Kapcsolat

palotabarat a gmailen, és XV. kerületi blog a Facebookon.

2017.10.22. 12:43 Rátonyi Gábor Tamás

A legrégebbi színes felvételek Rákospalotáról

kicsi_auguste_leon.jpg

Egy igen rég, 104 évvel ezelőtt készült színes képsorozatot sikerült "elcsípni" a minap. Munkácsy Gyula, a Rákospalota Anno Képei oldalon hívta fel a figyelmet a fotókra, aztán kicsit utánakutatva a képek és elkészültük történetének, arra a megállapításra jutottam, hogy ezekről a fotókról igen kevesen tudunk, valahogy észrevétlenek maradtak. Tulajdonképpen bár maga a kollekció világszerte ismertt, sok publikáció jelent meg róla magyar nyelven is, 2006-ig senki meg nem említette, hogy magyar, sőt, budapesti, sőtsőt rákospalotai színes fotográfiák is találhatók benne!

 

 

A századforduló első évtizedében egy francia bankár, bizonyos Albert Kahn ötlete volt, hogy finanszírozza néhány fotográfus útjait a nagyvilágban, akik azt a feladatot kapták, hogy fényképeket és filmeket készítsenek a Föld népeinek életéről. Lefotózták őket magukat, ruhájukat, épületeiket, közlekedési és munkaeszközeiket, majd ezekből a képekből Kahn létrehozta a "Bolygó Archívumát" (Archives de la Planète). Kahn nem csak ötletgazda volt, hanem a legfőbb mecénás is, ő fizette a fotográfusokat, az ő oktatásukat, útiköltséget, eszközöket, mindent. A projekt 1908-ban kezdődött, egyre kifinomultabb és tudatosabb szervezőmunka zajlott a háttérben, majd a nagy gazdasági világválság elvitte az egészet, az 1931-ben leállt a gyűjtőmunka, de addigra 70 ezer színes fotó és több mint 180 ezer méternyi film készült a világ népeiről. Mára a teljes kollekciót digitalizálták, itt lehet böngészgetni a fotókat.

a1776.jpg
Az A1776-os fotó: rákospalotai fiatal lány hátulról (fotó: Auguste Léon, Albert Kahn-gyűjtemény)

Az elsősorban néprajzi jellegű gyűjtemény a világ minden földrészéről tartalmazott fotókat, a legtöbbet - cirka a képek felét - persze Európáról, de így is egy szó szerint és átvitt értelemben is színes világ képe őrződött meg egy olyan korból, melyben még nemhogy színes, de egyáltalán bármilyen fotóból kevés volt. A színes fényképezés a XX. század elején már nem volt ismeretlen, de még meglehetősen bonyolult technológiának számított, nem véletlen, hogy a feltalálója fizikus volt, és a fotókkal egy színképekkel kapcsolatos fizikai kísérletet akart demonstrálni, ahogy az sem, hogy Kahn egyik legtermékenyebb fotográfusa, Auguste Léon eredetileg kémikus volt. Akkoriban a fotografáláshoz még bizony érteni kellett.

a1777.jpg
Az A1777-es fotó: két kisgyerek egy rákospalotai parasztház tornáca előtt (fotó: Auguste Léon, Albert Kahn-gyűjtemény)

Az úgynevezett autokróm eljárás - amivel ebben az időben a színes fotók készültek - azt jelentette, hogy egy üveglapra - ez volt a diapozitív, vagyis maga a fénykép - felhordtak egy burgonyakeményítőből és szénporból összeállított színszűrőréteget. Erre a rétegre került a fényérzékeny emulzió, amit hátulról világítottak meg (további szakmai részletek a mondat eleji linken). Ennek a technológiának azonban két hátránya is volt: az egyik, hogy csak meglehetősen kis méretű képeket lehetett előállítani, leggyakrabban 9x12, ritkábban 13x18 cm méretű fotók születtek (egy mai átlagos, szabványos képes levelezőlap mérete kb. 10X15 cm). A másik hátrány, hogy az 1970-es évekig egyáltalán nem lehetett másolatokat készíteni ezekről a fényképekről, vagyis minden képből egy pozitív készült, és ha azzal történt valami, akkor az értékes kép mindörökre elveszett - arról nem is beszélve, hogy képeslapként sem lehetett sokszorosítani a színes fotográfiákat. Nem is véletlen, hogy ebben az időben színesben legtöbbször csak arcképeket készítettek a polgárság fizetőképes tagjairól.

a1778.jpg
Az A1778-as kép a palotai tányérokról (fotó: Auguste Léon, Albert Kahn-gyűjtemény)

Még egy fontos tényt közölni kell, hogy megértsük ezeknek a képeknek a jelentőségét: mivel a századelőn készített fotók többsége fekete-fehér volt, ezért hamar erőre kapott a színezési divat, vagyis a képet utólag kiszínezték és így sokszorosították. Persze azt nehéz ellenőrizni, hogy a használt színeknek mennyi közük volt a valósághoz, végső soron a színezőn múlott, hogy mit mire fest át a képen. Tehát a színes fotóknak abból a szempontból is nagy jelentőségük van, hogy a valódi, eredeti színeket és árnyalatokat mutatják, szemben a színezett képeslapokkal. Azok a képes levelezőlapok tehát, amelyeket a századelőről ismerünk, mind színezettek, nem pedig színesek.

a1779.jpg
Az A1779-es kép az A1776-os párja: ugyanaz a leány, csak immár szemből (és más szoknyában?) (fotó: Auguste Léon, Albert Kahn-gyűjtemény)

