Budapest, XV. kerületi blog

Egy régóta tervezett sorozat első írását olvashatjátok most. Nem kizárólag a kerület szülötteit, vagy az itt élő hírességeket szeretném apránként bemutatni (persze őket is), hanem azoknak az életéről is szót ejtek, akiknek a munkássága hatással volt egy városrészre, a kerületre. A sorozat nyitó cikke Tenke Tibort mutatja be, aki az újpalotai lakótelep tervezőcsapatának vezető építésze, Újpalota városrendezője és több épületének tervezője volt. De - mint a cikkből is kiderül - nem csak Újpalota kötődik a nevéhez: Budafokon egy kísérleti lakótelep, s (kevesen tudják) a káposztásmegyeri lakótelep első díjas, ám soha meg nem valósult terve is az ő asztalán született.

Tenke Tibor (Sopron, 1924. szeptember 19. - Budapest, 1984. október 16.)

A magyarországi – és ezen belül persze a fővárosi – építészet határvonalainak egyike datálódik az 1960-as évekre. Az építészet és az építészek kilábaltak az állami és pártérdekeket, szimbolikákat megtestesítő szocreálból, lassan fordultak a modern felé. Ugyanakkor ez a tömeges lakásépítés kezdetének időszaka is. Abban az időben Budapesten 100 igényre évente négy lakáskiutalás történt, nyilvánvaló volt, hogy a leromlott, és még sok helyen a II. világháború, illetve 1956 nyomait őrző lakásállomány rehabilitálásával, felújításával reálisan nem lehet az igényeket kielégíteni, tömeges lakásépítésre van szükség. A lakótelepépítések irányába történő elmozdulás kényszere korábban felbukkant már: az Örs vezér téri (Kerepesi úti), a Thälmann utcai (ma: Fiastyúk utcai) - s hogy maradjunk a kerülethatárokon belül - a rákospalotai Széchenyi lakótelepek már álltak.

Azonban nyilvánvaló volt, hogy ilyen léptékű építkezésekkel az igényekből csak lefaragni lehet, a tendenciát megfordítani nem. Az évtized elején már felépült a József Attila és a Kacsóh Pongrác úti lakótelep, melyek irányt mutattak a városrésznyi nagyberuházások felé. Az alkalmazott technológiák korszerűsítése és az építkezések költségvonzatainak csökkentése is cél volt. Ebbe a közegbe robbant be egy, építészmérnöki diplomáját már felnőtt fejjel megszerző, de még fiatal építész: Tenke Tibor.

Tenke Tibor (Kádár Kata fotója. Forrás: Lipp Tamás: Álom szocreál kivitelben Újpalotai Szabadidő Központ 2009)

Tenke Tibor 1924-ben született Sopronban. Édesapja Tenke Lajos honvéd ezredes, édesanyja, Neumayer Ilona háztartásbeli volt. Gyerekkorában több városban is laktak attól függően, hogy katonatiszt apját melyik szolgálati helyére vezényelték. Hadapródiskolába járt Sopronba, majd a Ludovika katonai akadémiára került, ahol 1944 őszén végzett huszárhadnagyként. Hamarosan a frontra vezényelték, ahol azonban hadicselekményben nem vett részt. 1944-ben Varsó alatt fegyvereket juttatott a németek ellen harcoló lengyel partizánoknak. Építésztársa, Callmeyer Ferenc visszaemlékezése szerint amikor a ’60-as években a varsói Kopernikusz Egyetemre kiírt tervpályázat díjának felvételére a helyszínre utaztak, a díszvacsora közben találtak egymásra az egykori fegyvertársak. 1944-ben Tenkét a Gestapo bebörtönözte, mivel nem volt hajlandó felesküdni Szálasira, de szerencsésen kiszabadult. Két héttel később azonban - miután visszatért az alakulatához - orosz hadifogságba került három évre. Kiválóan megtanult oroszul, bár ezt kevesen tudták róla. A hadifogságból is szerencsésen hazatért.

Az 1950-es években osztályidegennek nyilvánították, így csak rajzolóként tudott elhelyezkedni a Mélyépítési Tervező Vállalatnál (Mélyépterv). A vállalat elsősorban közműtervezéssel foglalkozott, illetve a csúszózsaluzatos technológiával kapcsolatos tervezés volt a profilja. A Mélyépterv személyzetise tehetségesnek találta, és javaslatára 1954 és 1959 között elvégezhette a BME építészmérnöki karát. Diplomáját 35 évesen szerezte - korosztályától némileg lemaradva. Korábban építészi ambíciói nem voltak, noha kiváló rajzkészséggel rendelkezett és mai kifejezéssel élve képes volt rendszerszemléletben gondolkozni. A diploma megszerzését követő két évtizedben megkettőzött erővel dolgozott, hogy valós, majd már csak vélt hátrányát ledolgozza.

