Rákospalota két egyesületi kezelésben működő kertészetnek is helyt adott a XIX. században: az egyiket az Országos Magyar Gazdasági Egyesület (OMGE) működtette Istvántelken, a másik a Kertészeti Társulat tulajdonában volt a mai Nyaralótelep területén. Ez utóbbi a Sződliget utca - Lukácsy Sándor utca - Sín utca határolta területen állt, ezt létesítette a "nemzet kertésze": Lukácsy Sándor. A Kertészeti Társulat faiskolájáról találtam egy térképet, ami az 1859-es állapotokat mutatja, vagyis azt, hogy miként nézett ki a Nyaralótelep e szeglete 155 évvel ezelőtt.

A térkép - vagyis inkább amolyan helyszínrajz-féle - először 1859-ben jelent meg a Kerti Gazdaság című szakfolyóiratban, majd 1975-ben is publikálták a Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei című kiadványban. Ez utóbbiban olvasható P. Erményi Magdolna cikke Adalékok Magyarország XIX. századi gyümölcstermesztéséhez címmel, s ehhez kapcsolódva tette közzé a térképlapot, és az összes, a gazdaságban nevelt gyümölcsfa jegyzékét (ez az 1975-ös újraközlés tölthető le innen). Azt eddig is tudtuk, hogy a Lukácsy Sándor-féle kertészet a mai, róla elnevezett utca vonaláig húzódott, tehát ebben sincs újdonság, vagy eddig nem ismert ábrázolás, mégis érdemes felfigyelni néhány részletre.

A kertészet térképe. A pdf formátumban feltett térkép nagyobb, és olvashatók, kikereshetők az egyes fafajták is (forrás: Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1975., 111. o.)

Az egyik, ami szemet szúrhat, hogy míg a kertészet telke fölött "utcza" felirat olvasható, keleti irányban nincs ilyen, a mai Sződliget utca páratlan oldala "rendezés alatt lévő közlegelő" jelöléssel szerepel. Vagyis ezen az oldalon - legalábbis a mai Lukácsy Sándor utcáig - még nem álltak házak, és talán még utca sem volt, legfeljebb valami telkek közti dűlőút. A Sződliget utca korábbi neve Erzsébet utca volt, a legendárium szerint azért, mert Erzsébet királyné társalkodónőjével, Ferenczy Idával egy ízben rangrejtve az utcában, pontosabban a mai Pozsony utca és Sződliget utca sarkán található vendéglőbe menekült be egy zápor elől - csak később derült ki, hogy a két hölgy egyike a magyar királyné volt. Erzsébet 1864-ben került kapcsolatba Ferenczy Idával, tehát csak ezt követően utazhattak együtt Magyarországra, így ha igaz a legenda, akkor az addig névtelen közterület is csak ekkorra, vagy ezt követően alakult utcává. Hogy pontosan mikor kapta az utcácska az Erzsébet nevet, nem tudjuk, de bizonyosan 1896 előtt, s egy forrásból kiderül, hogy 1879-ben már élő utcanév volt. Vagyis az utca 1859 és 1864 közötti öt évben még kialakulás alatt volt, a mai jelentőségéhez mérhető közterületként nemigen játszhatott szerepet, hiszen neve sem volt.

Az 1859-es térkép 90 fokkal elforgatva, és a Google 2014-es műholdképe, bejelölve rajta a bal oldali térkép által mutatott terület.

A másik, ami feltűnhet, hogy az 1859-es térképen még nem látszik az Állomás köz. Ez a kis zsákutca, amire néhány telek bejárata fűződik fel, még az 1928-as Rákospalota térképen sem szerepel. Egy másik, 1929-ből származó közgyűlési dokumentum - már Rákospalota várossá válása után - írja: "[a közgyűlés] a vasútállomás melletti volt Loosy-féle telken képződött új közt Állomás köznek elnevezi". Valóban, ha összevetjük az 1859-es, majd 1928-as térképet a mai állapotokkal, feltűnik, hogy a korábban nagy, egységes telek, melyen alig néhány épületet volt, mára sok apró telekre bomlott több házzal. Akkor (1928-29-ben) alakulhatott ki az Állomás köz is, hiszen az új telkekre bejárást kellett biztosítani.

Három kép a kertészet telkeiről: a legfelső 1859-es, a két, ma is észrevehető fekvésű épület jelzése 1-es és 2-es. A középső térképrészlet 1928-ból való, a legalsó 2014-es Google műholdkép.

