Kapcsolat

palotabarat a gmailen, és XV. kerületi blog a Facebookon.

2015.07.15. 09:28 Rátonyi Gábor Tamás

Káposztásmegyer rövid története

 

kicsi_kaposztasmegyer_alapko.jpg

Káposztásmegyer ma már szinte csak egy lakótelep. Azonban Káposztásmegyer-puszta néven sokáig Palota község legnagyobb külterülete volt, még Megyerként pedig a honfoglalás korának egyik települése. Igazán ősi birtok, érdemes kicsit többet tudni róla még akkor is, ha ma már csak egy szűk kis városrész és nem is nálunk, hanem a IV. kerületben található.

 

 

Megyer környéke már a honfoglalás előtt lakott vidék volt, az ideális folyami átkelési helyszín miatt hozhattak létre itt település(eket). Ezekről keveset tudunk, de jelentőségük is csekély volt. Később a honfoglaló Megyer törzs tagjainak egyik szálláshelyeként alapították a falut - nem mellesleg ennek a törzsnek a nevéből eredeztetik a magyar szó kialakulását is. A környéken nem ez volt az egyetlen falu, a Duna folyásirányának megfelelően Megyertől lefelé helyezkedett el az Árpád híd vonalában Új-Jenő (Mindszent), a Rákos-patak torkolatánál Besenyő (Szent László), a Margit híd pesti hídfője környékén Jenő és nem sokkal lejjebb alakult ki Pest. Megyer azonban a törökök érkezésekor kiürült, lakói elmenekültek vagy meghaltak.

kozepkori_telepulesek.jpgÉrdekes, hogy Megyert mint létező, virágzó települést mutatja az 1940-ben megjelent  térkép. Ám ha száz évvel korábban készült volna, akkor becsíkozott, vagyis pusztává vált jelölést kapott volna (forrás: Gárdonyi Albert: Középkori települések Pest határában (Tanulmányok Budapest Múltjából 8., 1940)

A török időkig tehát a környéken nem csak Palota, hanem több más település is létezett. Megyer településre a XIX. századig emlékeztetett egy templomrom, amit még Rómer Flóris és Arányi Lajos régészek is láttak és leírtak 1863-ban és 1874-ben. Ez a rom a Megyeri Csárda közelében állt (a mai Váci út 117. sz. telken), és a középkori település lakói használták. A templom romjai valamikor a XX. század elején tűnhettek el véglegesen, tulajdonképpen mint építőanyagot használták fel elsősorban a csárda építéséhez és bővítéséhez.

A Kiss Lajos-féle földrajzi etimológiai szótár szerint a Káposztás előtag a falu lakói által termesztett növényből ered, a megkülönböztetésre pedig azért volt szükség, mert országszerte több település is viselte a Megyer nevet - többek között Pécs és Veszprém közelében is. A törökök uralma alatt elpusztásodott, néptelen terület a XVIII. században palotai földesurakhoz került, s így lett Palota területének része. Ebben az időben Káposztásmegyer tulajdonképpen Pest északi határától kezdődően egyetlen hatalmas földdarab volt, ami Palota község és a Duna közé "szorult". Tehát Palota és a Duna között mindent Káposztásmegyernek hívtak, s lakatlansága miatt térképeken rendre Kápsztásmegyer-puszta néven említették. A hatalmas területen túl sok mindent nem lehetett volna felfedezni: itt húzódott a váci országút, kijjebb a Megyeri Csárda, a dunai szigeteken folyt némi halászat, volt egy "téglavető", vagyis amolyan kisebb téglagyár-féle, valamint a palotai parasztok béreltek és műveltek földeket és ezzel Káposztásmegyer gazdaságának XVIII. századi leírását nagyjából meg is adtuk.



kaposztasmegyer_18_sz.jpgKáposztásmegyer és Palota egy XVIII. századi katonai térképen. Tényleg puszta volt, a csárdán és az országúton kívül semmi nem látható rajta (forrás: az Első katonai felmérés /1763-1787/ térképe, mapire.eu)

