Kapcsolat

palotabarat a gmailen, és XV. kerületi blog a Facebookon.

2015.10.14. 08:19 Rátonyi Gábor Tamás

A Phöbus vállalat, mint Rákospalota és Pestújhely áramellátója, és az Újpesti Erőmű

kicsi_phobus.jpg

Muszáj írnom a Phöbusról és az erőműről még akkor is, ha ez a vállalat nem is Rákospalotán volt. Sem a központja, sem az erőműve nem a településen működött, mégis évtizedekig szoros kapcsolatban volt Rákospalotával és Pestújhellyel, így nem kerülhetem meg, hogy néhány információt megosszak, később ugyanis hivatkozni fogok rá. De ne várjon senki komplett üzemtörténeti tanulmányt, csak azokból az információkból szemezgettem, amelyek alátámasztják, hogy a Phöbus és az erőmű a környék - Újpest, Rákospalota, Pestújhely - meghatározó, de igen-igen ellentmondásos intézménye volt.

Röviden összefoglalva: a Phöbus egy áramszolgáltató cég volt, amely fénykorában elsősorban Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegyében működött, de nagy megrendelője volt a Magyar Államvasutak is. Amolyan korabeli ELMŰ volt (vagy inkább ÉMÁSZ, hogy hangsúlyozzam erőteljesebb kötődését a vidékhez). A vállat nevét írták Phoebus, Phőbusz, Phőbus sőt Főbusz formában is, ám hivatalosan Phöbus Villamos Vállalatok Részvénytársaságnak hívták. A név eredetét a görög napisten Apollón jelzőjéig, a phoiboszig, vagyis "ragyogó, fénylő", másként "fényt hozó" kifejezésig lehet visszavezeteni.

reformatus_imahaz_varga_istvan.jpgEgy apró részlet, amire szerintem velem együtt még soha senki nem figyelt fel: a református imaház előtt az úttest fölé kifeszített vezetéken lóg a közvilágítási lámpa - ez is Phöbus kiépítés és üzemeltetés (Varga István gyűjtéséből)

A céget 1905-ben alapították Villamos Vállalatok Részvénytársasága néven. A cég a villamos áram ipari felhasználásának elterjedését, az erre épülő konjuktúrát használta ki. Villanytelepet létesített Gyöngyösön, a tátrafüredi helyiérdekű vasút áramellátását biztosította és több település elektromos ellátásban volt érdekeltsége. Elnyerte továbbá a MÁV budapesti rendezőpályaudvarai kivilágításának munkáját is.

1908-ban vette fel a Phöbus Villamos Vállalatok Rt. nevet, ezzel egyidőben a Belvárosi Takarékpénztár jelentős alaptőke-emelést hajtott végre, ami részvénykibocsátással történt. A Phöbus székhelye, vagyis irodája a Budapesti Czím és lakásjegyzék szerint 1909-ben a mai V. Irányi utca 27-ben majd 1911-től a XIV. Stefánia út 32-ben volt, 1913-tól azonban már az V. Petőfi Sándor (akkor: Koronaherceg) utca 2-ben találjuk. A telephely mindvégig az Újpesti Erőmű volt, ami ma is működik a IV. Tó utca 7. szám alatt.

veresegyhaz_vasutallomas.jpgVeresegyház HÉV-állomás 1911-ben. A képen is jól kivehető felsővezetékek kiépítése és a villanyáram-szolgáltatás is a Phöbus feladata volt (forrás: Vasútállomások.hu)

Az 1908-as változások oka az volt, hogy elnyerték a Vác-Budapest-gödöllői helyiérdekű vasút elektromos ellátásának feladatát. Ez a vasútvonal ma Budapest-Veresegyház-váci vonalként ismert, és átadásakor, 1911-ben ez volt (kis)Magyarország első villamosított vasútvonala. A Phöbus számára ez volt a legjelentősebb megbízás, olyannyira, hogy maga is a vasút befektetőjévé vált, sőt, a vonal mentén telkeket vásárolt, melyeket parcellázott - nyilvánvalóan azzal a szándékkal, hogy későbbi lakói maguk is a vasút utazóközönségének részévé váljanak.

