Kapcsolat

palotabarat a gmailen, és XV. kerületi blog a Facebookon.

2012.11.04. 13:45 Palotabarát

Városrészek határán - a kerület negyedei

rakospalotakicsi1927.jpg

A XV. kerület három városrészből áll: az ősi Rákospalota, a fiatal Pestújhely és a modern Újpalota alkotja. De vannak további településrészek is, így például az Üdülő- vagy Nyaralótelep néven ismert vidék, Újfalu, Kertváros, MÁV-telep, a Kolozsvár utcai szocreál lakótelep stb. Ebben a posztban kísérletet teszek néhány fogalom és a határok tisztázására.

 


A településrész és a városrész valójában ugyanazt jelentik, nincs különbség ezek között, általában városrészként a nagyobb területi egységeket emlegetjük, a köztudatban is ezeknek a neve terjedt el jobban. Önkormányzati rendeletekben előszeretettel használják a városrész kifejezést a nagyobb, településrészt a kisebb egységek jelzésére, de láttam már "arculati egység" néven is emlegetni egyik-másik negyedet. Hivatalos városrészi címe csak a kerület három nagy alkotóelemének, Rákospalotának, Pestújhelynek és Újpalotának van: ezeknek a neve kerülhet fel az utcatáblákra. Ezeken belül azonban vannak kisebb városrészi egységek, amiket különböző szempontból el lehet különíteni.

Újpalota, felüljáró 73-as busz
Épülő Újpalota. A felüljáróra vezető Drégelyvár (Frankovics Mihály) utca a két városrész határa (fotó: Legény Béla Újpalota retró)

Nézzük előbb a három nagy városrészünket! Kevesen tudják - és a Wikipédia is rosszul informált - de Újpalota nem csak a lakótelepet jelenti, hanem a tőle keletre, Rákosszentmihály felé terjedő ipari zónát, vagyis a Késmárk utca környékét és a felette húzódó erdős, beépítetlen területet is. Ez azonban nem mindig volt így, a lakótelep megépítése előtt ez a rész bizonyosan Rákospalotához tartozott. Ezt bizonyítja, hogy Pestújhely (illetve akkori nevén: Széchenyi-telep) kiválásakor elég pontosan meghatározták a két település határait, és bizony Rákospalota a déli - a körvasút által határolt - rész kivételével körülvette az új községet. A rendszerváltás után a helyi önkormányzat és a főváros is rendeletben, határozatban többször körülírta az egyes városrészek határait. Hogy pontosan mikor került át Újpalotához a Késmárk utcai ipari övezet, nem tudni, de az biztos, hogy a főváros 1990-es határozatában már így szerepelt, a 2008-as kerületi városrendezési rendelet pedig nem csak az újpalotai lakótelepet és a Késmárk utcai munkahelyi területet, hanem a ma még csak tervrajzokon szereplő Szentmihályi úti lakóparkot is az Újpalota városrészhez sorolja, és mint településrészt említi.

Újpalota városrész határai tehát: Szentmihályi út (a Bánkút utcától) - Rákospalotai határút - Vezseny utca - Rákospalotai körvasút sor - Drégelyvár utca - Madách utca - Hősök útja - Szerencs utca - Pörge utca délkeleti oldalán fekvő telkek délkeleti oldalát összekötő vonal - Gazdálkodó út - Bánkút utca.


Rákospalota, Pestújhely és Újpest térképe 1928-ból

Rákospalota és Pestújhely térképe 1928-ból (forrás:Pestújhelyi Pátria Közhasznú Egyesület).

Pestújhely határai adottak voltak, az 1880-as években Széchenyi-telep néven létrejött városrész határaival sokáig azonosnak tekinthetők. Pestújhely 1909-10-ben levált Rákospalotától, és önálló településként működött. A település északi határvonala a mai Szerencs utcánál húzódott, illetve egyetlen saroknyi hosszban a mai Antalfa-Petrence (korábban Gömör-Zombor) utcák is idetartoztak - a fenti térképen is jól kivehető ez a kidudorodás. 1947-ben azonban a mai Szerencs utca és Gazdálkodó út közti területet sikerült megszerezni Rákospalotától, ezért északra a községhatár kitolódott, és ezt a határvonalat vették figyelembe Nagy-Budapest 1950-es létrehozásakor is. Említésre méltó a nyugati határvonal, a mai Árvavár utca mozgása is: egy időben ugyanis az utca mindkét oldala Pestújhelyhez tartozott, vagyis az említett Árvavár utca páros oldalára, és a Kolozsvár utcára eső telkek között húzódott a határ. Ez ma már nem így van, a hatáutca páratlan oldala Pestújhely, páros oldala Rákospalota. És egy mondat a keleti határról: a település terjeszkedési lehetőségei korlátozottak voltak, hiszen három oldalról Rákospalota vette körül. Jelentős beépítetlen terület feküdt azonban keletre, a Nádastó felé, így hát errefelé terjeszkedett Pestújhely. Az eredeti határvonalat, a Thököly utcát a település 1912-ben megtoldotta két utcával is: a Bosnyák utca (nem összetévesztendő sem a zuglói, sem a rákospalotai Bosnyák utcákkal), és a Lőcse utca is Pestújhelyé lett. Mai nevük: Drégelyvár utca és Lőcsevár utca. Az újpalotai lakótelep építésekor ezt a két utcányi szakaszt elvették Pestújhelytől, így a mai határvonalat a Drégelyvár utca jelöli ki.

