Kapcsolat

palotabarat a gmailen, és XV. kerületi blog a Facebookon.

2014.03.04. 21:11 Rátonyi Gábor Tamás

Ember, város: Biharos Tóth István, bíró

kicsi_toth_istvan.jpg

Tóth István - vagy ahogy magukat megkülönböztették a Tóth-család egy másik ágától: biharos Tóth István - Rákospalota község, majd nagyközség legismertebb bírája volt 1862 és 1903 között. Vezetése alatt vált Rákospalota faluból nagyközséggé: megválasztásakor 2600 lakosa volt a településnek, nem sokkal leköszönése előtt a századfordulón már 25 ezren lakták Palotát. Ő volt a falu vezetője az úrbéri perek lezárásának idején, az ő idejében érkezett Palotára az első lóvasút és az első villamos is, és szintén az ő idejében hozták létre a Széchenyi-telepet, a későbbi Pestújhely alapját képző nyaralótelepet. A település fejlődése persze nem kizárólag az ő érdeme volt, de tett annyit a faluért és volt annyira népszerű, hogy negyven éven keresztül kisebb megszakításokkal mindig újraválasztották.

biharos Tóth István: Rákospalota, 1823. március 5. - Rákospalota, 1908. október 13.1

A Tóth család több generáción keresztül vezette Rákospalotát. Tóth István nagyapja - aki szintén István volt - 1700-ban telepedett le Rákospalotán, ahova Dunakesziről érkezett. Az akkori Árpád utca 11-ben volt háza (ma az Énekes utcai lakótelep található ott), és hamarosan bírónak választották. Az ő fia, B. Tóth János lett a következő bíró, majd az ő gyermeke, a mi Tóth Istvánunk bátyja, Tóth Ferenc lett az új vezetője a falunak. Így közel másfél évszázadon át kisebb-nagyobb megszakítással mindenkor Tóth volt a falu első emberének vezetékneve. A Tóth-család férfitagjai egyszerre voltak mesteremberek és parasztok. B. Tóth János mint bognár volt ismert, de földjén is dolgozott. Tóth István ugyan maga is kitanulta a bognármesterséget, és tovább is vitte a műhelyt, de Palota vezetőjeként vált a település legendás alakjává.

toth_istvan_felirattal.jpgTóth István bíró időskori portréja (forrás: Ádám Ferenc: 48 emlékezete Rákospalotán - XV. ker. Önkormányzat 2002)



Gyermek- és ifjúkorában Tóth István sokat utazott. Édesapja egy óbudai sváb családdal egyezett meg, hogy az ő gyerekük Palotára jön magyarul, Tóth István pedig Óbudára megy németül tanulni. Az ekkor megszerzett, magabiztos nyelvtudásnak a korabeli németes Magyarországon később igen sok hasznát vette. Nem mellesleg a XX. század elején is élő szokás volt a nyelvtanulás érdekében való gyerekcsere a sváb és a palotai családok között. Hasonló megállapodás keretében vetődött a szlovák nemzetiségű Csíktarcsára (ma Nagytarcsa), ahol tótul tanulhatott, s itt találkozott Petőfi Sándorral is. Alig egy évig tanult Pesten a ferenceseknél, majd 13 évesen  felhagyott az intézményesített tanulással. 1838-ban a nagy pesti árvíz idején maga is csatlakozott a segítséget nyújtókhoz, és kenyeret szállítottak a károsultaknak. Ám a víz elöntötte a Rákos mezején kialakított barakktelep környékét, így egy vízzel körülvett szigetté vált a tábor, s maga is ottrekedt. 15 évesen kiókumlálta miképp szökhet meg a víz fogságából, és lovával sikeresen hazatért Palotára - érettségéről és bátorságáról szól ez az intermezzo.

Később bejárta az országot, ahogy a korszak mesterséget tanuló legényei. Sokfelé járt, sokat tanult, mielőtt visszatért volna Rákospalotára átvenni apjától a bognárműhelyt. Nem tartott azonban sokáig a bognárság: 1848-ban ő is egyike lett annak a száz önkéntesnek, akiket Rákospalota állított ki a szabadságharcban való részvételre. A délvidéken harcolt a rácok ellen, majd hazatért, a szabadságharcban való részvételéről azonban nemigen emlékezett meg önéletrajzában. Ugyanebben az évben választották meg megyei küldöttnek, s lett a helyi árvák gyámja is. Tóth ekkor fiatal ember létére (25 éves volt) már több nyelvet beszélő, világlátott embernek számított. Józan gondolkodása, az övéiért való kiállása, fellépése (s nem utolsósorban megjelenése, termete) révén hamar ismert és népszerű tagja lett a falu közösségének.

