Kapcsolat

palotabarat a gmailen, és XV. kerületi blog a Facebookon.

2017.04.24. 00:27 Rátonyi Gábor Tamás

Ember, város: Feith Gábor és Feith Mihály

kicsi_feith_gabor.jpg

Rákospalota feledésbe merült, ám a maguk korában jelentős személyiségeiről régóta gyűjtök adatokat. Feith Gábor, és fia, Feith Mihály életéről azonban csak töredékek kerültek elő az évek során. Mivel teljeskörű életrajzzal, munkásságukat mélységében feltáró írással nem szolgálhatok, ezért csak ezeket az életrajzi szilánkokat adhatom itt közre, melyek talán későbbi kutatásoknak alapjait képezhetik.

 

 

Feith Gábor (Bugyi, 1863 - Budapest, 1939)
Feith Mihály (Bugyi(?) 1892) - Budapest 1975 vagy 1976)

Feithék a Pest megyei Bugyi községből származnak, ahol - egy későbbi családi visszaemlékező szerint - sok földje volt a községben a családnak, de sok gyerek is született. Gábor azért költözött el a községből, mert nem akart a család terhére lenni, nem akarta, hogy a gyerekek között szétosztott földvagyon elaprózódjon. Hogy pontosan mi hozta Rákospalotára, nem tudni, de 1896 táján - 33 éves korában - már mint letelepedett lakost tartják számon (egy évvel korábban még Újpesten alapított vállalatot). Építőmesternek tanult, ez a korabeli fogalmak alapján kicsit több volt, mint egy kőműves, de kevesebb, mint egy építészmérnök. Fia, Mihály talán még Bugyi községben született, de már Rákospalotán, a Wágner Manó (ma: Dózsa György) Gimnáziumban végzett 1909-ben.

feith_fasor_01.jpg
Feith Gábor emléktáblája a rákospalotai helytörténeti fasorban - hiányos adatokkal.

Feith Gábor mint építési vállalkozó és építőanyagkereskedő dolgozott Rákospalotán, így számtalan építkezés köthető a nevéhez. Ezekben azonban gyakorta nem csak mint az anyagokat szállító kereskedő vett részt, hanem megszámlálhatatlanul sok kisebb lakóépület tervezőjeként is szerepel a neve. Manapság talán generálkivitelezőnek nevezzük az ilyen univerzális vállalkozásokat, amelyek a tervezéstől kezdve a kulcs átadásáig levezénylik a házépítést. Telephelye (és székhelye) több mint három évtizeden át a Pázmány Péter utca 1. szám alatt volt (ez a telek kb. a mai Árpád úti felüljáró alatt lehetett akkoriban).

A századforduló vállalkozói és vállalkozásai úgy tűnik semmiben nem különböztek a maiaktól. Feith Gábornak is voltak mélypontjai, több üzlettárssal is próbálkozott, és bizonyára némelyikkel nem volt konfliktusmentes az elválás. Erről azok a céges közlemények tanúskodnak, melyek különböző partnerekkel alkotott vállalkozásainak létrehozásáról és megszüntetéséről szólnak, no meg az a néhány csőd, amit átélt. Nem érdemes elhallgatni azt sem, hogy 1899-től 1900-ig kilenc hónapot töltött a kecskeméti fogházban, mert jogerősen elítélték "csalárd bukás" miatt (ez bizonyára valamilyen csődbüntett lehetett). Feith ekkor 36 esztendős volt. 1904-ben pedig megvádolta a Rákospalotai Közlöny című lap, hogy silány minőségű anyagokat használ építkezéseihez. A lap- és nyomdatulajdonos, Fischer Dezsővel két évig tartó sajtóper kezdődött, aminek a végén kibékültek - az tehát nem derül ki, hogy a vád igaz volt-e.

 hubay_ter_varoshaza_1927_arveres90.jpgFeith Gábor legismertebb műve, a rákospalotai városháza, korábban Vigadó kávéház és étterem a Hubay Jenő téren. Tornyai ma már nincsenek meg sajnos, és számos apró díszétől is megfosztották, de így is ikonikus épülete Rákospalotának és az egész XV. kerületnek (képeslap az 1920-as évekből)

1900-ban Feith Gábor teljesen önállósította magát, s ettől kezdve 33 éven keresztül egymaga áll a vállalkozása élén. Fia, Feith Mihály 1913-ban végzett a Műegyetemen mint okleveles építészmérnök, 1915-ben pedig közgazdász diplomát is szerzett. Diplomái megszerzése után már a világháborúban találta magát, amit végigküzdött és mint népfelkelő (vagyis önkéntes) főhadnagy szerelt le. Ekkortól kezdve édesapjával együtt dolgozott a vállalkozás 1933-as megszűntéig. Ez az együttes munkálkodás számos félreértésre ad alkalmat a mai napig, ugyanis sok esetben tisztázatlan, vagy legalábbis félreérthető hogy melyik épületet tervezte Feith Gábor, és melyiket Feith Mihály. Mivel az édesapa volt az ismertebb, és ő volt a vállalkozás feje, sok épületet jegyeznek az ő nevén, holott valójában a fia volt a tervezőmérnök.