1831-ben Károlyi István megalapította Új-Megyer néven a későbbi Újpestet. Az új település magja a mai Váci út és Árpád út kereszteződésében volt, és innen növekedett eleinte kisebb részben Palota, nagyobb részben Vác irányába. Minden egyes házhely és telek, ami létrejött Újpesten, valójában Káposztásmegyertől - és ezáltal Palotától - hódított el egy-egy kis darabot. Tehát ahogy Újpest növekedett, úgy Káposztásmegyer egyre "fogyott". A mai állapotot megelőző utolsó körülírható káposztásmegyeri terület 1922-es: ekkor mindent, amit a mai újpesti Fóti úttól északra terült el, Káposztásmegyernek hívtak, ami attól délre feküdt, az Újpest, illetve Rákospalota volt.

Káposztásmegyer mindig is elkülönülő külterülete volt Palotának, amely az 1860-as úrbéri rendezés során a Károlyi család uradalmi birtokává vált. Tehát ott házhelye palotai parasztoknak sosem volt, gazdasági tevékenységet pedig kizárólag az uraság kezdeményezésére és engedélyével végezhettek. Közigazgatásilag ugyan Rákospalotához tartozott, de mint magánbirtok csak áttételesen gyakorolt hatást a község életére. A mindenkori földesurak igyekeztek a terület gazdaságát fejleszteni, ez Csekonics József tulajdonlása idejében vett komolyabb fordulatot, ám leginkább a Károlyi-család tulajdonában lett hangsúlyosabb gazdasági tényező.

kaposztasmegyer.jpgEgy képeslap vélhetően az 1910-es évekből. A bal alsó kép mutatja a káposztásmegyeri uradalmat, azon is a jobb oldalon végighúzódó hosszú fehér épületben voltak az istállók

1810-15 között juhok tenyésztéséhez szükséges gazdasági épületek jelentek meg a káposztásmegyeri birtokon, s ugyanebben az időben fogták először iparszerű munkára azt a palotai malmot is, amelyikből később a növényolajgyár fejlődött ki. 1815-ben - tehát épp 200 évvel ezelőtt - létesült a Szilas-patak mentén posztógyár, melynek nyersanyagigényét részben a káposztásmegyeri juhtenyésztés szolgáltatta. Bazsó Gábor 2005-ben az Újpesti Helytörténeti Értesítőben közölt egy részletes leírást a káposztásmegyeri uradalmi központról.  Eszerint a mai IV. Fóti út  56. szám alatti telken (a Baross utca torkolatától a Palota felé eső oldalon) volt az uradalmi központ, és az épületcsoport az 1960-as évekig, illetve a Mikroelektronikai Vállalat megépítéséig látható volt - mára azonban semmi nem maradt belőle.

A majorságban istállók, egy svájci stílusban épült tehenészet, szecskavágó épület, és a tiszttartó lakását is magábafoglaló főépület volt a XIX. században. Ekkor már jelentős mezőgazdasági központként lehetett említeni a káposztásmegyeri uradalmat ami ebben az időben még Rákospalotához tartozott - bár mint írtam ennek csak közigazgatási szempontból volt jelentősége. Újpest - melyhez értelemszerűen jóval közelebb esett a majorság - elsősorban iparváros volt, a mezőgazdaságot szinte csak a káposztásmegyeri uradalom jelentette. Jellemző adat (1949-ből), hogy Újpesten 25 ezer iparban dolgozó munkás élt és csak 569-en dolgoztak a mezőgazdaságban - döntő többségük itt az uradalomban.

kaposztasmegyeri_loversenypalya_1938.jpgA káposztásmegyeri lóversenypálya 1938-ban (forrás: Kölcsey Ferenc Dunakeszi Városi Könyvtár / FORTEPAN)

