2017.03.16. 19:32 Palotabarát

A pestújhelyi ipartestületi székház története

kicsi_pestujhelyi_ipartestulet_szekhaz.jpg

Korábban olvashattatok már egy általános leírást az ipartestületek működéséről, egy másik bejegyzésben pedig összegyűjtöttem egy 1930-as kiadványában megjelent pestújhelyi iparosokat. Most a Pestújhelyi Általános Ipartestület székházáról olvashattok, ami aztán később művelődési házként működött, ma pedig üresen, elhagyatottan omladozik. A teljes történet Holló Szilvia Andrea írásában olvasható a "Közös akarattal" című 2010-ben megjelent monográfiában.



Megpróbálom egy bekezdésben összefoglalni az ipartestületek jelentőségét azok kedvéért, akik nem akarják az erről szóló részletesebb bejegyzést elolvasni: ilyen szervezet településenként alakulhatott, ha az ott dolgozó iparosok létszáma elérte a száz főt. A testületek legfontosabb célja a képzés, oktatás, vizsgáztatás volt, de persze az érdekvédelem, az iparosok képviselete is fontos feladatuk volt. Az iparosok jelentették - megfelelő gazdasági körülmények között persze - egy-egy település középosztályát, tehát nem csak gazdasági, de kulturális és karitatív szempontból is fontos közösséget jelentettek a települések életében.

pestujhelyi_ipartestuleti_szekhaz_felirattal.jpgAz ipartestületi székház valamikor a '80-as években. Már akkor is elhagyatott volt... (ismeretlen szerző képe / Rákospalota anno képei csoport)

Palotán 1893-ban alakult meg az ipartestület, Pestújhely pedig 1909-10-ben lett önálló. Pestújhelyen lényegében az első pillanattól kezdve volt igény egy önálló iparosszervezet megalakítására. Azonban az ipartestülethez szükséges száz főnyi iparos akkor még nem volt meg, így Németi Elemér, a Haladás nyomda tulajdonosának kezdeményezésére 1910 januárjában megalakult a Pestújhelyi Iparosok és Kereskedők Egyesülete, melynek egy évvel később 35 tagja volt. Az elnök Balogh Béla, a titkár Németi lett. Az ekkor még csak egyesületi formában működő szervezet igyekezett egyrészt bevonni a község iparosait, másrészt programokat, rendezvényeket szervezett.

Bár hamarosan 95 tagja volt az egyesületnek, kiderült, hogy a táncmulatságok és a nemzeti ünnepek kivételével túl nagy érdeklődés nem mutatkozik a szakmai munka iránt. Ennek ellenére egy végül hosszúra nyúlt engedélyezi eljárásba kezdtek annak érdekében, hogy egyesületből köztestületté válhassanak. Ez végül 1914. július 27-én megtörtént - pech, mert pont másnap tört ki az I. világháború, a tagság zömét elvitték katonának, az itthon maradottak pedig a négy évig tartó hadigazdálkodás következtében egyre rosszabb anyagi körülmények közé kerültek, így lényegében ipartestületként semmilyen tevékenységet nem végeztek.

pestujhelyi_ipartestulet_szekhaz_teglajegy.jpgA pestújhelyi ipartestületi székház téglajegye - cirka ezer mai forintért már hozzá lehetett járulni az építkezéshez (forrás: Darabanth aukció)

A világháború és a Tanácsköztársaság után átmenetileg ugyan feléledt az iparosélet, de recesszió, a kaotikus közállapotok, a tagság egy részének elvesztése egyaránt sújtotta a testületet. Ennek ellenére a régóta dédelgetett terv, az ipartestületi székház megépítése iránti igény mind erősebb lett. Erre a célra már korábban is félretettek egy összeget (koronában, aminek az inflálódása miatt az gyakorlatilag elértéktelenedett). A világháború idején a testület Oprics Mihály vendéglős kétszobás lakásában működött (maga Oprics feltehetően nem ott lakott), amiért a derék vendéglős nem kért egy fillért sem. Az iparosok 1927-ben megvásárolták a József Attila utca 31. szám alatti telket. Azonban egy szerencsés véletlen folytán a szomszéd felajánlotta, ha kinéznek egy másik telket, ő azt megvásárolja az ipartestületnek cserébe a 31. szám alatti telekért. Hamar meglett a lényegesen jobb fekvésű telek a mai Pestújhelyi út sarkához közel a 49. szám alatt. Ezen már állt egy épület, Simicsik Károly kétszobás lakóháza, amit az iparosok a vásárlás után lebontattak.

