Kapcsolat

palotabarat a gmailen, és XV. kerületi blog a Facebookon.

2013.06.12. 15:34 Rátonyi Gábor Tamás

Liva-malom: az utolsó pesti vízimalom romjain

kicsi_liva.jpg

A Liva-malom története Rákospalota, sőt, egész Budapest kínosan végződő históriáinak egyike. Még húsz évvel ezelőtt is megvolt mind az épület, mind a gépészeti berendezés egy része, sőt, civil figyelemben sem volt hiány, értékeit számontartották, de a megmentéséért tett erőfeszítések végül nem vezettek eredményre. Az épületeket kirabolták, a berendezéseket széthordták és az egészet felgyújtották. Ma egy tető nélküli romhalmaz, nagyon nehéz benne felismerni a korábban műemlékké nyilvánított mezőgazdasági épületet.


1882-ben a község vezetői tárgyalásokat kezdeményeztek Károlyi Sándorral az úgynevezett regálejogok megváltásáról. Ez azt jelentette, hogy egyes "intézmények" bérbeadásának a jogát a földesúr eladja a községnek, amely továbbértékesítve azt bevételre tesz szert. Három évvel később, 1885-ben sikerült megegyezniük két kocsma és az akkor még csak Öreg-malomként ismert vizimalom bérbeadásáról: egyszeri 65 ezer akkori forintért kerültek át ezek a jogok a községhez (számolgattam az akkori keresetek alapján, ez nagyságrendileg 65 millió mai forintnak felel meg, tehát nem lehetett rossz üzlet malmot és kocsmát üzemeltetni). A malom első bérlője: Kozma Pál.

Liva József a XIX. század végén a Ganz gyárban dolgozott, malomipari berendezések - örlőhengerek - felszerelése volt a feladata. Sokat utazott az országban, hogy a Ganztól megrendelt alkatrészeket a helyszínen összeállítsa, a malmokat beüzemelje. A  Felvidéken, Erdélyben van több malom, melyek gépeit ő szerelte össze. Értett tehát a malmok működéséhez, noha nem volt molnár. Liva 1876-ban Budapesten született, ám sokan mint morva származásút ismerik (ezt nem lehet persze kizárni), s közszájon forog egy névvariáns: a Hliva. Egy, a családot jól ismerő szerint azonban a származásukat ilyenformán nem tartották számon, nevüket a Liva formában használták. Liva 1896-ban vette bérbe a malmot, majd még néhány évet utazgatott más malmok összeszerelése ügyén, míg végül 1903-ban megvette a malmot és a hozzá tartozó földet, s letelepedett Rákospalotán. A malmot is ő hozta rendbe, és építette ki olyanná, amilyennek ma láthatnánk. Állítólag 8 méteres faoszlopokat veretett le, hogy a vizenyős talajban ne süllyedjen meg a ház. Őt tehát 1903 óta jegyzik mint önálló molnárt - érzékeltetendő az iparág jelentőségét: ebben az időben több mint tízezer malom volt (Nagy-) Magyarországon. Liva telke a mai Aporháza utcában volt, a patak keresztezte, és felfelé hosszan elnyúlva valahol a Lidl áruház vonalában ért véget. Ezt a telket ma már csak kettéosztva látjuk: az Aporháza utca és a Szilas-patak közti részen egy magánház áll, a malom romjai egy utcával följebb, a névtelen ösvénynek tűnő Pataksor utcában vannak.

A Liva-családA Liva-család szinte minden tárgyi emléke (fotók, dokumentumok) megsemmisült, elveszett a malomépület kifosztása és felgyújtása következtében. Az 1980-as években készült, a Csokonai Művelődési Központban őrzött dokumentumfilmből maradt ránk ez a rossz minőségű fénykép a családról. (Forrás: Rákospalota Anno képei Facebook-oldal)

A közeli tó, melyt ma Nevesincsként ismerünk, kicsit feljebb feküdt, mint az alatta csordogáló Szila-patak. Liva ezt a szintkülönbséget használta ki: valószínűleg ő volt az, aki a tóból egy másik patak-ágat vágott a malomig (Kis-patak), s a két vízfolyás épp a malom telkén keresztül ért össze. Emiatt a víz szintkülönbségen folyt keresztül, s ennek az esésnek az energiája hajtotta meg a vízimalom kerekét. Liva zsenialitása abban rejlett, hogy több funkciót ötvözött a malommal: a patakból érkező víz egy részét medencén vezette át, s itt nyílt meg a község első nyilvános strandja 1898-ban. A medence 20X25 méter széles volt, s eleinte egy betonfal választotta ketté, hogy külön tudjanak fürdeni a férfiak és a nők. Később a megnövekedett forgalom miatt egybenyitották a medencét, és délelőtt a nők, délután a férfiak fürödhettek. Liva megvásárolta az 1896-os millenniumi kiállítás néhány pavilonját, és azokat a telkén újra összeállítva nyújtott öltözőket a strandolóknak.

