Kapcsolat

palotabarat a gmailen, és XV. kerületi blog a Facebookon.

2013.08.12. 07:00 Rátonyi Gábor Tamás

A 67-es villamos története

kicsi_67.jpg

1997-ben megszűnt, tehát ma már nem közlekedik a 67-es villamos, és abban az időben már nem is volt túl nagy jelentősége a kerület életében, hiszen csak a MÁV-telepig járt. Azonban a két világháború között, mikor még csak az Öv utcáig közlekedett, annyira fontos vonalnak számított, hogy helyi politikusok minden választáskor kampányígéretet tettek arra, hogy meghosszabbítják Palotáig a vonalat. Mire azonban kiért hozzánk, már több versenytársa is akadt, legfőképpen a busz.

 

A 67-es villamos története egybeforr az Erzsébet királyné útja villamosközlekedésének történetével, a járat ugyanis elsősorban Zugló közlekedéstörténetének része. Az Andrássy út 1876-os elkészültét követően  a város elkezdett terjeszkedni a Városligeten túlra, a mai XIV. kerület irányába. A korábbi kertészetek helyén lassan villák, egyszerű bérházak épültek. Akkoriban ez a terület még a VII. kerülethez tartozott közigazgatásilag, bár a városrész neve Szugló formában már létezett. A XIV. kerület mint önálló közigazgatási egység névleg csak 1930-ban, a gyakorlatban pedig 1935-ben alakult ki, ami jól mutatja a város fejlődésének, terjeszkedésének történetét.

Hirdetés 1912-bőlKorabeli hirdetés a Népszavából: fejlődik az Erzsébet királyné útja 1912-ben (forrás: Fővárosi blog)


1884-ben adták át a Keleti pályaudvar épületét, ami akkoriban igencsak a város szélét jelentette, a lóvasutak nem is mentek tovább, ott volt a végállomás. Abban az időben több tömegközlekedési vállalat is működött Budapesten, a környék vonalait a Budapesti Közúti Vaspálya Társaság (BKVT) üzemeltette. 1885-ben még hosszabbítottak a vonalon a mai Thököly (akkor: Csömöri) úton haladtak tovább a lóvontatta társaskocsik. A századfordulóhoz közeledve a lóvasutat lassan felváltotta a villamos, 1897 végétől a mai Zugló vasútállomásáig már az járt. 1902-ban már a Mexikói út-Erzsébet királyné útja útvonalon a mai Nagy Lajos király útjáig (akkor: Hajtsár út), 1903-tól pedig az Öv utcáig járt a villamos - s ez maradt a végállomás még közel fél évszázadig, vagyis nem jöttek át a szerelvények Rákospalotára és Pestújhelyre sem.

Ebben az időben (1903) még nem volt számjelzésük a villamosoknak. Színes zászlókkal és tárcsákkal jelölték a vonalakat, illetve a villamoskocsin szereplő kiírásokkal, ami az útvonal főbb pontjait és a végállomásokat mutatta. Ennek egyszerű oka volt: a közlekedési társaságok pontosan tudták, hogy az utazóközönség számottevő része írástudatlan, nem tudta volna értelmezni a számjegyeket, ám a színes tárcsák, zászlók könnyen megjegyezhetők voltak. 1910-ben azonban változott a szisztéma, ugyanis a vonalhálózat olyan összetetté vált, hogy a korongok szín-és forma kombinációi lassan követhetetlenné váltak (ne feledjük, az autóbuszközlekedés csak 1915-ben indult meg, és évtizedekig tartott, amíg versenytársa lett a villamosnak). Bevezették hát a villamosvonalak számozását, méghozzá úgy, hogy az egyik társaság páros, a másik páratlan számjelzéseket kapott, míg a harmadiknak a betűk jutottak. Így lett az Öv utcai végállomású villamosvonal a viszonylatszámozás kezdetén 1-es. Ebben az időben az 1-es igen hosszú vonal volt: az Öv utcától indulva az Erzsébet királyné útján, Mexikói úton, Thököly majd Rákóczi úton haladva a mai Károly körút - Bajcsy-Zsilinszky út - Nyugati Pályaudvar - Váci út vonalon egészen az Északi vasúti összekötő hídig, vagyis Újpestig járt. Hamarosan azonban túl hosszúnak bizonyult az 1-es vonal, így azt kétfelé vágták: 65-ösre változott a zuglói villamosjárat száma, és már csak a Keletiig járt: ez 1911-ben történt, látható, hogy a későbbi 67-esnek ez már közvetlen jogelődje.

