Kapcsolat

palotabarat a gmailen, és XV. kerületi blog a Facebookon.

2015.05.09. 11:46 Palotabarát

A rákospalotai ONCSA-telep (Táncsics-telep)

kicsi_oncsa.jpg

A II. világháború idején vált fogalommá országszerte az ONCSA (Országos Nép és Családvédelmi Alap) neve. Az ONCSÁ-t 1940-ben hozták létre, célja a "segélyezés helyett a leginkább támogatásra szoruló néprétegek gazdasági, erkölcsi és szellemi felemelése" volt, s nem sokáig működött: a világháborút követő társadalmi változások elsodorták ezt is. Az ONCSA igen sokrétű támogatási rendszerének legmaradandóbb és legismertebb formájává a házépítési akció vált. Rákospalotán is építettek ONCSA-házakat a Benkő-telepen.

A rákospalotai ONCSA-házak két ütemben épültek fel: 14 ház 1943 őszén a Tompa Mihály és Aulich Lajos utcákban, majd további 20 lakóépület 1948 tavaszán az Aulich és Kis Rákos utcákban (mindegyik a Benkő-telepen belül található). Ez utóbbi ünnepélyes átadása '48 március 6-án volt. Az építési engedélyeket két részletben 1942-ben és 1944-ben kérték meg, de a világháború és az romeltakarítás miatt az utolsó házak felépítése '48-ig elhúzódott. Az átadáson Szőcs Áron polgármester mondott beszédet, jelen volt László György a város akkori főépítésze és számos meghívott. A telepet egy későbbi helyi lap Táncsics-telep néven említi, de ez a név nem terjedt el.

oncsa_csaladvedelem_cimlap.jpg
Az ONCSA 1942-es családvédelmi brosúrájának címlapja


A házakat az ONCSA mérnökei Zárai Lukács és Rácz György tervezték, az osztály vezetője Tóth Kálmán építész volt, és még két szigorló építész, egy rajzoló és egy építőanyag-refens vett részt a munkában. Más nevek is felmerültek a palotai házak tervezőiként, de apránként bebizonyosodott, hogy az itteni házak megálmodásában nem vettek részt: Kós Károly csak Kolozsvárra tervezett épületeket, Imrényi Szabó Imre pedig, aki Pest megyei főmérnökként és a paraszti kúriák kutatójaként szintén részt vett a tervezésében, tornácos épületeket tervezett a megyében, de nem Rákospalotán. Ezt azért fontos leszögezni, mert láttam olyan ingatlanhirdetést, amiben Kós Károly tervezte rákospalotai ONCSA-házat akartak eladni - ez azonban nem felel meg a valóságnak.

A telep házai kivétel nélkül ikerházak és típusépületek - a fotón látható is, hogy egyforma házikók állnak U-alakban. Az ONCSA műszaki osztálya, ahol a tervek készültek kifejezetten odafigyelt arra, hogy az épületek az adott tájegység népi építészetének hagyományait követve készüljenek, ezért bár országszerte hétféle háztípust variáltak, ezek szerkezeti hagyománya, tájolása stb. igazodott a környék építészetének jellegzetességeihez.

ONCSA-telepA rákospalotai ONCSA-telep 1948-ban az átadáson. A jobb oldali első ház falán olvasható felirat: "A telep területére idegeneknek tilos" - nyilván a belépés, vagy ilyesmi, de azt már lefestették (fotó: MAFIRT/Rákospalotai Múzeum)

Az ONCSA hét típustervvel dolgozott, az egyes terveket aszerint alkalmazták hogy hova és miért épül a telep. Voltak kisebb-nagyobb falusi házak, de volt ún. "árvízi ház" is, és két városi háztípus. Míg falun például sütőkemencét terveztek a házba, az ún. városi házba erre nem volt szükség. Ugyanakkor a városi háztípusoknál feltételezték a közmű infrastruktúrát, ezért például zuhany- vagy mosdó-fürdőhelyiséget és wc-t is terveztek, míg a falusi házhoz kinti árnyékszék dukált. Szintén az egyik város háztípus része volt az albérleti szoba, amivel a családok átmeneti gazdasági nehézségeinek áthidalására akartak megoldást kínálni. Rákospalotán az ikerházas városi típust preferálták két hálófülkével, nappalival, a lakáson belüli wc-vel, mosdó-fürdőhelyiséggel. A konyha méretét a tornác rovására növelték, így bár a bejáratnál mutatóban megmaradt két boltív, ez már inkább csak jelzésértékű volt - később szinte valamennyit beépítették (lásd lentebb a lakások elrendezését mutató rajzot).

A házat nem ingyen adták, hanem legfeljebb 30 éves futamidejű hitelszerződést kellett aláírni. Ha négynél több gyerek volt a családban, akkor az ötödik gyerektől 10-10 százalékot elengedtek a vételárból. Ha ingóságokat is csak hitelből tudtak vásárolni a kiválasztottak, azt tíz év alatt kellett visszafizetni. Nem sokkal a háború után egyébként átalakították a törlesztési rendszert, így hamarosan a lakók tulajdonává váltak a házak.

oncsa_alapajz.jpg
A két városi ONCSA-ház alaprajza. Rákospalotán a jobb oldali (9. ábra, 7. típus) épült fel (forrás: Magyar Építőipar 1983. 7. sz.)

