Kapcsolat

palotabarat a gmailen, és XV. kerületi blog a Facebookon.

2015.09.04. 12:07 Palotabarát

A régi Sódergödör - Rákospalota Tabánja

kicsi_sodergodor.jpg

Rákospalota egyik talán legismertebb és legmegosztóbb kicsiny városrésze volt a Sódergödör. Ami jellemezte ezt a területet, az a nagyon egyszerű, régi lakóházak, földutak, az infrastruktúra hiánya, szegénység az egyik oldalról, vadromantika, szoros közösség, ragaszkodás a helyhez a másik oldalról. A sódergödör lakóházainak a zömét a nyolcvanas években lebontották, helyén ma egy félkész lakótelep található.

Rég akartam írni Palotának erről a kis szegletéről, ám akárhány korábban ott lakóval beszéltem, mindenki egy kicsit másképp emlékezett a környezetre, az emberekre, de még a Sódergödör határaira is. Az biztos, hogy miközben a Sódergödör a mai lakhatási elvárásoknak a legkevésbé sem felelt meg, az emlékek megszépítették az ott töltött időt. Azért írtam, hogy ez volt Rákospalota Tabánja, mert akárcsak a váralja harmincas években lebontott düledező házai, ez a városrész is több romantikát őriz, mint amennyire rászolgált.

sodergodor_kinizsi_czunya_800.jpgSódergödör, Kinizsi utca, kb. 1982 (Czunya György felvétele, FORTEPAN)

A nem túl elegáns Sódergödör névről Buza Péter is ír a már sokszor idézett Palotai tegnapok című könyvében. Eszerint a község a XIX. század végén vállalkozót keresett arra, hogy feljavítsa a település útjait. Aszfaltozásról, kikövezésről szó sem volt, a feladat abból állt, hogy sóderrel feltöltse és elegyengesse a csapadékos időben járhatatlanná váló földutakat. A vállalkozó azonban úgy találta: kár drága pénzen messziről hozatni a sódert, mikor itt van az helyben: a mai Rákos út és Szentmihályi út sarkától nem messze nyitott egy sóderbányát.

Lett is felháborodás, hogy a vállalkozó ingyen szerzi a község által kifizetett alapanyagot - ráadásul a településen belülről! Ettől függetlenül a bánya még sokáig ott éktelenkedett, sőt, újra és újra bányásztak belőle, amikor útjavításra került sor. De hol is volt egészen pontosan ez a bánya? Egy 1891 előtt kiadott térkép segít a pontos behatárolásban: a mai Régi tér - Palotás utca - Csokonai utca között húzódott. Sőt, itt két munkagödör is volt: egy sóder- és egy homokbánya. Ma körülbelül a Palotás utca 6. számú ház áll rajta. Ez volt a tényleges gödör, s ennek a környékére ragadt rá a név: Sódergödör.

sodergodor_terkep.jpgTérkép 1891-ből, rajta a sódergödör a Homok utca és Homok köz között. Az utcanevek mai megfelelője:a Tigris utca ma: Báthory utca, a Sas utca ma: Dobó utca, a Homok utca: Régipalotai utca, a Homok köz: Palotás utca. A térképen két gödörféle is látható, az egyik alatt "s. g." rövidítés, a másik alatt "h. g." Bár csak tippem lehet rá, hogy ezek mik lehetnek, úgy vélem: sódergödör és homokgödör (forrás: Pest megye kataszteri térképe, Mapire.eu)

A bányától függetlenül a területen elkezdődött a parcellázás is 1885-ben. Ez volt a zsellérek belső dűlőjének a szeglete. Zsellérek, vagyis földnélküli parasztok - ebből sejthető, hogy nem a módosabbak számára mérték itt a földeket. Igen kis telkekről van szó, 50 négyszögöles (kb. 180 négyzetméteres) kis parcellákra aprítják a bánya körüli területet. Összehasonlításul: a rákospalotai Villasoron 250 négyszöges (900 négyzetméteres) telkeket parcelláznak.

Ennek megfelelően kis zsúpfedeles, vert, vagy paticsfalú házakat építenek ide a XIX. század utolsó éveiben. A Csokonai Művelődési Ház által a környék lebontásakor készített filmben is említik a vertfalú épületeket, tehát egyes korai építésű lakóházakban - nyilván többszöri átalakítás után - még az 1980-as években is az eredeti falak közt éltek. Bár a vert fal - vagyis a sárból, agyagból, zsaluzatban tömörített fal - elsősorban jó szigetelőtulajdonságai miatt ma reneszánszát éli, el lehet képzelni, hogy egy, az 1800-as évek végi technológiával készített alapozás nélküli fal mennyire volt időtálló és korszerű.