Lóvasúti viszonylatjelzésekA lóvasutak viszonylatjelzései 1910-ben (forrás: Dr. Kazinczy László: Városi közlekedés - a közúti vasutak) Kattintásra megnő a kép.


És most ugorjunk haza: 1910-ben már javában épült Rákospalota Újfalu nevű városrésze, Pestújhely pedig éppen önálló településsé vált. A két település között nem volt tömegközlekedési kapcsolat, a palotaiak a maguk "A" jelű villamosával jártak, míg a pestújhelyiek az Öv utcáig tartó hosszú séta után az 1-essel. Ezekben az években a BKVT vezérigazgatója Jellinek Henrik közgazdász volt (magát a társaságot az apja alapította, így a Jellinek név a századforduló környékén összeforrt a tömegközlekedéssel). A villamoskocsik pedig nagy, széles monstrumok voltak, így hamar rájuk ragadt a név: Jellinek-bárkák. A pestújhelyiek követelték, hogy a Jellinek-bárkák lépjék át a körvasút vonalát, és kanyarodjanak el Pestújhely irányába. Ekkoriban a körvasút még nem volt magasítva, az utcákkal egy szinten haladtak a vonatok, így átjárás is csak vagy szintbeli kereszteződéssel, vagy a villamosnak épített külön híddal lett volna megoldható.

Ebben az időben az Erzsébet királyné útja a körvasúti vasúti átjáróval nagyjából véget ért. A síneken túl lehetett balra kanyarodni a Rákos út felé Rákospalota irányába (sokáig ezt a szakaszt is Rákos útnak nevezték, a Körvasút sor mint utcanév csak később alakult ki), illetve jobbra Pestújhely felé. Egyenesen tovább nem vezetett út, de hát hova is vezetett volna, hiszen még a MÁV-telep sem volt készen, éppen csak elkezdték építeni. A mai Kolozsvár utca legfeljebb egy sehova nem vezető poros ösvény volt. Évtizedeken keresztül fennálló folyamatos kérés-követelés maradt az az igény, hogy a villamos vonala meghosszabbodjék Pestújhely irányába. Bármilyen választás volt, aki több szavazatot akart szerezni, megígérte a pestújhelyieknek a villamost. Maga a BKVT is elismerte a kérés jogosságát, hiszen ott volt a villamos a település határában, utazóközönségének a zöme is pestújhelyiekből állt, mivel Zugló arrafelé még nem épült ki annyira. Ám jelentős költségei lettek volna a kiépítésnek, a közlekedési társaság csak halogatta a hosszabbítást.

Térképrészlet 1908Rákospalota és Pestújhely (akkor még Széchenyi-telep) közlekedése 1908-ban. Látható, hogy a telep egyetlen tömegközlekedési kapcsolata az Öv utcánál végződő villamos (alul a pirossal színezett csík az Erzsébet királyné útja, benne a fekete vonal a villamos). A Kogutowicz-féle térkép forrása a Cholnoky-hagyaték.


Miért volt fontos Pestújhelynek ez a villamos, ha át sem lépte a városhatárt? Mert Palotáról és Pestújhelyről déli irányba, vagyis a legrövidebb úton Pest felé nem volt más összeköttetése. A palotaiak Újpest felé kerülve a Váci út, vagy a mai Lehel út felé érhették el a fővárost, míg a pestújhelyieknek csak az 1912-től közlekedő, a mai Apolló utcán végighaladó HÉV jutott (ami a fenti térképen még nem látható), mellyel Rákosszentmihályon át juthattak el a Keleti pályaudvarig. Mindkét tömegközlekedési kapcsolat csak jelentős kerülővel, időveszteséggel kötötte össze a településeket Budapesttel. Márpedig mind a palotaiak, mind a pestújhelyiek számára fontos gazdasági kapcsolatot jelentett a főváros, kofáik, a palotai pancamárik rendszeresen utaztak le a Duna rakpartjáig, hogy kosárban cipelt terményeiket eladhassák.