Pestújhely határai: Gazdálkodó utca (a Bánkút utcától) - Pörge utca délkeleti oldalán fekvő telkek délkeleti oldalát összekötő vonal - Szerencs utca - Hősök útja - Madách utca - Drégelyvár utca - Rákospalotai körvasút sor - Árvavár utca - Adria utca - Őrjárat utca - Mézeskalács tér - Bánkút utca.

Rákospalota térkép 1921-22-bőlRákospalota és Pestújhely 1921-1922 körül megjelent térképén a falu határát még a Duna vize mosta (forrás: Budapest Főváros Levéltára).

Rákospalota határváltozásait lehetetlen egy bekezdésben feldolgozni, hiszen cirka 800 éves településről van szó. Az azonban bizonyos, hogy 1931-ig Rákospalota határát még a Duna mosta: Újpest ugyan már létezett, de a mai Megyer és Káposztásmegyer Rákospalotához tartozott (grófi birtokként). Ez a hatalmas terület azonban 1931-ben Újpesthez került. A villanegyedként ismert, ma Újpesthez tartozó, a Vécsey utca vonalában elterülő terület 1929-ben került át a mai IV. kerülethez, Istvántelek pedig 1950-ben. Pestújhely 1909-10-ben vált le anyatelepüléséről tehát mondhatni, hogy csekély ötven esztendő leforgása alatt igen érzékeny területi veszteségeket volt kénytelen elkönyvelni Rákospalota.

Rákospalota városrész mai határai: a főváros határa a Váci vasútvonaltól - Rákospalotai határút - Szentmihályi út -Bánkút utca - Mézeskalács tér - Őrjárat utca - Adria utca - Árvavár utca - Rákospalotai körvasút sor - a MÁV váci vasútvonala a főváros határáig.

És akkor nézzünk néhányat a kisebb város- vagy településrészek közül. A lakótelepeket, vagy az ilyen jellegű házegyütteseket most kihagyom, ezekről külön posztban olvashatók részletek. Szintén kimaradt a MÁV-telep és Istvántelek, melyek megérdemeltek egy-egy önálló szócikket. Ha a későbbiek folyamán valamelyikről poszt születik, ebben a cikkben visszamenőlegesen is linkelem.

Rákospalota, Kisfalu (Sódergödör)
Rákospalota Dobó utca, a Kisfalu, későbbi nevén a Sódergödör. A kép valamikor az 1970-es évek elején készülhetett. A Czoma László szerkesztette Rákospalota Pestújhely monográfiában jelent meg, a fotós nevét nem találtam.


Sódergödör, ill. Kisfalu. Buza Péter: Palotai tegnapok című könyvében van szó róla részletesen (111-112. o.), itt egy rövidített változat olvasható. Mikor Rákospalota bővülni kezdett, az 1880-as években Ófalutól délre is elkezdtek a zsellérek (szegényparasztok) építkezni - ezt a részt kezdetben Kisfalunak hívták. Az ott lakók igen kicsi, alig 180 négyzetméteres telkeken vessző, vagy nádfonatra tapasztott vályogból építették zsúpfedeles apró házaikat. Meglehetősen zsúfolt városnegyed volt, a mai Régi tér környéke őrizte meg leginkább a hangulatát. Kisfalu Buza szerint a mai Illyés Gyula (ex-Szőcs Áron) utca - Rákos út - Palánk utca - Palotás utca által határolt területen feküdt. 1898-ban  a képviselőtestület a hagyományosan rossz minőségű utak állapotjavítását határozta el, s megbízott egy iparost sóderrel való útjavítási munkára. Az iparos ügyesen a Kisfalu területéről kezdte el bányászni a sódert, s mindjárt egy szakadéknyi lyukat alakított ki. Lett is skandallum a dologból, hiszen Rákospalota pénzéért Rákospalotáról, ingyen szerzett alapanyagból javultak az utak, s noha rögtön elhatározták, hogy a gödröt betemetik, erre sokáig várni kellett, sőt, később, újabb útjavításokhoz is innen bányászták a követ. Innen a Sódergödör név. Noha Kisfalu/Sódergödör Újfalu része, mindig is külön tartották számon: beépítettsége, története és legendája egyaránt elkülönítette a település többi részétől.

