg az állam, az végső soron érthető, de hogy egy olyan kerület sem, amelyik több emlékkel kötődik a történelmi esemény névadójához, az már furcsa. Ugyan közvetlen kapocs nincs Dózsa György és Rákospalota között, mégis számos emléke van és volt Dózsának a kerületben. Ezeket gyűjtöttem itt össze.

A legelső és legfontosabb emlék Rákospalota eredettörténetének a része. A történet egyik része mint az - utókor kiderítette - csak legenda, nem valós történelmi esemény, másik része azonban máig élő helytörténeti emlék. Ebben a posztban olvashattok részletesen a Kőrakás, vagyis a Kőrakás-dűlő és Kőrakás park történetéről, de röviden itt összefoglalom. Eszerint 1514-ben, mikor Bakócz Tamás esztergomi érsek a törökök ellen kereszteshadjáratot hirdetett, s ennek vezetőjévé Dózsa Györgyöt nevezte ki, Palotán is elkezdtek gyülekezni a parasztok. Őket azonban a földesúr hazazavarta, mivel épp a nyári mezőgazdasági munkák megkezdése előtt zajlott a gyülekező (ez egyébként országszerte jellemző volt: a betakarítási munkák előtt egyik földesúr sem engedte el szívesen a parasztjait). A legenda szerint azonban a palotai parasztok fellázadtak és megölték a földesurat és családját, lerombolták azt az udvarházat, amiről a falu jóval korábban a "Palota" nevet kapta, és a romokból egy rakást emeltek a holttestek fölé. Ez volt a Kőrakás, amiből később a dűlőnév (Kőrakás-dűlő), majd Újpalota felépülte után az utcanév keletkezett (Kőrakás park).

Az újpalotai Kőrakás park információs táblája. A park nevének legendája egészen Dózsáig nyúlik vissza.

A történetről ma már tudjuk, hogy így, ebben a formában nem eshetett meg, mivel a főszereplő földesúr, Palotai Pecsétes Imre még 1518-ban is élt. Azonban a parasztfelkelés során az ország számos településén hasonló atrocitásra került sor: a parasztok megölték földesurukat, házukat pedig lerombolták. Egy kortárs így ír Dózsa parasztjainak kegyetlenkedéseiről: "Megölik, karóba húzzák, kínzó szerekkel gyötrik az elfogott nemeseket; a nőket a leányokat férjeik és szüleik jelenlétében gyalázzák meg; javaikat elragadozzák, házaikat lerombolják, felgyújtják". Pontosan, ahogy a legenda szerint Palotán is történt. Nem lehet kizárni tehát, hogy valami történhetett itt is, de bizonyosan nem az akkori urasággal szemben. Persze, a kegyetlenkedések nem válnak senki dicsőségére.

Időrendben a következő emlék egy 1907. november 25-én kelt jegyzőkönyv kivonat a községi építő bizottság üléséről. Eszerint "a Vasút utca kisbeágazása, ahol Töklincz István is lakik, Dózsa György utca legyen". A Vasút utca a mai Pozsony utca, de hogy melyik beágazásról van szó, nem derül ki pontosan. Annál is inkább nehéz ezt kideríteni, mivel a határozat ellenére ezt az utcanév elnevezést soha nem hajtották végre. Legalábbis 1907-től kezdődően egyetlen térképen nem találni sem Dózsa György utcát, sem névtelen közterületet a Vasút utca környékén. Sokkal érdekesebb kérdés, hogy miért jutott eszébe a bizottságnak 1907-ben, hogy épp Dózsa Györgyről nevezzen el utcát. Ez azonban a jegyzőkönyvkivonatból nem derül ki sajnos. Nem tudjuk név szerint kinek az ötlete volt, és mi lehetett az apropója.

Az 1907-es jegyzőkönyv részlete a meg nem valósult utcanév elnevezéssel (forrás: Budapest Főváros Levéltára)

A rákospalotai Fő út (ami akkor már a Horthy Miklós út  nevet viselte) 1945-ben változott Dózsa Györggyé, és az maradt 1992-ig. A háború végét követően egyfajta "nácítlanítási" hullám zajlott, az akkor még demokratikus Magyarország valamennyi településén fontosnak tartották, hogy a szélsőséges, vagy megosztó elnevezésű közterületneveket átnevezzék. Rexa Dezső levéltáros (1872-1964), a fővárosi utcanevek ismert kutatója, a Fővárosi Közmunkák Tanácsának "utcanév-revíziós" bizottságának tagjának emlékezése szerint csak az akkori (1950 előtti) Budapesten 60 utcanevet változtattak meg 1945-46-ban. Hogy Dózsa miképp került képbe, itt sem tudjuk pontosan, de azt igen, hogy ezek az utcanév változtatások még viszonylag demokratikus keretek között zajlottak, valamennyi párt, szervezet ajánlhatott változásokat. Ekkor - mondhatni - szakmányban kerültek elő az utcanév-javaslatok, sokszor minden különösebb indoklás nélkül.