1913-ban még állt a gödör, követ már nem bányásztak belőle, inkább szemetet hordtak oda. A Népszava újságírója érzékletes leírást ad az akkori állapotokról:

Évek előtt kiástak egy nagy térséget, kihordották a kavicsot és maradott egy óriási hosszú és mély gödör.Egyik része vízben áll, poshadt, piszkos lével van tele; a másik helyen szemétrakások, rongydarabok,  elhullott állati maradványok és ganajdombok... És ebben a gödörben száz és száz gyermek hancúrozik naponta. Ebben a gödörben labdázik, footballozik a környéken lakó ifjúság...

(Népszava 1913. október 31. 15. o.)

1925-ben még a gödör feltöltését követelték, 1929-ben azonban már a feltöltés helyén kialakult tér rendezését tartották kívánatosnak. A gödör fizikailag tehát valamikor 1925-29 között szűnt meg, addigra vélhetően feltöltötték szeméttel és földet hordtak rá. Valamikor az 1930-as évek elején alakították itt ki a Szent László teret (mai nevén: Régi tér), és a Czoma-féle monográfia megemlíti, hogy 1947-ben alakítottak ki itt játszóteret, aminek a maradványai az 1980-as évek elején még fellelhetők voltak.

sodergodor_regi_ter_czunya_800.jpgJátszótér a Régi téren, kb. 1982 (Czunya György felvétele, FORTEPAN)

A sódergödör mindig is a szerényebb egzisztenciák lakóhelye volt: a kisméretű komfort nélküli házacskákat olcsón adták-vették. A korszerűsítés elsősorban a villanyvilágítás bevezetését jelentette, vízvezeték, pláne fürdőszoba csak ott volt, ahol a XX. században utólag kialakították. Csatornázás nem volt, a kerti budi és az emésztő volt a jellemző (persze wc-t a házba is lehetett építeni, de nem volt csatorna, amire ráköthették volna). Az elektromos áram légvezetéken érkezett a házakba. A Budapest folyóirat egy 1982-ben megjelent cikke szerint 149 ház volt a Sódergödör területén csatorna és némelyik víz nélkül.



A környékre már a hatvanas években is egy óriási, 9000 lakásos lakótelepet terveztek, sőt metrót is, Beller Imre utcai végállomással. Ez a lakótelep ugyan nem épült fel, de az elképzelés arra elegendő volt, hogy a környék mindennemű fejlesztéséről és korszerűsítéséről lemondjanak, mondván: itt úgyis lebontanak mindent. Így aztán az 1980-as évekig itt fejlesztés nem történt, aki a saját házát korszerűsítette, az a "saját szakállára" tette azt, hiszen tudatában volt annak, hogy az épületet lebonthatják. Aztán az 1980-as évek elején egy új elképzelés alapján - melyben metróról már szó sem volt - már Rákospalota Városközpont néven nagy lakótelepet terveztek ide (Márton István terve).

sodergodor_marton_tervrajz_800.jpgA "Sódergödör-lakótelep" beépítési tervének részlete - ebből csak néhány épület készült el, a többit elmosta a rendszerváltás (a tervező, Marton István szíves engedélyével)

A bontásra - és a Szőcs Áron (ma: Illyés Gyula) utca kiszélesítésére - 1987-ben került sor. Az eredetileg a Szerencs utcáig beépíteni tervezett lakótelepen 1990-ig dolgoztak, majd a rendszerváltást követően a munkákat felfüggesztették és soha nem folytatták. A lakótelepen elsősorban belügyminisztériumi dolgozók kaptak lakást, vagyis a Sódergödör lakosságának zöme kicserélődött. Az a generáció, amelyik szép emlékeket őriz a Sódergödörről, ottlakása idején még gyerek, vagy fiatal volt. Ezeket a életszakaszokat megszépíti az időbeli távolság. De ne legyen kétségünk afelől, hogy azoknak, akik itt éltek, nem volt könnyű dolguk.

facebook_kovetes.jpg

Forrás:

Buza Péter: Palotai tegnapok (Csokonai Művelődési Központ, 1995)
Sódergödör - a Csokonai Művelődési Ház dokumentumfilmje
Népszava korábbi újságcikkei
Többek személyes élményei, beszámolói

Szólj hozzá!

Címkék: 1987 városrészek lakótelepek Rákospalota Régi tér Sódergödör Sódergödör lakótelep Palotás utca Csokonai utca


A bejegyzés trackback címe:

http://bpxv.blog.hu/api/trackback/id/tr867658128

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.