Kapcsolat

palotabarat a gmailen, és XV. kerületi blog a Facebookon.

2012.09.12. 09:36 Rátonyi Gábor Tamás

Rákospalotai furcsaságok: városból faluba

ravaroshazaannokicsi.jpg

Rákospalota 1923-ban lett várossá. Az aktusra nem kevés töprengés és vajúdás  után került sor, ám kevesen tudják: hamar megbánták a dolgot a városatyák, és a hazai közigazgatás történelmében valószínűleg egyedülálló módon 1931-ben már kérvényezték: csináljuk vissza, inkább mégis maradnának falu.

Rákospalota várossá válását több tényező befolyásolta, több siettette, egy pedig hátráltatta. A századfordulón - 1902-ben - a fővárosban már szó volt Nagy-Budapest létrehozásáról. A közel fél évszázaddal később megvalósult elképzelés nem maradt visszhang nélkül itt sem, hiszen Rákospalota és a Széchenyi-telep (a későbbi Pestújhely) lakóit is érintette volna. A Rákospalotai Közlöny lelkendezve ecsetelte a jövőbeni egybeforrás előnyeit. Nem jelentéktelen szempontokról volt szó, a huzamosabb ideje folyó parcellázásokból folyó bevétel egyszeri volt, de a kiadások folyamatosak: a felparcellázott területekre utak kellettek, vízvezeték, csatorna, a betelepülők miatt több iskola, rendőr, hivatalnok. Palota ugyan nem lett volna önálló város, de Budapest kebelén remélhették, hogy ebbéli gondjaik megoldódnak. A városegyesítést mint ismeretes elnapolták, ellenben néhány évvel később, 1910-ben önállósodott Széchenyi-telep, amit a palotaiak traumaként éltek meg, hiszen a község jelentős területi (adóbevételi) veszteséget volt kénytelen elkönyvelni. Sőt, ebben az időben lángolt fel Istvántelek Újpesthez csatolásának kérdése is (ez a ma már a IV. kerülethez tartozó jelentős ipari- és kevésbé jelentős lakóterület akkor még Rákospalota részét képezte). Istvántelek kiválása ugyan átmenetileg lekerült a napirendről, de Pestújhely elveszett.

 

Rákospalota, Pestújhely és Újpest térképe 1928-bólEzen az 1928-as térképen jól látszik a kiszakadt Pestújhely (ami akkor még csak falu), Rákospalota pedig már város. Látható, hogy Istvántelek Palota határain belül fekszik. (forrás: Retronóm)

A várossá válás ideája elsősorban a község értelmiségét foglalkoztatta. A település évtizedekig tartó növekedése (mind területben, mind lélekszámban) lassan megállt, 1910 és 1949 között jelentős fejlődésről már nem lehet beszélni. Kovácsi Kálmán evangélikus lelkészt, Rákospalota felvirágoztatásának egyik jelentős alakját 1910-ben beválasztották az alsóházba, megvolt tehát a kapcsolati tőke a várossá váláshoz. 1911 novemberében a képviselőtestület tárgyalta a várossá alakulás kérdését, ám nem foglalt állást az ügyben, ami az ötlet meglehetősen hideg fogadtatásának jele. 1912 áprilisában újra a testület elé került a kérdés, azonban a közgyűlés 13 igen és 18 nem szavazattal elvetette az ötletet! Rákospalota város ideája tehát messze nem élvezett teljeskörű támogatottságot.

1919-ben, a Tanácsköztársaság idején különösebb fakszni nélkül várossá lett Rákospalota. A tanácsköztársasági alkotmány szerint ugyanis a 25 ezernél nagyobb lélekszámú települések automatikusan városi rangot kaptak, Rákospalotán pedig az 1920. évi statisztika már 36 000 lakost tart számon - egy évvel korábban sem lehettek nagyságrendekkel kevesebben. Azonban a 133 napos időszak egyetlen vívmánya, hogy a városirányítás hivatalnokai beköltöztek a Hubay Jenő téri - ma is polgármesteri hivatalként működő - épületbe. A Tanácsköztársaság bukását követően mint számos más munkásrendelkezést, Rákospalota városi címét is eltörölte (pontosabban: nem vette figyelembe) az új hatalom, s a Hubay Jenő téri épület is visszakerült eredeti tulajdonosához, a hivatal költözött (majd 1923-ban visszaköltözött).