Bonyolítja a helyzetet, hogy számos terven egy bizonyos Zát(h) vagy Záh Ferenc é.m. (építőmester? építészmérnök?) aláírása is felbukkan az 1910-es évekig. Ki lehetett ő? Feith Mihály 1913-as diplomaszerzéséig dolgozhatott építészmérnökként Feithnél? Valamiféle stróman? Sajnos Z. Ferencről semmit nem tudtam kideríteni. Még a legkisebb építészirodában is jellemző, hogy van egy "húzónév", egy építész, akinek a nevét viseli az iroda, de számos építészmérnök dolgozik ott, akik ugyan jegyzik is az általuk tervezett épületeket, vagy részeket, de a közvélemény előtt kevésbé, vagy egyáltalán nem ismertek. Talán ilyesféle alkalmazott lehetett Záh (Zát/h) is, akinek a neve több tervrajzon is feltűnik.

 feith_fo_ut_58_tervrajz.jpgEgy helyes kis házterv a Fő út 58. számú telekre Báder István részére kb. 1904-ből. A tervrajzon jól olvasható Feith bélyegzője (forrás: Budapest Főváros Tervtára / Perczel Anna gyűjtése)

Ha megnézzük Rákospalota építési iktatókönyvét, vagy a fennmaradt nagyon kevés tervrajzot, a századforduló utáni időben nagyon sok kis családi ház, épületbővítés, átalakítás, korszerűsítés tervein szerepel Feith Gábor neve, bélyegzője. Nem lehet sajnos pontos statisztikát készíteni, hány épület tervezése, építése köthető a nevéhez. Túlzó lenne azt a szólást alkalmazni, hogy "fél Rákospalotát Feith Gábor építette", hiszen ha már tíz százalékot elért volna az ő közreműködése, már az is közel félezer épületet jelentene. De hogy ebben az első világháború előtti időszakban ágyazódott be Rákospalota építőiparába és a közéletbe is, az biztos.

De nem csak Palotán épített ám! Feith számára talán az 1910-es években érte el az építési konjuktúra a csúcsát, mert ekkoriban egyszerre több budapesti építkezésen is dolgozott. Az I. Piroska utca 9. számú villát Raichl Károly főtanácsos és neje megrendelésére tervezte - ez az épület II. világháborúban súlyosan megsérült, romjai 1971-ig csúfították az utcát. Akkor elbontották és társasházat húztak fel a helyén. A szomszédban, a Piroska utca 11-ben Némethy Józsefné Szászy Ilona megrendelésére épített szép villaépületet, ami ma is áll, jelenleg a Hamvas Béla Kultúrakutató Intézetnek ad otthont (köszönet Csáki Tamásnak, hogy felhívta erre a figyelmem). Egy hírben Feith neve szerepel a Pick szalámigyár építőjeként 1914-ben. A Picknek azonban nem volt gyárüzeme Budapesten - igaz, a hír nem is írja, hogy hol zajlott az építkezés. Talán a szegedi Pick-üzem épületét bővítették? Vagy a Herz Soroksári úti gyárát, csak valami félreértés történt a gyár nevét illetően? Netán a Dozzi rákospalotai szalámigyáráról van szó névelírással? Megannyi kérdés, amire e pillanatban nincs válasz.

feith_teleki_ter_3.jpgA Teleki László tér 3. számú ház feltehetően Feith Mihály első terve volt. Az eredeti tervet Kovács Károly készítette, de a további három módosított tervrajzot már Feith. (forrás: A mi Józsefvárosunk blog)

Egy nagy pesti bérház is (részben) Feith nevéhez fűződik: a VIII. Teleki László tér 3. szám alatt Schlesinger Avram és Schlesinger Leó megrendelésére először Kovács Károly építész készített terveket, majd 1913-ban további három terv készült, melyeket azonban már Feith Mihály és a már említett rejtélyes Zát(h) Ferenc jegyzett. Ha igaz, hogy Feith Mihály is közreműködött a tervek elkészítésében, akkor a diplomaszerzés évében dobhatták a mélyvízbe, és ez volt Mihály az első tervezése.