De most már közeledjünk Rákospalotához: 1913-ban a korábban már említett Auguste León fotográfus Jean Brunhes földrajztudós kíséretében egy balkáni utazásra indult (ekkoriban közeledett a vége felé az első balkáni háború), hogy ott fotókat készítsen. Nálunk csak átutazóban voltak, a képek készítésének dátuma szerint csak egyetlen napon, 1913. április 25-én tartózkodtak Magyarországon, ezidő alatt mindössze két helyen jártak: Budapesten és Rákospalotán. Az Archives de la Planète teljes gyűjteményében a mai Magyarország területéről mindössze ez a 18 fotográfia készült, amiből 11 a fővárost, 6 pedig Rákospalotát mutatja (egy kakukktojás, de erről majd később).

a1780.jpg
Az A1780-as kép: a vendéglátó család a házuk kerítésénél. Munkácsy Gyula megjegyzése szerint a bemozduló gyerekfej tipikus eleme a korabeli képeknek: a hosszú exponálási időt a gyerekek nem bírták kivárni mozdulatlanul (fotó: Auguste Léon, Albert Kahn-gyűjtemény)

Sok kérdésre nem tudunk választ adni, mivel az alapvető leíró adatokon kívül nincs információnk a képek készítésének körülményeiről. Miért épp Rákospalotára jöttek "vidéket" fotózni? Nyilván valaki javaslatára utaztak ide, de ki volt az? Tolmácsra, vagy helyi idegenvezetőre is szükségük volt, aki nyilván ismerte Palotát, de róla sem tudjuk ki volt. Nánási Regina 2006-ban a Somogyi Múzeumok Közleményei című periodikában megjelent francia nyelvű(!) írásában szólt először a Kahn-gyűjtemény magyar vonatkozású fotóiról, s ő azt írta, hogy a kapcsolatfelvétel titka a barátságos viselkedés volt. Ennél azért szerintem több kellett, hogy két vadidegen külföldi urat egy palotai parasztcsalád beengedjen a házába. S nem utolsó sorban: hol, kinél járhattak Palotán? Ki ez a lány, aki kicsit megilletődött arccal forog a kamera előtt? Utánanéztem a korabeli helyi sajtóban, és bár a fotografálás már talán nem számított annyira ritka eseménynek, az, hogy két külföldi úr érkezett és a helyieket fényképezi, az azért ritkaságszámba mehetett, a Rákospalotai Hírlap azonban nem említette az eseményt.

a1781.jpg
Az A1781-es kép: az A1776-os és A1779-es képeket háttérben álló fiatal leányzó ezen a képen előtérbe került (fotó: Auguste Léon, Albert Kahn-gyűjtemény)

Feltűnő az a tisztaság és egyszerűség, ami házon és a ház körül látható. A híres palotai tányérok (amik nem Palotán készültek), melyeket egy-egy család generációkon keresztül őrzött és gyarapított, jól láthatók az egyik képen. Milyen szépre faragott a ház kerítése! Csak ámulunk a képek láttán.

a69400x.jpg
Az A69400X kép nagy talány: felirata szerint az Osztrák-Magyar Monarchia területén készült, az adatolásban még a Budapest szerepelt. De vajon hol? (fotó: Auguste Léon, Albert Kahn-gyűjtemény)

A legnagyobb talány az A69400X jelű kép. A képen szereplő felirat szerint az Osztrák-Magyar Monarchiában készült (ne feledjük, 1913-ban járunk). A leíró adatok szerint Budapesten. De vajon hol? Akár Rákospalotán is lehetett ,de nyilván nem a Szilas-patak partján. Nánási Regina cikkében is azt írja, hogy hajóról készült a fotó. Az expozíciós idő 1-2 másodperc volt, bizonyos tehát, hogy a hajónak állnia kellett. Rákospalotának ekkor még volt egy rövid Dunapart-szakasza Káposztásmegyernél, de azt már a vízművek birtokolta, a szivattyútelep épületei, vízmű-lakóházak álltak rajta. A képen a háttérben emeletes házak láthatók. A Rákospalota Anno Képei csoportban sokan kételkedtek abban, hogy a fotó Palotát mutatja, de érzésem szerint a hozzászólók nem vették figyelembe, hogy a kép egy szögből mutatja a településnek ezt a vidékét, ahonnan az ott lakók azt sosem láthatták, és mivel a Vízmű-telep zárt volt, nem is igen járhattak arrafelé. Sem ma, sem az akkor élők nem ismerték ezt a vidéket, nehéz felelősen azt állítani, hogy nem itt készült. Ugyanakkor kierőszakolni sem akarom, hogy a kép palotai legyen, hiszen kiderülhet, hogy a hajóút során valahol másutt készült a kép, ahol technikai okok miatt rövid ideig meg kellett állniuk az utazó fotográfusoknak, aztán később helyismeret hiányában ráírták a képre, hogy Budapest...

facebook_kovetes.jpg

Források:

Ezt a témát eredetileg a Helyem Házam Palotám folyóiratban szerettük volna feldolgozni, de az Albert Kahn Múzeumtól nem tudtuk megszerezni a fenti képek nyomtatásra alkalmas, nagyfelbontású változatát (három megkeresésünkből egyre sem válaszoltak). Így a képeket a teljes kollekciót bemutató oldalról vettük. A magyar vonatkozású képekről szóló cikket Nánási Regina írta, a Somogyi Múzeumok Közleményei című folyóirat 2006-os, 17/C számában jelent meg. A cikket franciából Oláh Zsófi fordította le számunkra.

Szólj hozzá!

Címkék: fotók néprajz 1913 Rákospalota


A bejegyzés trackback címe:

http://bpxv.blog.hu/api/trackback/id/tr513049280

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.