Idén is megrendezi az OSA Archívum és a Kortárs Építészeti Központ a Budapest100 nevű rendezvényét, vagyis a százéves fővárosi házak ünnepét. Bár a Csokonai Művelődési Központ többször csatlakozott a rendezvényhez, más százesztendős épületet a kerület nem tudott bemutatni. Pedig Rákospalota és Istvántelek területén több mint száz épület lett kész 1914-ben, ám a házak, illetve a telkek jelentős része sajnos ma már beazonosíthatatlan. Közzéteszem a teljes listát, hátha valaki megtalálja rajta a saját (vagy a szomszédja) házát.

Feltett szándékom volt, hogy a levéltárban őrzött építési iktatókönyv alapján összeállítom a kerület százéves házainak listáját. Ezt azonban meghiúsította az a tény, hogy az 1914-es és a mai házszámozás a legtöbb esetben nem egyezik, gyakorlatilag visszafejthetetlen melyik épület hol áll ma - feltéve, ha áll még egyáltalán. Az utcanévváltozások sem segítik a nyomozást, hiszen például a mai Régi Fóti út, Rákos út és a Szentmihályi út ma nem ott kezdődik, mint 1914-ben, vagyis az 1-es - és ezzel együtt a többi - házszám máshová került. Ráadásul Rákospalota mindmáig egyedi házszámozási szisztémája miatt előfordult, hogy a kialakulatlan telekrendszeren épített lakóházaknak egy ideig házszámuk sem volt. Sajnos Pestújhely építési iratai dátum szerint nem nézhetők át, több év kiadott engedélye a tulajdonosok neve szerint betűrendbe szedve várja, hogy valaki átnézze és dátum szerint sorbarakva feldolgozza őket.

Egy 1914-ben született véghatározat a használati engedély megadásáról. Ilyen iratok alapján készült a letölthető lista is.

Egy példa a mára nehezen követhető viszonyokra: 1914. április 21-én kapta meg a használatbavételi engedélyt Petrás János építtető a Vajda Ferenc kőművesmesterrel felhúzatott moziépületére. Az építési engedélyt a Klapka György és Arany János utca sarkán álló telekre kérték, ami egy széljegyzet alapján a két utca valamelyikének 58-as számú háza volt. A Budapesti Czim- és Lakásjegyzék 1916-os kötete szerint az Arany János utca 58-ról van szó: Petrás kocsikészítő műhelye volt ott. A moziépületet tehát vagy a műhely mellé, vagy annak lebontása után a helyére építtette. Ha ma megnézzük ezt a kereszteződést, akkor a következő címeket találjuk ott: Arany János utca 94., 83., 85. Láthatóan egyik házszám sincs a közelében sem az 58-nak, tehát ma már pusztán a házszám alapján nem lehet kikövetkeztetni melyik volt a moziépület. Egy lokálpatrióta a Panoramion gyűjtött fotóiból, leírásaiból és az ezekhez kapcsolódó hozzászólásokból derül ki, hogy a volt mozi alighanem a mai Arany János utca 94-es számú telken állt - de már lebontották. Itt működött tehát kezdetben Líra (Lyra) néven a mozi, később Palota lett a neve, majd 1949-ben megszűnt. A sokunk számára ismerős Palota mozi csak 1959-ben nyílt az Eötvös és Arany János utca sarkán, a korábbi Colosseum helyén - derül ki a fent linkelt oldal egyik mozitörténeti bejegyzéséből.

Egyébként izgalmas, bemutatásra méltó épület valóban kevés készült 1914-ben. A nagyobb beruházások közül válogatva például Istvántelken (ma: IV. kerület) a Liget és Zárda utcák sarkán (ma: Zichy Mihály és Rozs utcák) Halász József építtetett Lovas Sándor kőművessel egy 7 szobából, 2 előszobából, 5 konyhából, mosókonyhából, 5 kamrából, pincéből, verandából és gépházból álló bérházat. A Google utcaképei közt böngészve talán ez mutatkozik részben vakolatlan, a századforduló környékének vidéki kisvárosi építkezését reprezentáló épületként a Rozs utca 27. szám alatt. A minden kétséget kizáró azonosításhoz be kellene menni az egyébként zárt épületbe és megnézni maradt-e valami felirat az építtető, vagy a tervező, esetleg a kőműves nevével, vagy az építés évszámával.

Rákospalotán a Bocskai és Szerencs utcák sarkán épült Balla Gyula megbízásából Kósa Mihály kőművesmester jóvoltából egy 5 boltból, raktárból, verandából, fészerből álló korabeli bevásárlóközpont. Ebből lett később a Balla vendéglő, még később pedig a Székelykert étterem. Ma egy pékség található az épületben, valamint lakások. Száz év alatt mennyi funkciója volt ennek az épületnek! A Rákos út és a Szerencs utcák sarkán 6 szoba, előszoba, fürdőszoba, cselédszoba, bolt, laboratórium, raktár, konyha, mosókonyha, kamra, pince épült. Ma kb. a Rákos út 70. szám található ott, az építési engedély pedig a Rákos út 38-ra szól. Az 1916-os lakcímjegyzékben nem találtam Müllert a Rákos úton - mivégre épülhetett ez a "laboratórium", nem derült ki. Lentebb letölthető az eredeti dokumentumok alapján összeállított jegyzék, mindenkinek kellemes böngészést kívánok!

