Melyik az a buszjárat, amelyik a Bosnyák térről indul, érinti a Thököly utat, a Rákóczi utat, mégsem jut el soha a belvárosba? Hát a 277-es! Mert persze a XVI. kerületi Thököly-Rákóczi utakról van szó... Mint az esetlen találós kérdésemből is kiderül, a járatnak ma már nagyobb jelentősége van Rákosszentmihály és Sashalom közlekedésében, mint a XV. kerületében, mégis fontos beszélni róla, mert ugyan csak hat megállója van a kerületben, mégis ez volt Újpalota legelső buszjárata!

1965 szeptemberi számában számolt be a Palota-Pestújhely című helyi újság arról, hogy a Cservenka Miklós út 103-105. szám alatt átadták a Mezőgazdasági Gépalkatrészellátó Vállalat új létesítményét: az 500 dolgozónak helyt adó raktár és irodaház a mai Késmárk utcában nyílt meg. A Honfoglalástelep - a Késmárk utca környéke - abban az időben alakult át munkahelyi területté (1953-ban jött létre például az ERŐKAR, a mai Siemens Erőműtechnikai Kft.). Akkoriban még csak a 69-es és 69A villamosokkal juthattak el munkahelyükre a dolgozók, ami a rákosszentmihályi Csömöri úttól indult, végigment a mai Késmárk és Apolló utcán és a palotai Széchenyi (akkor: Czabán Samu) téren volt a végállomása (ez volt a Pestújhely-rákospalotai HÉV utóda). Ma is érezhető, hogy a két külvárost összekötő vonal nem volt komoly lehetőség a dolgozók munkahelyre utazásához, legfeljebb a közvetlen környéken élőknek.

A 24Y járat teljes útvonala egy 1969-ben kiadott BKV-s vonalhálózati térképen (forrás: Budapest Főváros Levéltára)

Ez volt a fő oka annak, hogy 1966. július 14-én - kezdetben 24Y jelzéssel - új autóbuszjáratot indítottak. A számozásból is kiderül, hogy a vonalat a 24-es (ma: 124-es) elágazó járatának tekintették. A 24Y egyik végállomása a Bosnyák téren volt - akárcsak ma -, útvonala pedig mai utcanevekkel: Telepes utca - Öv utca - Erzsébet királyné útja - Rákospalotai körvasút sor - Árvavár utca - Bezsilla Nándor utca - Pestújhelyi út, majd a Gergő utca - Hősök útja - Késmárk utca (akkor: Cservenka Miklós utca), és mint időszakos járat közlekedett munkanapokon. A Késmárk utcban kiépített forduló híján tolatással fordult meg. Ebben az időben még nem volt felüljáró a Csömöri út végén a körvasút felett, ezért kellett a környék egyetlen akadálytalan áthaladását biztosító, Erzsébet királyné út-Kolozsvár utcai aluljáró felé kerülnie. A járat tehát a Honfoglalástelepen kívül Pestújhely tömegközlekedését is javította, mint a 24-es (ma: 124-es) betétjárata. Újpalota persze ekkor még nem létezett, a Honfoglalástelep környékén csak a már említett munkahelyek és bolgárkertészetek működtek.

1966-ban még a Fővárosi Autóbuszüzem (FAÜ) működtette a buszjáratokat - így a 24Y-t is. Ez a közlekedési társaság a BSzKRt (Beszkárt) megszűnését követően alakult 1949-ben, a FAÜ nevet pedig 1951-ben vette fel. A 24Y indítását követően nem sokkal, 1968 január 1-jén alakították meg a fővárosi közlekedési vállalatok összevonásával a BKV-t, így a mi járatunk is két - illetve a BKK 2010-es megalakulásával három - közlekedési társaság szervezésében közlekedett. A fővárosi autóbuszközlekedés akkoriban meghatározó járműtípusa az Ikarus 620-as volt, a 24Y-on is ilyen buszok közlekedtek kezdetben. 1975-től, az akkor már 77-esre átszámozott vonalon Ikarus 556-os típusok jártak, a ma is ismerős Ikarus 260-as csak a '77-78-ban váltották fel apránként a régebbi buszokat..

Ikarus 620-as típusú busz a 77-es vonalán a Bosnyák téri végállomáson.