Újfalu, vagy Palotaújfalu. Eredetileg csak az Ófalutól délre elterülő, a váci vasútvonal és a Rákos út közé eső hosszú, keskeny városrész neve volt ez, de érdekes megfigyelni térképről térképre, hogy az elnevezés hogy vándorol Rákospalota rajzolatán le-föl. Úgy tűnik, tulajdonképpen minden nevezhető Újfalunak, ami a XIX.-XX. században épült és a régi Rákospalota határain belül van. Újfalu az 1880-as években kezdett kiépülni a fentebb említett Kisfalu vagy Sódergödör létrejöttével. Buza jelzi könyvében érzékeltetendő a fejlődés ütemét, hogy 1917-re Ófalu lakossága cirka 8300, míg Újfalué több mint 21 000. Lendít a fejlődésen, hogy 1901-ben saját vasútállomást kap a városrész: a Dembinszky (ma: Vysocki) utcával szemben kiépített megálló neve eredetileg Palotaújfalu, majd Rákospalota főműhely, később Landler Jenő Járműjavító, ma pedig: Istvántelek. Maga a vasúti javítóbázis - az istvántelki főműhely - 1901 és 1905 között épül ki - szintén lendítve a környék fejlődésén, új betelepülők érkezésén. A klasszikus újfalui részt a mai Illyés Gyula (ex-Szőcs Áron) utca - Rákos út - Taksony sor - Pázmány Péter utca, illetve a vasútvonal által körbezárt részre kell elképzelni. De előfordul, hogy Újfaluként tüntetik fel a Régi Fóti úttól keletre, a Szentmihályi úttól északra elhelyezkedő utcákat is.

Rákospalotai térképrészlet
Bár nincs okom kételkedni ennek az 1941-ben megjelent térképnek hitelességében, de jól látható, hogy Palotaújfalut jócskán Pestújhely határára teszi a felirat, noha az inkább a Rákos út és a vasút között elterülő területnek a neve. Mindenesetre a MÁV-telep is lejjebb csúszott egy utcával: a MÁV lakótelep felirat túlnyúlik a Széchenyi úton. Ami viszont érdekes benne: a Kovácsi- és a Benkő-telep.

Löffler Ferenc építési vállalkozó nevének és talpraesettségének emlékét őrzi a Löffler-telep elnevezés. A Szilas-patakon túl elterülő negyed első lakói olajgyári munkások voltak, beépítettsége pedig változatos. Tornácos házakkal kezdődött - a régi, paraszti Palotát idézve -, majd egyszerűbb, családi házak épültek ide, Rákospalota lakott területét észak felé kiterjesztve. Löffler tevékenysége jórészt abban merült ki, hogy egyben vásárolta meg a területet, majd parcellázás után - haszonnal - telkenként értékesítette. Ez a terület at 1930-as évekre épült ki. Kis keveredésre adhat okot, hogy egyik utcáját arról az id. Benkő Istvánról nevezték el, aki jóval lentebb egy másik telepnek is nevet adott. Van tehát egy Benkő-telep és van egy Löffler-telepi Benkő utca is.

Löffler-telep
Löffler-telep az 1970-es évek elején. Jobbra látható a Kosd utcai erdősáv, ami máig megvan. (forrás: Czoma László (szerk.): Tanulmányok Rákospalota-Pestújhely történetéből Budapest, 1974.)

A Löffler-telep a mai Károlyi István út, Szántóföld utca, Benkő István és Közvágóhíd utcák közti területet foglalja magába.

Ha már említettük, nézzük meg gyorsan két egyházfi: id. Benkő István és Kovácsi Kálmán "telepét". A Benkő-telep telkeit az 1910-es évek elején parcellázták. A terület a községé volt - miután felvásárolták különböző tulajdonosoktól. A világháború végére épült be a terület, melynek telkeit olcsón mérték, szerényebb egzisztenciák számára. Hogy pontosan mikor nevezték el Benkő-telepnek, nem derült ki a forrásokból: a református lelkész 1920-ban hunyt el, a telep addigra már állt, minden bizonnyal ebben az időszakban történhetett a névadás. Az elnevezés annyira beépült a köztudatba, hogy városrészként emlegették, s régi térképekre is rákerült a név. Egy évtizeden keresztül 2009-ig Benkő-telepi napokat is rendeztek az ottlakók az önkormányzat szervezésében. A sok iskolás bevonásával, sport és kulturális programokkal zajló rendezvény tovább éltette a telep helytörténeti értékét is.

A Benkő-telep határai: Szentmihályi út - Bercsényi Miklós utca - Arany János utca - Rákos út.

 


A XV. kerület történelmi városrészei nagyobb térképen való megjelenítése

A kerület történelmi városrészeinek térképe. Az egyes negyedek határait a források alapján jelöltem, és később is kiegészítem majd.

A Kovácsi-telep a Benkő-telep alatt húzódik, a kevésbé ismert elnevezések, illetve városrészek közé tartozik. Míg a Benkő-telep az önkormányzat gazdasági programjában taglalt jövőképben is helyt kapott, a Kovácsi-telepet manapság nem emlegeti senki. Kovácsi Kálmán, a település evangélikus lelkésze több mint 100 ezer négyzetméternyi saját földdarab tulajdonosa volt, amit a település egyben megvásárolt, és felparcellázta azt 1910-ben, körülbelül a Benkő-telepi parcellázásokkal egyidőben. Cirka tíz év alatt a környék be is épült, az emlékezet egy darabig számontartotta, hogy önálló névvel jelölt településrészről van szó (lásd a fentebbi térképrészletet), majd lassan feledésbe merült az ügy.

A Kovácsi-telep (Kovácsy-telep) határai: Arany János utca - Bercsényi Miklós utca - Wesselényi utca - Rákos út

Az Országos Nép- és Családvédelmi Alap, vagyis az ONCSA úgynevezett “produktív szociálpolitikai” kísérlet volt, mely 1940-ben alakult pécsi kezdeményezésre, de országos feladatkörrel. A politikai korrektség szempontjából ma már nem minden tekintetben szalonképes intézmény - mely csak magyar, fajvédő, keresztényi szellemű nagycsaládosoknak kívánt jelentős segítséget nyújtani -, az ország számos pontján épített telepeket a lakáshiány, illetve a lakáskörülmények megoldására. Az ún. "oncsás"-házak jó minőségűek voltak, legalábbis mindenképpen jobbak, mint amilyenhez a sokszor nyomorban élő, meglehetősen kilátástalan helyzetű, mezőgazdasági környezetben lakó nagycsaládosok hozzájuthattak volna. Az ONCSA mindössze négy évig működött - gyakorlatilag a II. világháború időszakában -, 1944-ben, mikor a háború elérte az országot, a legtöbb funkciója megbénult (egyes közjóléti szövetkezetek 1946-ig bírták). Az ONCSA-házak típusépületeinek terveit Zárai Lukács és Rácz György tervezte. A telep két részletben épült, 1944-ben, majd a II. világháború után 1948-ban is adtak át lakóházakat (1948-ban a háborús sérüléseket is kijavították). Az ONCSA-telep - melyet 1948-ban Táncsics-telep néven is emlegettek, bár e név később feledésbe merült - a mai Aulich Lajos utca és Kis-Rákos utcában épült házakat jelenti. Mára ez a környék veszítette el leginkább a telep-jellegét, a házak jelentős részét átalakították vagy lebontották, erősen foghíjasan maradt meg az ONCSA.

oncsaA rákospalotai Oncsa telep átadásakor, 1948-ban (forrás: ÁdámFerenc: 48 emlékezete Rákospalotán).

Sajnos a poszt így is hosszabb lett, mint terveztem, noha számos terület nem lett megemlítve. Hiányzik a Kertváros, Istvántelek, MÁV-telep, a Honfoglalás-telep, a Pótlék-dűlő, az összes lakótelep, a villasor, az Üdülőtelep stb. Ezeket részben önálló szócikkben, részben egy másik összefoglaló jellegű posztban fogom ismertetni. Amennyiben valamelyik leírásban hibát találsz, javító szándékú, konstruktív észrevételedet köszönettel fogadom kommentben.

Még két cikkel ezelőtt ígért, a kerülettel kapcsolatban volt személyekről szóló sorozat első posztja lesz a következő írás. Egyúttal ez a "cikkelőrejelző" szolgálat búcsúja is, több ilyen nem lesz.

 

Források:

Buza Péter: Palotai tegnapok (Csokonai Művelődési Ház Budapest, 1995)
Dr. Czoma László: Tanulmányok Rákospalota és Pestújhely történetéből (Akadémiai Kiadó 1974)
Hámori Péter: ONCSA (Országos Nép- és Családvédelmi Alap) (Országépítő 2004/2.)
Az XV. kerület városfejlesztési stratégiája (önkormányzati dokumentum)
Ádám Ferenc: 48 emlékezete Rákospalotán (XV. kerületi Önkormányzat 2002)

11 komment

Címkék: történelem jelen városrészek Rákospalota Pestújhely Újpalota Löffler-telep Kovácsi-telep Benkő-telep ONCSA-telep


A bejegyzés trackback címe:

http://bpxv.blog.hu/api/trackback/id/tr284883259

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Kiváló összeállítás. Arról esetleg a kedves blogger tud valamit mondani, hogy Piócásdűlő és Újmajor merre található? Huszonöt évig éltem a kerületben, de ezekkel az elnevezésekkel csak az egyik ingatlanos oldal keresőjében találkoztam, néztem is bambán...
@Norman Nailer: Nem csoda, hogy nem emlékszel, ezek dűlőnevek, ahogy a beépítés fokozódott, maguk a nevek is eltűntek a köztudatból. Egyébként igen sokszínű dűlőnévöröksége van palotának. J. Szabó Erzsébet - aki a Dózsa gimnázium tanára - 1981-ben egy remek névtani dolgozatban közreadta Rákospalota külterületi helyneveinek gyűjteményét Közel 150(!) nevet gyűjtött össze. Ezekből ma már alig néhány ismert, sőt, ebből a másfélszázból cirka tizet már ő is úgy jegyzett le, hogy már akkor sem tudta senki, hogy hol voltak.

A konkrét válasz: a Piócás, Piócás-tó, Piócás-patak nagyjából a mai M0-s és M3-as autópályák csomópontja közelében helyezkedett el, a Szilas-patak mentén, attól kicsit délre. Akkor is és jelenleg is mezőgazdasági terület, nem tudom, hogy milyen ingatlant hirdethettek arrafelé.

Az Újmajor pedig az alagi állami gazdaság majorja, Dunakeszi határában.

Egyébként érdekes téma lenne, hogy a korábbi dűlőket ma ki hova teszi. Egyáltalán nem kozárt, hogy e hetvenes évek végi összeírás óta a fennmaradt dűlőneveket földrajzilag kiterjesztett területre értelmezik (azaz: régen mondjuk csak egy sávot neveztek X-dűlőnek, ma pedig egy sokkal nagyobb területre mondják ugyanazt a nevet).

A fenti két adat is az említett J. Szabó-féle összeírásból származik.
Jó forrásból dolgoztál, egy része azonban már az új kiadásokban több apró, ám nem lényegtelen tételekben alapvetően módosult már időközben. Ez azonban csak annak tűnhet fel, aki e helytörténeti kérdésekkel évtizedek óta foglalkozik.
www.hajdu15.hu
Újmajor az az Alagi Tangazdaság területe volt a rendszerváltáskor is, majd privatizálták. Ez a mai Károlyi Sándor út végén Medinpex és az FTSZV Kft cégek kerítése határától a Veresegyházi vasútvonal, az MO autópálya és a Szilas dülő által határolt terület. Ma is van néhány lakható ház az Alagi AG. lakótelepből kb. 60 hektáros terület.....
Pestújhely határa elég pontos, de ma már telekkönyvek dokumentumai alapján a Bánkút út - mint az egyik határoló utca - pontatlan, a mai Domaháza út annak a páros oldala volt a Rákospalota - Pestújhely 1909-es hivatalos elváláskor a határ....itt volt a nagy virágkertészet Schilling birtokok határa és ők maradtak palotaiak...
@Hajós.: Ez értékes kiegészítés volt, köszönöm!
Ez egy nagyon remek munka és nagyon köszönöm mert 62 éves létemre én sem tudom hol volt a piócás tó. A Rákospalota kertvárosnak még vonat állomása is volt, most nem tudom, hogy még létezik-e. Lehet, hogy már megszüntették mert épület nem volt csak a tábla RÁKOSPALOTA-KERTVÁROS erre még emlékszem. A fóti vonal első állomása volt a rákospalota-ujpest állomás után. Köszönöm ezt a csodálatos munkát. Vargáné Mecseki Katalin.