Aztán jött a körvasút felemelése, és a vasút alatt átvezető aluljáró kiépítése: 1926-ot írunk ekkor. Más jelentős változáson is túlvagyunk már: a főváros évekig tartó elkeseredett tárgyalásokat követően közösségi kezelésbe vette (községesítette) a villamostársaságokat, 1923-ban megalakult a Budapest Székesfővárosi Közlekedési Rt., rövidítve BSzKRt., kimondva: "Beszkárt". Vége a kizárólag a nyereségesség, a befektetések gyors megtérülése alapján hozott hálózatfejlesztési döntéseknek, itt a közönségigények kielégítésének korszaka - gondolhatnánk. De nem. A villamosvégállomás nem mozdult az Öv utcától, holott a Beszkárt is elismerte a hosszabbításra tett javaslatok jogosságát. Egyre még futotta erejükből: megváltoztatták a viszonylatjelzést 65-ösről 67-esre. Hogy pontosan mikor történt ez, nem tudni. Buza szerint 1930-ban, más cikkek az 1920-as évekre teszik a 67-es szám születését, de van, aki 1915-öt mond.. Minden fejlesztési, villamosvonal-hosszabbítási tervet elsöpört azonban az 1929-ben kitört nagy gazdasági világválság. Ott tátongott a közúti aluljáró a körvasút alatt villamossínek nélkül. Egyre azonban még futotta a Beszkárt erejéből: 1929 végén elindította a 25-ös és 24-es autóbuszjáratokat, ezzel megoldottnak tekintették Rákospalota és Pestújhely tömegközlekedéssel való összekötését a fővárossal.

67-es villamosA 67-es villamos a MÁV-telepi végállomásásán nem sokkal annak kiépítése (1947) után. A kép bal oldalán a MÁV-telep jellegzetes házai láthatók. A háttérben magas fák, a Mézeskalács téri lakótelep majd csak húsz év múlva épül fel. Az Őrjárat utcai szocreál lakótelep sincs még kész, helyén sportpálya található. Forrás: Kemsei Zoltán: Volt egyszer egy 67-es (Indóház Online 2012. III. 23.)


Ugorjunk egyet: kilábaltunk a világválságból, beléptünk a világháborúba. Befejeződött az is, közeledik a "népi demokrácia" korszaka. És láss csudát: a 67-es 1947. augusztus 2-án szombat reggel 9 órakor nagy örömujjongás kíséretében átbújik a vasút alatt és megérkezik a MÁV-telep szomszédságában kialakított végállomására. Az első villamos feldíszítve, vörös lobogósan, munkáspártok jelvényeivel dekorálva érkezik meg a MÁV-telepre. A 67-es másik végállomása ekkor a belvárosi Március 15. tér volt - tovább nem is mehetett volna, hiszen az Erzsébet-hidat a németek felrobbantották. A MÁV-telepi végállomással egy csatlakozási pont is kialakult a korábbi HÉV, akkor éppen 65-ös számot viselő, Rákospalotát és Pestújhelyet átszelő villamosjárattal. 1965-ben, az Erzsébet-híd átadása után majdnem egy évvel a 67-est meghosszabbították Budára, a Szarvas térig.

1972-ig tartott az az idilli állapot, hogy Rákospalota és Pestújhely felől átszállás nélkül Budára el lehetett jutni. Ekkor készült el a 2-es (piros) metró teljes hosszában a Déli pályaudvarig, s szedték fel a villamossíneket a Rákóczi útról és az Erzsébet-hídról. Az idilli állapot mellett azért szólnunk kell arról is, hogy az utazási sebesség, a járművek műszaki állapota és a járatsűrűség ebben az időben hagyott kívánnivalókat maga után. A villamoskocsik jelentős része a háború előtt készült, a harcok során megsérült, majd úgy-ahogy rendbehozott szerelvény volt, az úgynevezett UV-villamosok első szériáival pedig még komoly műszaki gondok voltak. Ki ne emlékezne olyan, az 1960-as években készült fotóra, amin a villamosokról fürtökben lógtak le az emberek? 1972-ben tehát a 67-es villamos végállomása újra a Keleti pályaudvarhoz került. Az autóbuszközlekedés és a metró jelentősen módosította az utazási szokásokat, a 67-es közönségének zöme is átpártolt más vonalakra.

67-es villamosSzintén a MÁV-telepen készült a fotó, talán valamikor az 1970-es évek elején. A háttérben a Mézeskalács téri lakótelep jellegzetes Larsen-Nielsen panelházai, még láthatóan újonnan. A lakótelep 1972-re lett kész. Forrás: Kemsei Zoltán: Volt egyszer egy 67-es (Indóház Online 2012. III. 23.)