ravaroshazaanno
A rákospalotai városháza (forrás: Rákospalota Anno)

Legközelebb már csak a konszolidáció időszakában, 1922 novemberében kerül elő újra a kérdés, méghozzá nem is akárhogy: a település nem is forszírozta, a korábbi, 1911-es kérvényt vette elő az alispánság, mondván: a világháború miatt megakadt az ügyintézés. Az a tény, hogy a kérvény beadásának idején a képviselőtestületben nem volt támogatottsága a várossá válásnak, szóba sem került. Olyannyira felgyorsultak az események, hogy alig fél év múlva, 1923. június 20-án a belügyminiszter engedélyezte a rendezett tanácsú várossá alakulást, ezt június 30-án hirdették ki Rákospalotán - ez utóbbi időpontot tartjuk a várossá válás dátumának.

De miért volt az ellenállás, miért a bizonytalankodás? Rákospalota képviselőtestülete - mint akkoriban minden településé - a virilisták, vagyis a legnagyobb adófizetők köréből állt. Mivel a település elsősorban mezőgazdasági jellegű volt, a képviselők is zömében nagygazdák voltak: a testület háromnegyedét tették ki, zömük ófalui volt. Ők az óvatos, megfontolt előrehaladás híveiként lassan emésztették meg a reformötleteket, s maguk is jól látták: a városi ranggal járó kötelezettségeknek nagyobb adóbevételek mellett lehet eleget tenni, s ezeknek az adóknak a jelentős hányadát ők maguk fizetik be a település kasszájába. Ezért Rákospalota város gondolata nem kevés aggodalmat keltett bennük.

Rákospalota 1929-benAz ófalui gazdák által beadott kérvény melléklete: a vastag vonal mentén képzelték el Rákospalota kettéválását. A felső terület a földekkel visszaminősült volna faluvá, az alsó rész maradt volna város (forrás: Tanulmányok Rákospalota-Pestújhely történetéből)

Hamarosan be is következett, amitől tartottak: Rákospalota eleve hendikeppel indult városként, hiszen vagyona a világháborút követő inflációban elolvadt. Az 1929-es nagy gazdasági világválság hatásai lassan begyűrűztek Magyarországra is. A mezőgazdasági termények ára rohamosan csökkent, az ipari termékek ára ellenben nőtt, az agrárolló kinyílt. A jómódú ófalui gazdák keserves - és ma már nehezen érthető - lépésre kényszerültek: úgy döntöttek, Ófalut és a hozzá kapcsolódó mezőgazdasági területeket kiszakítják Rákospalotából, és kérik a visszaközségesítést, vagyis a faluvá válást. 1931-ben tehát kérvényt nyújtottak be az alispánhoz, kezdeményezésüknek azonban nem lett semmi eredménye...


A XV. kerület kettészakadva nagyobb térképen való megjelenítése

Így nézne ki ma a XV. kerület, ha 1931-ben kettészakítják (és ha 1950-ben a leszakadt részt nem csatolják Budapesthez): sárga a Budapesthez tartozó rész, a piros vidék lenne. A térkép is jól mutatja, milyen hiábavaló időtöltés a történelemben "mi lett volna ha?"-t játszani :)

 

Kevesebb, mint egy hét múlva eljutunk Pestújhelyre végre. A Rákospalotától való elszakadást, és annak kínkeserveit mutatom be hamarosan.

 

 

Források:
Buza Péter: Palotai tegnapok (Csokonai Művelődési Ház Budapest, 1995)
Dr. Czoma László: Tanulmányok Rákospalota és Pestújhely történetéből (Akadémiai Kiadó 1974)
Újpesti Helytörténeti Értesítő 1998. szeptember: Fejes Antal: Istvántelek története

Szólj hozzá!

Címkék: történelem városháza Rákospalota Hubay Jenő tér várossá válás


A bejegyzés trackback címe:

https://bpxv.blog.hu/api/trackback/id/tr44747300

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása