Már csak a képviselőtestületnek kell megszavaznia a 2013-as kerületi költségvetést, és végleg eltűnik a kerület utolsó sárga keramitos útburkolata. A pestújhelyi Gergő utcával foglalkozott már korábban az Urbanista is, illetve az Életképek című helyi lap 2012 július 2-i számában már tavaly beígérték, hogy felszámolják a burkolatot.  Az utca burkolata egyébként 102 éves, javításra szorul, de amúgy ép, egységes. Kis utca- és burkolattörténelmi cikk.

A pestújhelyi utcácska eredeti neve Gergely, illetve Gergelyi volt. Pestújhely - vagyis az elődtelepülés, Széchenyi-telep - alapítói ugyanis az első közterületneveket még maguk és családtagjaik keresztneveinek felhasználásával ötlötték ki. Buza már többször idézett könyvében valószínűsíti, hogy a három alapító egyikének, Bezsilla Nándornak az apósáról, vagy sógoráról, Gergelyi Kálmánról kaphatta az utca a nevét, aki maga is, mint "háztulajdonos" szerepelt az első telektulajdonosok listájában. Bezsilla feleségét hívták Gergelyi Paulának, és lám, milyen következetes koncepció volt: Paula tér is volt az első időkben. Tessék, így neveztethetsz el magadról utcát: alapíts egy falut :)

A Gergő utca (Gergely, illetve Gergelyi formában) 1898 óta szerepel a térképeken, tehát egyike volt Pestújhely legelső utcáinak. 1967-ben a kerületi tanács megváltoztatta az utca nevét Gergőre - máig nem tudni miért rántották elő ezt a becézett alakot. A kerámiaburkolatot 1911-ben rakták le - 102 évvel ezelőtt - további öt másik utcával együtt vált szilárd burkolatúvá ez az utca is (egy lentebb még szóbakerülő értékvédelmi dokumentum 1898-at jelöl meg a burkolat lerakásában időpontjaként, de mivel maga a kerámiakő is csak a XX. században bukkant fel, valószínűbb az 1911). Másfél évtizeddel később, 1925-ben a burkolatot felújították. A sárga keramitkockákat a Magyar Kerámiagyár Rt. készítette, és ők is végezték el a burkolást.

A sárga keramitkockák szabadalmi okirata 1903-ból. Magyar találmány volt ez is... (Forrás: Magyar Országos Levéltár)

Maga a sárga keramit is érdekes, és jellegzetesen hazai szereplője a történetnek. A Magyar Kerámiai Gyár Rt. 1903-ban kérte, és egy év múlva kapta meg a szabadalmi védelmet az általuk kifejlesztett sárga keramitra, vagyis ez a burkolattípus magyar találmány. Mint a hg.hu remek cikkéből kiderül, a keramitot a csúszóssága miatt elsősorban mellékutcák burkolására használták, bár a tartóssága miatt igen népszerű volt a kő országszerte.

De vissza Pestújhelyre: a Gergő utcával együtt burkolt közterületek között volt a Pestújhelyi út is. Azonban olyan csúszósnak bizonyult a keramitburkolat, hogy az út mentén végig fa szegélyléceket helyeztek el, megelőzendő, hogy a kocsik (ti. lovaskocsik) esős időben lecsússzanak az útról. Ezek a szegélylécek mind esztétikai, mint praktikus szempontból nagyon útban voltak, a helyiek sokat küzdöttek azért, hogy valamilyen jobb megoldást találjanak ki. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy ebben az időben még nem voltak kiépített járdák, így szegélykövek sem, melyek megállítottak volna, egy, az útról lefelé csúszó járművet, lovat. Jobb ötlet azonban nem volt, a szegélylécekkel az első világháború idején támadt tüzelőanyaghiány végzett: ezeket is - csakúgy, mint az egész palotai erdőt - a lakosság egyszerűen eltüzelte. Aszfaltjárda építésére csak 1929-ben kerül sor, igaz, a Gergő utca ebből a programból kimaradt.

A mai Pestújhelyi út egy korabeli képeslapon. Az út szélén jól látszanak a csúszásgátló fa kerékvetők. Balesetveszélyes volt, esztétikus nem volt, mégis maradt évekig, míg el nem tüzelték. (Forrás: Pestújhelyi Pátria Közhasznú Egyesület)