Tenke Tibor (Szepes Béla karikatúrája. Forrás: hg.hu, © Magyar Testnevelési és Sportmúzeum)

1959-ben váltott, a Mélyéptervtől a Lakótervhez igazolt, ott dolgozott tovább. 1961-ben a Lakótervből kivált a Tervezésfejlesztési és Típustervezési Intézet (TTI), ahová Tenke 1962-ben ment át mint városrendező építész, s itt ismerkedett meg Callmeyer Ferenccel és Mester Árpáddal, akik később szintén emblematikus tervezői lettek az újpalotai lakótelepnek - és nem mellesleg hármuk munkáiból számos győztes építészeti pályázat született itthon és külföldön egyaránt. Az első időkben maga is a csúszózsaluzatos technológiával foglalkozott (1963-1967), ennek egyik eredménye a Thoma Józseffel közösen tervezett budafoki - József Attila utcai - kísérleti lakótelep, melyet új technológiák és lakástípusok kikísérletezése érdekében építettek. Ez a technológia alternatívát mutatott a blokkos építésmóddal szemben. Csúszózsaluzatos építésmódot lakóházak építésére ma már kevésbé használják, ám a rövid időn belül felépítendő, magas ipari létesítményeknél ma is elismert mód. (A lakótelepről egy érdekes kisfilm található a koos.hu építészeti portálon, amiben részletesen bemutatják a lakótelep lakásainak előnyeit). A lakótelep kísérleti voltát tükröző sajátosságok közül egyet emelek ki: a lakás válaszfalainak egy része a lakók igényei szerint áthelyezhető volt.

1966-ban készítette el beépítési tanulmánytervét az akkor még Páskomliget munkacímen futó lakótelep - a későbbi Újpalota - építéséről. Mester Árpád (Buváti) rendezési tervével Tenke tanulmánytervére alapozva 1969-ben határoztak a lakótelep megépítéséről. Tenke nem csak a tanulmánytervet készítette, hanem a generáltervet is, és ő volt a vezetője a lakótelep épületeit tervező csapatnak, sőt, a mai Nyírpalota út 71. alatti víztorony- (vagy Casco-) háznak nevezett épületet is ő tervezte Mentes Endrével közösen (nem mellesleg: a lakóépületek közül az egyetlen, amelyik nem panel, hanem csúszózsaluzatos technológiával készült). Az egész újpalotai lakótelep víziója Tenke nevéhez köthető. Újpalotával 1966 és 1973 között foglalkozott intenzíven. A sors fintora, hogy bár maga is szeretett volna a lakótelepre költözni - a maga tervezte víztorony-házat célozta meg lakásigénylésével - kérelmét nem vették figyelembe és a Visegrádi utcában kapott egy 55 négyzetméteres panellakást.

A káposztásmegyeri lakótelepre kiírt részletes rendezési tervpályázatra beadott mű makettje 1966-ból. Első díjas lett ugyan, de a beruházást elhalasztották (forrás: Budapest folyóirat 1967 májusi szám).

Jellemzi Tenke teherbírását, hogy noha 1966-tól foglalkozott Újpalotával, egy szintén 1966-ban kiírt másik nagy lakótelep pályázatán, a káposztásmegyerin is indult Mester Árpáddal, Callmeyer Ferenccel és Környe Tiborral közösen. A terv első díjas lett 1967-ben, és 1973-ra elkészült a részletes rendezési terv is. További lépések az építkezés megkezdésére azonban nem történtek 1979-ig, amikor új pályázatot írtak ki. Végül a lakótelep építését nem a Tenke-Mester-Callmeyer-Környe terv alapján kezdték meg 1983-ban, hanem a Zoltai István, Füzesséry Zoltán és Fekete Antal által 1980-ban készített részletes rendezési tervet vették alapul.

Több nemzetközi tervpályázaton is díjakat nyert: Weimar belső városrész rendezési terve (1969), Bilbao új város tervpályázat, illetve magyarországi pályázatokon is jelentős sikereket ért el a már ismert tervezőcsapattal (Callmeyer Ferenccel, Mester Árpáddal) együtt: Miskolc Bodótető lakótelep, Mohács belső városrész rendezése, Velence üdülőtelep rendezése, Tata-Tóváros lakópark, Sopron északnyugati városrész. Az újpalotai lakótelep adta feladatok után Tenke a Clasp moduláris építőrendszer kidolgozásával, szabványosításával és implemetálásával foglalkozott nagy lelkesedéssel , illetve ismerősi, baráti kérésre magánházakat tervezett, hogy a „kétkezi munkát” se felejtse fel.

Az 1970-es évek közepén Tenke már mint mester csatlakozott a Magyar Építőművészek Szövetsége Mesteriskolájához, amelynek a fiatal, végzett építészmérnökök szemléletformálásában, átfogó tájékozódásában volt nagy szerepe. Több építészmérnök említi őt is, mint mesterét.

A Tenke Tibor és Mester Árpád tervezte újpalotai víztorony-ház éjjel (Nyírpalota út 71.). (fotó: Szendrei Gábor)

Tenke tehetségét 1967-ben Ybl-díjjal ismerték el. A díj - odaítélésének akkori szabályai szerint - a megelőző évben végzett munkáért volt adható. Ezért - noha 1966-67-ben Tenke már javában foglalkozott Újpalotával és Káposztásmegyerrel is - végül a budafoki kísérleti lakótelep középmagas lakóházait említették meg a díj odaítélésekor, ám a laudációban szerepelt az is, hogy "az új társadalmi formákat kielégítő lakókomplexumok tervezéséért" is kapta. További elismerésként Állami-díjat megosztva 1975-ben, Reitter Ferenc díjat pedig 1980-ban kapott.

Tenke fiatalon lelkes síelő és lovagló volt. A háború után azonban már nem élt e kedvteléseinek, maximalista szemlélete nem engedte, hogy egy hobbiban csak félig merüljön el. Az 1950-es években a víz vonzotta, evezőstúrákat tett családjával és barátaival a Dunán - ezt a kedvtelését még édesapjától örökölte. A következő évtizedben a vitorlázás felé fordult, 1973-ban Balatoncsicsón vásárolt egy présházat, haláláig ennek gondozása volt kedvelt időtöltése. Nem csak a mérnöki szakmát, de a vitorlázás szeretetét is átadta fiának, ifj. Tenke Tibornak, aki térinformatikusként saját vállalkozását vezeti, aktív a szakmai közéletben és maga is sportol: vitorlásversenyek rendszeres és nem is eredménytelen résztvevője.

Középmagas lakóházak a budafoki kísérleti lakótelepen (XXII. Magasház utca 2., 4., Tolcsvai utca 4.) (forrás: koos.hu)

Tenke saját maga is akként nyilatkozott, hogy a várostervezés kompromisszumok és megalkuvások sorozata. Noha ebbe nehezen törődött bele, szívósan ragaszkodott jobbító elképzeléseihez, megálmodott városához, a beruházás kezdeményezői hosszú órák vitái során alkudtak le a megvalósítandó lakások alapterületéből négyzetmétereket és nem törődtek azzal sem, hogy egyik-másik lakás konyhája nélkülözi a természetes megvilágítást. Cellmayer utólag úgy vélte: Tenke nehezen viselte a kompromisszumokat, ezek a nyavalyák belülről rágták az építészt, aminek egyenes következménye az infarktus, ami végül 60 éves korában vitte el Újpalota atyját.

Források:

Ifj. Tenke Tibor személyes közlése
Negyven év II. (Bp. XV. ker. önkormányzat honlapja 2009. szeptember 26.)
Dr. Kubinszky Mihály (szerk): Modern építészeti lexikon (Műszaki könyvkiadó 1978)
Koós Miklós: Közelmúlt építéstechnikái | csúszózsalus házak (Koos.hu  2011. május. 11.)
Callmeyer Ferenc: Emlékkő Újpalotán (Építészfórum 2009. november 2.)
Domonkos István: Történelem előtti történet (Toronyhír 2004. július 1.)
Heim Ernő: A "típus modern" városkép alkonya (Budapest folyóirat 1967 május)
Lipp Tamás: Álom szocreál kivitelben (Újpalotai Szabadidő Központ 2009)
Schéry Gábor: Évek, művek, alkotók (Építésügyi Tájékoztatási Központ, 1995)