Hogy kerül egy, a XV. kerülettel foglalkozó blogba Istvántelek? Hiszen az Újpesthez tartozik! - kiálthat fel az olvasó, de rögtön elárulom: a tárgyalt városrész 1950-ig Rákospalota város fennhatósága alatt állt. Sőt, Istvántelek azon kevés városrészek egyike, melynek keletkezési időpontját napra pontosan meghatározhatjuk: Károlyi István adománylevele szerint 1873. február 27-én került ez a földdarab egy egyesület tulajdonába Palotán. A mindössze 150 magyar holdnyi (647 ezer négyzetméternyi) terület Rákospalota legkisebb lakó- de legnagyobb ipari övezetévé vált, mielőtt Budapest IV. kerületéhez csatolták volna.

Istvántelek mai területe a XIX. század első feléig nem volt önálló városrész, nem voltak természetes határai és nem volt neve sem. Területe egybeforrt a Rákospalota lakott városrésze és a Duna partja közti homokos síkság fedte külterülettel. 1840-ben alapították Újpestet (akkor: Új-Megyert), 1846-ban pedig átadták a váci vasútvonalat. A vasúti sínek képezték a később létrejövő Istvántelek egyik határát, Újpest pedig a következő fél évszázadban megállíthatatlanul terjeszkedett Rákospalota - és ezzel együtt Istvántelek - irányába. A terület mezőgazdasági művelésre alkalmatlan volt, a mai Istvántelek déli végén, a körvasút és a Váci vasút kereszteződésének környékén, valahol a Chinoin mai gyáráig húzódva állt a Gyáli-tó, ami egy mocsaras, vizes terület, vagy inkább vizenyős rét volt. A tó vizét a Gyáli-patak vitte le a Dunáig, ahová a mai újpesti Bocskai utca vonalában torkollott. A Gyáli-tó cirka száz év alatt részben természeti folyamatok hatására kezdett szikkadni és száradni, részben a terület akkori urai, az Újfalussyak kívánságára egy úrbéres szívós munkával csapolta le a mocsárvidéket. Így a környék meghatározó tájeleme szép fokozatosan csökkent, s száz esztendő alatt el is tűnt. A Gyáli tó emlékét csak az újpesti Tó utca elnevezés őrzi.

Istvántelek még létrehozása előtt a II. katonai felmérés térképén, valamikor a XIX. század második felében. A Gyaler Teich a Gyáli tó, az attól jobbra "Palotai szöllő"-ként jelölt területen épült fel később a mai MÁV-telep. (forrás: II. katonai felmérés / Mapire.eu)

1861-ben földművesképzés céljára Károlyi István használatba adta a vasúton túli területet, a későbbi Istvántelket (akkor még nem volt neve) az Országos Magyar Gazdasági Egyesületnek (OMGE). Az ajándékozást 1873. február 27-én Károlyi adománylevélben megerősítette. Az Istvántelek elnevezés lényegében ekkortól válik hivatalossá. Az egyesület 1875-től indította el földművesképzését árva fiúgyerekek részére, ugyanis ekkorra építették fel a lakó-, gazdasági és infrastrukturális épületeket, amik az iskolához szükségesek. Az adománylevél 150 holdnyi területről szólt, ezt 1891-ben további 30 hold növelte, melyet az egyesület ajándékba kapott. Az OMGE és a kertészképzés nem sokáig élt, területét és épületeit később visszavásárolták a Károlyiak. Ezt a mezőgazdasági képzőt nem szabad összetéveszteni a térben és időben közeli, ám mégis teljesen különálló Magyar Kertészeti Társulat által szervezett Kertmunkásokat Képző Intézettel. Ez utóbbit ugyanis Lukácsy Sándor hozta létre, s a vasúti sínek túloldalán a ma is Rákospalotához tartozó Nyaralótelep (Üdülőtelep) néven ismert városrész területén működött 1860 és 1863 között.

A Clarisseum kertjének eredeti terve Ybl Miklóstól.Látható, hogy az épület előtt is egy nagy zöldfelület volt - szemben a mai állapottal, mikor a ház előtt zuborog az Árpád út forgalma. A Rákospalotát és Újpestet összekötő felüljárót 1974-ben építették, ekkor egy jelentős darabot kihasítottak a Clarisseum parkjából is (Forrás: Budapest Főváros Levéltára).

A név- és telekadó Károlyi István fia, Károlyi Sándor volt. Az ő felesége volt az a Kornis Klarissza (1834-1906, illetve manapság Kornis Klára néven írják és emlegetik), aki 1870-ben megalapította az Első Budapesti Gyermekmenhely Egyletet az elhagyott gyermekek megmentésére. A menhely épületének megtervezésére Ybl Miklóst kérték fel, a kivitelező pedig egy bizonyos Wahl Hugó volt. A gyermekmenhely épületét és az akkor még név nélküli, az intézmény kápolnájaként működő Szent István király plébániát 1884-ben adták át (Újpesten van még egy István királynak szentelt templom, a Rákóczi téren). Kezdetben a vincés nővérek vezették az intézetet, ahol körülbelül 150 gyermek tanult s nevelkedett. Az, hogy a gyermekvédelem tulajdonképpen állami feladat lenne, csak a XIX. század utolsó éveiben kezdett kikristályosodni, s 1901-ben megszületett az állami gyermekmenhelyekről szóló törvény. Ebben az évben az egylet feloszlott, s 1904-ben az épületben katolikus leánynevelő jött létre. 1914-ben vette fel az alapító Kornis Klarissza védőszentjének, Szent Klárának a nevét, s lett Clarisseum. A szerzetesrendek 1950-es feloszlatásáig a szaléziek vezették az intézményt. Az épület és a plébánia ma is áll az Árpád út 199. szám alatt, bár egy rettenetes betonkerítés veszi körül, s alig látni belőle valamit. Ma a Kornis Klára Gyermekotthon és Szakiskola működik benne - funkcióját tehát lényegében megőrizte.

 
Ezen az 1928-as térképen remekül látszik Rákospalota határaiból, hogy Istvántelek mennyire része volt a városnak, vagyis nem Újpesthez tartozott.

Az 1846-ban megnyílt váci vasútvonal járműveinek karbantartására a Nyugati pályaudvarhoz közel, a mai Ferdinánd hídnál létesítettek egy nagy műhelyt. Ahogy a vasúti közlekedés bővült, úgy lett egyre szűkebb a javítóbázis, ezért a MÁV úgy határozott épít egy újabb, modernebb főműhelyt. Erre a célra vásárolták meg (pontosabban: sajátították ki) azt az Istvántelek cirka 60 százalékát kitevő földdarabot, melyen 1901-től elkezdték építeni az Istvántelki Főműhelyt. Ez az 1901-es dátum egybecseng az Első Budapesti Gyermekmenhely Egylet és a Magyar Gazdasági Egyesület kertészképzőjének megszűnésével. A két intézményt váltotta fel a főműhely - annak ellenére is, hogy a MÁV a területnek csak egy - a déli - részén építkezett. A másik - északi - részt Károlyi Sándor visszavásárolta az OMGÉ-tól. A vasúti javítótelep megjelenésekor kezdték el a mezőgazdasági területet parcellázni, vagyis a mai istvántelki kertváros ekkoriban alakult ki. Jó volt az időzítés, hiszen egy hatalmas iparterület volt kialakulóban, amely számos munkást alkalmazott. Ráadásul a sínek túloldalán fekvő Palotaújfalu városrész lassan kiépült, egyre kevesebb szabad házhely állt rendelkezésre, így az istvántelki telekárak is jócskán megugrottak. A mai Istvántelek vasútállomás 1901-ben létesült, az építkezés megkezdésekor - igaz, akkor még Palota-Újfalu néven.

A Clarisseum épülete Borovszky Samu: Magyarország vármegyéi és városai című 1910-ben megjelent kötetében.

