Igen jó dolog bloggerekkel barátkozni, különösen, ha az illetőnek olyan kimeríthetetlen térképtára van, mint a MyBudapest szerkesztőjének. Az elmúlt száz év szinte valamennyi évtizedéből kaptam már tőle Rákospalota és Pestújhely térképet, a két nagy levéltár (MOL és BFL) digitalizált térképtára jóvoltából pedig kiegészült ez a kollekció néhány további érdekes darabbal. Nézegettem, összehasonlítgattam őket, megfigyeltem az egyes városrészek átalakulását, eközben jött a gondolat, hogy a Fő út metamorfózisáról írjak. Íme:

Alighanem kevés olyan városrész van Budapesten, amelyiknek a történelmi főutcája nem vezet sehonnan sehová, márpedig be kell látni, a rákospalotai Fő út ilyen: a Kossuth utca egyik T alakú kereszteződésből indul mintegy mellékutcaként, majd a Sződliget utcát követően zsákutca lesz belőle - legalábbis az autók számára. (Na jó, még talán egy ilyen városrészt tudok említeni a fővárosban: Pestújhelyet. A Pestújhelyi út a vasúti töltést és a Szerencs utcát köti össze, a 124-es buszokon kívül talán nincs is más jármű, amelyik végighajtana rajta.) Vizsgálódásunk tárgyának van egy másik érdekessége is: ha a kerület egészét nézzük, hamar feltűnik: a Fő út és a Fő tér nem találkoznak sehol. Ennek a két, nevében legfontosabbnak jelölt közterületnek semmi köze egymáshoz, a kerület két városrészében, két különböző korban jöttek létre. Van tehát annyi érdekessége ennek az útnak, hogy megvizsgáljuk közelebbről.

A Fő út elhelyezkedése a mai XV. kerületben egy 2012-es térképen (narancssárgával jelölve). Bár még ez volt a legjobb térkép, ez is hibás: a Fő út ugyanis "sétálóutcaként" átér a vasúton túlra a Szilágyi utcáig, és a térképen a Bácska utca - Széchenyi tér feliratok közti Fő út jelzés (mintha kétfelé ágazna az út) nem igaz, az a szakasz már a Széchenyi térhez tartozik (a térkép forrása az Utcakereső oldala volt).

A Fő út egyike Rákospalota cirka 800 évét végigkísérő három legrégebbi közterület egyikének. Rupp Jakab 1868-ban megjelent Buda és Pest helyrajzi történetét feldolgozó monográfiájának térképén a XIII. és XVIII. század közt eltelt félezer év változatlanságát demonstrálja Palota rajzával. Ezen látható, hogy a falut három utca alkotta: a Pataksor (későbbi, és mai nevén a Kossuth utca), a Fóti út (ma Régi Fóti út) és a Fő út. Az is látható, hogy a Fő út folytatása az az országút, ami Új Jenőn (Mindszenten) keresztül Pestre vezetett (Új Jenő a mai XIII. kerület földjén, valamivel az Árpád hídtól északabbra elhelyezkedő falu volt a középkorban).

Rákospalota a jobb felső sarokban látható. Felismerhető a mai Fő út, Kossuth utca és a Régi Fóti út. Azért tettem fel az egész térképet, hogy látható legyen a falu elhelyezkedése Pesthez képest. (Forrás: Rupp Jakab: Buda-Pest és környékének helyrajzi története 1868)

A Palotán kívül vezető országúti szakasz homokos legelőterületen haladt keresztül - valójában egész Rákospalota és a környéke homokos terület volt -, így nyomvonalára csak tippelni tudunk. Dr. Nagy Lajos, Rákospalota történelmét 1848-ig feldolgozó írásában a Czakó-féle 1974-es monográfiában úgy említi, hogy az Ördögmalomtól (ez a Rákos-patak dunai befolyásánál - a mai Angyalföldön - épült régi malom volt) induló régi fóti országút a mai Árpád útba torkollott valahol az újpesti Virág utcánál, és innen folytatódott a mai palotai Fő útra kanyarodva. Az Árpád út és Ördögmalom közti szakasz valószínűleg a mai XIII. kerületi Új Palotai út vonalában húzódhatott, bár alighanem többszáz év alatt ez a nyomvonal néha megváltozott. Ezt a feltételezést erősíti az a tény is, hogy a török korban a település elnéptelenedett, majd később újra benépesült, tehát nem egy állandóan kijárt útszakaszról volt szó. Az út kiindulópontjának (vagy innen nézve: végpontjának) elhelyezkedését alátámasztja Oross András 2002-ben megjelent, a Rákos-patakkal foglalkozó dolgozata, mely az Ördögmalmot levéltári adatokra hivatkozva a "palotai úton fekvő" épületként írja le. Bizonyosnak tűnik tehát, hogy a Fő út folytatásaként az országút a mai XIII. kerületi Vizafogó utca-Tahi utca-Váci út kereszteződésébe torkollott.

De kanyarodjunk vissza Palotára, érdemes a Fő út lakóházairól is szólni. A Fő utat - és Palota egyéb utcáit is - jobbágytelkek szegélyezték, a házak zöme merőlegesen állt az útra, egyáltalán nem a mai, részben zártsoros beépítettségű utcakép fogadta az arra látogatót, hanem egy hagyományos "egyutcás" típusú falu főutcája volt látható. Csak jóval később, XIX.-XX. század fordulóját követő népességnövekedéssel kezdődött meg a ma is látható, kisvárosias beépítettségű, zártsoros utcakép kialakulása, ugyanakkor az utcafrontra épített házakból találni néhányat 1850-60-ból is, az átalakulás tehát már akkoriban megkezdődhetett. 1913-ban Novák József Lajos már sajnálkozik azon, hogy eltűnőben a szép népi építészet, felváltja a kisvárosi, nyárspolgári ízlésnek megfelelő házak építtetése.

Két kép Novák József Lajos néprajzi leírásából az ágasfás építészetről.

Novák két háztípust említ, mint jellegzetesen palotai lakóépületet: az úgynevezett ágasfás építkezéssel egyetlen vasszeg nélkül épült, sárból tapasztott falakkal, fából, sárból és nádból épített tetőzettel készült a ház. Ennek az épületnek nem volt tornáca és az utca felé egyetlen kicsi ablak nyílt. A jobbágyfelszabadulás, illetve az úrbéri perek lezárulta, 1861 után kezdődött a tornácos házak építésének korszaka. Ez már a falu lakónak anyagi gyarapodásával függött össze: a telekre újabb és újabb lakó- és gazdasági épületeket emeltek, a telekbeépítés térszerkezete megváltozott. Ez utóbbira mutatnak példát a Fő út 39. és 41. számú házak. A falu terjeszkedése, növekedése az első időkben a Fő út vonalához kapcsolódott. A mai Kossuth utca - Régi Fóti út - Kazinczy utca - Fő út által határolt terület a maga rendezetlen szerkezetével, girbegurba utcáival az ősi Palota, a későbbi alvég. A vasút megépülése után lassan kialakuló új városrész, a Fő út - vasútvonal - Pozsony utca által határolt terület pedig a felvég lett. Mindkét faluvég ha úgy tetszik a Fő útra épült rá, követte az út vonalvezetését, kanyarulatát.

A szomszédos Újpest 1840-ben alakult községgé, magja a mai Váci út-Árpád út kereszteződésében jött létre, és bár mindig Pesttel volt kapcsolatban, mégis törvényszerű volt, hogy a szomszédos Rákospalota felé is terjeszkedett. A két települést összekötő út szinte természetes módon alakult ki a korábbi, Ördögmalom felé vezető országút nyomvonalának részbeni felhasználásával. A II. katonai felmérés térképein látható, hogy az Újpest felé vezető útvonal kiépítettebb, nyilván forgalmasabb is, az Angyalföld felé haladó leágazásnak már jóval kisebb a jelentősége. (A felmérés egészen hosszú időn keresztül, 1816 és 1869 között készült, a térkép erre vonatkozó része bizonyosan 1844 utáni állapotot rögzített.) Nem szabad elfeledkezni arról sem, hogy a környék egészen a Dunáig Rákospalotáé volt, Újpest csak fokozatosan, apránként hódította el ezt a területet magának.

Az Újpestet Rákospalotával összekötő országút a mai Árpád út és Fő út (a II. katonai felmérés térképe 1844 és 1869 között készült, az Újpestet jobban ismerők talán meg tudják állapítani a pontosabb dátumot). Az országút közepe tájékán lefelé, ill. a Duna felé kacskaringózó leágazás - ami a Gyaler Teichet (Gyáli tavat) megkerüli - volt a fentebb látható Rupp-féle térkép országútja Pest felé. Láthatóan sokat veszített a jelentőségéből (érdemes keresgélni a II. katonati felmérés térképén, ahol a mai utcaneveket meg lehet keresni a régi térképen).

