Kapcsolat

palotabarat a gmailen, és XV. kerületi blog a Facebookon.

2013.04.15. 11:26 Rátonyi Gábor Tamás

Ember, város: Lukácsy Sándor

faiskola.jpg

Lukácsy Sándor emlékezete ma már egyre halványul: szülőhelyén semmi nem őrzi emlékét, Rákospalotán, ahol villájában élt, egy, nevét rosszul megörökítő utca található. Pedig egykor országosan ismert volt kertészetekkel kapcsolatos munkájáról, publikációiról, számos város kertkultúrája, parkjai létrehozásához vették igénybe szaktudását. Nem véletlenül adták neki a "nemzet kertésze" és a "homok hőse" neveket.

 

hutirai Lukácsy Sándor (Tápiósáp, 1815. január 20. - Budapest, 1880. december 14.)

Lukácsy 1815-ben született Tápiósáp (ma: Sülysáp) községben nemesi származású, katolikus családban. A család sokat költözött, testvérei Lajos (Hutiray Lajosként lett ismert tisztje az 1848-49-es szabadságharcnak) és Hutiray Károly már Vágfarkasdon (ma: Szlovákia, Vlčany) látták meg a napvilágot. Lukácsy gyerekkoráról, családi életéről keveset tudunk. Első felesége Platthy Kamilla 1848-ban elhunyt, Czillinger Franciskával kötött második házasságából született egyetlen gyermeke, Aladár. Második felesége annak a Czillinger Lajosnak a nővére, aki egy időben szintén Rákospalotán élt, uradalmi gazdatiszt volt a Károlyiaknál, majd a szabadságharc katonájaként századosi rangig jutott. Törökországba emigrált, ahol cipészként dolgozott, majd 1869-ben tért vissza és Rákospalotán halt meg. Lukácsy jogot végzett, s ekként kapott állást Károlyi István fóti birtokán, ahol uradalmi ügyészként dolgozott. Feladatai közé tartozott a Károlyi-birtokkal kapcsolatos jogi természetű ügyek intézése. A mai IV. kerület úgy tartja számon, mint az 1840. április 5-én zajlott Új-Megyer (ma: Újpest) község alakuló közgyűlésének levezetőjét (Burg Károllyal együtt), Újpest alapítólevelének egyik megszövegezőjét. Károlyi 1831-től kezdve pesti polgároknak adott bérbe földeket, ahol mezőgazdasági tevékenységet folytattak, nyaralókat, vincellér-és serfőző házakat építettek. Ezeket a bérleti szerződéseket is Lukácsy gondozta.

kerteszetitarsulatA Magyar Kertészeti Társulat központi csarnokának terve. A csarnok fel is épült a pesti Dunaparton, a régi hajóhíd környékén. Maga a társulat 1863-ban megszűnt ugyan, de a csarnok még sokáig fennállt, bemutató- és értékesítő helyeként a hazai mezőgazdasági terményeknek (forrás: Vasárnapi Újság 1859. február 13.).

Érdeklődése ekkoriban fordult a kertek és kertművelés felé: a növénykultúra, haszonnövények és főként a fásítás kérdése foglalkoztatta. Már 1848 előtt facsemetékkel foglalkozó gazdasága volt Káposztásmegyer-pusztán. Az 1848-as forradalom és szabadságharc egyik főszámvevő századosa volt, majd novemberben az 50. Hunyadi honvédzászlóaljban töltötte be ezt a tisztséget, tehát mindvégig gazdasági ügyekkel foglalkozott. Még a szabadságharc elbukása előtt, 1849 áprilisában kilépett a kötelékből - Dr Bona Gábor 48-as tisztek életrajzával foglakozó kötete szerint nem értett egyet a függetetlenségi nyilatkozattal. Ennek köszönhette, hogy rövid vizsgálati fogsággal megúszta a megtorlás időszakát, s 1850-től minden energiáját a pomológiára (gyümölcstermő fákkal és cserjékkel foglalkozó tudományágra) fordíthatta.

