Kapcsolat

palotabarat a gmailen, és XV. kerületi blog a Facebookon.

2016.07.01. 23:14 Palotabarát

Ember, város: Rákospalota hercegnéje

kicsi_cleo.jpg

Régóta bennem van egy különös, romantikus történet a valaha Rákospalotán élt Mirza hercegnéről, aki családi kapcsolatai révén birtokolt egy hírhedt épület: az Andrássy út 60-at, ami előbb a nyilasok "Hűség háza", majd az államvédelem - ÁVO, illetve ÁVH - székháza lett. A különös sorsú hercegné - ahogy minden valamirevaló XX. századi magyar mesében - végül nagy szegénységben, vidékre száműzve halt meg.

 

Ali Ahmed Mirzáné, Reiszner Gizella (Budapest, 1893. december 28. (vagy 31.) - Hatvan, 1970. október 28.)

A híres rákospalotai Villasor egyik lakójáról van szó, aki 1893-ban Budapest VI. kerületében született Reiszner Gizella néven, katolikusként anyakönyvezve. Édesapjáról, Reiszner Ignácról keveset tudunk, csak annyit, hogy nem sokkal lánya születését követően meghalt. Anyja, Foltányi Mária kényszerűségből intézetbe adta a gyereket, aki - mint árvaházi leány - részt vehetett 1897-ben az első osztálysorsjáték - vagyis korabeli lottó - húzásán. Gyakorlatilag mindössze ennyit tudunk egész gyermekkoráról.

perlmutter_kicsi_cleo_reiszner_gizella.jpgPerlmutter Izsák 1909-ben készült festménye az akkor 16 éves "kicsi Cleoról", vagyis Reiszner Gizelláról (forrás: Hello Miskolc blog: A Kövesi-gyűjtemény múzsái - 2016. május 19.)

Foltányi később megismerkedett, majd összeházasodott Perlmutter Izsák festőművésszel. Perlmutterről is írok majd egyszer, most elég annyit róla, hogy viszonylagos jómódban élt, sokat tanult és utazott külföldön, mai kifejezéssel élve jól tudta futtatni, eladni magát. Perlmutter lányává fogadta felesége gyerekét, Gizellát, aki számos képének modellje is lett. A szinte saját lányaként szeretett gyerek volt Perlmutter "kicsi Cleo"-ja. A festő és családja már a századfordulót követően Rákospalotán élt előbb a Batthyány utcában - itteni házát a Turmayer-család vásárolta meg -, majd átköltöztek a Villasorra.

Reiszner Gizella az első világháború éveiben Franciaországban megismerkedett egy fess ezredessel: Ali Ahmed Mirza herceggel, aki Perzsia nagykövetségén dolgozott katonai attaséként. Egymásba szerettek, összeházasodtak. Mirza hercegről keveset tudtam meg, de feltehető, hogy a Perzsiáben ekkor uralkodó Kádzsár-dinasztia egyik oldalágához tartozhatott. A pár évekig Párizsban, majd Hollandiában élt, míg a férj valamikor a '20-as, '30-as évek környékén meg nem halt. Ezt követően az özvegy hercegné visszaköltözött apjához Rákospalotára (1929-ben a Villasort Újpesthez csatolták). A sokat megélt szép villaépületet a rendszerváltást követően nem sokkal üzletemberek megvásárolták és lebontották. Mai helyén (IV. Vécsey Károly utca 99.) a telek szintje jól láthatóan alacsonyabb az utcához képest. Ez a korabeli Palota, majd Újpest eredeti utcaszintjét mutatja, a telkeket és magát az utcát is egy későbbi csatornaépítés során feltöltötték, megmagasították.

perlmutter_villa_1.jpg
Perlmutter rákospalotai villája télen saját festményén. A Villasor elcsatolása után a ház a Vécsey Károly utca 99. számot kapta, ekként írt róla Lőrincz Róbert is a villasori cikkében.

Perlmutter, akinek az 1880-as évek óta a birtokában volt az Andrássy út 60. szám alatti bérház, úgy rendelkezett, hogy festményeit halála után adják múzeumoknak, az Andrássy úti lakóházat azonban feleségére és lányára hagyta azzal a kikötéssel, hogy az ő haláluk után a megalapítás előtt álló Magyar Zsidó Múzeum örökölje az épületet. 1936-ban hunyt el Foltányi Mária, a festőművész felesége, ettől kezdve a lány, vagyis özvegy Ali Ahmed Mirzáné lett az örökös, az ingatlanokon pedig elidegenítési tilalom állt fenn a Pesti Izraelita Hitközség javára.

Mirza hercegné továbbra is a Villasoron lakott, nevelőapja képeit - annak kívánságát tiszteletben tartva - a Szépművészeti és a Magyar Nemzeti Múzeumnak adományozta 1937-ben, s a bérház jövedelméből tartotta el magát. Ugyanebben az évben a bérház első emeletét kiadta a nyilasoknak, vagyis a Magyar Nemzeti Szocialista Pártnak. Hogy teljes politikai tájékozatlanság volt-e emögött, esetleg kapzsiság, nemtörődömség, ki tudja ma már? Azt azonban már akkor is lehetett tudni, hogy Szálasi Ferencnek és bagázsának ideológiájához szervesen hozzátartozik az antiszemitizmus. Ahhoz képest, hogy Mirza hercegné pontosan tisztában volt nevelőapja vallásával, és azzal, hogy a háznak a pesti zsidóság szervezete lesz majd egyszer a tulajdonosa, hát... Ma úgy mondanánk merész húzás volt.