Egy 2011-ben készült Google utcakép a Szerencs utca-Bezerédj Pál utca sarkáról. Ebben a kereszteződésben 1914-ben épült ugyan egy kétszobás ház, de nem tudni melyik telken, és az sem biztos, hogy fennmaradt (a kereszteződés egyik saroktelkén autókereskedés működik)

Ha a százéves épületek helyének pontos megállapítására nem is alkalmas az építési engedélyek tárgyévi kigyűjtése, másféle következtetéseket le lehet azért vonni. Az egyik annak megállapítása, hogy a házépítési kedvet - s egyúttal a kőművesszakma megélhetését - miként befolyásolta az I. világháború. 1914. június 28-án Szarajevóban megölték Ferenc Ferdinánd trónörököst, kerek egy hónappal később érkezett meg Szerbiába a magyar hadüzenet. 1914-ben tehát még fél év esett a "boldog békeidőkre". 1913-ban 380-an folyamodtak építési engedélyért az elöljárósághoz, 1914-ben már csak 246-an. 1915-ben azonban csak 48, 1916-ban 21, 1917-ben 18, 1918-ban pedig 23 engedélykérelem futott be a hivatalhoz. A visszaesés tehát drámai, az utolsó teljes békeévhez képest cirka 90 százalékkal csökkent az építkezési kedv. Nyilvánvaló, hogy messze nem csak helyi (rákospalotai) jelenségről van szó.

A másik, ami amennyire természetes volt 1914-ben, annyira szembeszökő ma: a fürdőszobák építésének hiánya. Bizonyíthatóan 128 épület készült el 1914-ben (valószínűleg több is, de a használatbavételi engedélyt csak a későbbi években kérték, illetve kapták meg), ebből 9 nem lakás céljára épült. A 119 lakásjellegű építményből csak hat tartalmazott fürdőszobát is, tehát alig öt százalékuk! Szem előtt tartva, hogy az építkezések egy része csak átalakítás, toldás-bővítés volt, azért így is feltűnően kevés a kényelmes tisztálkodást lehetővé tevő helységek száma. Persze tudni kell: 1914-ben még sehol nem volt vezetékes víz a faluban, az első ilyen közművel ellátott épületek majd csak 1916-ban jelennek meg a MÁV-telepen, de fürdőszobák ott sem épültek, később kellett kialakítani azokat. Szintén aligha rákospalotai jelenségről van szó, valószínűleg bármelyik kisváros vagy nagyközség korabeli építési engedélyeit átnézve hasonló statisztikák állíthatók fel.

Építkezés 1913-ban. A kép ugyan nem Rákospalotán készült, hanem a Gellérthegyen, de a korabeli építkezések technológiája jól látható a képen: főként kézi erővel dolgoztak, fából készült állványok erdejében (forrás: Fortepan)

1914-ben még mindössze három kőműves szerepelt a budapesti cím- és lakásjegyzék palotai adatai között. 1916-ban már 43 (valószínűleg a nyomdai átfutási, illetve szerkesztési időtartam miatt sokak neve csak későbbi kiadványokban látott napvilágot, vagyis nem a háborús évek ellenére történt felfutásról, hanem szerkesztési-megjelenési késedelemről van szó). Az biztos, hogy 1914-ben Deixler János kőműves (Bocskai utca 83.) lett kész a legtöbb épülettel, szám szerint 16-tal: aligha dolgozott tehát egyedül. Alig maradt el tőle Musits Imre, aki 14 épületttel gazdagította a világháború első évében Rákospalotát. Tíz épülettel Dombay Mihály (Árpád utca 22.) volt a harmadik legnépszerűbb mester a nagyközségben, gyakorlatilag ők hárman húzták fel az épületek egyharmadát az 1914-es évben Rákospalotán. Általában elmondható, hogy az építkezések zömét helyi mesterekre bízták, még a közeli helyiségekből: Pestújhelyről, Újpestről is alig-alig bukkan fel kőműves. Építészmérnöki közreműködésre elvétve került sor, talán ha két eset volt, ahol műépítész is meg volt jelölve az iraton.

A letölthető jegyzék az alábbi adatokat tartalmazza: az építési engedély beadójának nevét, s azt a címet, ahová építkezni akart. A cím a legtöbb esetben nem egyezik meg a mai címmel, a házszámok azóta többször is változhattak. Az utcaneveket sem javítottam át a maira, a korabeli néven kell őket keresni.

Ide kattintva pdf formátumban letölthető a jegyzék

Segédlet az utcák azonosításához (a lila hátterű utcák Istvántelken, vagyis a mai IV. kerületben találhatók):

Források:

Budapest Főváros Levéltára

• V.574.e 7. kisdoboz, építési engedélyek 1913-1919
• V.574.e 67. kötet építési iktatókönyv 1912-1918