Az 1873-ban frissen létrehozott főváros vezetőnek - ha nem is az első, de az egyik - intézkedése volt, hogy a Pest város elöljárósága által korábban kihelyezett határköveket összeírta, kiegészítette, megszámozta, vagyis mai szóval: update-elte a városhatárt. Ekkor még kereken száz darab kő jelezte az új város körvonalait a Duna bal partján, mintegy 29 kilométer hosszan. Palota határára mintegy 20 kő jutott, vagyis Pest határának közel ötöde érintette Rákospalota községet. Ezekből a palotai határkövekből ma már nagyon kevés van meg, érdemes számbavenni őket.

A határkövek minden, a város helytörténete iránt érdeklődő kedves tárgyai: stramm alkotmányok, melyek évszázadokat képesek átvészelni. Sok településnek a határkövek jelentik a legrégebbi fennmaradt tárgyi emlékeket. Gondozásuk ráadásul nem kerül(ne) sokba, nem kér mást, mint egy kis odafigyelést, egyszeri konzerválást és némi megbecsülést. Palota határköveit azonban nem nagyon tartjuk számon: zömük magárahagyatottan álldogál ott, ahol 167 évvel ezelőtt kihelyezték. Ráadásul az 1950-es városhatár meghúzásakor mindegyik kívül került a mai XV. kerület határain - némelyik néhány centiméterrel, mások sokszáz méterrel, azaz ma már egyik palotai határkő sincs a kerületben: a XIV., XIII. és a IV. kerületbe kerültek - ez utóbbiaknak egész jó sora van, az ottani városvédők nagy becsben tartják.

Eltekintve a háttértől, a 93-as számú határkő (IV. Dugonics utca 15.) van a legnagyobb becsben: az újpesti városvédők gondozott párkányt és emléktáblát is készítettek neki. A kép 2013 novemberében készült.

A határok jelölése régi foglalatossága az emberiségnek, ha a természet nem adott olyan kézenfekvő vonalat, mint amilyen például egy folyó, más módon kellett maradandóan jelölgetni a területek széleit. Ne csak településekre gondoljunk, egy földesúrnak is érdeke volt, hogy pontosan jelölve legyen a birtokhatár, de az országok is szívesen jelölték valamivel, hogy meddig tart a territórium: gondoljunk akár a kínai nagy falra, akár a mai, államhatárt jelző KRESZ-táblákra. A határjelölésnek számos módja akadt, a faültetéstől kezdve a poszt témájaként vett kövekig, de olyan bizarr mód is létezhetett, mint ami Mikszáth Kálmán: A fekete város című művében tűnik fel: a sebesült bírót vitték körbe az ellenfél alispán földjén, s ami területet bekerítettek a bíró vérével, azzal gyarapodott Lőcse városa (a bíró nem élte túl az annektálást).

A szintén 1843-as 90-es számú határkő a XIII. Madridi utca 9. előtt. Maga a kő nincs jó állapotban, de környezete igen rendezett. A határjel 1995-ben még Újpesthez közelebb állt, a Berlini utca sarkán, 2003-ban már itt volt, tehát kicsit odébbtették (a kép 2013 novemberi állapotot mutat).

Már a rómaiak is jelölték kövekkel a határokat, i.sz. 200 körül állíthatták fel azt, amelyik ma is látható Üröm településen A határjelölések ellenére a középkor óta kedvelt foglalkozása volt minden rendű-rangú polgárnak a határper indítása, lévén a hiányos nyilvántartás, az eltérő emlékezet és az évszázadok során átalakuló táj mind vitára adott okot, hogy kinek a földje meddig tart. Tegyük hozzá: ha ezek a perek nem lettek volna, és a korabeli periratok nem maradnak fenn (már ahol fennmaradtak), ma kevesebbet tudnánk a múltunkról, hiszen számos adatot, információt tartalmaztak ezek a papírok.

Mind a környezetét, mind az állapotát tekintve a legrosszabb állapotban lévő 1846-ban kihelyezett, 89-es számú palotai határkő. A IV. kerületben, az Istvántelki Főműhely kerítésének tövében található, a Madridi utca folytatásaként haladó névtelen gyalogösvény mentén. Feliratai olvashatatlanok voltak 2013 novemberében, amikor a kép készült.