Ennek a vonalnak az áramellátásához, és a cég további terveihez komoly erőműtelepre volt szükség. A telepet Rákospalota Istvántelek városrészének és Újpestnek a határán - közigazgatásilag Újpesten - 1908-ban kezdték felépíteni és 1910-ben kezdte meg az áramszolgáltatást. A helyiérdekű vasút 1911 szeptemberében indult, addigra a Phöbus már megkötötte a közvilágítás szolgáltatására szóló szerződést Újpesttel és Rákospalotával is. Hogy Újpesten mikor indult a elektromos közvilágítás, azt nem tudom pontosan megmondani, de Rákospalotán 1912. május 15-én kapcsolódtak fel az első utcai villanylámpák - erről írok majd később hosszasan egy másik bejegyzésben.

reklamok_phobus_800.jpgA Phöbus reklámja az 1930-as évekből (kiemelés tőlem)

A Phöbus a megye észak-keleti területén terjeszkedett tovább, a vállalat lett a szolgáltatója Alag, Cinkota, Gödöllő, Mátyásföld, Pécel, Pestújhely, Rákoscsaba, Rákoskeresztúr, Rákosszentmihály és számos más környéki településnek, de Kőbánya, vagyis Budapest X. kerülete áramellátásában is részt vett az Újpesti Erőmű. Ahol megjelent a közvilágítás, ott hamarosan a házakban, lakásokban is felgyulladtak az első lámpák, tehát nem csak ipari, hanem lakossági áramszolgáltatóvá is vált a cég. Emellett megmaradt a kapcsolat a vasúttársasággal is, hiszen a pályaudvarok áramszolgáltatása mellett mindvégig a Phöbus adta a delejt a Vác-Budapest-gödöllői HÉV-hez. 1926-ban a Phöbus fuzionált más szolgáltatókkal, így jött létre a különös nevű Részvénytársaság Villamos és Közlekedési Vállalatok Számára cég.  A Phöbus mint márkanév nem szűnt meg, de mint önálló vállalat igen.

Az Újpesti Erőművet folyamatosan fejlesztették. Kezdetben széntüzelésű kazánok hajtották azokat a turbinákat, amelyek az áramot szolgáltatták. 1917-ben a lakossági áramszolgáltatás bővülése, illetve a főváros áramvásárlási igényének kiszolgálása miatt újabb kazánok álltak szolgálatba. 1935-ben, az akkor már több mint két évtizedes kazánokon jelentős rekonstrukciót hajtottak végre és két új kazánt is építettek. A II. világháborút követően izgalmas időszak kezdődött a cég életében: Budapest közigazgatási területén egyetlen működő erőmű maradt, de az is csak szűk, környékbeli ellátást tudott biztosítani. Az Újpesti Erőművet fogták be munkára, a korábbi két műszakos munkarendet három műszakosra váltották, a termelt energia jelentősen hozzájárult a főváros áramellátásához.

phobus_plakat_2.jpgA Phöbus karácsonyi plakátja 1937-ben (forrás: Reklám és Kirakat, Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum - Miénk a ház blog)

1968-ban a szénről áttértek a földgázüzemelésre, 1978-tól pedig - az Újpesti lakótelep felépültével - a villamosenergia mellett a távfűtési rendszerbe kapcsolt melegvízszolgáltatást is nyújt az erőmű. A 2002-ben befejeződött utolsó rekonstrukció után az Újpesti Erőmű 57 ezer lakást és 2000 egyéb felhasználót lát el távhővel, innen biztosítják a Chinoin gőzellátását. Az erőmű honlapján szereplő adatok szerint 111 MWe elektromos energiát termel. A  Phöbus által épített erőmű ma a Budapesti Hőerőmű Vállalat tulajdonában van.

A Phöbus megítélését tekintve külön kell választani a szakmai visszaemlékezéseket és a községek, illetve a lakosság véleményét. Szakmai szempontból a Phöbus egy jelentős áramszolgáltató vállalat volt korszerű villamostelepekkel, melyeknek a fejlesztése folyamatos volt. Az üzemgazdaságosság egyre nagyobb teret nyert a vállalat mérnökeinek szemléletében, ezért a fejlesztések jelentős része az optimális termelést - ha mai szemmel nézzük, akkor a környezetvédelmet is - szolgálták.

A közfogyasztást, vagyis az elektromos áram otthoni felhasználásának az elterjedését egyfajta kulturális missziónak tekintették, amiben van némi igazság, hiszen a háztartási gépek jelentősen megkönnyítették és meggyorsították a háztartási és ház körüli munkákat, átalakították és jelentősen megkönnyítették a családok életét.

ujpesti_eromu_panoramio.jpgAz Újpesti Erőmű ma - vagyis 2011-ben - wexor1 képén. Akár hiszi a Kedves Olvasó, akár nem, képtelen voltam az erőműről korabeli fotót találni...