Szintén 1945-ös a pestújhelyi Nádastó utca (korábban Apponyi Albert utca, még korábban Palotai sugárút) névadása. Ez az utcácska azonban csak 1956-ig viselte a parasztvezér nevét. Az 1950-ben megalakított Nagy-Budapesten hirtelen rengeteg azonos utcanév keletkezett, hiszen minden településnek megvoltak a maga jellegzetes utcanevei: Kossuth, Petőfi, Temető, Határ stb. Ráadásul a frissen létrehozott XV. kerületben két közterület is viselte Dózsa György nevét: Rákospalotán és Pestújhelyen. 1953-től zajlott egy nagyszabású utcanév-rendezési hullám, ez érte el végül a pestújhelyi Dózsa utcát, s lett belőle - egyébként igencsak támogatható módon - a helytörténeti utalásként is értelmezhető, a már lecsapolt Nádas-tóra emlékező utcanév.

2013-ban még látható volt ez az aktualitását vesztett utcatábla a Fő úti bölcsőde (volt egyházmegyei parókia) épületén

1948 a következő Dózsa emlék időpontja. Akkor államosították a Wágner-féle gimnáziumot, és nevezték el Dózsa György Gimnáziumnak. Az elnevezés hátteréről semmi konkrét információnk nincs, faggattam Ábri Lászlót, aki évtizedekig igazgatta az intézményt, elmondta, hogy próbálták kideríteni a névadás hátterét, de nem jutottak semmire, a korabeli iratok nem maradtak meg. A felszabadulás után Dózsa Györgynek a kommunista, szociáldemokrata és a parasztpártok egyaránt igyekeztek kultuszt teremteni. Ekkoriban számos közterület, intézmény kapta a Dózsa nevet, egyáltalán nem volt ritkaság, vagy különlegesség a névadás.

1951. augusztus 2-án alakult meg a Dózsa Termelőszövetkezet (tsz) 14 taggal, állatállomány nélkül, 109 katasztrális holddal. A tsz első elnöke Moór János lett, de nem volt hosszúéletű a társulás, mert 1954. március 4-én beolvadt a Kossuth és Béke Tsz-ekbe. A szövetkezesítés akkoriban részben erőszakkal történt, a parasztoknak nem sok választási lehetőséget hagytak (az igazsághoz tartozik, hogy mindig voltak kívülállók, akik ideig-óráig megőrizték földjüket és önállóságukat). Rákospalotán öt termelőszövetkezet alakult, illetve a szomszédos XVI. kerületben is volt egy kertészeti tsz, amelyik földekkel bírt Palotán. Azt azonban, hogy miért éppen a parasztvezér nevét vették fel, itt sem tudjuk.

1953-ban, a sztálini-rákosi éra vége felé jött egy ötlet arról, hogy Budapest kerületeinek zömét új elnevezéssel illessék. Erről korábban már olvashattatok az Urbanista blogon, a lényege, hogy az akkor 22 budapesti kerület mindegyike önálló nevet kapott volna. Ennek keretében a XV. kerületnek a Dózsaváros elnevezést javasolták. Az igazság az, hogy az eredeti forrásban csak felsorolták a javasolt neveket - szám szerint 23-at -, de nem jelölték, hogy melyiket melyik kerületnek szánták. Mivel névjavaslatból eggyel több van, mint kerületből, biztosak nem lehetünk abban, hogy a sorrendben 15. (a Dózsa) valóban a XV. kerületé lett volna, de az előzőekből kiderül, hogy a környéken itt a legtöbb kapcsolódási pont a parasztvezérrel, tehát nem tűnik logikátlannak a feltételezés.

Kiss István szobrász 1972-ben felállított Dózsa-portréja a gimnázium előtt

1972 az utolsó dózsás emlék: ekkor ünnepelték országszerte Dózsa György születésének 500. évfordulóját. Ennek kapcsán avatták Kiss István Kossuth-díjas szobrászművész Dózsa-portréját az azonos nevű gimnázium előtti parkban. A három oszlop egyikén található felirat Timár György: Dózsa című versének néhány sora: Dőlnöm? / Lehetetlen. / Függőlegesen izzok el, / mint a határoszlopok. Az eredeti vers így szól:

Dózsa

Most már eloldozhattok.
Bennem a bomlás.
Dőlnöm? Lehetetlen.
Függőlegesen izzók el,
mint a határoszlopok.

Források:

Márki Sándor: Dósa György 1470-1514 - Magyar Történelmi Társulat 1913
Romsics Ignác: Székely Dózsa György - haramia és/vagy népvezér? Rubicon történelmi magazin 2014/3
Buza-Mészáros-Ráday: Budapest teljes utcanévlexikona (Sprinter 2003)
Budapest Főváros Levéltára V.574.c 88. kisdoboz
Czoma László (szerk.): Tanulmányok Rákospalota-Pestújhely történetéből (XV. kerületi Tanács Végrehajtó bizottsága, Budapest, 1974