Kapcsolat

palotabarat a gmailen, és XV. kerületi blog a Facebookon.

2014.06.12. 07:19 Rátonyi Gábor Tamás

Ember, város: Károlyi István

kicsi_karolyi_istvan.jpg

A Károlyiak olyanok Rákospalotának és Újpestnek, mint a Grassalkovichok Soroksárnak, vagy a Zichyk Óbudának. Nélkülük nem lehet történelmet írni, sőt, nélkülük nem az lenne a mai Újpest, Rákospalota, Soroksár vagy Óbuda, amilyennek ismerjük, hiszen részben ők írták cselekedeteikkel e települések történelmét. A nemesség szerepe ugyan a történelemben ellenmondásos - vagyis tettek jót, rosszat egyaránt -, de a településekre gyakorolt hatásuk révén mégis meghatározói voltak e közösségeknek.

 

Károlyi István (Bécs, 1797. november 18. - Fót, 1881. június 12.)

Ha ma egy átlagembert megkérünk, soroljon fel néhány híres Károlyit, a zömnek valószínűleg Károlyi Mihály, a szociáldemokrata-arisztokrata miniszter- majd köztársasági elnökünk neve jut eszébe. A történelmi érdeklődésűeknek talán még bevillan az a Károlyi Sándor, aki 1703-ban elfogta Esze Tamást, és ezt személyesen jelentette az osztrák császárnak, majd miután II. Rákóczi Ferenc állt a szabadságharc élére, csatlakozott a kurucokhoz. Végigharcolta a szabadságharcot Rákóczi generálisaként, majd 1710-ben ismét a császár mellé állt és a kurucvilág végét jelentő szatmári békekötés létrehozásában szerzett érdemeket. Nekünk azonban azt a Károlyi Istvánt is ismernünk kell, aki a XIX. században Rákospalota földesura, perekben ellenfele, egyszersmind a falu legnagyobb támogatója volt.


karolyiak.jpgCsúnya, de praktikus kivonatos családfa a Károlyiakról Józseftől Istvánon és Sándoron át Mihályig. A családfa csak a fiágat mutatja, tehát a feleségek és lánygyermekek nélkül, és nincs mindenki rajta.

A Károlyiak a honfoglaláskori Kaplony nemzetségig vezetik vissza családfájukat, a mai Románia területén található Szatmár megye Nagykároly és Kaplony települések jelentik az ősi birtokot. Rákospalotához tehát eredendően nem volt közük. Károlyi József - Károlyi István apja -, feleségével és családjával Bécsben élt, ahol 1803-ban, viszonylag fiatalon, 35 évesen egy párbajban halálos sebet kapott. Akkor úgy végrendelkezett, hogy gyermekei magyar szellemiségben nevelkedjenek Magyarországon. Károlyi István édesanyja, Waldstein–Wartenberg Erzsébet 1808-ban megvásárolta a fóti uradalmat Csekonics gróftól - ennek volt része Palota község is. Az édesanya azonban 1813-ban elhunyt, így a fiatal Károlyiak elárvultak (István ekkor 16, Lajos 14, György 11 éves volt). Károlyi István nagykorúságáig, vagyis 24 éves koráig egy gyám, édesanyja testvére gondozta a birtokot.

Károlyi Bécsben, majd Pesten a piaristáknál járt iskolába, s a jogot is Pesten végezte. Első felesége, a francia Dillon Georgina révén rokonságba került hugenotta származású európai uralkodócsaládokkal, s hozományként még egy óceániai szigeten, Martinique-on lévő ültetvényeket is kapott (ezeket a család utóbb párizsi bérházra cserélte). 1820-ban házasodtak össze - igazi szerelmi házasság volt, nem a szülők által forszírozott frigy -, első fia, Ede egy évvel később született, majd két lánygyermek örvendeztette meg a családot. A gyenge szervezetű fiatal Georgina azonban 1827-ben elhunyt.

Gróf Károlyi IstvánKárolyi István 1856-ban a Vasárnapi Újságban (forrás: Wikipédia)

Második feleségével, Esterházy Franciskával 1831 elején kötött házasságot, s még ugyanannak az évnek a végén született meg második fia Károlyi Sándor. Majd még egy lányuk született, ám Esterházy Franciska is elhunyt 1844-ben. Ezt követően egy különös betegség kísérte végig a gróf életét: csak bottal volt képes járni (1844-ben még csak 47 éves volt!), ám mikor valamilyen ügyben aktivizálhatta magát, a betegség is elhagyta, így például az 1848-49-es szabadságharcban a honvédek kiképzésében is részt vett - látszólag teljesen egészségesen. Ma pszichoszomatikus ismerjük az ilyen jellegű tüneteket, igaz, Károlyi Istvánnak valóban voltak szervi bajai, de leginkább szeretteinek sorozatos elvesztése viselte meg (egyik lánya 1840-ben - 18 évesen - lovasbalesetben halt meg).

Károlyi István egyszerre volt császárhű, katolikus, ugyanakkor lelkes hazafi is. E három tulajdonságának ellentmondásosságára az 1848-49-es forradalom és szabadságharc mutatott rá: IX. Piusz akkori pápa szabadságharcunk ellen foglalt állást, kijelentésével sok, a függetlenségi küzdelem mellett kiálló katolikus lelkiismeretét bolygatva meg. Károlyi István - egyedül a kor főnemesei közül - azonban egy egész lovasezredet szerelt fel a maga költségén. A tisztikar összeállításától a legénység kiképzéséig minden szervezőmunkában kivette részét. Őt nevezték ki Pest vármegye főispánjává (ami ezért ért fel egy felségsértéssel, mert ezt a tisztet mindig is a király képviselője, a nádor töltötte be). A szabadságharc bukását követően Batthyány Lajossal raboskodott együtt az Újépületben, pálcát is egyszerre törtek kettejük fölött: Batthyányt halálra, Károlyit két éves fogságra ítélve.

Fóti Károlyi-kastélyA fóti Károlyi-kastély, átépítése és bővítése Károlyi István kezdeményezése volt

1847-ben kezdődtek a jobbágyfelszabadítást kísérő úrbéri perek. Ezek lényege, hogy a nagybirtokokat a területén található települések lakói, és a volt uraság között felosztották. A mezőgazdasági kultúrájú Magyarországon ez alapjaiban rengette meg a társadalmat, de feltétlen szükséges volt a gazdaság fejlődésének elindításához. Károlyi 13 éven keresztül küzdött Rákospalota paraszti lakosságával a földekért. Mindenki a jobbat, termőbbet, a házához közelebbit akarta. Mivel a földek megművelését csak részben tartották számon iratokban, az ítéleteket zömében tanúvallomások, szokások, szokásjogok alapján hozták. Gondoljunk bele, a XIX. század közepén mekkora társadalmi jelentősége lehetett annak az ügynek, melyért a tanulatlan palotai parasztok küldöttségeket menesztettek a hivatalokhoz, ügyvédet fogadtak, pénzt áldoztak a maguk igazának bizonyítására. A mára lassan feledésbe merülő ügy ítéletét az érintettek természetesen eltérően értékelték: Károlyi István szerint igazságos és nagyvonalú lett a felosztás, a parasztok igazságtalannak és sérelmesnek tartották a nekik juttatott földeket. Mégis, e felosztás lett az alapja a falu későbbi gyarapodásának, mivel a felosztott földek zömét felparcellázták és beépítették a következő fél évszázadban.

Az, hogy a váci vasútvonal Rákospalota felé kanyarodik, a legenda szerint Károlyi István lobbizásának is köszönhető. Bizonyos, hogy nem volt közömbös az üggyel kapcsolatban, hiszen az ő birtokán építették a vasúti síneket. Már önmagában ez - a vasútépítés - is elegendő lenne, hogy Károlyit a település jótevői közé soroljuk, hiszen a vasút tette Palotát kedvelt kirándulóhellyé, a vasút hatására kezdtek kijárni ide a pestiek, s kezdődött a nyaralóvillák építése a mai Sződliget utca környékén, melyekben később letelepedtek a palotai jó levegőre vágyók, jelentős fejlődést indítva el a település társadalmában, s a vasút gazdaságélénkítő szerepéről még nem is beszéltünk. De adományozott telket 1855-ben a Juhos utcai evangélikus templom felépítéséhez is (egyébként templomépítéshez a földesúr mindig ingyen adta a telket, ez Újpest vonatkozásában szerződésben vállalt kötelezettség volt), s ő volt, aki a gazdaságfejlesztést támogatandó kertészképző létrehozását támogatva hozzájárult Rákospalota Istvántelek városrészének kiépüléséhez. A gyermekmenhely ötletének támogatása ugyan menye és felesége kezdeményezése volt, azonban mint családfő nyilván neki is szava volt az ügyben, így a Clarisseum felépítését is köthetjük Károlyihoz (az intézmény átadását már nem érte meg).

A Clarisseum 1894-benA Clarisseum 1894-ben (forrás: Vasárnapi Újság)

A kor gazdaságfejlesztő egyesületében, az Országos Magyar Gazdasági Egyletben Károlyi nagy szerepet vállalt (több Károlyi mellett ő is betöltötte egy időben az elnöki tisztet), De támogatott alapítványt a magyar írók segélyezésére, a könyvkiadással foglalkozó katolikus Szent István Társulat munkájában is részt vett. Az 1867-es kiegyezésig aktív politikusként vett részt a megye ügyeiben, s bár Ferenc József juttatta börtönbe a szabadságharc leverésekor, később az uralkodóval ők is "kiegyeztek", se megkapta a Szent István Rend nagykeresztjét. Károlyi uradalmának dolgozóit a korszak munkáltatóihoz képest jó körülmények között foglalkoztatta, tanulásukat támogatta, hiszen tudta, jól működő, modern gazdaságot csak képzett, elkötelezett dolgozók építhetnek.

Károlyit elsősorban országos kérdések mozgatták, helyi jelentőségű témákkal elsősorban Újpest, illetve Fót vonatkozásában foglalkozott. Másodszülött fia, Károlyi Sándor ismeretes inkább a helyi ügyek támogatójaként, neki - ti. Sándornak - van utcája Rákospalotán, Istvánnak pedig - mint Újpest alapítójának - a IV. kerületben. Mégis, ő, Károlyi István volt Rákospalota földesura abban az időben, amikor a település növekedésnek indult, s ő határozta meg azokat a mintákat, amiket fia, Sándor követett a települések fejlesztésének kérdéseiben.  Az idős gróf, akit élete során oly sok tragédia ért - szülei korai elvesztésétől testvére halálán át gyermeke eltemetéséig - magas kort ért meg. 1881-ben, 83 éves korában halálos ágyán még egy utolsó szivart kért, de elszívni már nem tudta, csendben elhunyt.

facebook_kovetes.jpg

Forrás:

Buda Attila: Gróf Károlyi István élete (Újpest Önkormányzata 1997)

3 komment

Címkék: történelem 1881 Újpest Fót 1797 Rákospalota Ember város Károlyi István


A bejegyzés trackback címe:

https://bpxv.blog.hu/api/trackback/id/tr986284801

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Mint tősgyökeres palotai - Károlyi Sándor utcai lakos nagy örömmel olvastam a bejegyzést. Köszönöm!
"Az, hogy a váci vasútvonal Rákospalota felé kanyarodik, a legenda szerint Károlyi István lobbizásának is köszönhető. Bizonyos, hogy nem volt közömbös az üggyel kapcsolatban, hiszen az ő birtokán építették a vasúti síneket."

**

:))

Károlyi, mint befektető támogatta a vasutat. De.

A vasút egyrészt a terepviszonyok miatt megy ara, amerre, másrészt Károlyi minél messzebb kívánta tudni a vasutat az európai hírű káposztásmegyeri tehenészetétől. És ez nem legenda, levéltári források támasztják alá.

Károlyi személyét "túlfényezik", korántsem volt az a felvilágosult személy, aminek láttatni akarják. Ugró már 1932-ben elkezdte ezt a heroizálást, és ezt élesztették fel 1990 után Újpesten. Lásd a forrásként felhasznált Buda Attila könyv.