Novák József Lajos említi, hogy a Fő út korábbi neve Nagy utca volt. Hogy mikor viselhette ezt a nevet az út, én nem tudtam belőni, ez az egyetlen forrás, ahol említik. Buza szerint a Fő út elnevezés első dokumentált előfordulása a XIX. század végéhez kötődik, magam egy 1884-es térképen már láttam a feliratot. Ezt megelőzően lehetett Nagy utca, egyébként egyszerűen csak "Pestről vezető útnak" titulálták a jórészt országúti feladatot ellátó útszakaszt. Kezdetben még teljes hosszában (tehát a Dunáig tartó, Újpesthez tartozó részt is) Fő útnak, Fő utcának nevezték. Az újpesti szakasz 1896-ban, a millennium évében kapta Árpád vezér, a honfoglaló nevét (vagyis ekkor változott Fő útról Árpád útra). Újpesten 1878-ban volt az első utcaösszeírás, minden bizonnyal ekkoriban, vagy ezt követően vették át hivatalosan a palotai Fő út elnevezést, vagyis valószínűleg Palotán ekkortájt már így hívhatták a Fő utat.

A Rákospalota-Újpest alatti vasúti átjáró már 1846 óta létezett. Mint láthattuk, a Fő út Kossuth utca felőli vége - vagyis a kezdete - már a középkor óta beépült, lakott volt. A Széchenyi tér utáni, vasút felé eső, kicsit elhajló, kanyarodó szakasz a vasút gerjesztette városfejlődés során épült be. Érdekes, hogy az első jelentős tömegközlekedési vállalkozás, a részben az újpesti lóvasútra épülő Újpest-Rákospalotai Lóvonatú Vaspálya Rt. 1872-ben megnyitott vonala teljes egészében elkerülte a Fő utat - legalábbis annak rákospalotai szakaszát. A lóvontatta társaskocsik a mai újpesti Árpád út - István út - Görgey Artúr utca, valamint a rákospalotai Pozsony utca - Kert köz (ismertebb nevén: Kertköz utca) útvonalon haladtak, végállomásuk a régi községháza előtt volt, ami a mai "tűtornyos" református templom telkén állt, s a közelben volt a remiz is.

A Fő út 1906-ban. Az út lezárásaként még azért nem látszik a reformátusok szép, tűtornyos temploma, mert az csak 1941-re épült fel. Az utca végén a régi községháza látható. A kép jobb oldalán a Csörgey-vendéglő látszik, ami a mai Kisfaludy utca sarkán állt. Később átfestették a cégért, és Buza-vendéglő lett belőle, még később papírbolt, cipész, videotéka üzemelt benne, ma festékbolt és gumisműhely található itt (az azonosításban és a régi üzletek felsorolásában a facebookos Rákospalota Anno Képei közössége segített, a képeslap forrása pedig az Árverés '90 Bt. honlapja).

1896-ban villamost kapott a Fő út: a Budapest-Újpest-Rákospalotai Villamos Közúti Vasút Rt. (köznapi nevén a "búrvasút") a mai Lehel utca - Béke utca - újpesti Pozsonyi út - Árpád út - Fő út útvonalon villamosjáratot indított, melynek végállomása ugyanott volt, ahol ma is vége a villamossíneknek: a Kossuth utca torkolatánál (pontosabban akkoriban még a környező mellékutcákba befordulva egy hurkot írtak le a villamosok). Fontos tudni, hogy az újpesti Árpád út és a rákospalotai Fő út egyenes összeköttetésben állt, a mai Hubay Jenő térre kanyarodó felüljáró, de még a mai vonalvezetés sem volt sehol, a Bácska utca csak egy kis mellékutca volt Palotán. A vasutat egy fémszerkezetű, de faborítású egyvágányú felüljáró hidalta át. A közúti- és gyalogos forgalom sorompós vasúti átjárón keresztül haladt, míg a villamos a felüljárón cammogott át. A Fő út tehát valóban főút volt, nemcsak a településszerkezetet határozta meg, hanem fontos közlekedési útvonalként is funkcionált. Nem volt a Fő út kifejezetten bevásárlóutca, bár számos üzlet és kocsma működött benne, ezek elhelyezkedése azonban hézagos volt. Üzlethelyiségek és magánporták váltották egymást, s ugyanez figyelhető meg ma is: a döglődő kiskereskedelem és vendéglátás nyomai láthatók az úton.

Az I. világháborút követően a Fő út - mint abban a korban számos más budapesti közterület is - felvette Horthy Miklós nevét. Buza szerint a névváltoztatásra 1928-ban került sor, magam már 1927 januári MTI-hírben is találkoztam a Horthy Miklós út elnevezéssel, és egy 1927-ben kiadott könyv mellékleteként megjelent térképen is ez az elnevezés szerepel, gyanítani lehet, hogy 1926-ban volt a névadás. 1946-ban a Fő utat ismét átkeresztelték, akkor Dózsa György út lett. Érdekesség, hogy a szomszédos Újpesten is hasonló nevek forogtak: az ottani Vasút utca lesz előbb Horthy Miklós, majd Dózsa György út (Ma: Görgey Artúr utca).

A Fő úti villamos felüljáró lejárata a Fő útra. Az egyvágányos híd szűk kapacitású volt, mellette a vasúti átjáró - ahol a közúti forgalom zajlott - ma gyalogos átjáró. A kép bal oldalán álló házak ma már nincsenek meg, helyükön található a Karácsony Benő park.

Említettem, hogy a Fő út országútként funkcionált előbb a távoli Pest, majd a valamivel közelebbi Újpest irányába, de nem volt ez másként azt követően sem, hogy beépítették a korábban lakatlan területeket is, hiszen az  országos közúthálózat részeként tartották számon. A Fő út az Újpest és Fót közötti országút egyik szakaszaként a 201-es számot viselte. Az országút a 2-es útból ágazott el, vagyis a Váci útnál kezdődött, a mai Árpád út - Fő út - Kossuth utca - Régi Fóti út vonalon haladt Fótig. 1949-50 körül megváltozott a száma: 26-os út lett belőle. Később a Fő út országúti jelzése 2102-esre változott, és a Hubay Jenő téri felüljáró átadásával lekerült róla a forgalom, vagyis megszűnt számozott út lenni.

1973-ban felépítették a Drégelyvár (akkor: Frankovics Mihály) utcát a Csömöri úttal összekötő felüljárót, az épülő újpalotai telep lakói igényeinek kielégítésére, s készült már a megbízható, akadálymentes közlekedést biztosító felüljáró építése Újpest felé is, hiszen a lakótelepről sokan jártak dolgozni az újpesti gyárakba. 1971-ben a Fő utat az Árpád úttal összekötő egyvágányos villamosfelüljárót lebontották, mivel megkezdődött az Árpád utat a Bácska utca - Hubay Jenő tér vonallal összekötő, ma is létező felüljáró építése. Az építkezés idején - 1971 és 1974 között - a villamosok nem is kötötték össze a IV. és XV. kerületeket, egyszerűen véget ért az útjuk Újpesten a Víztoronynál, Rákospalotán pedig a Fő út végén. Szintén ezalatt az idő alatt helyezték át a villamossíneket a Fő útról (akkor: Dózsa György út) a Bácska (akkor: Ságvári Endre) utcába, a Hubay Jenő tér felé.

Az újpesti Árpád utat a Hubay Jenő térrel összekötő felüljáró Palota felől fotózva (forrás: Hamster elveszett villamosvágányos oldala) Ekkoriban még a mai Illyés Gyula (ex Szőcs Áron) utca nem volt széles, egy-egy sávon haladtak az autók. A villamosforgalom ebben az időben került le a Fő út egy szakaszáról.

Az Árpád úti felüljárót - rajta villamossínekkel - 1974-ben adták át. Ehhez kapcsolódik egy ma már mulatságos történet is, amiről Hamster is megemlékezik az elveszett villamossíneket kutató sorozatában. A felüljárót 1974. november 6-án adták át a forgalomnak (nyilván november 7. volt a határidő, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom évfordulója), azonban a kapkodó építkezés miatt próbamenet végzésére nem jutott idő. Ezért a villamos ünnepélyes első áthaladásakor derült ki, hogy a felüljárón átvezetett felsővezeték egy szakaszon magasabban volt, mint ameddig a villamosok áramszedője felért. Ezért azon a napon a villamosok vagy lendületből haladtak át ezen a szakaszon, vagy áttolták egymást. A hibát másnapra kijavították.

Ha már villamos: a Fő úton végighaladt a régi 55-ös villamos, ez volt Rákospalota elsődleges kapcsolata Újpest felé. Az 1950-es évektől kísérleteztek egy rövidebb vonallal, a 10-es villamossal, mely ugyan csak három évtizedig közlekedett, mégis sokak számára meghatározó módon kapcsolódott a Fő úthoz. A Pozsony utcától pedig a Fő út elejéig a 12-es villamos közlekedik mind a mai napig. A Kossuth utcaiként ismert villamosvégállomás, mely a Fő út legelején található, már 117 éve fogadja az utasokat, tehát azóta találhatók sínek is az utcában. A régi, 1985-ben megszűnt 10-es villamos vágányai 2001-ig láthatók voltak.

A Fő út ettől - vagyis 1974-től - kezdve zsákutcává satnyult, hiszen gépjárművel már nem lehetett áthaladni Újpest felé, csak egy, a gyalogosforgalom számára meghagyott vasúti átjáró maradt összeköttetésnek. Szintén ekkortól került ki az országos közúthálózatból, vagyis a Fő út nem volt főút többé, csak egy fontos út zsákutcás végződéssel. Egyébként a gyalogosátjáróban is van különlegesség, hiszen szakállas sorompóból kevés van már Budapesten, olyan pedig, amin csak gyalogos (és persze kerékpáros) forgalom zajlik, talán nincs is több. Maga a Fő út egyébként sem végig főútvonal: egyszer a Széchenyi téren, egyszer pedig a Pozsony utca-Kisfaludy utca kereszteződésében válik alárendelt úttá.

A Fő út felső szakasza, a kanyar után Újpest felé egy századforduló körül készült képeslapon. (Forrás: Rákospalota Anno Facebook-oldala)

 Néhány, a Fő út fontosabb épületeiből:

A Fő út 2. számú ház ma. Babits az I. emeleten lakott. (fotó: MyBudapest 2012)

Fő út 2. (Énekes utca 1/A) (védett): Rákospalota első bérháza, 1900 és 1905 között építtette Reicz Miklós. A házat szecessziós stílusú ablakai teszik jellegzetessé, ismertségét pedig annak köszönheti, hogy első emeletén lakott Babits Mihály 1911 és 1912 között.

A Fő út 32. sz (Kajár utca sarok) alatti lakóépület. Az utca legrégebbi háza.

Fő út 32.: Az épületnek két érdekessége van, az egyik, hogy feltételezhetően ez a legrégebbi épületek egyike a Fő úton: a Perczel-féle dokumentáció szerint 1850-60 körül épülhetett lakóháznak. A másik, hogy a kanyarodó 12-es villamos ívét követő Kajár utca vonalát is követi az épület, alaprajza tehát szabálytalan (lévén 1850-60 körül még sem villamos, sem lóvasút nem volt is, az épület azt is bizonyítja, hogy a villamossíneket fektették az utca vonalában, nem pedig egy utcát igazítottak a villamos nyomvonalához). Egyebekben a ház igen alacsony építésű, s "erős hangulati értéke" ellenére ma már lakásnak bizonyára kényelmetlen.

A Fő út 33-35. épülete 1901-ben (forrás: Árverés 90 Bt.)

Fő út 33-35. (védett): 1893-ban építtette a Váci katolikus egyházmegye plébániaépület és katolikus iskola számára. A telket 1891-ben vásárolta meg az egyházmegye, két év múlva költözött ide a plébánia. Negyven szobája volt az épületnek, melyekben nyolc katolikus pap lakott. 1952-ben erőszakkal elvették tulajdonosától az épületet, az itt tárolt iratokat és a könyvtár köteteit is elégették. Később egyik szárnyában a Junior gyermekélelmezési vállalat konyhája működött, míg másik szárnyában jelenleg is egy bölcsőde üzemel. Az épület igen elhanyagolt, felújításra szorul. Érdekesség, hogy nemcsak a régi utcanevet megörökítő Dózsa György út feliratú utcatábla maradt fenn rajta jó állapotban, hanem a Junior még Majakovszkij (ma: Király) utcai központját hirdető cégtábla is.

A Fő út 39. és 41. számú házak 2013-ban.

