Kapcsolat

palotabarat a gmailen, és XV. kerületi blog a Facebookon.

2012.11.23. 09:30 Rátonyi Gábor Tamás

Ember, város: Babits Mihály

babitskicsi.jpg

A sorozat második epizódja előtt egy mulasztásomat pótlom: nem említettem, hogy a XV. kerületi önkormányzat honlapján is van egy gyűjtemény "Kerületi arcképcsarnok" címmel. Úgyszintén az önkormányzat honlapján tallózhatók a kerület díszpolgárait bemutató oldalak. Babits idén 100 éve költözött el Rákospalotáról - történetesen épp novemberben. Következzen róla - egyik kedvenc költőmről -, a Rákospalotán egy évig lakó Babits Mihályról szóló írás.

 


Babits Mihály (Szekszárd, 1883. november 26. – Budapest, 1941. augusztus 4.)

 

Akik még emlékeznek a Babitsról tanultakra, felidézhetik: az akkor gimnáziumi tanárként dolgozó költő valóságos száműzetésként élte meg, hogy az Erdély legtávolabbi részén, az Olt folyó partján fekvő, elszigetelt Fogaras iskolájába helyezték. A három év (1908–1911) amit ott töltött, utóbb hasznosnak bizonyult, hiszen fogarasi magányában idejét a tanításon kívül csak a költészetnek és a nyelvtanulásnak szentelhette. Ebben az időszakban már foglalkoztatta az írás, első kötete, a Levelek Iris koszorújából 1909-ben, a második - Herceg, hátha megjön a tél is! - 1911-ben jelent meg. Babits, aki filozófusnak készült, végül Fogarason kötelezte el magát a költészetnek.


M. Kir. Állami Főgimnázium, Újpest
A mai Könyves Kálmán Gimnázium elődje, az újpesti Deák Ferenc és Venetianer utcák sarkán. Itt tanított Babits. (Forrás: KKG Babits és Újpest vetélkedő)


Babitsot 1911 őszén helyezték át az újpesti M. Kir. Állami Főgimnáziumba (nem keverendő össze: Babits a Könyves Kálmán Gimnázium tanára volt Újpesten. Ugyanakkor Káposztásmegyeren - ami szintén IV. kerület - az 1986-ban létrehozott iskolát Babits Mihály Gimnáziumnak hívják, ahol azonban Babits nem tanít(hat)ott). A Könyves épülete 1911-ben még nem ott állt, ahol ma, hanem az újpesti Deák Ferenc és Venetiáner utcák sarkán. Babits 1911 október 15-én költözött a rákospalotai Fő út 2. szám alatti bérházba. Az épület ma is áll, a Fő út és a Kosssuth utcák sarkán, falán emléktábla hirdeti, hogy a költő ott lakott.

A Fő út 2. számú ház ma. Babits az I. emeleten lakott. (fotó: MyBudapest 2012)


Babits a száműzetésként megélt fogarasi évek után költözött az akkoriban szintén csendes, de két nagyvároshoz, Újpesthez és Budapesthez is közelebb fekvő Rákospalotára. Nem véletlenül keveredett ide: Újpest akkor alig 70 éves település volt, 1907-ben városi rangot kapott, és minden tekintetben amerikai tempójú fejlődés jellemezte. A monarchia negyedik legnagyobb iparvárosaként társadalmilag, kulturálisan egyaránt elképesztően gyors változáson ment keresztül. A fogarasi magányból érkező költő félszegnek érezte magát e lüktetés közepette, ezért a csendesebb, még falusias, paraszti Rákospalotát választotta lakhelyéül. Az 1914-15-ben (tehát a palotai tartózkodást követően) íródott, könyv alakban végül 1923-ban megjelent Kártyavár című művében örökíti meg ennek az időszaknak a milliőjét. A könyvbéli Újváros a valóságban Újpest, a szereplők, helyszínek pedig Újpesten és Rákospalotán keresendők. Babits írja a bevezetőben:

Egy várost fogok alapítani én is, nem messze különben, csak itt mindjárt a főváros mellett, és benépesítem emberekkel, és nevezni fogom Újvárosnak. Hiába keresed Újvárost a mappán: Újpestet fogod találni és Kispestet és Rákospalotát és Erzsébetfalvát. Mind csak tökéletlen exemplárok! Újváros a negyedik dimenzióban áll, és lakóit sem ismerhetted soha. Rájuk ismersz mégis? Meglehet! Istenem! az emberek mind olyan egyformák.