A mezőgazdasági központon kívül jelentős volt még a lótenyésztéssel, lóidomítással foglalkozó ún. Benson-telep, mely Thomas Benson angol zsoké-lótenyésztő vezetésével 1852-ben nyitott. A Károlyi István által szorgalmazott intézmény a Megyeri út- Fóti út kereszteződésének közelében volt, és 1899-ig csak angol származású vezetői voltak. A telep 1904-5-ig működött, egy időben versenyben állva az alagi és a palotai hasonló profilú intézményekkel, utóbb azonban az alagi ménestelep maradt fönn. Területén később vágóhíd és az UTE-stadion létesült, ma már nem maradt nyoma a lótenyészés hajdanvolt híres helyszínének. 1912-ben épült a Pestvidéki Versenyegylet lóversenypályája Káposztásmegyeren. Alapítójaként Pejacsevich Albertet említik, neki, illetve családjának Dunakeszin és Rákospalotán is volt villája (a palotai a II. világháborúban megsemmisült). A lóversenypálya 1944-ig működött, később ebből lett a Tungsram-pálya. A mai Káposztásmegyeri lakótelep lósportra utaló utcaneveit ez a pálya ihlette.

Káposztásmegyer - így a  Károlyi-uradalom is - 1922 március 29-én került át Újpest városhoz, mint azt ebben a korábbi bejegyzésben olvashattátok. Területe tovább zsugorodott, részben például az 1921-ben megnyitott Megyeri temetővel, az 1941-ben elkészült újpesti ONCSA-teleppel, majd a későbbi parcellázásokkal és a II. világháború utáni lakótelep építésekkel.Az 1950-es években még gyapottermesztéssel is próbálkoztak - természetesen sikertelenül.

Káposztásmegyer 1966Káposztásmegyer első díjas terve 1966-ból (forrás: Budapest folyóirat 1966 május)

A Káposztásmegyeri lakótelep építésére először 1966-ban készültek tervek - az első díjat az a Tenke Tibor kapta (Mester Árpáddal, Callmeyer Ferenccel és Környe Tiborral közösen), akit az Újpalotai lakótelep tervezőjeként ismertünk meg később. A ma ismert lakótelep azonban végül nem a Tenke, hanem a Zoltai István, Füzesséry Zoltán és Fekete Antal által 1980-ban elkészített tervek alapján épült fel 1983 és 1991 között. Később lakópark és egy munkahelyi övezet, valamint egy szálloda is épült a telep mellett, ma ezeket együttesen nevezzük Káposztásmegyernek.

A Megyer és a Káposztásmegyer névhasználattal kapcsolatban különösebb szabályszerűség nem fedezhető fel, amikor a Káposztásmegyer helymegjelölést rövidíteni akarták, szinte bármit "Megyer" névvel illettek (megyeri lóversenypálya, megyeri uradalom stb.). Városrészként Megyer és Káposztásmegyer lényegében a rendszerváltás után különült el: ami a Szilas patak és a Fóti út közé esik az ma Megyer, ami a Szilas-pataktól északra terül el, az Káposztásmegyer és Székesdűlő városrészhez tartozik - és a IV. kerülethez.

facebook_kovetes.jpg 

Források:

Gárdonyi Albert: Középkori települések Pest határában (Tanulmányok Budapest Múltjából 8., 1940)
Irásné Melis Katalin: Adatok a Pesti-síkság Árpád-kori településtörténetéhez (Budapesti Történeti Múzeum 1983)
Bazsó Gábor: Újpest első épületei ("Volt egyszer egy város..." Kossuth 2009)
Bazsó Gábor: Az egykori káposztásmegyeri major épületei (Újpesti Helytörténeti Értesítő 2005/3)
Lőrincz Róbert: A hajdanvolt káposztásmegyeri lóversenypálya (Újpesti Helytörténeti Értesítő 2005/4)
Lőrincz Róbert: A magyar lóidomítás egyik bölcsője, Káposztásmegyer 1852-1906 (Újpesti Helytörténeti Értesítő 2014/1)

Szólj hozzá!

Címkék: sporttörténet szomszédolás Újpest Rákospalota Tenke Tibor Káposztásmegyer Káposztásmegyeri lakótelep Károlyi István


A bejegyzés trackback címe:

https://bpxv.blog.hu/api/trackback/id/tr367621684

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.