A Liva-strandA hajdani Liva-strand nem bizonyított, de elképzelhető, hogy a háttérben álló faépület az 1896-os millenniumi kiállítás egyik pavilonja volt (Forrás: Rákospalota Anno képei Facebook-oldal)

Érdekes, hogy az első időkben nem a falusiak jöttek, hanem a városból kitelepült nyaralók, illetve érkeztek vendégek Pestről is, akik kifejezetten a Liva-strand meglátogatásáért utaztak ki. Alkalmanként cirka száz strandvendég volt itt, akiket a Liva-család szolgált ki. A falusiak számára csak az 1920-as években vált kedveltté ez a hely. A malom és a strand mellett egy harmadik bevételi forrást is teremtett Liva: télen elvermelte a befagyott vízből kivágott jégdarabokat, amiket aztán egész nyáron árult a környék vendéglátósainak, cukrászainak és henteseinek. Ezek a jégvermek körülbelül a mai Lidl-áruház telkén feküdtek. S volt egy negyedik bevételi forrás is: a strandfürdő és a malomkerék között egy külön medencében pontyokat tenyésztettek, s értékesítettek. Érdemes megjegyezni, hogy a patak vize annyira tiszta volt, hogy állítólag pisztrángok éltek benne. Így a vállalkozás tulajdonképpen négy lábon állt: a malomfunkcióból adódó őrlés mellett a strand, a haltenyésztés és a jéggyártás is hozott a konyhára. A fürdő azonban nem volt nyereséges, a malom bevételeiből pótolták ki a kiadások összegeit.

Liva-strandFürdőzők a malom strandjában (talán az 1930-as években) (Forrás: Rákospalota Anno képei Facebook-oldal)


A Liva-család nagyjából az államosításig, azaz 1952-ig működtette a malmot. Akkor egyrészt elrekesztették a felső patak vizét, s az alapvetően vízre épülő vállalkozás nem működhetett tovább, a strandfürdőt is bezárták (a Kis-patak az 1980-as évek elején szűnt meg végleg: az M3-as autópálya építésekor a patakmedret feltöltötték). Liva József 1953-ban bevezettette az áramot a malomba, és egy elektromos őrlőberendezést vásárolt, hogy legalább egy csekély bevételre tegyen szert. Innen kétféle emlékezet van az intézmény sorsát illetően: Buza Rákospalota-könyve szerint a malom acél őrlőhengereit a Malomipari Tröszt vette magához, Merk Péter, a hely kutatója, és a család ismerője szerint azonban videóval bizonyítható, hogy a malom gépészeti berendezései olyannyira megvoltak, hogy - felújítás után persze - a kilencvenes években újra lehetett volna indítani a vízimalmot, és őrölni tudtak volna benne. 1952 után tehát nagyjából véget is ér a Liva-malom működésének a története. Liva József az '50-es, '60-as évek fordulóján meghalt, unokája, Liva Mária néni maradt az egyetlen lakó. Ő az 1990-es évekig itt élt, vigyázott a malomra. Azonban a házba többször betörtek - úgy, hogy ő is otthon volt -, így Mari néni végül elköltözött. Ezt követően a hajléktalanok, és egy környékbeli kompánia kezdte széthordani a ház értékeit, a tetőt, "hasznosítható" - értsd: a MÉH-telepen bagóért eladható - szerelvényeket, ajtókat, ablakokat és több más mellett a család fotóit, megőrzött régi iratait is. 1995. augusztus 29-én a malmot felgyújtották, ami maradt, leégett.

A Liva-malom vázrajzaA Liva-malom és környékének vázlata Merk Péter leírása alapján. A kép nem mérethelyes, csak a tájékoztatást szolgálja.

A történethez hozzátartozik, hogy a '80-as évek végétől Merk Péter próbálta az illetékesek figyelmét felhívni a tóra és a malomra, és a közeli tó természeti értékeire. Erre azért is szükség volt, mert ez volt Budapest utolsó vízimalma. Önkormányzati bizottsági tagként is igyekezett a malomnak funkciót találni, s ő kereste meg Ráday Mihályt is, hogy ráirányítsa a figyelmet az időközben országos műemléki védettséget kapó Liva-malomra. A figyelemfelhívás azonban elkésett: mire Ráday műsort tudott volna készíteni a malomról, az már leégett. Ezt a szomorú históriát Az unokáink sem fogják látni című tévéműsor  műsor 1996. február 25-iki, 93. adása ismertette.

A Liva-malom térképenA Liva-malom elhelyezkedése egy mai (kb. 2012) térképen (forrás: Táj-érték-tár)


Merk szerint amíg egyben volt a malom, egyfajta rákospalotai skanzenként, a Rákospalotai Múzeum odaköltöztetésével, malommúzeum nyitásával, vendéglő üzemeltetésével akár nyereségesen is lehetett volna működtetni. Hogy az egyébként Rákospalota kieső területén fekvő hajdani intézmény valóban tudott volna annyi érdeklődőt vonzani, amennyivel fenntartotta volna magát, nem tudjuk meg már sosem...

A Liva-malomA Liva-malom maradványai és a Szilas-patak medre ma (2012-ben).

Források:

Ráday Mihály: Új városvédőbeszédek (Tarsoly kiadó, Budapest, 2001 348-349. o.)
Buza Péter: Palotai tegnapok (Csokonai Művelődési Ház Budapest, 1995 163-165. o.)
Szilasmenti históriák 11. (Csokonai Művelődési Ház, Kozák Téri Közösségi Ház)
Merk Péter előadása a Liva malomról és a nevesincs tóról a Csokonai Művelődési Házban 2013. április 26-án
Merk Péter szíves közlése

7 komment

Címkék: történelem 1995 strandfürdő 1903 Rákospalota Liva malom Aporháza utca


A bejegyzés trackback címe:

http://bpxv.blog.hu/api/trackback/id/tr605357398

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nagyon tetszett az írás, főleg, hogy nagyjából fél éve tűnődtem, milyen épület lehetett ez a patakparton. Egy közelben, lakókocsiban lakó férfi mesélte, hogy malom volt, ő jól ismeri Rákospalotát, én csak öt éve igyekszem megismerni, mióta itt és Újpesten dolgozom. Nemrégiben fedeztem fel magamnak a Sín utca csodálatosan szép villa-jellegű házait a MÁV-állomás rákospalotai oldalán, s a közelben lévő Károlyi Sándor utcával párhuzamos Platán utca és környéke is ámulatba ejt. Visszatérve a régi vízimalomhoz, mindig fáj a szívem, amikor látom, nem vigyázunk ilyen értékekre, de azzal, hogy megírásra kerül a története, kicsit visszakapunk belőle. Szép lehetett... Köszönöm!!!
Fél éve jártam itt először a munkámból kifolyólag, s azóta érdekelt, milyen épület romjai ezek a bokrok-fák takarásában a patakparton. Egy közelben, lakókocsiban lakó férfi mesélte, hogy vízimalom volt annak idején. Öt éve - amióta itt dolgozom - próbálom jobban megismerni Rákospalotát és Újpestet. Hál' Istennek sok olyan részt látni, ami még őrzi a kerület régi arcát. Legújabb "felfedezésem" a MÁV-állomás palotai oldalán található a Sín utca, ahol csodálatosan szép, régi, villa-jellegű házakat látni. A másik pedig a Károlyi Sándor utca Pozsonyi úthoz közel eső része - Platán utca és környéke. Visszatérve a malomhoz, fáj a szívem, amikor látni egy-egy épületen, milyen volt és milyen lett mára, s óhatatlanul eszembe jut, milyen lehetne, ha vigyáztunk volna rá. Azáltal pedig, hogy közkinccsé teszed egy cikk által, valamennyire a miénk marad úgy, ahogy annak idején a maga szépségében volt. Köszönöm, hogy láthattam, olvashattam!!!
Bocsánat, az első hozzászólásom elveszni látszott, s megírtam újra, így most van két majdnem azonos... :)
@amamamos: Köszönöm a hozzászólást. Érdemes átnézni a "szomszédba" is, a IV. Vécsey Károly utcába, amit - amíg el nem csatolták Palotától - rákospalotai villasornak emlegettek, ott is szép házak vannak.

A Liva-malomnál pedig felmerült, hogy egy informatív emléktábla-félét kellene kihelyezni, hogy az arrajárók tudják mi az.
Igen, gyönyörű az a környék! Újpesten is sokat jövünk-megyünk autóval munka közben. Most majd "odafigyelőbb" szemmel nézem a Vécsey utca házait. Amúgy az egész Újpest-Kertváros bővelkedik csodaszép régi házakban. Sok az érték! De hát ez blog mégiscsak Rákospalotáról szól, azért nem is dicsértem különösebben a IV. kerületet. :)
Hogy változik a világ! Ugyanaz az ember, aki műemlékvédőként küzdött az épület megmentéséért, most megszavazta, hogy bontsák le a maradékot és valami ipari létesítmény legyen a helyén.
@Hörömpő cirkusz világszám: Még nem került fel a közgyűlési jegyzőkönyv, így végül nem tudom mit szavaztak meg, de az előterjesztést olvastam, abban nem volt szó bontásról.