De mi is volt az az ONCSA? Az Országos Nép és Családvédelmi Alap rövidítése. Ezt az alapot 1940-ben hozták létre, érdemben kb. 1944-ig működött, a gyakorlatban a világháborút követően szűnt meg. Az ONCSA a vidéki Magyarország paraszti nagycsaládosainak felkarolására alakult (nagycsaládos=legalább négy 18 évnél fiatalabb gyerek van a családban). Nem csak házépítéssel segítették a családokat, hanem pénzbeni kölcsönnel (pl. házasodási kölcsön), állatokat, vetőmagokat, gyümölcsfákat is adományoztak, kisebb mezőgazdasági gépekhez juttatták a rászorulókat, ösztöndíjprogramot hirdettek, a nevelésben, oktatásban segítettek és még számos más, igen kiterjedt és ötletes segítséget (de nem segélyt) juttattak a nagycsaládosoknak.

Bár jól kitalált rendszer volt, hiszen sokkal kevésbé az alkalmi segélyezés, mint inkább a család egzisztenciális előrelépésének segítése volt a célja, ma mégsem lenne elfogadható a rendszer. A célcsoport kiválasztását ugyanis széles körű, a magánéletben vájkáló felmérés és ajánlási rendszer előzte meg. Mindig véleményt kértek a helyi lelkésztől vagy a plébánostól, vagyis csak aktív hívők kerülhettek a segélyezettek körébe, de lecsekkolták a családfő politikai preferenciáit is. Figyelembe vették a magyar származást, sőt elvárt volt a magyar(os hangzású) név viselése is, ami néha azt jelentette, hogy a segélyezettnek - ha egyébként minden más szempontból megfelelt - meg kellett változtatnia a vezetéknevét. Feljegyezték az asszonyokról a szomszédságukban kialakult véleményeket, hogy kizárják az összeférhetetlenséget (cserfes, szemtelen stb.), s a higiéniára vonatkozó állapotokat is. Ma már számos ponton kifogásolni lehetne a kiválasztási metódust, a legvállalhatatlanabb azonban mégis az volt, hogy a telepek, illetve művelésre átadott földek egy részét zsidóktól vették el.

Az ONCSA-telep maA rákospalotai ONCSA-telep egy jellegzetes ikerháza ma (vagyis 2013-ban). Ez az épület még úgy-ahogy hasonlít az eredeti típusházra, a többit többé-kevésbé átépítették már.

A kiválasztás fő szempontjai azonban mégis azok voltak, hogy a családban legalább négy gyermek legyen, szegények legyenek de munkabírók, dolgozni akarók. Igen széleskörű volt az adatgyűjtés a jelentkezőkről, nem lehetett megtéveszteni a kérdezőbiztosokat. Az ONCSA egésze egyfajta szociálpolitikai forradalom volt, a szociális munkások, szociális védőnők szakmájának kialakulása köthető az alap működéséhez, illetve ehhez az időszakhoz. A rendszer atyja egyébként Pécs városának akkori polgármestere, Esztergár Lajos volt.

Noha a kezdeményezés Pécsről indult, az első ONCSA-telep a szomszédos Újpesten épült 1940-41-ben, közel száz család részére. A telep ma is áll, a Fóti út és a Reviczky utcák között a temető alatt láthatók az egyforma kis házak. A jelentkezők száma többszörösen meghaladta a száz családra méretezett telep befogadóképességét. Összesen 1941 és '44 között 81 városban és 700 községben több mint 10 ezer ONCSA-lakás épült, ami akkoriban tényleg csak csepp volt a tengerben, de azoknak a családoknak, akik így jutottak házhoz jelentős életminőségi változást jelentett. Épült továbbá - szintén az ONCSA szervezésében 17 ezer úgynevezett árvízi ház is, ami tulajdonképpen az áradások után lakhatatlanná vált épületek újjáépítése volt.

oncsa_atado.jpg
A MAFIRT képe 1948-ból a rákospalotai ONCSA-telep átadásáról - a háttérben két ONCSA-ház (forrás: MAFIRT/Rákospalotai Múzeum)

A rákospalotai telep a környék beépülésével hamar elvesztette telep-jellegét, sőt, az ONCSA-házakat ma már nehéz is megtalálni. Tulajdonképpen lakótelepnek sem lehet tekinteni, bár típusépületek alkotják, ám mind a mérete, mind az infrastruktúrája (nem épült sem iskola, sem orvosi rendelő, sem bevásárlóhely, és általában semmi, ami egy telep kiszolgálását végezhette volna) alapján végül nem felel meg a lakótelep kritériumainak. Ma úgy hívják az építészek az ilyen kisebb negyedeket, hogy telepszerű beépítések.


Források:

Hámori Péter: Női szerepek és szociálpolitika Magyarországon 1920–1944 (Korall 13. sz. 2003. szeptember )
Körner Zsuzsa: A telepszerű lakásépítkezések története Magyarországon 1850-1945 között (Terc kiadó, 2004)
Timon Kálmán: Fejezetek a magyar lakásépítés történetéből - ONCSA házépítési akció (Magyar Építőipar 1983. 7. sz.)
Magyar Nép- és Családvédelem (családvédelmi brosúra 1942-ből)
Hámori Péter: ONCSA (Országépítő 2004/2)

Szólj hozzá!

Címkék: 1948 1943 lakótelepek Rákospalota Benkő-telep Szőcs Áron Kis Rákos utca Tompa Mihály utca Aulich Lajos utca ONCSA-telep


A bejegyzés trackback címe:

http://bpxv.blog.hu/api/trackback/id/tr597441540

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.