Évekig nem történt különösebb változás a járattal kapcsolatban, csak a végállomást helyezték távolabb: 1968-ban az AGROKER-ig közlekedett a busz, 1969-ben pedig megszűnt a tolatásos megfordulás, kiépítették a végállomást. szintén 1969-ben elkezdték építeni az Újpalota névre keresztelt új városrészt, majd 1970. április 3-án - a Kelet-Nyugati, vagyis a piros 2-es metróvonal első szakaszának átadásával - megszűnt a 69-es villamos, szerepét is a 24Y vette át. Megszűnt a Gergő utcai kerülő is, a buszok a Kolozsvár utcán egyenesen mentek a mai Apolló utcáig, majd azon végig a Késmárk utca felé. A villamosjárat forgalmának átvétele érdekében meghosszabbították a 24Y vonalát Rákosszentmihályig, végállomását a Rákosszentmihály vasútállomáshoz helyezték - oda, ahol ma a 92-es busz fordul meg a felüljáró alatt.

Ez a járat hozta-vitte a munkások egy részét az újpalotai építkezésre, és 1971. március 15-től, az első lakó beköltözésétől ez jelentette az egyedüli kapcsot a telep és a város között a 73-as járat '71 május 17-i indításáig. Egy kedves anekdota is kapcsolódik a 277-eshez: a lakótelep első beköltözői elkeresztelték "paradicsomos járatnak". Szepes Erika: Újpalota - egy városrész regénye című könyvének egyik szereplője emlékszik vissza erre eképpen: "Saját piacunk még nem lévén a háziasszonyok és házibácsik leszatyroztak a 24Y-nal a piacig, jól megtömték minden megtölthető szállítóeszközüket, és megpróbáltak visszaszállni arra a járatra, amivel idáig eljöttek. De a paradicsom felhozatal oly mértékben csökkentette az amúgy szűkös teret, hogy a sofőr indított, és ki-ki ott utazott, ahová az első fékezésnél az összetorlódó tömeg préselte. Úgyhogy mire ki-ki hazaért, a paradicsomot folyékony állapotban borította ki a szállítóeszközéből." Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a 24Y mindössze két hónapig volt egyedüli járata a telepnek, utána a 73-assal közösen - részben hasonló útvonalat bejárva - szállították a folyékonnyá préselt paradicsomokat és a lakókat.

Buszmegálló a Kerepesi úton (ma az Egyenes utcai lakótelep megálló van kicsit hátrébb). A kép 1979 nyarán vagy őszén készült (forrás: Városi Tömegközlekedés Történeti Egyesület)

1973-ban a járat viszonylatszámát 24Y-ról 77-esre változtatták - sokan a mai napig ekként ismerik a vonalat. Ugyanennek az évnek a végén átadták a zuglói Csömöri út - Drégelyvár utca (akkor: Frankovics Mihály utca) közti felüljárót Azonban a 24Y-ból 77-essé lett járat még egy évig nem azon közlekedett, maradt az eredeti útvonal, csak a 73-as buszt vitték a rövidebb, a Bosnyák térrel egyenes összeköttetést nyújtó felüljáró felé. 1974-től hagyta ki a 77-es a jelentős kerülőt jelentő Zugló-Rákospalota-Pestújhely szakaszt, és járt a Csömöri úti felüljárón. 1978-ban kezdték építeni a Fogarasi út - Rákosszentmihály, Csömöri út közti felüljárót, az épp ez alatt kialakított MÁV-állomási végállomásról költözniük kellett az ott végződő vonalaknak. A végállomást áthelyezték az akkor Varga Józsefnek, ma Szent Koronának nevezett utcába - a névazonosság senkit ne tévesszen meg, itt a XVI. kerületről, vagyis Rákosszentmihályról van szó, nem a palotai Szent Korona útjáról.

Buszok pihennek a Récsei buszgarázsban. A hozzánk legközelebbi éppen egy 77-es. Már a Récsei garázs megszüntetését megelőzően is a Cinkotai autóbuszgarázsból jártak ki a 77-es, 277-es buszok, illetve néha a BKK alvállalkozója, a VT-Arriva is ad kocsikat a vonalra.