Istvántelek lakónegyedének másik meghatározó épülete Az Ősz utca 153-ban (Istvántelki út 19-ben) található Stephaneum (mondják Stefániumnak is). A mezőgazdasági szakiskola egyik épületének átalakításával 1904-ben Károlyi Sándor létrehozta az idősek otthonaként (aggok házaként) működő Stephaneumot - mely nevét a városrész alapítója, Károlyi István után kapta. Itt harminc rákospalotai idős ember számára nyújtottak ellátást, az intézmény működtetésére pedig Károlyi alapítványt hozott létre. A világháborút követően a telek a Chinoin gyógyszergyár birtokába került, s 1967 körül egy hatalmas raktárépületet húztak fel az öregek otthona közvetlen szomszédságába. A városképbe sem illeszkedő épülettel ma már annyira nem tudnak mit kezdeni, hogy még a lebontását is kezdeményezték, azonban még ma is áll. A telek jelenleg is a gyógyszergyáré, a Stephaneum épülete pedig bár szépen felújítva, de üresen várja a raktárépület árnyékában, hogy valamilyen funkciót találjanak neki.

Légifelvétel a Stephaneum épületéről. Jobbra mellette a Chinoin-raktár (forrás: IV. ker. önkormányzat lakossági tájékoztatója 2011-ből).

Az Istvántelki Főműhely - melyet 1950 és 1990 között Landler Jenő Járműjavítónak hívtak - 1901 és 1904 között épült meg. Korának legmodernebb vasúti javítóbázisává vált, számos épülettel, csarnokkal, s két szép (szintén 1901-ben épült) víztoronnyal, melyek szerencsére ma is állnak még. A déli víztorony zöld, az északi barna faborítást kapott, apró érdekesség, hogy míg a déli torony (kb. a mai Wysocki utca vonalában) az idők során mára teljesen bebarnult, az északi torony (közel a Dugonics utcához) a 2012-es felújítás során zöld színt kapott - megcserélődött a színük. A járműjavító történetét egy későbbi cikkben részletezem majd, nyilván mindenki tudja, hogy bár az üzem egyes részei még ma is működnek, az épületek zöme üresen, elhagyatottan áll.

Istvántelek lakónegyede, az utcák szerkezete 1910-re már kialakult,  a parcellázások befejeződtek, lassan benépesült a környék. Szinte azonnal megkezdődtek a városrész Rákospalotától való elszakadásáért vívott közdelmek. Az ott lakók, Újpest és a Károlyi család is támogatta, hogy Istvántelket Újpesthez csatolják, Rákospalota értelemszerűen ellenezte. A küzdelmek közben olyan fordulatokat is hoztak a helyi közéletben, hogy az 1910-ben elszakadt Pestújhely lakói is dühösködtek az áruló istvántelkiekre, és a palotai állásponttal értettek egyet. Bár az évszázad első felében Rákospalota jelentős területi veszteségeket volt kénytelen elkönyvelni (melyek Újpestnél mint nyereség jelentkeztek), Istvántelek végül maradt. De csak 1950-ig, mikor Nagy-Budapest, és a tanácsrendszer létrehozásával Istvántelket egyszerűen Budapest IV. kerületéhez csatolták. Mai határai közel azonosak a régivel: a váci vasútvonal - Árpád út - Istvántelki út - Elem utca - Bécsi utca (illetve annak képzeletbeli nyomvonala) - Madridi utca, illetve annak képzeletbeli meghosszabbítása a váci vasútvonalig. A különbség mindössze az, hogy a határ korábban az Istvántelki út háta mögötti vonal volt, de az újpesti lakótelep felépítésével, számos ház és utca megszűnésével ez a nyomvonal megszűnt.

Istvántelki utcatábla. A táblán - helytelenül - nem annak a városrésznek a neve található, ahol az utca található, hanem az "anyaközségé".

Az idén 140 éves Istvántelek immár 63 éve Újpesté tehát. Engem meglepett, de úgy tűnik az ott élőket kevéssé zavarja, hogy bár a terület a IV. kerület városrészeként van számontartva, az utcatáblákról következetesen hiányzik az Istvántelek felirat, minden közterület újpestiként van feltüntetve. Hogy ez valami egyszerű tévedés, vagy oda nem figyelés következménye, netán a lokálpatriotizmus elmélyülésének meggátlása érdekében tett adminisztratív lépés, nem tudhatom.

Források:

Buza Péter: Palotai tegnapok (Csokonai Művelődési Ház Budapest, 1995)
Varga Károly: Az Istvántelki MÁV főműhely (Újpesti Helytörténeti Értesítő 2009/4)
Fejes Antal: Istvántelek története (Újpesti Helytörténeti Értesítő 1998/5)
Ybl Miklós munkái: Clarisseum újpesti gyermekmenhely