1858-ban Magyar Kertészeti Társulat néven egyesületet szervezett, melynek titkára lett - az egyesület elnöke Prónay Gábor volt (ez az ország második pomológiai egyesülete volt, az elsőt 1820-ban Nyíregyházán alapították). Az egyesületnek 2000 tagja volt, köztük Eötvös József és Jókai Mór is. A társulat szervezésében 1860. február 1-jén megnyitotta rákospalotai iskoláját: a Kertmunkásokat Képző Intézet névre hallgató, 14 éves fiúk képzésével foglalkozó iskola a vasúton innen, a mai Sződliget utca környékén, vagyis a Nyaralótelep területén fogadta a fizetőképes fiatalokat. Mai kifejezéssel élve ez kertészeti szakmunkásképző iskola volt. Ugyanebben az időszakban nyílt egy másik kertészeti tanintézet Budán, a Gellérthegyen. Ez utóbbi megmaradt, a mai Budai Arborétum, a Budapesti Corvinus Egyetem Budai Campusa (a volt Kertészeti Egyetem). A palotai kertészképzőben az oktatás egy éven át tartott, s az arra alkalmasak bizonyítványt kaptak az elsajátított tudásról. Továbbképzés is zajlott az iskolában, nyaranta néptanítókat fogadtak 2-2 hónapra azt remélve, hogy a megszerzett tudást - a facsemeték nevelését és egyéb kertészeti ismereteket - továbbadják majd tanítványaiknak. A kertészképezde sorsáról kevés információ van, vélhetően 1863-ban, mikor a működtető társulat feloszlott, az iskola is megszűnt. Sokak fejében joggal keveredik egyébként a Magyar Gazdasági Egyesület által szervezett, Károlyi István által patronált 1875-ben Istvántelek területén megnyílt Istvántelki Földmíves- és kertész-iskola a Lukácsy-féle kertészképzővel, holott két különböző korszak két különböző helyszín iskoláiról van szó - mégoly közeliek is egymáshoz.

A Nép KertészeA Nép Kertésze című szaklapnak haláláig szerkesztője volt. A képen látható címlap már 1883-ból való, látható, hogy a szerkesztést fia, Lukácsy Aladár vette át.


Lukácsy 1861-ben a kertészképző megnyitását követően Rákospalotára költözött - Buza szerint a Sín utca 24-ben lehetett villája, amit korábban csak nyaralónak használt. Palotai évei alatt a település intelligenciájának tagjaként sokat tett a községért. Elsősorban szervezője, résztvevője a palotai közösségi életnek, s a Pestről iderándulók számára szervezett mulatságokat, ezzel is népszerűsítve a falut. 1860-ban például a híres Tóth István bíróval közösen szerveztek dinnyeünnepet. Palota ugyan sosem dinnyetermesztéséről volt nevezetes, ráadásul az ünnepre is jóval a szüret után került sor - vagyis egyrészről bizonyára maga a mulatság volt a fontosabb, másrészről Lukácsy nyilván bármely gyümölcs népszerűsítésében örömmel részt vett. Az ünnepség mégis nagy sajtóvisszhangot kapott, ugyanis a rendezvény ideje alatt - ám attól függetlenül - leégett egy parasztporta a faluban, mire a résztvevők rögvest gyűjtést indítottak. Az este folyamán 400 forintot kalapoztak össze a módos vendégektől - ez egy éves fizetésnek megfelelő összeg volt akkoriban.

1869-ben a földmívelési és a vallás- és közoktatási minisztériumok által kinevezett biztos lett, feladata a községi faiskolák felügyelete volt. 1874-ben 1600 faiskola volt országszerte, Lukácsy fáradozásainak köszönhetően 1879-re ezek száma 13 000-re nőtt - emlékezik meg munkásságáról nekrológjában a Vasárnapi Újság. Miniszteri biztosként sokat tett az alföldi futóhomok megkötéséért, fatelepítésért, az alföldi talaj újra termővé varázsolásáért. Volt hol elsajátítania a homokkal szembeni küzdelmet, hiszen Rákospalota is homokra épült, földjei inkább legelőnek, mint termőtalajnak voltak jók.