De térjünk vissza Rákospalotára! Két legismertebb épülete a mai városháza, azaz a volt Vigadó kávéház és étterem valamint a rákospalotai zsinagóga. A Hubay Jenő tér 1. szám alatti épület eredetileg szórakoztatóipari és kulturális központként épült, Feith Gábor saját tulajdona volt. Kávéház, étterem és szálloda működött benne. Be kell látni: nem ment jól. Bár a mai közlekedési útirányok szerint frekventált helyen van az épület, akkoriban a Fő út tényleg főút volt, Újpest felé és felől az átjárás azon keresztül zajlott. A Szentmihályi út forgalma még messze nem volt olyan nagy, mint manapság, sőt, maga az útvonal "marhahajtó útként" volt számontartva, és csak egy poros földút volt, amin mezőgazdasági forgalom bonyolódott. A téren volt korábban a piac, lényegében ez szűnt meg, amikor a nagy üres telket Feith beépítette. Az épület történetének fő mozzanatai közismertek: 1919-ben a Tanácsköztársaság idején lett először községháza, utána visszaadták a tulajdonosnak, majd 1923-ban - Rákospalota várossá válásának évében - lett belőle véglegesen Városháza.

 zsinagoga_belso_1944.jpgA rákospalotai zsinagóga kevésbé ismert belső képe. Valamikor 1944 után készülhetett a kép, a sérülések is jól láthatók (forrás: Zsinagógák a történelmi Magyarországon)

A Régi Fóti út 77-ben található zsinagógát valójában nem Gábor, hanem fia, Feith Mihály tervezte. Az építkezést azonban Gábor bonyolította. A terveket díjtalanul készítették el, és az övék volt a legolcsóbb ajánlat is az építésre. Az 1904-es vád, miszerint azért tudja olcsón vállalni a munkákat, mert silány anyagokat használ az építkezéshez, ebben az esetben biztos nem igaz, hiszen az épület 91 éve áll. A zsinagóga alapkövét 1926. június 6-án tették le, 1927-re lett kész az épület. A vészkorszak idején a város zsidó lakossága szinte elfogyott (1941-ben 2250-en, 1946-ben 255-en vallották magukat zsidónak), a sok áldozatul esett család mellett sokan nem tértek vissza azért, mert inkább máshol telepedtek le. Emiatt 1950-ben a hitközség megszűnt, pontosabban: beolvadt a budapesti szervezeten keresztül az újpestibe. Az épület ma az Országos Széchenyi Könyvtár tulajdonában van, korábban raktárként használták, ma: üres.

A rákospalotai közvágóhíd építéstörténete még feldolgozásra vár. Annyit tudunk, hogy 1885-6-ban épültek területén az első épületek. Ezt követően számtalan alkalommal bővítették, átépítették - és bontották. 1913-ban jelentős bővítésen esett át a vágóhíd, amire pályázatot írtak ki. Több versenyzőt lepipálva Feith Gábor nyerte ezt a jelentős pályázatot, de azt nem tudjuk, hogy ezek a bővítések megvalósultak-e. Valószínűleg igen, de azt sem tudjuk pontosan, hogy mely épületekre vonatkozott a megbízás, és hogy ezek közül ma áll-e bármelyik is. Bővítés, átépítés később is történt, ezért még igen sok kutatásra van szükség, hogy kiderüljön a volt intézmény mai épületeit ki és mikor építette és építette át. Feith Gábor tehát csak az egyik építész volt, akinek a neve felmerülhet a közvágóhíd kapcsán.

kozvagohid_kossuth_mgtsz_felirattal_neprajzi.jpgA Közvágóhíd bejárata 1955-ben. Akkoriban a Kossuth MGTSZ irodája volt az épületben (fotó: Boross Marietta / Néprajzi Múzeum)

Egy szűkszavú újsághírből derült ki, hogy a ma Rädda Barnen-suliként ismert iskola első, földszintes, hat tantermes épületét is Feith Gábor tervezte, építette. A család elfogadottságát bizonyítja, hogy a református imaház (Régi Fóti út 75.) felépítése is az ő nevükhöz kötődik. A terveket ugyan Van Beek János (A. J. Van Beek) holland származású mérnök készíthette, kivitelezőként azonban Feith Mihály van megadva. Nem kizárt, hogy itt is összekeveredett apa és fia, hiszen Mihály inkább tervező volt.

A Feith-család jelentős szerepet töltött be a rákospalotai zsidóság életében is. Aharoni Ráchel 1978-ban megjelent könyvében úgy fogalmaz: az egyik legkiválóbb rákospalotai zsidó család volt, akiket előkelő, nemes gondolkodású emberként ismertek. Feith éveken át a hitközség elnöke, később díszelnöke volt. A Szimchat Tórá ünnepekor - ez minden évben ősszel tartott egynapos tóraünnep a zsidóknál - Feith Gábor mindig magának igényelte a chatan - a tóra vőlegénye - tisztségét, mert a szokás szerint a chatan vendégeli meg a közösség tagjait vacsorával, ami jelentős anyagi kötelezettséget jelentett.

radda_iskola_1908.jpg
A Rädda-iskola első, 1908-ban épített, hat tantermes épülete, amit Feith Gábor tervezett (korabeli képeslap)

Feith Gábor vállalkozását a gazdasági világválság vitte csődbe, 1933-ban (vagy akörül) bezárták a Pázmány utcai telephelyet. Gábor 1939-ben hunyt el. Ő szerencsés volt, nem érte meg a holokausztot, felesége, Weiner Szidónia azonban 1944-ben Auschwitzban halt meg. Fiuk, Feith Mihály 1920-ban beköltözött Budapestre a Tátra utcába, így élhette túl a vidéki magyar zsidóság deportálását. 1932-ben még ő tervezhette a II. Kandó Kálmán utca 3. szám alatti bérházat, valamint Újvidéken is tervezett egy társasházat. Az Urbface adatbázisa szerint a Váralja utca 4., Palota út 14. szám alatti Fröchlich-Kenéz villa egyik épületét is Feith Mihály építette - ez a világháborúban megsemmisült. Mihályról még annyit tudunk, hogy a világháborút követően Kohó- és Gépipari Minisztérium szaktanácsadója lett, majd a 23. sz. Állami Építőipari Vállalat (ÁÉV)és a Középülettervező Vállalat (KÖZTI) építészmérnökeként dolgozott, 1963-ban arany, 1975-ben gyémánt oklevelet kapott. Különös módon azonban A magyar tervezőirodák története című könyv KÖZTI-ről szóló oldalain nem szerepel a neve.

Feith Gábor lánya, Feith Paula Schosberger Józsefhez ment feleségül. Schosberger Újvidéken született, rövid budapesti tartózkodása alatt ismerkedett meg Feithék lányával, majd elköltöztek Újvidékre. Mindketten az 1942-es újvidéki vérengzés során, az ún- hideg napok alatt haltak meg. Fiuk 1920-ban született, az ő fia pedig, Josip Sosberger 1950-ben - vele tudtam felvenni a kapcsolatot a leszármazottak közül.

feith_gabor_sirja_felirattal.jpgFeith Gábor sírja - talán Rákospalotán a zsidó temetőben? - a képet Josip Sosbergertől kaptam, ez támasztja alá, hogy nem ismeretlen halálának időpontja, a helytörténeti fasorban található tábla kérdőjele javításra szorul.

Feith Gábor és Feith Mihály koruk meghatározó közéleti szereplői, helyi vállalkozói voltak. Rákospalota társadalmában a középosztályt képviselték. Már ikonikus épületeik - városháza, zsinagóga - okán is több figyelemre méltók, de a  közösségben - és nem csak a zsidó közösségben - elfoglalt pozícióik, hatásuk révén is méltók az újrafelfedezésre. Hosszú évek óta napirenden van, hogy utcanevet kapjon Feith Gábor Rákospalotán, ám ez rendre elmaradt. Talán ez az írás felkelti az érdeklődést a Feith-család iránt.

facebook_kovetes.jpg

Források:

Budapest Főváros Levéltára - tervtár
Rákospalota nagyközség képviselőtestületi üléseinek jegyzőkönyvei
Korabeli hírlapok
Aharoni (sz.: Duschinszky) Ráhel: A rákospalotai zsidó hitközség története (Tel Aviv, 1978)
Schosberger Pál visszaemlékezése

1 komment

Címkék: zsidóság városháza iskolák Rákospalota Ember város Rädda Barnen utca Feith Gábor Feith Mihály rákospalotai zsinagóga református imaház rákospalotai közvágóhíd


A bejegyzés trackback címe:

https://bpxv.blog.hu/api/trackback/id/tr3712447349

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Feith Mihály cége építette Sárbogárdon 1925-ben az akkori gimnázium nyolc tantermes, két szolgálati lakásos épületét is alig egy esztendő alatt. AZ épület elég kalandos pályafutást tud maga mögött. A gimnáziumot sajnos a község nem tudta eltartani, így 1928-ban felhagyott a működéssel. Az épület utána járásbíróság lett, majd a háború után rövid ideig a járási tanács székhelye is volt, majd 1953-tól újra oktatási szerepet kapott (általános iskola lett). A rendszerváltás után a csökkenő gyereklétszám miatt is újra funkciót váltott. Most családsegítő központ működik benne. A sok változás ellenére Sárbogárd egyik legszebb épülete ma is, bár felújítása időszerű lenne.
süti beállítások módosítása