Babitsot - aki noha vidéken élt és dolgozott, akkor már bekapcsolódott a fővárosi irodalmi vérkeringésbe - felkereste Rákospalotán Kosztolányi Dezső és Móricz Zsigmond is. Babits itt élte meg az 1912. május 23-ai, a később "vérvörös csütörtökként" a történelemkönyvekbe kerülő nagy fővárosi tüntetés hírét is. Ismert verse a Május huszonhárom Rákospalotán volt, melyben feleleveníti a rákospalotai falusi csönd és a város forradalmi zajának ellentétét. Az újpesti-rákospalotai időszakhoz köthető fordítói munkásságának legnagyobb alkotása, Dante: Isteni színjátékának magyarra ültetése.

Babits Mihály, Kártyavár
Babits a Kártyavár írása közben. Dömös, 1923. július-augusztus (forrás: Országos Széchényi Könyvtár/ Kézirattár)


Babits a Nyugatnak is ekkoriban lett állandó munkatársa, Rákospalotáról járt be a Duna-parti Bristol kávéházba a szerkesztőségi ülésekre. Nem tudok róla, hogy Babitsnak erősebb kapcsolata alakult volna ki rákospalotaiakkal, Újpesten a gimnáziumban azonban ő fedezte fel Komjáthy Aladár költő-természettudóst, aki később a Nyugat második nemzedékének tagja lett, és rokonlélekre talál kollégájában, a történelem-földrajz szakos Hendel Ödönben, akit Újpest lelkes lokálpatriótájaként ismertek. Ideérkezése után alig egy évvel átkerült az akkor még a X. kerülethez tartozó tisztviselőtelepi állami főgimnáziumba, a Tündérvárba (ma: Országos Pedagógiai Könyvtár és Múzeum), ahol 1915-ig tanított. Babits erről később úgy vall, hogy Gaal Mózes (a főgimnázium igazgatója, későbbi barátja) mint fiatal vidéki tanárt maga mellé hozta az iskolába. Hiába: Rákospalota akkor még vidék, a Tisztviselőtelep pedig Budapest. A Fő úti lakásából Babits 1912. novemberében költözött el.

Újpesti városháza
Az újpesti városháza 1912 körül. Épp érkezik egy villamos Rákospalota felől. Babits akár ezt is láthatta reggelenként az iskolába menet (forrás: Rákospalota anno képei a Facebookon)


Budapesten egy sétány, egy köz és egy utca viseli Babits nevét - egyik sem a IV. vagy a XV. kerületben.

Palotai est
              

Végre falun ér az estem
nincsen este Budapesten
s én az estét kedvelem
este az én reggelem
lelkem mint a rossz madár
nappal alszik, este száll
amikor te becsukod,
kinyitom az ablakot.

Álmosan borúl a nap
vörös arccal az égaljra
mint a részeg az asztalra
és az árnyak hullanak
nyúlanak
és a fények szelidülnek
és a sarkok feketülnek
és a lángok gyullanak
gyullanak.

Minden ablakot kitárok
minden gondom elszivárog
és egy palotára várok
melyet a csönd ujja rak.

És a csönd hangjára várok,
messziről képzelt bojtárok
néma nótát fujjanak.

Messziről csodára várok:
tünjön föl egy új alak!
Messziről egy rémre várok:
takarózzon be az árok,
szerelemben ijedt párok
paplan alá bujjanak.

Messziről egy kéjre várok
messziről egy fényre várok
melytől meggyógyúl a vak
és a látóra hull hályog.

Messziről egy holdra várok
melytől elvakúl a nap.

Érdekel más, a kerülethez kötődő személyek életrajza? Az Ember, város sorozat már megjelent és tervezett cikkei ezen az oldalon tekinthetők át.

Ajánlott cikk:

Templomot árverésen! Micsoda város ez! (Szerelmem Budapest blog 2012. XII. 16.)

Források:

Rétei Eszter: Babits Mihály Újpesten (Újpesti Helytörténeti Értesítő 2002. június)
Palotai Hírességek: Babits Mihály (Szilas Menti Históriák 31)
Buza Péter: Palotai tegnapok (Csokonai Művelődési Ház Budapest, 1995)
A Magyar Elektronikus Könyvtárban közzétett Babits-versek

2 komment

Címkék: 1911 1912 Babits Mihály Újpest Rákospalota Ember város Fő út


A bejegyzés trackback címe:

https://bpxv.blog.hu/api/trackback/id/tr484919820

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

nem találom a pontos idézetet, de Kosztolányi valami olyasmit írt Rákospalotáról amikor meglátogatta, hogy "falunak szomorú, városnak szegény"...
süti beállítások módosítása