Pest városa már 1738-ban jelölgette a határait, elsősorban délen, a mai Rákoskeresztúr és Pestszentlőrinc irányában. Majd 1838-ban, 1843-ban és 1846-ban is kövekkel jelölték a városhatárt - derül ki dr. Szentpétery Tibor a mai Budapest határköveit összeíró könyvéből. 1873-ban, Pest, Buda és Óbuda egyesítésekor történt az első, központilag szervezett (új) határjelölés: ekkor 29 kilométernyi nyomvonalon a már korábban kihelyezett határkövek felhasználásával jelölték az immár Budapest névre hallgató város széleit (Budán csak 1878 után kezdték jelölni a határokat). Ekkor kereken száz - zömében régen kihelyezett - határkő mutatta a város határát, melyeket precízen meg is számoztak 1-100-ig (a budai határkövek számozása folytatólagos volt, 101-325-ig). 1995-re azonban már csak 49 pesti határkő marad meg, most, 2013-ban még kevesebb a számuk.

A 88-as számú határkő 1846-ból (a források zömében 87-esként szerepel, de mint Masek János felhívta rá a figyelmem: ez a 88-as számú kő). Feliratai olvashatatlanok, a vasúti töltés a kő zömét betemette. Ő helyrajzilag már a XIV. kerületben van, de a XV. Taksony sor 29-cel szembeni címet szokás megadni a felleléséhez. Bevallom, ezt találtam meg a legnehezebben, pedig térképem is volt hozzá - egész véletlenül vettem észre a töltésbe ékelődve egy fa takarásában 2013 novemberében.

Pest és Palota közös határvonalára is kerültek ki kövek, mégpedig 1843-ban és 1846-ban. Ellentmondó információk vannak arról, hogy a kerület legöregebb városrésze meddig használta a Palota, és mettől a Rákospalota nevet. A helytörténeti közmegegyezés 1848-hoz köti a névváltozást, de tudunk olyan ezüsttálról, ami 1823-ban készült, és a "Rákospalota" feliratot viseli. Mindenesetre az 1846-ban kihelyezett határkövek mindegyikén a Pest és a Palota felirat olvasható, Rákospalota szöveg egyiken sem szerepel. A határkövek leginkább a mai körvasút mentén helyezkednek el, de vigyázzunk: 1846-os kihelyezésükkor ez a vasútvonal még nemcsak, hogy nem volt kész, de még tervbe sem vették! Tehát nem a határkövek követték a vasút vonalát, hanem épp fordítva, a körvasutat építették Pest legszélére - vagyis a határkövek mellé.

A 86-os számú, 1846-os kő. Helyrajzilag szintén a XIV. kerületben van, a XV. Rákospalotai körvasút sor 16-tal szemben található. Hátterében az M3-as autópálya bevezető szakaszának felüljárója látható. Közepes állapotban van, feliratai elég jól olvashatók. A kép 2013 augusztusában készült.

Újpestet 1840-ben alapították, mai területét szép apránként hódította el Palotától (mintegy 110 év kellett hozzá). Amikor 1843-46-ban a határköveket kihelyezték, a mai IV. kerület zöme még Palota községhez tartozott. Így a határkövek egy része a mai IV. (illetve átcipelése óta a XIII.) kerületben van, feliratuk azonban Palota, hiszen akkor még ehhez a településhez tartozott a vidék. Szentpétery Tibor a nyolcvanas-kilencvenes években bebarangolta egész Pestet és Budát, a régi határköveket, illetve nyomaikat kutatva. Összeírta mindazt, amit talált, és a Budapesti Városvédő Egyesület jóvoltából könyv formában kiadta. Eszerint a régi palotai határkövekből még 9 darab volt meg, ebből négy Újpesten, öt pedig Zuglóban. Utóbbiak közül négy Rákospalota, és egy Pestújhely határán (1846-ban még Pestújhely sem létezett!). Egyébként ezeknek a köveknek a zöme még meglehetősen háborítatlanul álldogált, szemben más külvárosok határköveivel, melyeknek kalandosabb sors jutott: volt, amit beépítettek egy lakóház falába, vagy kerítésébe, más kidőlt, megint másikat elcipeltek és ledobtak másutt.

A 85-ös számú, 1846-ban felállított határkő a XV. Rákospalotai körvasút sor 24-gyel szemben, helyrajzilag Zuglóban. A kő nincs már jó állapotban, töredezett, felirata olvashatatlan.

A palotai kövek közül egyet, amely már kicsit megdőlve álldogált a Rákospalotai körvasút sor mentén, Szentpétery kezdeményezésére átszállítottak a Bosnyák térre, a Geodéziai Vállalat székháza elé, ahol kialakítottak egy határkövekből és földmérési jelekből álló parkot. Ez a park ma is megvan, igaz, igen gondozatlan, a Rákospalotáról származó követ csak alakjáról tudtam azonosítani, feliratai lekoptak ("ő" volt a 73-as számú kő). Jelenleg is helyén áll a 81-es számú (Pestújhellyel szemben), a 84-es, 85-ös, 86-os szép egymásutánban Rákospalotával szemben. Eltűnt viszont azóta a 75-es kő, noha 1995-ben még megvolt, a XIV. Vezseny utcában. A többi kő már Újpest, illetve Angyalföld területén keresendő: 2010-ben a IV. Dugonics utca 15. előtti 93-as számú határkő méltó környezetet kapott az Újpesti Városvédő Egyesület és a környék lakóinak jóvoltából, de a 90-es és 89-es számú kő is megvan a mai IV. kerületben.

A 84-es számú, szintén 1846-os határkő a közeli állatorvos reklámfeliratával (XV. Rákospalotai körvasút sor 34-gyel szemben). Feltételezzük, hogy az állatorvos nem is tudja milyen régi tárgyi emléket pingált(atott) ki. Maga a kő egyébként nincs rossz állapotban, vésetei is olvashatók. A képen egyébként a háttérben a Kolozsvár utcai kereszteződés látható már (a kép 2013 augusztusi).

Érdekessége ezeknek a köveknek, hogy némelyikük földmérési alappontként is szerepet kapott (pl. a 81-es). Az 1930-as években egyrészt újrajelölték a városhatárt (ekkoriban alakították ki például a mai XIII. és XIV. kerületek elődeit), s pótolták az időközben elveszett határköveket, igaz, ezek kisebb méretűek voltak, és furcsamód több tűnt el belőlük, mint idősebb kollégáik közül (legalábbis a palotaiak közül). A megfelelően elhelyezkedő határköveket háromszögelési pontnak választották ki, némelyikbe pedig szintezési jelet ütöttek - írja Dr. Varga József  építőmérnök, egyetemi adjunktus épp a Dugonics utcai határkő újrafelfedezésével kapcsolatban született cikkében. Ezek némelyike még ma is használatos szintezési pontként, így a határkövek egyike-másika nemcsak a múltat idézi, hanem új funkciót is kapott.

Kellemes árnyékos helyet kapott a 81-es számú, 1846-os kő, bár eredeti nagysága már nem érzékelhető, hiszen zöme a föld alatt található (ez egyébként a Szentpétery-könyvben tévesen 82-esként szerepel). Helyrajzilag szintén Zuglóban található, de természetben ez az egyetlen, amelyik Pestújhelyhez esik közel: a Rákospalotai körvasút sor 79-cel szemben található. Vélhetően 1933-ban ütötték bele a szintezési pontjelet "Budapest szintezése 628" felirattal.

A fentebb említett palotai határkövek és környezetük ma meglehetősen gondozatlanok. Az egyik követ például reklámfelületként használta egy közeli állatorvos: befestette és az állatgyógyászat kék keresztjével jelölte a közelben lévő rendelőjét. Kárt ugyan nem okozott ezzel, de ahhoz képest, hogy Palota legrégebbi tárgyi emlékeinek egyikéről van szó, nem biztosít túl méltó környezetet. Az újpesti 89-esen már tíz éve is graffitik díszelegtek, és talán ott a legrosszabb a környezet is. A Bosnyák térre áthelyezett 73-as, és az eltűnt 75-ös kivételével a többi kő még nagyjából ott van, ahol régen a határ volt, de gondozásnak nincs nyoma rajtuk, pedig nem igényelnének sok munkát. Talán a környezetüket lehetne kicsit rendezni, és igény szerint a feliratokat megerősíteni, olvashatóvá tenni - vagy csak egy táblával jelölni, mi is van itt...

Csak valószínűsíteni lehet, hogy ez a 73-as számú palotai határkő, mivel feliratai teljesen elkoptak, olvashatatlanok - alakjából következtettem, hogy ez az (1995-ben állítólag még láthatók voltak). Ez került legmesszebb az eredeti helyétől: jelenleg a XIV. Bosnyák téren a geodéziai emlékparkban található. Úgy tudom Szentpétery Tibor szállíttatta ide, mert eredeti helyén már kidőlt. Masek János adatai szerint hármas határkő, ez állt Pest-Rákosszentmihály-Rákospalota határán. 1956-ban már egy kisebb kővel állandósították az eredeti helyétől egy méteren belül, tehát valószínűleg régebben eldőlt már.

Források:

dr. Szentpétery Tibor: A XVIII.-XIX. században kihelyezett budapesti határkövek albuma (BVE, 1995)
Masek János: Pesti határkövek
Budapest határkövei a Google térképén
Dr. Varga József: A Dugonics utcai határkőről (Varga József honlapja, dátum nélkül, cca 2004.)
Újpest újság: Határkőavatás a Dugonics utcában 2010. VII. 25.
A határkövek felkutatásában nagy segítséget kaptam fotók, térképek, korábbi feltalálási helyek azonosításának leírása formájában Krizsán Sándortól, Kemsei Zoltántól és Falus Lászlótól, amit ezúton is köszönök