Fő út 39. és 41. (védettek): két, egymástól függetlenül, 1860-1870 körül épült lakóház. Értékét a jellegzetes, öregfalusi karaktert mutató, máig megőrzött építészeti megoldások adják, így az utcafrontra csak egy ablakkal néző oromfal, és a tornác. 1994-ben, mikor a Palotai tegnapok könyvéhez gyűjtötte az adatokat Buza Péter, még sajnálkozott a 41. sz. ház leromlott, az összedőléshez közeli állapotán. 2010-ben Perczel Anna építész, a kerület épített értékeit gyűjtő munkája során már dicséri és példaértékűnek nevezi a felújítást. Valóban, ma már szép állapotban van az épület - már ami látszik belőle a magasra épített, falszerű kerítéstől.

Fő út 47.

Fő út 47. A cím nevezetesebb arról, hogy ez a palotai Kossuth-szobor "lakcíme". Az 1890 körül épült lakóház önkormányzati tulajdonban van, bár annyira romos, hogy a lakásállományból már törölték. Ma elhagyatottan, bedeszkázott ablakokkal igazán a Széchenyi térnek (merthogy ez a Széchenyi tér 1. szám is), de a Fő útnak is a csúfságára van, pedig nem értéktelen. Egy korábbi közgyűlésen elhangzott: őrzi a földszintes parasztpolgári, rákospalotai arculatot, a peremvárosi lakóházak egyik legjellegzetesebbike. Az önkormányzatnál évek óta folyik a dilemmázgatás, hogy felújítsák, és ideköltöztessék-e a Rákospalotai Múzeumot, vagy lebontsák. Ez utóbbinak van nagyobb esélye, mert igen értékes, nagy telken fekszik.

A Fő út 62-ben található Megváltó patika.

Fő út 62. (védett): Rákospalota legrégebbi gyógyszertára az 1891-ben alapított, Megváltóhoz címzett patika. Az épület 1880 körül épülhetett, mindig gyógyszertár működött benne, a két világháború között például Kropp Kálmáné.

A Fő út 64. sz alatti OTP-fiók épülete.

Fő út 64. (védett): Lakóépület, jelenleg az OTP Bank fiókja működik itt, a XIX.-XX. század fordulóján Schwartz Adolf rőfösüzlete működött itt. Schwartz üzlete Buza leírása szerint meghatározó volt a palotai öltözködés gazdagodásában, fejlődésében.

A Fő út 71. belülről. A ház szomszédja, a Fő út 73. a Deák Ferenc utca sarka.

Fő út 71. Ez az 1890-1900 között épült lakóház - mely szamárházként is ismert a régi palotaiak körében - nem a homlokzatával hívja fel magára a figyelmet (nem is tettem fel róla képet), hanem különleges fekvésével. Az épület ugyanis átjáróház, "túloldali" címe: Hubay Jenő tér 8. Belül két oldalán oszloptornác található, a Perczel-féle összeírás szerint a palotai hagyományos lakóházak egyik különleges térhatású kétoldali tornácos változata. A szamárház név onnan ered, hogy ennek a háznak az udvarából hordták szét szamárkordékon a vizet, amíg a vízvezetéket ki nem építették városszerte (vagyis az 1940-es évekig).

A Fő út 76. sz. alatti lakóház.

Fő út 76. (védett): 1910 körül épített, késői historizáló stílusú lakóház.

Fő út 78/A: Eredetileg lakóháznak épült 1910 körül, 1994 óta a Víg kalmár étterem működik benne. Kisvárosias ház vakolatdíszes homlokzattal. Egyik legfőbb értéke, hogy az utcaszakasz legjobb állapotú, felújított - bár átalakított - épülete.


Források:

Kőrös Anikó: Újpest utcaneveinek története (Újpesti Helytörténeti Értesítő VI. évf. 1. sz. 1999. január)
Oross András: A kisded korában már vén folyó avagy a Rákos-patak és vízgyűjtő területének történeti földrajza. (EMLA Alapítvány, 2002. június)
Buza Péter: Pestújhely emlékkönyve (Rákospalotai Múzeum Budapest, 1997)
Rupp Jakab: Buda-Pest és környékének helyrajzi története (1868, ÁKV 1987 reprint)
Perczel Anna: Rákospalota- Pestújhely építészeti értékei (védési dokumentáció 2010)
Adattár Budapest 15. kerülete történetének tanulmányozásához (1969, a Rákospalotai Múzeum jóvoltából)
Báthory Béla: A szamárház (Toronyhír 2005/6)