A 67-es villamos agóniája ekkor kezdődött. A Mexikói úti pályaszakasz állapota folyamatosan romlott, egy korábbi, balul sikerült pályafelújítás is inkább csak rontott a helyzeten, mint javított volna. 1997-ben már szinte minden éjjel kint voltak a BKV-sok a Mexikói út-Thököly út sarkán, ahol a 67-es kanyarodott, s hegesztették a napközben eltört, macskakövek közé szorult síneket. Egy 1997-ben készült BKV-s felmérés szerint 123 millió (az MNB inflációs kalkulátora szerint mai áron 323 millió) forintból lehetne felújítani a 67-es villamos pályáját. A számok láttán a BKV úgy döntött felfüggeszti a villamos közlekedését: 1997. március 11-én haladt végig a pályán az utolsó 67-es.

A villamospótlóra talán többen emlékeznek: csúcsidőben negyedóránként járt, ott, ahol a villamosokkal haladt párhuzamosan, a buszmegállóban állt meg, ahol a buszokkal járt azonos szakaszon, ott a villamosmegállókban. Tulajdonképpen professzionális módszer arra, hogy egy járat kihasználtságát alacsonyan tartsák. Pedig utazási igény lett volna, amit mi sem bizonyít jobban, mint a 67V-t 2008. szeptember 6-án felváltó 5-ös, aminek a kihasználtsága magasabb volt, mint amit a buszok elbírtak volna, így 2013-ban csuklós buszokat álíltottak a vonalra - de ez már egy másik történet.

Általában a kerület tömegközlekedéséről elmondható: 1938-ban 3 busz, és 2 villamosvonal közlekedett az akkor még önálló Rákospalotán és Pestújhelyen. 1968-ban 6 busz és 9 villamosjárata volt a XV. kerületnek. Ma, 2013-ban 22 busz- (5, 25, 46, 96, 104, 104A, 124, 125, 130, 146, 170, 173, 173E, 175, 196, 196A, 204, 224, 225, 231, 277, 296) és 4 villamosjárat (12, 62, 62A, 69) közlekedik a kerületben.

 

Érdekel a XV. kerület közlekedéstörténete? Más bejegyzéseket is elolvasnál? Nézd át mik jelentek meg a blogon ebben a témában!

 

facebook_kovetes.jpg

Források:

Koroknai Ákos - Sudár Kornélia (szerk): A főváros tömegközlekedésének másfél évszázada – Budapest 1987
Buza Péter: Pestújhely emlékkönyve (Rákospalotai Múzeum Budapest, 1997)
Kemsei Zoltán: Volt egyszer egy 67-es (Indóház Online: 2012. III. 23.)
10 éve szűnt meg a Thököly úti villamos (VEKE 2007. március 10.)

4 komment

Címkék: 1997 1947 közlekedéstörténet Zugló Rákospalota Pestújhely Széchenyi-telep MÁV-telep 67-es villamos Mézeskalács tér Erzsébet királyné útja


A bejegyzés trackback címe:

https://bpxv.blog.hu/api/trackback/id/tr935450930

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Véletlenül a 24-es autóbuszhoz ment a javítás, miszerint a 67-es villamos meghosszabbítása 1947. augusztus 2-án történt.
Még egy információ: az Erzsébet-híd átadása után a 67-es csak a Keletiig járt (a Kerepesi úti oldalon volt a végállomás, a pályaudvar érkezési oldalán), és csak lakossági kérésre (követelésre) építettek egy ideiglenes végállomást a Szarvas téren, hogy a 67-es bejárhasson egészen a hídig.
@Békássy Csaba: Kedves Csaba, köszönöm a kiigazítást. Megnéztem a forrásokat, hol szerepelhetett a márciusi időpont, de valóban augusztus a helyes dátum, mindenütt az szerepel, szóval ez valami rövidzárlat lehetett a részemről. Most javítottam, köszönöm.

Kiegészítettem a Szarvas téri hosszabbítást is, köszönöm, érdekes adalék volt amit írtál.
1949 től 1967 ig laktam Pestújhelyen, itt volt a fiatalságom.
Még emlékezem, hogy a 67 es villamossal a végállomástól a 70 es troliig az aluljáróig 13 perc volt az utazási idő...
Lányom és családja most is Pestújhelyen lakik, én vagyis mi Újpalotán. Ha valaki kérdezi, hogy hová való vagyok, most is az a feleletem, hogy Pestújhelyi. :)
süti beállítások módosítása