Jelentős volt Lukácsy publikációs tevékenysége is - nem mellesleg a kertészeti szaksajtó hazai elindítójaként tarthatrjuk számon. 1864-ben lapot alapított "A nép kertésze - A hazai kertipar és befásítás s a községi faiskolák szaklapja" címmel. A szaklap 1891-ig jelent meg, Lukácsy halála után fia, Lukácsy Andor szerkesztette tovább. Cikkei jelentek meg az 1862-ben Érkövy Adolf szerkesztésében megjelent Gazdasági Füzetekben, az 1857-es Belgazdasági Kis Közlönyben, maga szerkesztette a Néptanítók Lapjának "Gazdasági Utasítások" című mellékletét 1868-69-ben, s a Kerti Gazdaságot 1857-62 között. Cikkei természetesen a kertészettel, kertgazdálkodással, növénytermesztéssel kapcsolatban jelentek meg.  Könyvei: Selyem és eperfa tenyésztés (1857), A szőlő kerti mívelése rajzokkal (1863), A magyar Alföld befásítása (1864)
A fatenyésztés, olvasó könyv a népiskolák használatára (1871).

Lukácsy Sándor 1880-ban hunyt el, épp az erdélyi Désen szervezett egy újabb gyümölcsészeti és kertészeti társulatot, mikor megbetegedett, s miután hazatért, elhunyt. Egyesülete még Lukácsy életében, öt évnyi működés után szűnt meg - szerepét, feladatait más egyesületek vették át, iskolája szintén még életében bezárt. Publikációi, szervezőereje azonban hosszú évekig hatottak a hazai kertészetre, nem véletlenül kapta a szakmától a nemzet kertésze nevet.

Térképrészlet: ÜdülőtelepA Lukácsy Sándor utca egy 2001-es térképrészleten hibásan, i-vel írva (a piros nyíl mutatja az utcácskát).

Lukácsyról nem maradt fenn arckép - én legalábbis nem találtam. A róla elnevezett (helyenként hibásan i-vel Lukácsi Sándornak írt) utcácskát eredetileg (1896-ban legalábbis bizonyosan) csak Sándor utcának hívták, majd az 1930-as évek második felében keresztelték át Lukácsy Sándor utcává, s megúszta az összes későbbi utcanév átkeresztelési hullámot. Az utca körülbelül ott húzódik, ahol a kertészképző és faiskola eredetileg létrejött, s ami később felparcellázva már mint Nyaraló- vagy Üdülőtelep néven lett ismert és hangulatos városrésze Rákospalotának és a mai XV. kerületnek.

Érdekel más, a kerülethoz kötődő személyek életrajza? Az Ember, város sorozat már megjelent és tervezett cikkei ezen az oldalon tekinthetők át.

Források:

Basa László: A nemzet kertésze (Tápiókultúra, 2011. január 1.)
Sulyok Józsefné: Lukácsy Sándor (Szépzöld magazin, 2011. november 28.)
Hirmann László (szerk.): Újpest Lexikon (Kossuth Kiadó, 2002)
Csepely-Knorr Luca, Sárospataki Máté: A "Gellérthegyi Paradicsom" - A Budai Arborétum felső kertjének építéstörténete a II. világháborúig (4Djournal  2009. december 4.)
Csorba György: Az 1848–49-es törökországi magyar emigráció története
Buza Péter: Palotai tegnapok (Csokonai Művelődési Ház Budapest, 1995)

Szólj hozzá!

Címkék: történelem iskolák utcanevek 1880 1815 Rákospalota Ember város Lukácsy Sándor Lukácsy Sándor utca Kertészeti Társulat Nyaralónegyed


A bejegyzés trackback címe:

https://bpxv.blog.hu/api/trackback/id/tr945223185

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása