Kapcsolat

palotabarat a gmailen, és XV. kerületi blog a Facebookon.

2015.03.01. 07:43 Rátonyi Gábor Tamás

A 124-es (24-es) busz története

kicsi_bart_busz_15.jpg

1915-ben ezen a napon indult először menetrend szerinti buszjárat a fővárosban, így ma száz éves a buszközlekedés Budapesten. Erről budapesti bloggereknél jelent meg emlékező cikk, melyeket az Urbanista blog gyűjtött össze. Az évforduló kapcsán érdemes felidézni, hogy a főváros legrégebb óta (85 éve) folyamatosan, közel azonos útvonalon és járatszámmal közlekedő járatainak egyike a pestújhelyi 124-es (1929 és 2008 között 24-es volt a jelzése). Ennek a járatnak nagyobb a múltja, mint a Rákóczi úti buszközlekedésnek, az 1936-ban indult 7-esnek. Érdemes számontartani, felidézni - még ha ma már kevesen is ismerik és még kevesebben használják.

Budapesten az 1920-as években a BSZKRt (Budapest Székesfőváros Közlekedési Részvénytársaság - "Beszkárt") fogta össze a különböző tömegközlekedési ágazatokat, de a közlekedési szolgáltatásokat fővárosi és magánvállalkozók nyújtották. A helyzet olyan volt, mint manapság: a BSZKRt mai megfelelője a BKK, a Székesfővárosi Autóbuszüzem (SZAÜ) olyan volt, mint ma a BKV, a többi vállalat pedig mint a mai alvállalkozók: a VT-Arriva vagy a T & J Kft. A helyzet abban is hasonlított a maira, hogy az akkori fővárosi buszos vállalat, a SZAÜ nem bírta frissíteni és bővíteni járműparkját a megfelelő ütemben (akárcsak manapság a BKV), ezért magánvállalkozók bevonását sürgette a szakma és közvélemény is. A helyzet nyertese az 1928. január 10-én Békefy Elemér vezetésével alapított Budapesti Autóbuszközlekedési Rt., vagyis a BARt lett.

BARt. buszokA BARt. buszainak bemutatkozása 1928 februárjában. A kocsik meggypiros színűek voltak, és a 15-ös vonalán közlekedtek először (forrás: Bálint Sándor: A Budapesti Autóbusz Közlekedési Rt. (BART) története)

A konkrét vonaltörténet előtt érdemes felidézni, hogy Pestújhelyen a '20-as években több magánvállalkozó üzemeltetett buszjáratokat hosszabb-rövidebb ideig (Buza Péter gyűjtése szerint: Héber Ferenc, Letenyei Elekné, Schulits József, Kullák József). Ezek pontos útvonalát, végállomásait teljes bizonyossággal nem ismerjük. Mivel Pestújhely számára a fővárosi kapcsolatot elsődlegesen az Öv utcánál végződő 67-es villamosvonal jelentette, ezért valószínű, hogy a korai próbálkozások keretében csak ráhordó szereppel ide, Zuglóba járattak buszokat.  Ebben az időben egyébként országszerte több mint száz maszek buszos cég működött - gyakran egyjárműves vállalkozásként. A buszok is kényszerszülte járművek voltak: gyakori volt, hogy személyautóból, teherautókból alakították át ezeket a kocsikat.



A BARt első járatai 1928-ban a 15-ös vonalon indultak el, ami a mai 15-öshöz hasonlóan a Boráros teret kötötték össze a Belvároson át a Vígszínházzal. Bármilyen meglepő, ebben az időben még hozhatott némi nyereséget a tömegközlekedés, igaz, ekkor még nem voltak olyan szigorú, minden részletre kiterjedő szabályok - s ezzel költségek is - mint manapság, a tarifák azonban, bár szinte áttekinthetetlenül bonyolult volt a sokféle szakasz- átszálló- és vonaljegyek rendszere, kb. a mainak megfelelő nagyságrendű összegek körül mozogtak.

atszallojegyek.jpgKülönböző jegyek az 1920-as, '30-as évekből. A maihoz képest meglehetősen bonyolult szisztéma volt akkoriban (forrás: Vatera, Tabán anno blog)

A BARt. sikeres kezdése után egy régóta tervezett tömegközlekedési hálózatbővítés lehetőségének vizsgálatát kezdték meg: a környéki települések és a főváros összeköttetését. Újpest, Budafok, Rákospalota, Pestújhely, Budakeszi, Rákosszentmihály, Budaörs, Soroksár, Üröm, Pesthidegkút és Csillaghegy irányába kívánták a hálózatot bővíteni, de szóbakerült Csepel, Nagytétény, Kispest, Rómaifürdő, Sashalom és Nagykovácsi is. Több elővárosi településsel azért nem jött létre buszos összeköttetés, mert olyan rossz állapotban voltak az útjaik, hogy azokon menetrend szerinti közlekedést nem lehetett indítani. A BARt. elővárosi buszai úgy közlekedtek, mint manapság a Volánbusz járatai: a városon belüli szakaszon nem lehetett ezeket igénybevenni, csak akkor vehettek fel utast, ha az a közigazgatási határon kívülre utazott.

A járatszámozás igen egyszerűen alakult: 1-estől kezdve folyamatosan adták ki a számokat, a 20-as a mai Dózsa György út-István út kereszteződésétől Angyalföldre, Újpest határáig (később meghosszabbították Újpestre, a mai 20E busz ugyanezeket a területeket tárja fel), a 21-es Csepelre, a 23-as Pesthidegkútra, a 24-es Pestújhelyre és a 25-ös Rákospalotára közlekedett. A 30-as évekre alakult ki, hogy a BARt-járatok 20 fölött, a SZAÜ-buszjáratoké 1-től 19-ig számoztódtak. A buszokat Győrben, a Magyar Waggon és Gépgyárban gyártották, színük eleinte meggypiros volt, de még túl közelinek bizonyult a Tanácsköztársaság időszaka, és ez a színárnyalat sokak szemét bántotta, így hamar átfényezték a járműveket kékre. Kezdetben a BARt. csőrös buszai közlekedtek a vonalon: a motor a jármű elején volt, amit az utasok szerettek, mert a jármű az utastérben sokkal halkabb volt. A buszok telephelye a II. kerületi Ganz-telepen kialakított ún. Flórián-garázs volt.

24-es busz, 67-es villamosAz Öv utca - Erzsébet királyné útja sarkán lévő végállomás: a 67-es villamos eddig járt, a 24-es busz innen indult (sajnos nem tudom, honnan származik a kép, de ha valaki elárulja a származását, megköszönöm). A fotó valamikor 1929-31 között készülhetett.

De most már térjünk át Pestújhelyre: A 24-es busz 1929. november 30-án, szombaton indult először Pestújhelyre. Sok dátum jelent már meg ezzel kapcsolatban, egy olvasóm hívta fel a figyelmet az erről szóló sajtóhírre és a benne szereplő dátumra, amit köszönök és alant közlök is. A busz a mai Dózsa György út-Ajtósi Dürer sortól a Városligeten át az Erzsébet királyné útján át az Öv utcáig, majd onnan a mai 124-es vonalával megegyező módon haladt az Árvavár utcáig, majd körforgalmú járatként az Árvavár utca - Őrjárat utca - Nádastó utca - Templom tér (végállomás) - Pestújhelyi út - Bezsilla Nándor utca körjáratú vonalon tért vissza az Árvavár utcához, majd ugyanazon az úton ért az Öv utcai kereszteződéshez, ahogy jött. Télen 8-10, nyáron 8-15 percenként jártak a buszok, tehát sűrűbben, mint manapság. Ebben az időben Pestújhely tömegközlekedését a körvasút Pestújhely vasútállomásáról a Nyugatiba induló vonatok és a H jelű vonalként emlegetett villamos jelentették (ez utóbbi Rákospalota és Rákosszentmihály felé ment), így a 24-es busznak nagy jelentősége volt a főváros felé irányuló forgalom szempontjából.

24_megindul_ujsag.jpgA járat indulásáról szóló sajtóhír az Ujság című napilapból 1929. november 30-án (Arcanum előfizetéssel itt megtekinthető)

Ekkor még az Erzsébet királyné útja szintben keresztezte a szolnoki vasútvonalat egy sorompós átjárón, a 24-es is ezen keresztül ment a Városligetig. 1931-32 körül helyezték át a belső végállomást a Hősök terére, ahova a Hermina út - mai Kós Károly sétány útvonalon érkezett. Ez a járat közlekedett 22 óráig, 22 óra után pedig 24A jelzéssel az Öv utca és a Templom tér között járt egy ráhordó jellegű járat. Ez az útvonal évekig nem változott. A második világháború idején, 1940, 1941-ben azonban többször hónapokra szünetelt a 24-es közlekedése, mivel a buszokat katonai célokra használták fel. 1944-ben, Budapest ostromakor teljesen leállt a 24-es járat, és 1946 októberéig nem is indult újra, de ekkor is csak az "A" járatot indították az Öv utca és az akkoriban Makszim Gorkijnak nevezett Templom tér között.

24_25_800.jpgA 24-es és 25-ös viszonylat ismertetése a Beszkárt egy 1943-as menetrendi tájékoztatójában (forrás: Timelortd blog)

1947 augusztusában meghosszabbították a 67-es villamos vonalát a MÁV-telepig. Bár a villamos nem érintette közvetlenül Pestújhelyet, mégis, ez a változás nagy jelentőséggel bírt a település életében: csak ki kellett sétálni a Kolozsvár utcáig és Budapestig közlekedő közvetlen villamosjáratra lehetett felszállni. Alig egy hónappal később megszűnt a 24A járat, hiszen ráhordó szerepe jelentéktelenné vált. 1949-ben a járat belső végállomását áthelyezték a Hősök teréről a Bosnyák térre, 1957-ben pedig a külső végállomást helyezték át Rákospalotára, az akkor Czabán Samunak, ma és korábban Széchenyinek hívott térre, vagyis a pestújhelyi buszjáratból rákospalotai is lett. Az útvonal sokban emlékeztetett a maira: Pestújhelyi út - Szerencs utca - Bercsényi Miklós utca - Szentmihályi út és a Régi Fóti úttal párhuzamosan, a REAC-pályához közel akkoriban futó szervizúton ért a Széchenyi térre, ahol a rendőrség előtt egy kis emlékmű körül fordult vissza.

terkepreszlet_1963_24-es_busz.jpg1963-as térkép Rákospalota közlekedésével, rajta a 24-es busz vonalának Szentmihályi (akkor: Felszabadulás) úttól kifelé eső részlete (forrás: Budapest Főváros Levéltára)

A 24-es vonala  1963-ban már ismét hosszabb lett: a Régi Fóti úton haladt a Kossuth utcáig, majd a Horváth Mihály utcán kiment a Közvágóhíd utcáig, és arról az Esthajnal utcába kanyarodott. Végállomása akkor a Vághó Ferenc utcánál volt, később meghosszabbodott a Szántóföld utcáig, ahol - ti. az Esthajnal utca és Szántóföld utca kereszteződésében - tolatással visszafordult. Tudni kell, hogy a Horváth Mihály utca ekkor (1963-ban) még nem volt lezárva, átjárható volt, a Rákospalotai Növényolajgyár pedig az utca két oldalán terült el. 1966-ban elindult a Bosnyák tértől a 24Y jelű járat, melyet korábban már kitárgyaltunk, ez a mai 277-es busz. 1972-ben már használta azt a hurkot, amit a 124-es ma is bejár: az Esthajnal utca - Szántóföld utca - Régi Fóti út - Bogáncs utca - Esthajnal utca vonalát. 1979-ben már - vélhetően az M3-as autópálya bevezető szakaszának építése miatt - a 24-es nem érintette a Bercsényi Miklós utca - Szentmihályi út szakaszt, hanem a 96-ossal együtt az Arany János utca - Rákos út vonalat használta, innen ment tovább egyenesen a Régi Fóti úton, s írta le az olajgyáron keresztül vezető útvonalat.

2008-ban volt az utolsó jelentős változás a járat történetében: szeptember 6-án kapott új számot, a 124-est. Erre azért volt szükség, mert a BKV új álláspontja szerint a fővárosban nem közlekedhetett azonos járatszámmal villamos, busz, illetve trolibuszjárat. Mivel 24-es villamos már létezett, ezért a 24-es busz számozását változtatták meg 124-re. Szintén ekkor alakult ki a mai útvonal: felhagyták a Régi Fóti út - Kossuth utca - vonalat, helyette az Illyés Gyula (ex-Szőcs Áron) utca - Hubay Jenő tér, Deák Ferenc utca - Fő út - Sződliget utca - Károlyi Sándor út  - Közvágóhíd utca vonalon érte el az Esthajnal utcát.

124_bogancs.jpg124-es busz a Bogáncs utcai végállomásán 2012-ben

A 124-es nem tartozik Budapest nagyforgalmú járatai közé. A város átalakulását, fejlődését mutatja, hogy ma már inkább a zuglói útvonal - a Telepes utca köré épült lakóparkok - jelenti a legforgalmasabb szakaszt, gyakorlatilag az Öv utca - Telepes utca sarkán a volt porcelángyár területén felépült Porcelán lakótelep az utolsó igazán forgalmas megállója. Nem véletlen, hogy a közelmúltban az esti és hétvégi közlekedésében a korábbi 20 perces követési időközt 30 percre növelték. Rákospalota egyik munkahelyi övezete, a Bogáncs utca környékén dolgozók adják műszakváltáskor forgalmának másik számottevő részét. Ugyanakkor ne feledjük: ez a külvárosi vonal Budapest kevés számú nagymúltú buszjáratainak egyike, amely 2014 decemberében volt 85 éves.

Általában a kerület tömegközlekedéséről elmondható: 1938-ban 3 busz, és 2 villamosvonal közlekedett az akkor még önálló Rákospalotán és Pestújhelyen. 1968-ban 6 busz és 9 villamosjárata volt a XV. kerületnek. 2014-ben 25 busz- (5, 7, 7E 25, 46, 96, 104, 104A, 107, 124, 125, 130, 133, 146, 170, 175, 196, 196A, 204, 233, 224, 225, 231, 277, 296) és 4 villamosjárat (12, 62, 62A, 69) közlekedik a kerületben.

 

Érdekel a XV. kerület közlekedéstörténete? Más bejegyzéseket is elolvasnál? Nézd át mik jelentek meg a blogon ebben a témában!

 

facebook_kovetes.jpg

Források:

Index fóruma, közlekedéstörténeti bejegyzésekKoroknai Ákos - Sudár Kornélia (szerk): A főváros tömegközlekedésének másfél évszázada – Budapest 1987
Buza Péter: Pestújhely emlékkönyve (Rákospalotai Múzeum Budapest, 1997)
Kludovácz Tamás (szerk.): A fővárosi autóbuszközlekedés 75 éve (BKV 1990)
Mihálffy László személyes közlése
Simon Bálint gyűjtése

A fellelhető könyvészeti és folyóirat-források alapján a 124-es járat történetét nem lehetett volna teljes egészében összeállítani. Rendkívül sok segítséget kaptam közlekedésbarátoktól, akik évtizedek óta gyűjtik az adatokat a fővárosi tömegközlekedésről. Kiemelten köszönöm a segítségét Simon Bálint közlekedésmérnök-szakos hallagatónak és Tibák Lászlónak, valamint a BKV Központi Irattárának, ahol számos korabeli forgalmi szolgálati utasítást nézhettem át.

2 komment

Címkék: közlekedéstörténet 1929 BKV Zugló Pestújhely Templom tér 67-es villamos Öv utca Budapesti buszozás 124-es busz BARt


A bejegyzés trackback címe:

https://bpxv.blog.hu/api/trackback/id/tr247178303

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Legyen a 125-ősről is
@Darryl 77: Lesz, lesz, bár az előbb úgy tűnik nyomtatásban fog megjelenni, és majd valamivel később olvashatod itt a blogon. De még csak íródik, szóval nem holnap lesz kész :)
süti beállítások módosítása