Nem csak a lakóházak lehetnek száz évesek, hanem a terek is - de legalábbis az elnevezésük. E bejegyzés megjelenése idején 100 éve történt, hogy 1914. május 10-én névadó ünnepség keretében Hubay Jenő térre keresztelték az Eötvös, Deák és (akkor) Szentmihályi és Tavasz utcák alkotta teresedést, amit abban az időben Deák, korábban Piac térnek hívtak. Az ünnepségen maga a névadó. Hubay Jenő és felesége is részt vett.

1914. február 4-én döntött a rákospalotai képviselőtestület arról, hogy utcát nevez el a híres hegedűművészről (Hubay rövid életrajzát lásd lent). A képviselők akkor csak arról határoztak, hogy valamelyik rákospalotai közterület viselje a mester nevét, azt azonban az elöljáróságra bízták, hogy melyik legyen ez az utca. Nem mellesleg: ezen a képviselőtestületi ülésen határoztak arról is, hogy az Imre utca az 1895-ben elhunyt templomépítő plébános, Beller Imre nevét vegye fel, de - ki tudja miért - akkor ez nem történt meg, az utca csak 1935-ben lett Beller.

Hubay Jenő (forrás: Wikipédia)

Az eseményeket a Rákospalota című, akkortájt megjelenő hetilap tudósításaiból lehetett követni. Eszerint 1914. május 10-ét tűzték ki a névadó ünnepségre, amire meghívták magát Hubayt és feleségét is. Az időpontválasztás utóbb szerencsétlennek bizonyult, mert (bár ezt ki láthatta előre?) egész nap szakadt az eső. Hubay nagy megtiszteltetésnek vette a a kezdeményezést, és mint rövid beszédéből kiderült: úgy tekintette, hogy nem az ő személye, hanem a művészi zene és a magyarság műveltsége hírének nemzetközi terjesztése érdemelte ki az utcanévadást.

Hubay és felesége vonattal érkezett Rákospalota-Újpest vasútállomásra, ahol Vághó Ferenc főjegyző és T. Varga Antal bíró fogadta az illusztris vendégeket. Ezt követően az ünnepelt és az ünneplők egyaránt a Feith-féle vigadó, a mai polgármesteri hivatal épületébe mentek, mert bár eredetileg a téren tervezték megtartani az avatót, a szakadó eső elől fedett helyre kellett bújni. Az ünneplők között - a falu előkelőségein kívül - Geyer Stefi hegedűművész (Hubay tanítványa, Bartók Béla reménytelen szerelme), Jászai Mari színművész, Feszty Árpád festőművész (a Feszty-körkép alkotója), Góth Sándor és felesége Kertész Ella színművészek is jelen voltak. Ha ma már nem is csillog mindannyiuk neve olyan fényesen, tessék elhinni, hogy a maguk idejében valamennyien országosan ismert és elismert művészek voltak.

A rákospalotai városháza, a volt Feith-féle vigadó egy képeslapon.

A vigadó épületében az Újpesti Dalkör Veigele karnagy vezetésével dalokkal fogadta Hubayékat, majd a mester játszott el néhány darabot híres hegedűjén. Strauch igazgató vezetésével iskolások énekeltek a művésznek, majd Jászai Mari elszavalta a szózatot. Ezt követően a résztvevők autogramért rohanták meg Hubayt és a híresebb vendégeket. Este a palotai erdő melletti Brunovszky-vendéglőben 80 fő részvételével bankettet adtak Hubay tiszteletére (egyébként még akkor is igen rossz idő volt). A tér új neve igen nehezen honosodott meg a köztudatban. Az 1920-as évekig térképeken, lakcímjegyzékekben, de még hivatali dokumentumokban is következetesen a Deák tér tűnik fel, s csak 1922-ben jelent meg az első olyan térkép, amelyen már Hubay Jenő neve szerepel ennél a fontos csomópontnál.

Érdekesség, hogy a ceremónia előtt még egy héttel is úgy tudósított a helyi lap, hogy utcája, nem pedig tere lesz Hubaynak. Az akkor még Tavasz, ma Bácska utcát keresztelték volna át Hubay Jenő utcára. Nem tudni, hogy pontosan mikor és miért döntöttek a kétségkívül reprezentatívabb tér elnevezése mellett. Mi több, azt sem tudjuk, hogy pontosan kinek a fejében született meg a tiszteletadás eme gondolata, és hogy miért épp Hubay (aki bár nagyon sokat tett művészként hazájáért, konkrétan Rákospalotához sem ezt megelőzően, sem ezt követően nem volt köze) lett a kiválasztott, s nem valamelyik másik művész. Mindenesetre az újság három nevet említ, mint a rendezvény fő szervezőit: Wágner Manó iskolaigazgatóét, Vághó Ferenc főjegyzőjét, és egy csak "Petri tanárnak"  mondott pedagógust, aki akár Petri Mór is lehet, aki kezdő tanárként valóban dolgozott Rákospalotán, ám 1914-ben már Pest vármegye tanfelügyelője volt.

Források:

Rákospalota hetilap I. évfolyam 5. szám (1914. II.8.), I. évfolyam, 19. szám (1914. V. 17.)
Buza-Mészáros-Ráday: Budapest teljes utcanévlexikona (Sprinter 2003)