Rákospalota, községházaA régi községháza - Tóth István munkahelye. A mai Kossuth utca-Csobogós utca sarkán állt, 1937-ben bontották le, mikor a tűtornyos református templomot építették (forrás: Mojzes Ildikó: Város születik Rákospalotai Múzeum, 2008).

Elismertségéhez egy különös esemény is hozzájárult. Nem sokkal megyei küldöttnek való megválasztását követően egy sajátos jelenség tartotta félelemben a falu babonás lakóit. Időről időre az egyébként is közvilágítás nélküli településen fények jelentek meg a faluszéli porták környékén. Főleg az asszonyokat nem hagyta nyugodni a félelmetesnek tűnő jelenség, aminek végül Tóth István járt a végére. A falu bakterével közösen éjszakákon át járták a határt, míg lelepleztek egy piromániás gazembert, aki a szalmakazlakat lobbantotta lángra. Elfogták, elnáspángolták, s ekkor híre ment: legyőzte a tüzes ördögöt. 1862-ben (egyes források szerint már 1860-ban) választották bíróvá. Őt hívták a falu határában elhunyt Székely Elek honvédőrnagyhoz, s derítette ki miféle szegénységben élt az öreg hadfi. Saját kezűleg ácsolt neki ideiglenes koporsót, s temettette a palotai régi temetőbe.

Ebben az időben kezdett kialakulni a Nyaralótelep, s lett Rákospalota egyre népszerűbb kirándulóhely a pestiek körében. Számos értelmiségi és más híresség fordult meg a faluban, akik mind keresték a társaságát: Rómer Flóris, Blaha Lujza, Klapka György, Reményi Ede, Lukácsy Sándor, Hampel József, Pulszky Ferenc, Jókai Mór, Táncsics Mihály - hogy csak a legismertebbeket soroljam - valamennyien kapcsolatba kerültek Tóth Istvánnal, és jó hírét vitték. Volt is miért: egyformán megtalálta a hangot úrral és paraszttal, értelmiségivel és tanulatlannal. Mondandóját példákkal, ókori klasszikusoktól vett idézetekkel támasztotta alá, ötletes és bölcs ember hírében állott. Egyik kedves idézetét Petrarcától vette: "Kicsiny hazában születtél? Igyekezzél azt naggyá tenni!". Megyei küldöttként kedvence volt a főispánnak. Ahogy kortársai mondották: mintája volt a falusi bírói hivatásnak. Ferenc József is kitüntette, alighanem kevés ennyire megbecsült és ismert falusi bíró élt az országban.

Tóth István és Bezsilla NándorTóth István a kép jobb szélén álldogáló fehérszakállú férfi. A felvétel ismeretlen helyen és időpontban készült, Buza Péter Palotai tegnapok c. könyvében jelent meg.

1903-ban idős emberként vonult vissza. Gyermeke nem volt, ugyanakkor három házassággal a háta mögött vagyona sem. A község által megszavazott kegydíjból éldegélt még öt évig a Kisfaludy utca 18. alatti utolsó lakhelyén. Önéletrajzát környezete biztatására már 80 éves korán túl vetette papírra, meg is jelent 1904-ben, majd 1984-ben reprint kiadásban is. Alig néhány nappal a rákospalotai Kossuth-szobor avatása előtt, 1908. október 13-án1 hunyt el végelgyengülésben, a régi palotai temetőbe temették. A temető 1949-es felszámolásakor maradványai, sírja eltűntek. 1922-ben, épp Rákospalota várossá válása előtt egy évvel nevezték el róla a Pótlék-dűlőben akkoriban kialakult hosszú utcát, ami ma is a nevét viseli, s közismert megállóhelye a villamosoknak, buszoknak.

1Tóth István önéletrajzi könyvének 1984-es reprint kiadásához Vámbéri Gusztáv írt előszót, ebben halálozási dátumát 1908. október 16-ára teszi. Az eredeti anyakönyvben szereplő bejegyzés azonban ezt felülírja: 1908. október 13., este 10 órát tüntettek fel halálozásának időpontjaként (Köszönet Varga Istvánnak, hogy az anyakönyvi bejegyzéssel pontosította a dátumot!)

Érdekel más, a kerülethoz kötődő személyek életrajza? Az Ember, város sorozat már megjelent és tervezett cikkei ezen az oldalon tekinthetők át.

Szólj hozzá!

Címkék: történelem 1908 1823 Rákospalota Ember város Tóth István


A bejegyzés trackback címe:

https://bpxv.blog.hu/api/trackback/id/tr275815551

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.