Pályázaton választották ki Lakits Nándor okleveles kőműves, építési vállalkozó tervét és költségvetését (Lakits a mai Rubin utcában lakott, rákospalotai volt, de főként Budapesten és Pestújhelyen vállalt munkákat - 1930-ra kb. 200 ház tervezése és kivitelezése kötődött a nevéhez). Bár a testület eredetileg egy szerény földszintes székházat szeretett volna, de Lakits emeletes háza annyira magával ragadta a vezetőket, hogy végül megszavazták - bár pénzük nem volt rá. Lakits önerőből látott hozzá az építkezésnek. Az első kapavágásra 1929. július 29-én ünnepélyesen került sor, az átadást októberre tervezték. Hagy ne mondjam: a nagy gazdasági világválság 1929. október 24-én tört ki.

pestujhelyi_kozseghaza_kepeslap.jpgJobbkézre a pestújhelyi községháza látható, Vele srégen szemben voltt Simicsik Károly kétszobás háza. Ennek a helyén épült fel az ipartestületi székház, amiből - sajnálatunkra - semmi nem látszik a képeslapon (korabeli képeslap)

 A tervek szerint első emeleten könyvtár és vetítő, a földszinten kultúrterem, konyha, elnöki és jegyzői szoba került volna, valamint itt alakították volna ki a hivatali helyiségeket. Az eredeti költségvetés szerint az építkezés 50 ezer, a berendezés pedig 60 ezer pengőt tett volna ki (ha nagyságrendileg egy akkori pengőt ezer mai forintnak képzelünk el, képet alkothatunk az építkezés volumenéről). Ehhez 35 ezer pengős banki, 10 ezer pengős tagi hitelt és 10 ezer pengő államsegélyt vettek volna igénybe. Sok tag ajánlott a szakmájába vágó ingyenmunkát is: üvegezést, cserepezést, sokan a berendezésbe segítettek volna be: könyvszekrényt, ajtót, ablakot ajánlottak. Az építkezés végül minden pénzt elvitt, a berendezésre már nem jutott, így a hivatalos átadás időpontja egyre késett, noha az épület már használható volt - és részben használták is. Végül 1929. december 31-én, vagyis szilveszter este nyitották meg az épületet ünnepélyes előadással, műsorral.

 Az ipartestület székháza nem csak egy hivatali épület volt, hanem kultúrház is. Mint Balogh Béla fogalmazott az épület felépítésére szánt felhívásában:

Éppen ezért egymás iránti bizalommal segítségét kérjük mindazoknak, akik segíteni tudnak és a kultúráért áldozatot tudnak hozni, mert hiszen nem csak magunkat, hanem a községet juttatjuk hozzá egy kultúrházhoz.

A bevételek tekintetében jelentős szerepet játszott az egyes helyiségek bérbeadása. Darvas Ernő színigazgató társulatával rendszeresen szervezett népszerű színielőadásokat - elsősorban operetteket, vígjátékokat, de más alkalmi, vagy amatőr társulatok is felléptek a díszteremben. Tánciskola is működött itt Uray Elek vezetésével az 1930-as években. Mozit is terveztek, ám végül a már működő két helyi mozis tiltakozásának hatására nem kaptak engedélyt. Vendéglő is üzemelt a székházban előbb Nagy Balázs (1931-ig), majd Hechtl Lajos (1932-ig), végül Lázár János (1949-ig) üzletvezetősége mellett.

Alkalmanként még marketingcélú előadások, ügyféltoborzások is helyet kaptak az épületben, így például a Persil mosópor felhasználási lehetőségéről, működéséről tartottak többnapos bemutató és előadás sorozatot 1930-ban, '35-ban pedig a Phöbus Villamossági Vállalat kiállítást rendezett karácsony előtt, hogy a villanyvilágítást propagálja. De az Országos Társadalombiztosító Intézet is rendszeresen bérelt tőlük helyiséget (rejtély, hogy milyen előadásokat tarthattak, talán elsősegélynyújtó tanfolyam volt?) Rendszeres bérlői voltak a székháznak a település vallási egyesületei is nagyobb rendezvényeik, összejöveteleik alkalmával, de ez volt a székhelye a híres sportklubnak, a Pösöcnek, és a leventék is jártak ide olykor. Ezek - elvileg - mind mind bevételt hoztak volna.

pestujhelyi_ipartestulet_szekhaz_emlek_ter_felirattal.jpgAz ipartestületi székház üresen, elhagyatva 2014-ben

De természetesen saját ügyeiket is intézték a székházban. Kiállításon mutatták be a Pestújhelyen gyártott, vagy ott kapható termékeket. Tanonciskolát működtettek - már amíg volt tanuló, mert egy idő után elapadtak a jelentkezések. Könyvtárukban a közlönyök, jogszabályok hozzáférhetők voltak. Irodát tartottak fenn, ahol a tagok ügyes-bajos dolgaikat intézhették és persze a számos testületi szakosztály is itt tarthatta üléseit.