1979 júliusában adták át a Fogarasi úti felüljárót. A 77-es azonban nem erre közlekedett, hanem - a felüljáró átadásával egyidőben - a XVI. Rákóczi út - Batthyány utca - Thököly út - Veres Péter út - Kerepesi út vonalon meghosszabbították az Örs vezér teréig. Erre a vonalhosszabbításra azért is szükség volt, mert a XVI. kerületnek ezt a szegletét korábban a 31-es és 144-es vonalak járták be, melyeket azonban az újonnan átadott felüljáró felé közlekedtettek. Hogy ne maradjon ellátatlanul a térség, meghosszabbították az addig csak Újpalotáig közlekedő 77-est. Így jött létre ez a különös járat, amelyiknek az egyik végállomása a Bosnyák, a másik az Örs vezér terén található, s ezt az egymástól alig 3 kilométerre lévő pontot 11 kilométeres kerülővel köti össze bejárva Újpalotát, Rákosszentmihályt és Sashalom csücskét. Az utolsó módosítás az útvonalon 1982 őszén volt, ekkor már javában épült Kőbányán a Gyakorló utcai lakótelep. Az itt, illetve a X. Dömsödi és Heves utcai kertvárosban élők közlekedési igényeit hivatott ellátni a busz ma is ismert útvonala: letér a Kerepesi útról a Dömsödi utcába, majd a Heves utca Méhes utca - Keresztúri út - Gyakorló utca útvonalon éri el az Örs vezér terét.

1993 és 2000 között azonban a hétvégi piaci napokon nem a Gyakorló köz - Gyakorló utca útvonalat használta a járat, hanem visszatért a Kerepesi út - Keresztúri út felé. A mai Árkád üzletház helyén lévő, a 13-as villamos hurokvágánya miatt jellegzetes végállomást 2000-ben számolták fel, akkor költözött a 77-es a többi buszjárattal együtt a Fehér út túloldalán kialakított végállomásra, és kötötték össze Kőbányát és Zuglót a 3-as és 62-es villamosok átszállás nélkül. Megszűnt a hétvégi piac is, a Gyakorló utcai útvonal állandósult.

Az Örs vezér tere kőbányai oldala az Árkád előtt. A 13-as villamos hurokvágánya melletti végállomásra érkezett és innen indult a 277-es (akkor még: 77-es) is. A kép 2000-ben készülhetett.

1982-re alakult ki tehát az az útvonal, amit a fenti 2000-es módosítással mai 277-es bejár. A járat számát 2007 augusztusában változtatták meg 77-ről 277-re. Erre a változtatásra az új viszonylatjelzési koncepció miatt volt szükség, melynek értelmében azonos járatszám nem fordulhat elő Budapesten, s mivel volt már 77-es troli is, így a buszjárat jelzését lecserélték. Mint látható: míg kezdetben kifejezetten a kerületünk tömegközlekedésének javítása céljából indult a járat, az idők folyamán a szomszédos kerületek és azoknak a metróval, illetve az Örs vezér terével való összekötése lett a feladata.

A BKK a 4-es metróval összefüggő felszíni tömegközlekedési változásokkal kapcsolatban 2013-ban meghirdette, hogy összekötné a I. kerületi Naphegy téren végállomásozó, a belvárosi Rákóczi úton a Keleti pályaudvarig közlekedő 178-as és a mi 277-es járatunkat. Ebből végül - e bejegyzés megjelenéséig - nem lett semmi, a 277-es ma is ezen az indulása óta számos alkalommal megváltoztatott útvonalon közlekedik.

Források:

Koroknai Ákos - Sudár Kornélia (szerk): A főváros tömegközlekedésének másfél évszázada – Budapest 1987
Kludovácz Tamás (szerk.): A fővárosi autóbuszközlekedés 75 éve - Budapest, 1990
Keller László: A fővárosi autóbuszközlekedés c. cikksorozata a Városi Közlekedés folyóiratban 1985-1990 között

A fellelhető könyvészeti és folyóirat-források alapján a 277-es járat történetét nem lehetett volna teljes egészében összeállítani. Rendkívül sok segítséget kaptam közlekedésbarátoktól, akik évtizedek óta gyűjtik az adatokat a fővárosi tömegközlekedésről. Kiemelten köszönöm a segítségét Simon Bálint közlekedésmérnök-szakos hallagatónak és Tibák Lászlónak, valamint a BKV Központi Irattárának, ahol számos korabeli forgalmi szolgálati utasítást nézhettem át.