Kapcsolat

palotabarat a gmailen, és XV. kerületi blog a Facebookon.

2012.09.06. 07:05 Palotabarát

Újpalotai várostörténet: kompromisszumok és kényszerpályák

ujpalotapajtas.jpg

Emlékszünk Valkó László építészre? Bujtor István alakította Simó Sándor Szemüvegesek című filmjében 1969-ben, véletlenül épp az újpalotai lakótelep építésének kezdőévében. A filmbéli mérnök egy panelház tervezésén dolgozik, de jobbító szándékú ötletei rendre elbuknak a kollektíva konzervatív tagjainak hatására. Valahogy ilyennek képzelem Újpalota építészét, Tenke Tibort is, akinek nagyívű városépítő elképzeléseinek csak egy része valósulhatott meg a lakótelepen. Tenke a terveket Tervezésfejlesztési és Típustervező Intézet (TTI) építészmérnökeként a Budapesti Várostervezési Intézet (BUVÁTI) munkatársával, Mester Árpáddal együtt készítette. A lakóépületeket Csordás Tibor, Selényi István és Callmeyer Ferenc tervezte. És - mint talán ki fog derülni - nem is volt olyan rossz a lakótelep alapgondolata.

 

 

A terv

Az akkor fiatal építész, Tenke Tibor el akarta kerülni az óbudai és a kelenföldi lakótelepek építése és tervezése során később hibásnak bizonyult koncepciókat. Kelenföldön például egyetlen paneles háztípust használtak, csak az építkezés végefelé eszméltek, hogy ez így túl monoton. Az épületek elhelyezkedésének merev geometriája, a lakóházak közti távolságok pedig a városias érzést ölték ki az ottlakókban, a szerkezete miatt a kelenföldi lakótelep nem tudott beilleszkedni a városszövetbe. Újpalotán a Dunakeszi házgyár elemeiből kilencféle háztípus volt építhető, s a városrész struktúrája - az épületek elhelyezkedése - teljesen új megközelítést mutat. Tenke elképzelései ugyanis a középkori városmodellekhez nyúltak vissza, két, egymást metsző főutat álmodott, amely a lakótelepet négy szekcióra osztja. A két út metszéspontja lett a városrész főtere, ezzel köszönt vissza a középkor városainak térszerkezete. A négy szekcióba kisebb házakat, nagy parkokat álmodott, ezeket közösségi térként, úgynevezett szomszédsági egységként képzelte. A főútvonallal párhuzamos sávházak, és az oda tervezett kiszolgáló létesítmények egyfajta korzót formáltak. Mester Árpád így vall az elképzelésről: "Az lenne kívánatos, hogy az utak mentén végig városias hangulatot teremtő elemek - színes kirakatok, hangulatos teraszok, eszpresszók, éttermek - helyezkednének el, hogy a járdák megvilágítását ne "kandeláberek" adják, hanem a kirakatok fényei, reklámok, a feliratok és - ami ugyancsak lényeges -, hogy ezekben az üzletekben belvárosi szintű áruk csalogassák a járókelőket".

ujpalota_ferkai_lakotelep_makett.jpg
A lakótelep makettje: jól láthatók az ún. szomszédsági egységek. (Forrás: Ferkai András: Lakótelepek Városháza, 2005)

Tenke kifejezetten el akarta kerülni az alvóvárosi jelleget, városias várost vizionált a tervek elkészítésekor. Egy 1976-ban megjelent interjújában maga hivatkozik a középkori városokra,a "középkor alkotóerejéről" beszél, s arról, hogy a korabeli városok simulékony keretet biztosítottak a társadalmi struktúrákhoz. Tenke tehát egy olyan települést képzelt el, melynek az építészeti struktúrája teszi lehetővé a régi városok társadalmi struktúrájának kialakulását.

A név

A tervezési fázisban még "Páskomliget" nevet viselte a projekt. A páskom (páskum, paskum) szó legelőt jelent, latinból származik, sok helyen előfordul külterületi dűlőnévként Rákospalota vonatkozásában is, s a lakótelep egyik utcája is ezt a nevet viseli: Páskomliget utca. Az Újpalota kifejezést könnyű lenne Rákospalota nevéből eredeztetni, de nem, még mélyebbek a gyökerek: a középkorban a mai Rákospalota öregfalu területével közel azonos helyen található Palota nevű településre utaltak a névadók.

fbujpalotaA Páskomliget utca nem sokkal az átadás után (Udvarnoki Lajos felvétele, forrás: Újpalota retró)


Az építés

Ritkaság, hogy egy új, fővárosi  lakónegyed felépítéséhez nem kell lerombolni egy régit. Az óbudai és az újpesti lakótelepekkel szemben azonban Újpalota így épült: hatalmas, 136 hektáros, zömmel mezőgazdasági területet építettek be, ahol minden új volt: a közművek, az utcák, terek, parkok, fák... Az építkezésnek azonban áldozatául esett a pestújhelyi temető is, melyre a mai Hartyán közben egy kereszt emlékeztet.

ujpalota1969.pngAz újpalotai lakótelep helyszíne az építkezés megkezdése előtt (forrás: Magyar Filmhíradó 1969/5)

A tereprendezést 1968 novemberében kezdték el, a lakótelep alapkövét 1969 március 17-én, hétfő délben tették le, s 1971-ben költöztek be az első lakók. A lakótelep épületeinek zöme a III. számú Házépítő Kombinátban (Dunakeszi házgyár) gyártott panelekből készült. Ez a házgyár 1970-ben épült, s változatos, többféle épülettípus építésére alkalmas elemek gyártására is alkalmas volt. Az eredetileg tervezett 13 500 helyett 15 400 lakást adtak át, körülbelül 60 000 lakónak. Szintén az eredeti tervek szerint  700 bölcsődei, 1400 óvodai hely, 140 tanterem, 2520 m2 alapterületű orvosi rendelő, 18 340 m2 alapterületű kereskedelmi egység, valamint 4900 m2 alapterületű kulturális egység épült volna - az utóbbi viszont nem valósult meg, máig fájó hiányérzetet keltve az ottlakókban. Újpalotának - akár a többi lakótelepnek - nem volt hivatalos átadási időpontja, ceremóniája: folyamatosan építették a lakóházakat és az infrastrukturális épületeket, míg 1978-ra nagyjából lett kész az új városrész (a lakóépületek 1975-re készültek el, a kiszolgálóegységek építése húzódott el '78-ig).

A lakótelep építésének összköltsége (1971-es számítások szerint) a tervezett 3,5 helyett végül 4,5 milliárd forintot tett ki - ez mai áron cirka 200 milliárd forint lenne.


A lakók

Az első ideköltöző lakók 1971. április 17-én Gugyella Jánosék voltak Rákospalotáról, s a családfő a mai napig a Nyírpalota úton lakik, s ő a helyi lakásszövetkezet elnöke. A Fővárosi Építőipari Beruházási Vállalat (FŐBER) által 1974-ben megépített százezredik lakás szintén Újpalotán készült el, lakói a kétgyerekes Gál József és családja voltak. A házaspárt, akiknek akkor már 16 éve volt lakásigénylésük, a XV. kerületi tanácstól keresték meg, hogy ha elvállalják a százezredikséggel járó sajtófelhajtást, akkor beköltözhetnek, ha nem, akkor cirka négy-öt évet még várniuk kell a lakáskiutalásra.A kedves invitálásnak engedve persze elvállalták az ezzel járó kényelmetlenséget, azonban hamar a szájára vette őket a lakótelep népe: mondták, hogy ingyen bútorozták be a lakásukat, meg hogy 25 dekás aranyplakettet kaptak - ami persze nem volt igaz, a tanácsi nagyvonalúság csak addig terjedt ki, hogy pár évvel megrövidítették a lakásra való várakozási időt. Baranyai Katalint pedig Újpalota első szülöttjeként tartják számon: 1971. április 29-én látta meg a napvilágot, jelenleg gyógypedagógusként dolgozik.

fbujpal73A csömöri úti felüljáró a mai Drégelyvár utca felé, háttérben épülő házak. (Legény Béla felvétele, forrás: Újpalota retró)

Tenke Tibor, a városrész építésze sosem lakott itt: noha igényelt magának lakást, nem kapott. Élt itt azonban számos értelmiségi, művész, mások mellett Kocsis Zoltán és Raksányi Gellért is.

A lakótelep - akárcsak az egész XV. kerület - lélekszáma csökken. Az megépítéskori 60 ezerhez képest 1990-ben már csak 45 ezren laktak itt, 2001-ben pedig 40 ezer alá csökkent a városrész lélekszáma. Különösen érdekes, hogy megfordult a lakók foglalkozási összetétele az elmúlt 40 évben. Míg az 1980-as évek elején még kifejezetten mint munkáslakótelepet tartották számon Újpalotát - ami például a helyi népművelőkre, programszervezőkre rótt sajátos feladatokat -, 2001-re a szellemi tevékenységet folytatók, értelmiségiek és vezető beosztásban dolgozók aránya közel 50 százalékra nőtt. Ugyanakkor a lakótelep öregszik is - hasonlóan bármelyik régi lakótelephez - az újpalotaiak közel egynegyede (23,37%) volt 60 évnél idősebb 2001-ben, míg 10 évvel korábban arányuk csak 16,39 százalék volt.

A Studio Metropolitana egy keveset idézett, ám a fővárosi lakótelepek mai megítéléséről meglehetősen pontos képet adó, 2006-ban készült felmérése szerint 14 nagyobb budapesti telep közül Újpalota a 12. helyen végzett, mikor a válaszadó arra a kérdésre válaszoltak, hogy szeretnének-e ott élni - ez nem valami jó eredmény. A válaszadók 19 százaléka mondta, hogy egyáltalán nem élne Újpalotán - ennél jobban már csak a kispesti lakótelep és a Havanna taszítja az embereket. Érdekes viszont, hogy a közvéleményben mennyire más kép él Újpalotáról, mint a valóság: a legfiatalosabb lakótelepnek tartották a válaszadók, noha - mint fentebb kiderült - az itt lakók átlagéletkora éppenséggel nem csökken...

Terv és valóság

Tenke egy generációnyi időt adott arra, hogy kiderüljön: a megálmodott város valóban létrejön-e? 40 éves a lakótelep, tehát mondhatjuk, hogy ez az idő már letelt, és az eredmény legalábbis felemás. A ma építészei is elismerik, hogy a koncepció jó volt, ám a ma szociológusai már látják a hibákat. Tenke határozottan nem alvóvárost akart létrehozni, hanem egy mesterségesen kialakított városi környezetet, melynek társadalma maga járja be a városiassághoz vezető út lépcsőit. Ám Szelényi Iván és Konrád György szögezi le elsőként: a lakótelep szuburbán jellegű, a munkahelyektől és a központi intézményektől elvágva egyfunkciós maradt a városnyi városrész, vagyis: alvóváros. A távolságok legyőzéséhez szükség lett volna fejlettebb tömegközlekedésre, jelesül metróra, ennek kiépítése azonban 40 év alatt sem valósult meg, és ki tudja, a következő 40 évben lesz-e gyorsvasútja Újpalotának?  Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a ma 4-es metróként ismert vonal terve először 1972-ben merült fel lakótelepi végállomással, és úgy képzelték, hogy az építést 1978-ban el is kezdik. Egy metróvonal bizonyára feldobta volna a városrészt, ahonnan ma is legalább 20-30 percet kell buszozni, hogy valamelyik metróállomást elérjék az utasok.

metro005[1]Metróterv 1977-ből: ki Újpalotáig. (Forrás: Index Röhögjön velünk az 1977-es metróterveken! 2007. március 23)

De a metró nem minden. Rettenetesen hiányzott Újpalotán a közösség kulturális infrastruktúrája. Az eredeti tervek szerint a mai Fő tér parkosított részén épült volna meg egy közel 5000 négyzetméternyi művelődési központ színházzal, mozival. Soha nem készült el, az Újpalotai Közösségi Ház ma a volt pártházban működik, jóval szerényebb körülmények között. Szintén nem valósultak meg a főútvonalak menti boltokkal, üzleti létesítményekkel kapcsolatos álmok (tudjuk, amelyeknek a fényei világították volna be az utakat), így a korzó jelleg sem alakulhatott ki. A panelházak alsó szintjén végül lakások épültek. Tenke maga is elismeri: a városépítés kompromisszumok és kényszerpályák sora: ezekből született a mai Újpalota.

 

Körülbelül egy hét múlva jelenik meg a következő cikk, melynek témája Rákospalota várossá válásának egy különös aspektusa: 1931-ben kettészakították volna a várost, hogy az egyik feléből ismét falut csináljanak.

 

 facebook_kovetes.jpg

 

Források:

Lestár János (rend.): Üdvözlet Újpalotáról (rövidfilm, 1981)
Csordás Lajos: Palotanegyed a munkásosztálynak (Népszabadság 2010. január 28.)
40 év- Városünnep 2009. (a XV. ker. önkormányzat honlapja 2009. június 23.)
Ha itt lakik, nem mindegy, hol lakik! A Toronyhír kiadványa (2006)
Lipp Tamás: Lakótelep maketten - és a valóságban (Budapest folyóirat 1976/11.)

2 komment

Címkék: történelem 1978 1969 lakótelepek Mester Árpád Újpalota Tenke Tibor


A bejegyzés trackback címe:

http://bpxv.blog.hu/api/trackback/id/tr774701751

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

A védetté nyilvánított épületek a tulajdonosaikra milyen előnyökkel, netán hátrányokkal járnak? A házak gazdái e döntéshez vajon mit szóltak???
Szuper igényes poszt, köszönet érte.