perlmutter_andrassy_ut_60.jpgAz Andrássy út 60. bejárata, amikor a "Hűség háza' nevet viselte (forrás: Huszadik század)

Viszonylag korán bajba is került emiatt a hercegné: a nyilasok nem fizették a megállapodás szerinti lakbért, ráadásul a többi lakó is elköltözött a horda vad akciói miatt. Az adóhivatal azonban változatlanul annyit követelt Mirza hercegnőtől, mintha egy teljes bérháznyi jövedelme lett volna. Úgy tűnik később sem rendeződött a helyzet, mert az adósságok miatt jelzálogbejegyzések sorakoztak a tulajdoni lapon. Az özvegyasszony személye mindenesetre már akkoriban is elég érdekes volt ahhoz, hogy a sajtó foglalkozzon vele. 1944-ben például egy sajtóhír kapcsán elterjedt, hogy a nyilasok központja a török uralkodócsalád tagjának a tulajdonában van. Ezt akkor cáfolták - bár az nem derült ki, hogy valójában egy perzsa katonatiszt özvegyéről van szó -, azt azonban kiderítették, hogy az épület "egy zsidó szentegylet" birtokában van (valójában a tulajdonos Mirza hercegné volt, csak az ő halála után került volna a hitközséghez az épület).

Az özvegy Mirza hercegné megúszta a világháborút, az államosítást azonban már nem: az Andrássy úti bérházat 1947-ben a Belügyminisztérium Államvédelmi Osztálya (ÁVO) felújíttatta - legalábbis a háborús károkat kijavították -, ami jogalapot teremtett ahhoz, hogy be is költözzenek. Az özvegy még nagy bátorsággal pert indított a Péter Gábor vezette államvédelem ellen az elmaradt lakbér fejében, amit meg is nyert. Végül jogilag csak 1951-ben történt meg az államosítás, akkor már az Államvédelmi Hatóság (ÁVH) lett a telekkönyvi tulajdonos. Nem sokáig, mert 1952-ban - talán álcázásként? - a Középmagyarországi Boripari Tröszt, 1957-től pedig a Chemolimpex Magyar Vegyiáru Külkereskedelmi Vállalat volt a tulajdonos. Az ÁVH-t az 1956-ben történtek hatására feloszlatták. Ali Ahmed Mirza hercegnét 1951-ben kitelepítették a Heves megyei Domoszló községbe, ott jelölték ki számára a kényszerlakhelyet.

domoszlo_legifoto.jpgMai légifotó Domoszlóról - a rákospalotai Villasoron kezdődő út végállomása (forrás: Domoszló település honlapjának képgalériája)

Sok forrás és visszaemlékező azt írja, hogy a hercegné nem sokkal a kitelepítést követően elhunyt. Magam is meglepődtem, de nem: még 1970-ben is interjút adott a Heves Megyei Népújságnak. A lap riportete az akkor 76 éves nénit igen-igen szerény körülmények közt találta: a döngölt föld padlózatú épületet viskónak, putrinak írja le, bár megjegyzi, hogy a ház a hercegné saját tulajdona, saját keresetéből vásárolta. Az idős asszony számos macska és pulikutya társaságában élt, és eszében sem volt elhagyni Domoszlót. Abban az időben kapott 5000 forintot (1970-ről van szó, ez az összeg többhavi fizetésnek felelt meg), az "elmaradt segélyek" kompenzálására.

Végül egy domoszlói helytörténeti könyv segített az életút lezárásának megfejtésében: az özvegy hercegné - akit a községben csak "Herceg néni" néven ismertek nem sokkal halála előtt a lábát törte, emiatt bekerült a hatvani kórházba, ahol 1970. október 28-án elhunyt. Ő volt az utolsó a Budapestről kitelepített 10 családból, aki Domoszlón maradt, a többiek szép apránként visszaszivárogtak már korábban a fővárosba. A helytörténeti könyv megemlíti, hogy a domoszlói temető déli oldalának utolsó sorában van eltemetve.

Árvaházi kisleányból lett perzsa hercegné, majd származása miatt kitelepített, így kétkezi munkásként dolgozó, putriba költöző öregasszony. Élete valóságos regény, könnyelműsége tanulság, sorsa szinte védhetetlen.

Források:

Lőrincz Róbert. Az egykori Villasor, a mai Vécsey Károly utca neves lakó I. - II. Újpesti Helytörténeti Értesítő 2014/4, 2015/1
Keresztessy Csaba: Andrássy út 60. - História 2002/5-6
Vas Gábor: Múzeumot álmodók - Élet és Irodalom 2002. február 22.
Pataky Dezső: Látogatás egy hercegnőnél Domoszlón - Heves Megyei Népújság 1970. március 25.
A Kövesi-gyűjtemény múzsái - Hello Miskolc blog 2016. május 16.
Lukovszki Béla, Szollár János (szerk.): Domoszló : helytörténeti olvasókönyv Domoszló önkormányzata 2011

 

Köszönöm Tőzsérné Zaja Ildikó könyvtáros szíves segítségét

 

Szólj hozzá!

Címkék: történelem családtörténet Újpest Rákospalota Ember város Villasor Perlmutter Izsák Reiszner Gizella


A bejegyzés trackback címe:

http://bpxv.blog.hu/api/trackback/id/tr598847186

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.