Minden ötletes és változatos program ellenére a bevételek a szükséges mérték alatt maradtak, a hiteltörlesztéseket nem tudták teljesíteni. Az ipartestület lényegében egy évtizedig küzdött azzal, hogy ne árverezzék el az épületet. A rendezvények egy részét követően gyakran előfordult, hogy a szervezők elmaradtak a bérleti díjjal, a vendéglő a várt bevétel töredékét hozta, a rendezvények során rendszeres volt a véletlen károkozás, ami mindig vitát eredményezett a bérlő és az ipartestület között. A végén már az állandó költségeket, így például a villanyvilágítás árát elkérték előre, gyakran kauciót kellett letenni, a ruhatári bevételre is igényt tartottak, szóval jött a filléreskedés.

Kiderült például, hogy az épp szemben lévő községháza, mely számtalanszor ingyenesen igénybevette az ipartestületi helyiségeket, nagyon komoly villanyszámlát csinált a vetítőgépével, melyet oktatások alatt használtak. Betörtek hozzájuk és tetemes összeget vittek el, a tagok pedig nem csak a szakmai közélet iránt voltak érdektelenek, hanem a díjfizetésben sem mutatkoztak túl aktívnak.

tanciskola_pestujhelyen.jpgTánciskola Pestújhelyen, feltehetően az ipartestület székházában (forrás: Rákospalotai Múzeum / XVMedia)

Az ipartestületi székház fennállásának tizedik évében, vagyis 1940-ben - még mindig az építés miatti adósságok alatt nyögve - úgy döntöttek, hogy az épületet cakompakk öt évre bérbeadják a Katolikus Akciószervezetnek. Ez azt jelentette, hogy fix éves bérleti díjat kaptak, a rezsiköltséget külön felszámolták, és a felújításokra is kértek némi pénzt, tehát a bevétel állandó lett. Ugyanakkor saját maguknak is díjat kellett fizetni ha egyleti gyűlést rendeztek, a helyiségeket csak előre egyeztetett időpontban vehették igénybe, tehát a saját működésüknek is lettek költségei és kényelmetlenségei.

Közismert, hogy 1944. szeptember 19-én egy tízmázsás, fel nem robbant bomba szétszerelése közben óriási detonáció történt a szemben lévő községháza udvarán. A közigazgatás központi épülete a földdel lett egyenlővé, nagyon sok volt a civil halott, és persze az átellenben lévő ipartestületi épület is súlyosan megsérült. Olyannyira, hogy az iparosok adófizetési mentességet kértek az épületre, hiszen az használhatatlanná vált. Ugyanakkor a katolikusoktól az éves bérleti díjat még be akarták vasalni, ami azt mutatja, hogy anyagilag továbbra is gyenge lábakon állt a testület.

1945 márciusában jelentős segélyt kaptak, és fel tudták újítani az épületet. A katolikusokkal lejárt a bérleti szerződés, amit már nem hosszabbítottak meg. Új igény is mutatkozott: a község legnagyobb befogadóképességű termét egyre gyakrabban vették igénybe a politikai pártok. Ennek ugyan nem örültek az iparosok, de a bevétel reményében fogadtak kisgazdákat, kommunistákat egyaránt. Közben a pengő elkezdett értéktelenedni, ami egyre nagyobb problémát jelentett a bérleti díjak megállapításánál. Egyre többen maradtak adósok a bérleti díjjal és közben tűzrendészeti hiányosságok miatt is költségekbe verte magát az ipartestület.

1949. szeptember 8-án az ipartestületet - hasonlóan a többi civil szervezethez - megszüntették, az ingatlant államosították. 1951-ben itt nyílt meg a XV. kerület első művelődési háza, a József Attila Kultúrotthon, mely nevének rövidítéséből Jákó néven volt ismert a köztudatban. Rövid ideig mozi is működött az épületben. Később megnyitották a Csokonai Művelődési Házat Rákospalotán, az 1970-es évek végére az akkor már Zalka Máté Művelődési Ház névre hallgató intézményt bezárták.

facebook_kovetes.jpg

Források:

Holló Szilvia Andrea: Az iparosok háza - "Közös akarattal" Rákospalotai Múzeum 2009
Buza Péter: Pestújhely emlékkönyve (Rákospalotai Múzeum Budapest, 1997)

Szólj hozzá!

Címkék: ipartörténet közművelődés 1929 Pestújhely József Attila utca Németi Elemér József Attila Kultúrotthon Zalka Máté Művelődési Ház


A bejegyzés trackback címe:

http://bpxv.blog.hu/api/trackback/id/tr6412342481

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.

Tetszett a bejegyzés? Kövesd a blogot!

blog.hu