Feltételezve, hogy az 1859-es rajzon a fekete kockák épületeket jelölnek, egy mai Google-műholdképet, az 1928-as térképet és az 1859-es helyszínrajzot összevetve feltűnik, hogy két épület fekvése nem változott az eltelt másfél évszázad alatt. Az jól kivehető, hogy az épületek alakja igencsak eltér, de fekvésük az eredeti maradt. A fenti képen 1-essel jelölt ház 1859-ben sokkal hosszabb volt mint akár 1928-ban, vagy a 2014-es műholdképen. A 2-essel jelölt épület is hosszabbnak mutatkozik 1859-ben, de az alakja, formája 1928-ben és 2014-ben közel azonos.

Ha abból indulunk ki, hogy 1859-ben a kertészet növényeinek az ábrázolása fontosabb volt, mint az épületeké - és ez a feltételezés nem erőltetett, ha figyelembe vesszük, hogy a helyszínrajz egy kertészeti szaklapban jelent meg, célja pedig a gyümölcsfák sokaságának és elhelyezkedésének bemutatása volt - akkor gondolhatjuk, hogy az épületábrázolás sematikus, nagyvonalú volt. Nem az volt a szempont, hogy pontos alaprajzi ábrát közöljenek, hanem hogy érzékeltessék hol helyezkedtek el a gazdasági épületek. Nem lehet tehát kizárni - bár a térképek vizsgálata teljes mértékben alá sem támasztja -, hogy a szóbanforgó 1-essel és 2-essel jelölt épületek, vagy azok részei, esetleg alapozásuk 1859-ben már megvoltak.

Az Állomás köz 3 2014-ben. Sajnos az előtérben, balra látható garázs némileg kitakarja a lakóépületet.

Nosza, nézzük meg őket! Az 1-essel jelöl ház az Állomás közről nyíló telek (Állomás köz 3.) központi épülete.  Perczel Anna 2010-ben készült építészeti értékeket bemutató összeírása is megemlékezik róla, így szól: "rendhagyó elrendezésű, kertben szabadon álló egykori paraszt kúria, melynek jellegzetessége a jelentős méretű tető, a középoromzat és az üvegezett veranda". Az utcában lakóknál érdeklődve annyit sikerült megtudni, hogy ők volt istállóként ismerik az épületet. Ki tudja? A paraszti kúria és az istálló között van ugyan néhány fokozat, de 155 év alatt annyi átalakítás lehetett, hogy kizárni sem tudjuk egyiket sem.

A Lukácsy Sándor utca 4. számú ház. Sajnos a magas kerítés miatt csak ilyen képet tudtam lőni, melyen a ház jobb oldala kevésbé látható.

A másik épület, mely a figyelmünk középpontjába került, a Lukácsy Sándor utca 4. szám alatti ház, amiről azonban túl azon, hogy ránézésre is régen épült, falai áznak, vetik le a vakolatot, semmit nem tudunk. Jelenleg lakóház, vélhetően több lakást alakíthattak ki benne. A felfedezés annyiból érdekes, hogy a palotai épületek zömének az építési időpontját nem ismerjük pontosan, stílusukból építészek évtizedeket állapítanak meg, mint felépítésének vélelmezett dátumát. Ha igaz a feltételezés, hogy ez a két épület már 1859-ben állt, akkor a híres sín utcai lakóházat leszámítva a környék legöregebb házairól van szó.

A telket Lukácsy egyébként Nádaskay Lajostól vásárolta meg, és valamilyen, a két család között fennálló adósság is közrejátszhatott abban, hogy Lukácsy felesége nevére került a kertészet két szeglete is. De az is elképzelhető, hogy Lukácsynak már korábban is állt itt telke, Nádaskay csak a terület egy részét birtokolta, a Kertészeti Társulat nevében megvásárolt földterület csak a Lukácsy-féle telkek egyesítéséhez vezetett. A kertészképző egyébként 1860 február 1-jén nyílt meg, és 1863-ig bizonyosan működött, az ezt követő időszakra vonatkozó adat azonban nincs, valószínűleg oktató intézményként megszűnt.

Források:

Buza Péter: Palotai tegnapok (Rákospalotai Múzeum, 2000)
Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1975., 111. o.
Czoma László (szerk.): Tanulmányok Rákospalota-Pestújhely történetéből (XV. kerületi Tanács Végrehajtó bizottsága, Budapest, 1974