Szóval a Gergő utcai keramit csúszós, régi, ma már kissé szétnyomott, és mint a lenti fotón is látható, némileg javított, toldozott-foldozott módon terül el az utcában. De mégis... Ez a kerület utolsó régi burkolatú útja. Nem mellesleg: a találmány hazai eredete miatt akár ipartörténeti emléknek is tekinthető, hiszen hol van olyan több mint százéves produktum, amit még az eredeti célja szerint használunk nap mint nap? 2010-ben született a kerület építészeti értékeiről egy igen terjedelmes összeírás, ezt Perczel Anna építész, városvédő, az ismert Óvás Egyesület létrehívója készítette az önkormányzat megbízásából. Ebben a dokumentumban külön oldalon szerepel ez a keramitburkolatú szakasz, mint helytörténeti értékként kerületi védelemre javasolt terület. A közhiedelemmel ellentétben ugyanis nem csak épületeket lehet védeni, a helyi védelemről szóló önkormányzati rendeletekben országszerte számos helyen feltűnik, hogy utca burkolata, vagy a szabadon álló utcabútorok, műtárgyak is lehetnek védettek - Visegrádon például hat utca macskaköves burkolata is védelmet kapott. Végül azonban a Gergő utca burkolata nem került be a kerületi védettséget élvező építmények listájába.

2012 augusztusában a képviselőtestület illetékes bizottsága tárgyalta az ügyet, akkor a jegyzőkönyv szerint felmerült, hogy mielőtt az útfelújításról döntés születne, megkérdezik az ott lakókat, mit szeretnének, mert elvileg - épp a burkolat kerületi egyediségére való tekintettel - akár meg is maradhatna a sárga keramit. Bár kerestem levélben a bizottság vezetőjét, végül nem tudtam meg született-e ilyen felmérés a helyszínen - azért nyakamat rá, hogy aki ott lakik, azt mondta volna menjen a keramit, jöjjön az aszfalt. Végül tavaly a közbeszerzési pályázat kiírásának elhúzódása miatt nem nyúltak a Gergő utcához, helyette a Balló Mátyás utcát újították fel. 2013-ban azonban már nincs haladék, a költségvetési előterjesztésben az szerepel, hogy a keramitnak mennie kell. (Távol akarom magam tartani az aktuálpolitikai dolgoktól, de az erre szánt 58 millió forintot én egy kicsit sokallom.) Telefonos érdeklődésemre az önkormányzat illetékese elmondta, hogy a keramitkockákat nem dobják ki, tulajdonképpen maradnak a kerület utcáin: fekvőrendőrök építésére, kocsibeállók, udvarok, parkolóhelyek burkolására, vagy díszítésére használnák fel a sárga köveket.

Az igazsághoz azonban hozzátartozik - és ez az Urbanista cikke alatt kommentelők hozzászólásaiból derül ki -, hogy messze nem a Gergő utcai az utolsó sárga keramitos útszakasz Budapesten. A legismertebb ilyen hely az újlipótvárosi Katona József utcában van - emiatt filmesek is előszeretettel forgatnak ott -, egy folt látható a II. Széna téren, és számos bérház belső udvarában is megtalálható ez a fajta burkolattípus. Szintén a kommentelők említették - nem ellenőriztem őket - a csepeli Védgát utcát, a szintén XXI. kerületi volt Csepel Művek belső utcáit, a XI. Eszék és Szabolcska Mihály utcát, XVI. Köztársaság utcát, I. Vám utcát, az óbudai Vihar és Tanuló utcát és az Újpesti piac mögötti parkolót, mint a sárga keramit utolsó lelőhelyeit.

A Gergő utca Hősök útja felőli végén már beton- és aszfaltjavítások csúfítják a keramitot. Ezt a szakaszt kivéve a burkolat ép.

De sajnos egyik sem a XV. kerületben van, itt nálunk ez az utolsó. Személy szerint azonban még a látszatát is el akarom kerülni annak, hogy én kampányolok a Gergő utcai burkolatért, hiszen nem ott lakom. Aki télen ott csúszkál a kocsijával, elképzelhető, hogy más állásponton van a sárga keramit megmaradását illetően. De azt azért csak leírhatom, hogy sajnálom. Meg talán azt is, hogy ha a kerületben élők úgy érzik, ér annyit a burkolat, illetve annak a pénzben ki nem fejezhető helyi, helytörténei értéke nekik, hogy megmaradjon, kampányoljanak ők. Nekem ebben a történetben csak annyi a dolgom, hogy leírom amit lehet tudni erről, és hogy sajnáljam, ha eltűnik ebből a mellékutcából ez a kedves régi színfolt...

Források:

Buza Péter: Pestújhely emlékkönyve (Rákospalotai Múzeum Budapest, 1997)
A Magyar Kerámiagyár Rt. szabadalmi okirata (1903) ( Magyar Országos Levéltár 2009.)
Zsámboki Miklós: Mit koptatunk Budapesten? (hg.hu 2010. március 21.)
Urbanista blog: Eltűnhet Budapest a sárga keramitburkolat. Az utolsó ilyen utcák egyikét aszfaltozzák le hamarosan (2012. szeptember 3.)