Maga az elektromos áram egy új erőforrás volt, meg kellett tanulni együttélni vele. Kezdetben sok problémát okozott, hogy miként kell mérni a fogyasztást? Hiteles-e a mérés? Mennyit fogyasztanak a háztartási gépek?  Manapság amilyen könnyen meg tudjuk ítélni, hogy egy monitor vagy egy mosógép fogyaszt-e többet, annyira nem volt egyértelmű a századelőn élőknek, hogy mit fogyaszt és mibe kerül a villanykörte vagy a főzőlap használata. A vállalat hálózata újdonság volt minden település lakóinak, akik gyakran - tudatlanságból, félelemből, haragból - károkat okoztak a berendezésekben. Ez a probléma a Phöbus működésének a kezdeti éveiben volt jelentős.

A vállalat megítélése a közvélemény szemében azonban egyértelműen negatív volt. Az áramdíj drága volt, a hálózat kiépítését az ügyfeleknek kellett megfizetni, a feltételek igen szigorúak voltak. Abban az időben - vagyis az I. világháború körüli időszakban - az áramszolgáltató a községekkel kötött szerződést, és rajtuk keresztül adta el az áramot a lakosságnak. Csak az 1920-as, 30-as években terjedt el az, hogy közvetlenül a lakókkal kötötték meg a szerződést.

phobus_aramszamla_1935_a.jpgA Phöbus áramszámlája 1935-ből. A fogyasztó újpesti volt

Az áremelések és a bonyolult árstruktúra miatt állandóan bírálták a vállalatot.Az akkori fizetőeszköz, a korona elértéktelenedése miatt azonban az áremelés mögött mégis voltak elfogadható indokok, ám ezt a sajtó, a fogyasztók és a községek egyaránt elutasították. A magas áramdíj olyannyira foglalkoztatta a közvéleményt, hogy ennek 1932-ben és 1937-ben is jó választási eredményeket köszönhetett a kampányában e témára fókuszáló Magyarországi Szociáldemokrata Párt.

Az áramdíj mellett állandó bírálat tárgya volt, hogy a szolgáltatói hálózat kiépítését kezdetben a leendő ügyfélnek kellett finanszíroznia. Ha valaki villanyt akart a házába, lakásába, az odáig tartó vezeték kiépítését is meg kellett fizetnie. Mikor nagyjából kialakult a hálózat egy településen belül, akkor állt elő a szolgáltató az ingyenes bekötés ajánlatával, amit a vállalat nagy attrakcióként tálalt, miközben mindenki tudta, hogy sok ügyfél pénze benne van már abban a hálózatban.

ujpesti_eromu_kapu.jpgHangulatos képpár az erőmű kapujáról (Szeifert Natália 2014-ben készült képei innen)

A Phöbus más tekintetben is a sajtó céltáblájává vált. A Vác-Budapest-gödöllői HÉV-ben való részvétele miatt részvénykibocsátásra került sor, amit elsősorban kispénzű befektetők jegyeztek le. Mivel a helyiérdekű vasút nem hozta a várt eredményeket, a részvények árfolyama csökkent. A vállalat különböző manipulációkkal - elsősorban pozitív jövőkép festésével - igyekezett a részvények árfolyamára hatás gyakorolni, amely előbb valóban erősödött, majd a lufi kipukkadása után jelentősen zuhant. Sok, a korabeli reklámoknak hívő kisbefektető vagyonkája úszott el a részvényárfolyam ingadozásán. Persze, ez nem volt különb más részvénytársaságok árfolyamingadozásainál, de az eset a sajtó számára ismét reflektorfénybe állította a vállalatot.

Úgy vélem a Phöbus nem különbözött bármelyik más korabeli részvénytársaságtól. A visszásságok, negatívumok a kor gyengébben szabályozott piaci viszonyai között ha nem is természetesek, de jogilag nehezen támadhatók voltak. A cég megítélésekor mindenképpen figyelembe kell venni, hogy egy új energiafajta elterjedésében játszott szerepet. És bizony amennyire nem volt jelentős a vállalkozás a főváros életében 1945 előtt, annyira jelentős volt Rákospalota és környéke szempontjából.

facebook_kovetes.jpg

Források:

Korabeli újsághírek
Járosi Márton, Varga István (szerk.): A Budapesti Hőerőmű Vállalat történetéből (BHV, Budapest 1990)
Budapest áramellátásának története 1893-1933 (Budapest Székesfőváros, 1934)

Szólj hozzá!

Címkék: intézmények áramellátás ipartörténet közvilágítás 1911 Újpest Rákospalota Pestújhely helyiérdekű vasút Phöbus Villamossági Vállalat


A bejegyzés trackback címe:

https://bpxv.blog.hu/api/trackback/id/tr977869520

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.